Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-02 / 147. szám

KELET! _ MAGYAR 1944. JULIUS 2. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 38 Irta: Nikolajew Péter * Magyarra fordította: Gaal Dlgi Félénken körülnézett a gyerek, majd Nadja asszony biztató tekintetére tovább folytatta.: — Nagyon szép gazdasáunk volt, de be­állított hozzánk is a GPU és elvitték apá­mat. Anyáim keservesen sirt. Aztán hallot­tuk, hogy édesapámat agyonlőtték, mert nagygazda volt. Anyámat és engemet letar­tóztattak. Van még egy idősebb bátyám, de az már nem bátyám többé! — mondta ha­ragos daccal. — Nyilatkozatot irt alá, amelyben megtagadott bennünket. A vörö­sök megdicsérték és állásba tették. Nővérem egy bolsevistához ment férjhez. Körömmel martam az arcába! A felkelők Ismét felnevettek, de közben megértő szeretettel néztek a kisfiúra. — Anyámat és engem Középázsiába akar­tak küldeni '— folytatta. — Száműzött cso­portunk a Bajkál-tóhoz érkezett. Fütetlen marhavagonban utaztunk. Sokan megbete­gedtek és meghaltak az utón. A kocsit csak egyszer nyitották fel naponta, amikor enni hoztak. Szörnyen fáztam... A Bajkál-tavon csónakkal kellett volna átkelnünk és csak odaát üthettünk volna tanyát. A csónakokat zsúfolásig megtöltötték, úgy hogy a hullá­mok becsaptak. Anyám teljesen átnedvese­dett. Ruhája a testéhez fagyott. Amikor a túlsó partra, megérkeztünk, alighogy hozzá­láttunk a kunyhók felépítéséhez, ismét pa­rancsot kaptunk, a további utazásra. Sze­gény anyámnak lázasan kellett ismét útra indulnia. . . Végre megérkeztünk az Urai­ba. . . Ott már készen volt a lakásunk... De anyám nemsokára meghalt. . . Teljesen egye­dül maradtam. De összebarátkoztam néhány magamhoz hasonló otthontalan fiúval és megbeszéltük, hogy" elszökünk a táborból. Hónapokon át vándoroltam Oroszországon keresztül.. . Mindig a vonat alatt, vagy a kocsi tetején. —. Miből éltetek ? — kérdezte Nadja asz- szony. — Loptunk. Megtanultam barátaimtól. . . — mondta csendesen és szégyenkezve haj­totta le a fejét. Mindenki elnémult. — Egyszer hazalátogattam a szülőfalum­ba is, — mert nagyon elfogott a honvágy — folytatta tovább a gyerek — de otthon már minden megváltozott. A kerítésünket elhurcolták, házunkat kiüritették, az ajtót elvitték, csak a kutyánkat láttam viszont mást senkit. De a kutyánk maid megveszett örömében. Két lábra állt, átölelt és az arco­mat nyaldosta. Sirtam örömömben és csó­kolgattam a kutva esuoasz orrát. Aman mindketten eev híd alatt aludtunk. De reg­gel tovább kellett menn pm, F.gv tehervan a t ütközőjén utaztam tovább. . A szakállas, elvadult felkelők már nem nevettek.. . Ez a sors várt az orosz gyermekek, fiuk és leányok százezreire. — Maradj nálam. — mondta szeüd-n Nadja asszony. — Látod, nekem is volt egy szép kis fiam. . . De ö már nincs többé . Maradi itt és légy az én kisfiam! A kemény férfiak egymáv^n szállinrőz tak ki a kunyhót'*’ Nádja asszony tovább foiyiatta hadiára- tát. Hol egy száműzött csoportot. szabad to*- tunk ki a vörösök kezeiből, hol az állar-! kenyérszállitmánvt koboztuk el és osztott"’- szét a falu szegén”°i kö~"*‘ Nadja asszony s’kere0 hadjárata.‘nak h’r futott az e’~'r"T v'dÄken és e^me több fe'k»’-" csatlak""''" 'mzzâuk. Pé'dáu’ron felbuzdul' más vidékeken is nagyobb fn'k-’d osonort"’ verődtek megint össze, amalvek mind az f főparancsnoksága alá. helyeztek ma.guka* Nadja asszony lankadatlan tondülertel fo'--~ tatta harcait, de ama óvatosan v!