Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-23 / 165. szám
KELETi MAGYAR ÚJSÁG sa 1944. JULIUS 23. ß A VILÁG TÜKRE 1. Józan cseh hangok %. íme, a vakok látni kezdenek í 3. A lett mozgósítás 4. Moszkva elégedetlenkedik A Prágában megjelenő „Lidove Noviny" cseh lapban Moravec miniszter nagy cikket irt „Az események kifejlődése eiőtt" címmel. A cseh miniszter a jelen európai helyzetet vizsgálja. Kijelentette, hogy az ellenség ismét azon igyekszik, hogy Csah- és Morvaország nehezen megszerzett nyugalmát minden eszköz latbavetésével megzavarja. Az ellenség nem törődik azzal, hogy a cseh népet végső veszélybe kergetheti. Minden józan csehnek emlékeznie kell arra, hogy az angolok 1938-ban kijelentették: „Csehország az az állam, amelyről nem sokat tudunk.“ Ha az angolok akkor igy nyilatkoztak, mit lehet várni most az amerikaiaktól? Ahogy az átlageurópai általában azt sem tudja, hogy az USA-ban milyen államok vannak, úgy nincsenek tisztában az amerikaiak a középeurópai kérdésekkel. Ha Amerikában Magyarország, Szerbia, vagy Románia kérdéseiről határoznak, úgy tudnunk kell, hogy azok a személyek, akik ezeknek az államoknak ügyeibe akarnak beleszólni, azt sem tudják jóformán, hol vannak azok, akiknek sorsát intézik. Amerika és a Szovjetunió zsidó politikusai nyersanyagokban és kontinensekben gondolkoznak. A bolsevista—amerikai szövetség már régóta egész Középeurópát a szovjet érdekterületének tekinti. Az a cseh, aki az ellenséget segíti, az a bolsevizmust és az amerikai kapitalizmust segíti és Európa segsemm'sülé- sét akarja elérni. Ezeknek az árulóknak semilyen büntetés sem elég szigorú. A „Vecserni Cseszke Szlovo" c. cseh lapba négy ,cseh köziló szintén Anglia középeurópai manővereivel foglalkozik. Európában ma már nincs egyetlen nép sem, amely hajlandónak mutatkozik bőrét az angolok érdekeiért a vágóhidra vinni. Anglia tudja, hogy nincs többé mit keresnie Európában, mégsem válogat az eszközeiben és nem hagy fel eddigi módszereivel. Ma már egyetlen semleges vagy nem hadviselő állam sincs, amely a sült gesztenyét a tüzböl a briteknek volna hajlandó kikaparni. Az angolok még mindig nem hagytak fel középeurópai, igy csehországi terveikkel. Elsősorban a lpndoni cseh emigránsokat sikerült nekik megnyerni. A cseh emigrdn :ok nem a cseh nép, hanem az angol pénzvilág érdekeit tartják szem előtt. A cseh emigránsok az angolok felbujtatására, a háborúnak ebben a sorsdöntő szakában is, szabotázsakciókra ösztönöznek, azért, hogy a cseh protektorátus és a német Birodalom közötti viszonyt megrontsák. Minden csepp cseh vérért kár, amit Anglia érdekében ontunk ki, — hangsúlyozza a cseh lap. A „Svet“ c. cseh folyóirat a rémhirter- jesztök ellen cikkezik és a rémhírterjesztést a buták hírverésének nevezi. A cseh nép ma már okult a mult tanulságaiból és jól vigyáz mindenre, ami hazájában történik Csehország és a német Birodalom közötti kapcsolatok olyan szorosak, hogy azokat semilyen ellenséges hírveréssel sem lehet megrontani. Az első világháború eseményei nem térnek vissza többé. 2. Egy stockholmi jelentés az angol közvélemény állásfoglalásával foglalkozik a Szovjetunió tengeri terjeszkedését illc öen. Angol és amerikai politikai körök egyre növekvő aggodalommal követik a Szovjetunió földközitengeri előretörését s a dél- olasrországi és északafrikai bolsevista szándékokat. Az a politikai irányvonal, amelyet Moszkva követ ezeken a területeken, minden kétséget kizár. Az utóbbi időkben több olyan angol és amerikai politikus is felfigyelt a bolsevisták mozdulataira, akik eddig azt hangoztatták, hogy Moszkva barátai. A „Tabiet" c. angol katolikus-folyóirat a „félrevezetések és gáncsolások politikájáról' beszél és élesen kikel a délolaszországi és afrikai bolsevista előretol és elleu. Amíg ezelőtt Moszkva minden polgári kormányzattal elutasította