<,yá70*t hogy nagyobb bolsevista ha'ci csoport*«' kerüljön szembe. Egyik nap ismét magányosan utazó pa­rasztemberrel találkoztunk a sztepoén. Egy­szerű, durván ácsolt szekerét egykedvűen húzta kis lova. Utrv tűnt. hon? a velünk való találkozás egváltePn nem érdekű mert anélkül, hogy tudomást vett volna rólunk tovább hajtott. Már éppen útját akarjuk állni, amikor tekintete Nadja asszon-vm esett. Csodálatos változáson ment keresztül a parasztember. Megállította lovát, leugrott, mélyen meg­hajlott a lóháton ülő Nadja asszony előtt és titokzatos jelekkel intett neki. Feszült kíváncsisággal és nevetéssel küzd­ve néztük a különös embert. De aztán Nadja asszony is leszállt a lováról és félrevonu't a szekeres emberrel. Mintegy negyedóra hoissaat tanácskoztak és még mind'g nem tudtuk, hogy miféle közös ügyük van, csak azt láttuk, hogy Nadja asszony előhúzta jegyzet-noteszét, irt valamit, majd a kité­pett lapot átnyújtotta az embernek. Ezután elégedett arccal tért viasza hoz­zánk. — Ez az ember, — magyarázta később — nem paraszt, amint azt öltözéke mutatja, hanem szövetségesünk. Mert kedves bará­taim, most olyan dolog készül, ami után már mindannyian rég vágytunk. Uj felkelés áll a küszöbön. A bolsevisták azt hiszik, hogy a múlt nyáron és ősszel véghezvitt tisztitó akciójukkal minden ellenállást megtörtek az orosz népben. Azt hiszik, hogy most már végképp megfélemlítették és elnyomták az orosz tömegeket s azok mukkani sem mer­nek többé. Pedig a valóság az, hogy a nép körében csak fokozódott a? elégedetlenség és az ellenállás gondolata egyre forr és erjed messze vidékeken. Ez az ember a fehér oroszok felkelő bizottságának kiküldöttje volt és újabb felkelő csapatok alakulásáról hozott hirt. Ezek a csapatok egyelőre csend­ben működnek, mert jól el kell rejtőzniük a bolsevisták szemei elöl. De most minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a felkelés zászlaját újból kibonthassuk, amint azt a nyáron férjem, a ti vezéretek tette. Amit akkor figyelmen kívül hagytatok, vagyis az egész lakosság beszervezését és az összes harci erők összefogását, azt most gondosan meg kell szerveznünk. Ez az ember a támo­gatásomat kérte, amit meg Is ígértem neki...' Mégpedig nem csak a felkelés vég­rehajtásában, hanem elsősorban az előkészí­tés megszervezésében.-*• Megkezdődött tehát a bolsevisták elleni harcunk uj szakasza. — Nekünk szét kell válnunk, — mondta Nadja asszony — nekem meg Grisának, al- vezéreinek. — Nekem most propagandisták­ra van szükségem! Vissza akarok húzódni a hegyekbe, hogy onnan intézzek felhíváso­kat. a néphez. Kézröl-kézre kell járni a fel­hívásomnak, mert éreznie kell a népnek, hogy olyan erőket mozgósítottunk, amelyek meg tudják őket szabadítani a bolsevista el­nyomóktól. Jól tudom, hogy veszélyes tevé­kenység, amivel r-egbizlak titeket, mint leg­régibb és legkiprcbáltabb harcosaimat. Ha nem tudjátok, vagy nem akarjátok vállalni, mondjátok meg nyugodtan. Mert parancs­szóval nem akarlak kényszeríteni bennete­ket. Parancsnoktok csak addig vagyok, amig az én csapatomban szolgáltok! De most meg kell hogy váljatok csapatomtól, A magatok urai lesztek. Talán majd újabb felkelő cso­portok csatlakoznak 1.