az együttműködést, most hajlandónak mutatkozik erre, de csak azért, hogy a világbolsevizmus gondolatát terjessze. Ez a taktika a legsúlyosabb következményekkel járhat. Üveg és parcellás detail szakmában képzett ős- keresztény vezetőt felveszünk Kimerítő ajánlatok „Nagyvállalat 36“ jeligére Magyar Hirdető Irodához, Budapest, Vili., Sándor-u. 7 I s. Lettország kihirdette a mozgósítást, ©ankers tábornok a kővetkező felhívást bocsátotta ki ebből az alkalomból a lett néphez: A borzalmas ellenség újra kapuinkat döngeti. Ezekben a súlyos órákban minden erőnket össze kell gyűjtenünk, hogy mind a munka frontján, mind a harctereken megálljuk a helyünket és megvédelmezhessük hazánkat. A lett nép ebben a harcban nem áll egyedül, német fegyvertársaival vállvetve küzd az európai védelem szempontjából is fontos hely biztosítására. A védelem sikere érdekében minden fegyverforgató embert a haza védelmére szólítottunk. Az általános mozgósítás mélyen belenyúl népi életünk minden vonatkozásába. Akit nem a határok védelmére osztottunk be, azt védöerödök építésére rendeltük ki. A személyi kényelemnek meg kell szűnnie és mindenkinek Kolozsvár, julius 22. Közöltük már, hogy a keletmagyarorszigi evangelikusságot magába foglaló Tiszai Evangélikus Egyház- kerület hétfőn, julius 24-én tartja ezidei rendes közgyűlését Nyíregyház á”? a püspöki székhelyen. A kerülethez tartó íó visszatért erdélyi részek' magyar ev uigélikussá- gának egyházmegyei elöljáróságához most* érkezett meg az a terjedelmes püspöki jelentés, melyet az egyházkerület feje a közgyűlés elé terjeszt. A közgyűlés kiemelkedő részét képező püspöki jelentés, amint jelentettük, részletesen kitér az egyházkerület éle ére, de foglalkozik napjaink égető kérdéseivel: az egyház világhelyzetével, az egyház és az állam viszonyával, a felekczetközi helyzettel, sőt a zsidó kérdéssel is, Az egyház jelentősége a politikában A magyar evangélikusoknak nemcsak hazai és protestáns, de keresztény világviszonylatban is neves főpapja, jelentésének bevezetőjében a politika és az egyház viszonyával foglalkozik. Mikor a politika bem csupán az adott lehetőségekkel számol, reá! poli Ilkaként, hanem tényleg kormányozni akar, — állapítja meg benne — tehát nem az életkörülmények irányítják, hanem a politika akarja átformálni az életet saját képére és hasonlatosságára, mégpedig nemcsak gazdaságilag, vagy szervezetileg, hanem lelki utón is, ak kor mindig két igénnyel lép az egyház elé: az egyik a depolitizálás, másik a politizálás igénye. Az előbbi azt akarja, hogy az egyház maradjon meg a maga szorosan vett .munkaterületén, a templomban, tisztelje ott az Istent, keresse és kerestesse a mennyet, ám a földet hagyja békén, mert az a politikusoké. Ezzel ellentétben a másik arra törekszik, hogy az egyház is álljon sorompóba a politika céljainak szolgálatára. — Mindkét igény tulajdonképpen az egyház jelentőségét mutatja — Írja a továbbiakban Turóczy püspök. — Akik az egyházat ki szeretnék kapcsolni a politikából, azért teszik, mert — megítélésük szerint - - az egyház hatása nem elhanyagolható tényező. Akik pedig be akarják kapcsolni, azok is azért teszik, mert úgy látják, hogy nem lehet addig megnyerni az embereit lelkét, amíg meg nem nyerték a beicjük gyökerezett egyházat. „Isten igéje mindig a másnak szóló üzenet“ Az egyházfő szerint, egyik próbálkozás sem könnyű. Ugyanis, akik dcpolitizálható- nak mondják az egyházat, elfelejtik, hogy az egyház nem csupán papokból áll, hanem hívekből is. A papok politikai félreálíitása tehát még -nem jelenti az egyház teljes kiliapcsolódásál, az egylíázhivek depolitizá- lása viszont a nemzet olyan tekintélyes tömegének kikapcsolását jelentené, mely sem nem lehetséges, sem nem kívánatos Nem szabad elfelejteni, hogy sohrsem lehet Isten igéjét úgy hirdetni, bármilyen óvatosan kerül is az igehirdetö minden napi vonatkozást, hogy az mának szóló üzenetté ne válhassak. A depolitlzáló törekvés tehát lélektani és logikai szükségszerűséggel elöbb-utóbb egyházellenességbe csap át, mert kell látnia, hogy az egyház politikátegyforwán kell részét kivennie szeretőit hazánk védelméből. A veszedelem sokkal nagyobb annál, mintsemhogy piUanatig is habozhatnánk. Csak a legnagyobb fegyelemmel tudunk megállni a történelem itélöszéke előtt. Méltók kell, hogy legyünk azokhoz az ősökhöz, akik semilyen véráldozattól nem riadtak tissza és minden veszedelmet elhárítottak az útból. Csak egyetlen megoldás van ma a számunkra és az: a harc. 4. A „Daily Herald“ éles kritikával illette Eisenhowert és Montgomeryt az inváziók harcok lassúsága miatt. Stockholmi körök szerint a „Daily Herald“ cikke moszkvai su- gabnazásra vezethető vissza. Stockholmban úgy tudják, hogy Moszkva elégedetlenebb Eiscnhowerrel és Montgomery vei. A partraszállási hadműveletek eddigi minden em- berveszteséget és anyagkiesést jelentő irama szintén Moszkva követelésére vezethető vissza. Újabban Eisenhower és Montgomery ismételten olyan utasításokat kaptak, hogy minden rendelkezésükre álló erőt vessenek be az invázió sikeréért abból a célból, hogy az eddigi hídfőállást kiszélesítsék. A „Daily Herald“ azt vetette a két tábornok szemére, hogy takarékoskodik az emberanyaggal. lanitása nem megy az emberek elegyháziat- lanitása nélkül. — Akik politizálni szeretnék az egyházat, — szegezi le a püspöki jelentés — elfelejtik, hegy az egyház nem a papoké, sem pedig önmagáé. Papjai talán eladhatják, de jogos tulajdonosa, az egyház Ura, nem hajlandó erre. ő kizárólagossággal tart igényt egyházára, minden akár kívülről, akár belülről jövő ellentétes törekvéssel szemben. Még ha az egyház a maga történeti megjelenési formájában megfelejtkeznék is Ura Iránti feltétlen hűségéről, mindig teremt magának szent maradékot, mely ezt a hűséget képviseli. Krisztusnak joga pan ahhoz, hogy' ilyen magatartást követeljen. Aki megparancsolta övéinek, hogy adják meg a császárnak, ami á császáré, mert csupán Istentől rendeltetett világi hatalmasságok vannak, s Így teológiai alapon tette mindenkori kormánypártivá az egyházat, annak emberileg is teljes joga van ahhoz, hogy megkövetelje Istennek azt, ami az Istené. Áldozat nélkül nincsen jövendő! Turóczy püspök iránytmutató jelentésében külön fejezetet szentel a „szenvedő egyház-'-nak. Ez a kitétel az egyház megkövetelt áldozatos kötelességére vonatkozik. „Az áldozatoki'ól tudni nem akaró embereket Krisztus korbáccsal tanította meg'; — írja. Az áldozatok nyomán fakadó uj élet azonban tanúsítja, hogy érdemes volt érte áldozatokat hozni. — Egyházunk írott törvény'e, hogy együtt szenved minden tagjával. De mégis oda áll azokhoz, akiktől áldozatot kivan a mai idő, ráteszi kezét a romokra, vagy koporsókra s Uia parancsa szerint csendesen igy szól: . a hazának van szüksége reá. De odaáll azokhoz is, kiknek kezében marokra fogott korbács van s megmondja, hogy csak annak van joga kézbe venni a nemzet korbácsát, akit a hazához való féltő szeretet emészt és csak az ellen, amire a hazának és nem neki van szüksége, önzésnek nincs joga megbélyegezni egy másik önzést. A templomtisztogató Krisztus indulata kemény, de szent indulat volt — hangoztatja a püspök jelentése. Ezután az egyházzal kapcsolatos világjelenségeknek Magyarországon is észlelhető tüneteire tér ki. — Nemzetünk kettős harcot viv, — -hangsúlyozza ennek során — egyet kint a létért,, a másikat bent, egy uj életformáért. Tu datában vagy'unk annak, hogy egyiket sem lehet diadalmasan megvívni céltudatos, fegyelmezettséget kívánó s áldozatokat is elváró politika nélkül. Egyházunk teljes erkölcsi súlyával áll harcoló nemzetünk mellett, altnál is inkább, mert csak, aki nem akarja, az nem látja, hogy harcunk nem indul