ózzátok. . . Jelentsetek tehát, ha döntöttetek! Amulva néztünk Grisával egymásra. Vége a felkelő harcoknak, újra vissza a városba, a bolsevisták közé? Minden nap a szemeik előtt lenni ? ' — Ne ámítsuk magunkat, — mondta ké­sőbb Gtisa. -— Nadja asszony jól mondta, hogy veszélyes vállalkozás lesz ez szá­munkra, sokkal veszélyesebb, mint a pusz­tai élet, mert itt az volt a jelszó, hogy min­Szovjet a Fehér-lens*? Vicáikén Ami a Fehér-tenger vidékén végbe ment az első világháború óta, érthető módon rejtve maradt az avatatlan sze­mek előtt. Erre minden okuk meg van a bolsevistáknak. Egész Kelet-Karéi iát Finnország ellem területié ~ ették ki.- A murmanszki vasútvonaltól nyug .tra szerepelt a Szovjetnek Petsamói’-g Finn­ország egyetlen északi kijáratára való igénye. A Szo,vj;et-Unió mindig azon fá­radozott, hogy Finnországra rátehesse a kezét. Petsamótól ugyanis nincs már messze Kirkenes N'~végia legészakibb kikötője, amelyeknek birtoklása a Szov­me!lékva,s”tak r -ü1*«!? a kő’- oedig új bányák és ipartelepek létesül tek a szovjet hadianyagtermelés számá­ra. Ezenkívül laktanyákat, repülőtereket, lőszer- és benzinraktárakat állítottak fe! a bolsevisták az egész finn-orosz halár mentén. A szállítási lehetőségek növelése céljából a murmanszki vasút északi sza­kaszával párhuzamosan uj csatornát épí­tettek a Barents-tenger és a Fehér-ten­ger között. KandaPksában és Sarokéban Mkötő- és hajójavitóberendezásoket léte­sítettek. Mindebből látszik, mily követ­kezetességgel és tervszerűséggel készült a Szovjet-Unió a háborúra és mily gon­dosan énitette ki egész Kelet-Karjalát és a Kóla-félszigetet ugródeszkának a Skan­dináv félsziget eilen. Azok között a fegyverszüneti feltéte­lek között, amelyeket a szovjet kormány nyújtott át araiak idején a finneknek, 'et számára, az tonger feletti egyeduralmat jí’ toré. Úgy a akkor azonban a Szovjethez közelebb ke­rülne Észak Svédország minden ércte lepe és Narvik, a hires érckikötő is. Az pedig mindenki előtt nyílt' titok, hogy a szovjet hadiiparának ezekre az ércbá­nyákra' sürgősén' szüksége van a még helyre nem állított délolaszországi bá­nyák termelésének kiegészítése céljából. Stratégiai szempontból is fontos meg­állapítanunk, hogy Eszak-Finnország bir­tokában a szovjet seregek nagy nyomást tudnának gyakorolni Norvégiára és Svéd­országra. Ez különösen fontos lenne egy Norvégia elleni angolszász inváziós kí­sérlet esetén. Éppen ezért nehezen érthető, hogy a svéd lapok és politikusok legalább is nagy részben nem látják ezt a veszedel­met. A fimekaamban nagyra, is jól tud­denki egyért! — De ott... Magunkra hagyva ?! Nehezen barátkoztam meg az uj gondo­lattal. Mondjak nemet ? Maradjak inkább Nadja asszony csapatá­ban és vonuljak vele a hegyek közé? Mond­jam neki, hogy én már teljesen elszoktam a városi élettől, hogy túlságosan felkelő va­gyok ahhoz, hogy? a veszélyekkel egyedül szálljak szembe ? Nadja asszony közben még egy különös megbízatást adott számunkra. — Felhívásokat kell fogalmaznunk, —■ mondotta — ehhez pedig okvetlen Írógépre van szükségem és papírra! Hogy is csinál­juk? Grisa egy jó gondolattal segített. Másnap GPU embereknek öltözve, nehéz fegyverzettel belovagoltunk a faluba. A szovjet központ előtt megálltunk. Csizmáink­kal végigkopogtunk a folyóson, majd benyi­tottunk az irodába. y . Az Íróasztalnál ült az irodafönök, oldalt az Írnoka. A vörös irodafőnök először haragosan né­zett ránk és rendreutasitő szavakat dobált felénk a lármás megjelenés miatt, de ami­kor felnézett a munkájából és meglátta egyenruhánkat, udvariasan felállt, elébünk jött és kívánságunk felől érdeklődött, —!