senki ellen, csak a magunkét védjük. A belső küzdelemben pedig azért küzdünk, hogy az uj világ, melyre szükségünk van, olyan legyen, melyben kevesebb az emberi elképzelés és több az Istennek való engedelmesség. Tudjuk jól, hogy egyik sem megy áldozatok nélkül. Amikor megmozdulnak a történelamformáló erők és az idők "méhében már jöttét sejttetö uj világra feszült izgalommal vár e világ, amely csak 3W>an bizonyos* hogy hatáxjnezsgyén áll s Egyházunk teljes erkölcsi súlyával harcéi nemzetünk mellett ál! — iría püspöki jelentésében Turéczv Zoltán, a Tiszai Evangélikus Egyházkerület feje Ezúton tudatjuk, bogy szeretett munkatársunk mint a Ravag Fémárugyái tisztviselője 22 évi lelkiisme retes munkája után folyó hó 21-én elhunyt. Temetése folyó hó 23-án. d. u. 3 órakor a temetői nagy- kápolnából lesz. hogy a régiek elmúltak, de még egyáltalában nem látja kibontakozni, . hogy mi lesz, olyankor áldozat nélkül nincs. jövendő. —- Az egyház mindezt nemcsak állítja — mondja végül, — hanem ezt a magatartást tanúsítja is. Maga is az áldozatok utján jár. Ha Magyarországon nem is vagyunk még ott, ahol más országok, ha még nincs is romban annyi templomunk, már hazánkban is vannak rombadölt templomok, sze- tetintézmények, hősi hálált hált lelkészek pedagógusok, diakonisszák, pre isbiierek. Ernyedtség és megfélemlítés nélkül szeretnénk hordozni példaadó módin ezeket az áldozatokat. Nem tudjuk, hogy nem várnak-e ránk még nehezebb idők is, azt azonban tudjak, hogy meg van Írva: hü az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kisérteni, mint elszenvedhetitek, sőt a kisértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. Cr. i-) Nahát! Csoda föilént!,” Még mondja valaki, hogy a háború ötödik évében vagyunk. Panaszkodjék, hogy ez sincs, az sincs, meg hogy erről is. meg amarról is le kell mondani. Mi legalább is az ellenkezőjéről győződ- tünk mek. Ak.i az utóbbi napokban Kolozsvár autóbuszforgalmát figyelte, annak aligha jut eszébe az, hogy a háború ötödik evében vagyunk. Annyi a kocsi, hogy verik le egymást. Mint tavasszal a cserebogarak, nem egyenként, — rajonként közlekednek az úttesten. Olyan vonalról is tudunk, amelyiken több mint 15 kocsi bonyolítja le a forgalmat. Mindeneseire jellemző, hogy ahol eddig í autóbusz járt, olt ma legalább 9 közlekedik). így aztán érthető, hogy a siető utasoknak nem kell negyedórákig várakozni a, megállónál. Gyurakodás, veszekedés, tolongás nem szükséges. Zsúfolt kocsit még a déli órákban sem lehet látni. Hol van már az az idő és állapot, miitor könyökkel, ököllel kelleti kiharcolni, hogy valahogy feljuthassál a kocsira? És hol van az, amikor az ajtóban álló harsányhangw kisasszony szikrázó szemekkel számolgatta a felszállókat, mint a kosárba eresztett juhokat? S ha betelt a létszám, mint az angyalok pallósa Adóm és Éva előtt a paradicsom ajtóban„ úgy sujiott le keze az orrod előtt. — Betelt a létszám! Tessék megérteni! — kiáltotta. , S ha nem értetted volna meg s ott fi- gyegtél a lépcsőn, akkor megállt a kocsi, jött a rendőr s úgy pöccintettek le, mint a döglött legyet az abroszról. Alem volt appelláta. Baktathattál le- kókasztott fejjel, szomoi uan a külváros felé. Hétfőn azonban — ó csodálatos hétfői nap, julius 17. változás történt, nagy, történelmi fordulat, legalább is az autóbusz fronton. Vagy ép pép akkor kezdődött? Nem. tudjuk, Annyi azonban bizonyos, hogy azóta a kolozsvári autóbuszok kanaáni bőségben állanak a közönség rendelkezésére. S mennyi udvariasság, mennyi finomság! Nincs számolás, nincs rendőr, csak autóbusz van! Egy- .egy végállomáson három-négy áll egyszerre s az ajtókból mosolygó kipirult kisasszonyok tündéri kedvességgel invitálnak: — Tessék parancsolni kérem, mi indulunk hamarább! Mi az? Csoda történt a kolozsvári autóbusz-arcvonalon? Sajnos, félünk, hogy ez a csoda is csak