- Sürgősen szükségünk van lóra és ko­csira elvtárs! Regidkivüli megbízatás! Gyors intézkedést' kérünk! — Parancsukra! — engedelmeskedett a főnök — és elhagyta a szobát. (Folytatjuk.) ják, hogy ezzel az ősellenséggel szemben minden engedékenység katasztrófához ve­zet és ezért ezúttal is elzárkóztak hő­sies elszántsággal az újabb orosz felté­telek teljesítésétől. r<önvvek között CS*KSOMLYŐ IV. JENŐ PAPA LEVELÉNEK TÜKRÉBEN A csiksomlyói kegytemplom első újjáépí­tésének 500 éves (1444—1944) emlékezetéré Ízléses füzet jelent meg Kolozsváron P.. Be­nedek Fidél O. F. M. tollából, a Ferences Világi Rend tartományi igazgatósága kiadá­sában. A füzet megemlékezés és rövid is­mertetés mellett gyakorlati cefit is kíván .szolgálni. A Ferences Rend uj Szent Fe- ’''T.c-óltárkéoet óhajt festetni a csiksomlyói . templom részére a füzet árából befolyó be­vételt is az oltárkép előállítására fordítják^ P. Benedek Fidél meleg szavakkal fog­lalkozik' Csiksomlvóvai, amely a magyar ferenceseknek mindig legfontosabb erdélyi ■'égvára volt. Ebben rv évben ünnepeljük 500 éves fordulóiá* annak, hogy a hires kegvtemDlom legelőször uiiáépült. Az ak­kori temnloménités IV. .Tenő nápa segítsé­gével történt, aki számos alkalommal bebi- onvi tóttá ro^o^szenvét a székelvséggél zömben. A pépei levél 1444-ben íródott, a- *°mplom ..uiból való felépüéséröl“ beszél, rtayes történetírók szerint 1353-ra tehető ár am Ivói kolostor alapítása. A csiksomlvói '"•ences teienülés tehát tfözal pno éves. Már kkor élénk szenem' központ volt ottan. A' zékelvség előszeretet.*'’! kereste fel Csik- amlyót. de IV. Jenő pár,» pgy másik levele •'•'mint ..kévés a. Széke1??földen a pap, mesz- e a püszök, nincs elég. aki Tatén T''*lét 'rdesse, s- ezért a nto va’Hsi dolgokban •zd tudatlanná vílrt“. A székelv nép arpias lé'pkkei tódult, hogv hallhassa a !l's -ml’?ői barátokat. A tem^lom ujjáépité- ’ipz föbbszö- hozzákezdettek, de a sze* ■nysév miatt egyre nagyobb nehézségekbe "között a mimka. r'~"r*om\''órn délről adt az e?sö ferences ti«*és. Az akkori Bah ' megver uralom a lett állott. A boszniai ences hek?tor*óság is a !T’'mar királyok Ima alatt jött létre és állott fenn. A •somb'ói ferences telepük's bástya volt a. 'éti végeken. A náo £ n«k magyarországi :ívete eb'aen az időben Cezarini Julian bíbo­ros volt. Rajta kivül sokan mások is eljár­tak a pápánál a csiksomlyói ferencesek ké­résének és a templom felépítésének ügyé­ben. A pap« azt kivánta, hogv ,.a templom b’fejeztessék és megfelelő tiszteletben ré­szesüljön“. A történetírók következtetése szerint a pápa levelének hatására az egész székelység megmozdult. Maga Hunyadi Já­nos is támogatta a tervet. A székelyek munkájukat adták kalákában. Az egykori templom méreteiről is maradtak feljegyzé­sek, hossza 14 öl, szélessége 5 öl volt. Száz évig állott sértetlenül. A moldvai török és egyéb hordák betörése után erőszakos dusz titások érték. Kijavították a rombolást, a templom formája is átalakul. Az idők folya­mán két kápolnát is építenek hozzá. A mai kegytemplom 1804—1876 között épült fel. A mai templom déli falában, a Szent Antal - oltár és a szószék közötti részen, a régi templom építményéből valamennyi falrészlet be van építve. Ez a sarok ma is őrzi 500 év arankáját és emlékét. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents