Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-21 / 163. szám
4 KELETI MAGIAM ÚJSÁG 1944. JULIUS 21. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 54 Irta: Nikelajew Péter + Magyarra fordította: Gaal Olga •— így van ez, látod, — jegyeztem meg tréfásan. —Engem meg a zsíros hattyupe- csenye állított talpra.' Hosszasan ültünk a fák mögött és feszült figyelemmel vizsgáltuk a szigeten folyó életet. A kunyhóból két kis gyermek szaladt ki az udvarra, utánuk egy fiatal nö állt ki a küszöbre. Férfit nem láttunk sehol. Lemásztunk a hegyről és a partnál talált csónakkal áteveztünk a szigetre. Amikor a kunyhó udvarát a léptünk, a házőrző kutya vadul ugatott. A gyermekek, amikor megláttak bennünket, berohantak a házba, bezárták az ajtót és az ablaknál egy halálra- vált női arc jelent meg: — Jöjjön ki, — kiáltottuk neki. — Nem bántjuk! Békésszándéku becsületes emberek vagyunk! Az asszony kinyitotta az ajtót és a küszöbön könyörögve fogadott bennünket: — Ne bántsanak minket, az Istenre kérem, mindent elmondok! Csodálkozva néztünk rá: — Mondtuk már, hogy békés emberek vagyunk! — igyekeztünk öt ismét megnyugtatni. —T Inkább mondja meg, hogy milyen messze van ide a határ? — Hetven kilométerre! — válaszolta. De jöjjenek csak be hozzám, majd adok egy csésze teát! Jóízűen ittuk a teát, közben úgy tűnt, hogy az asszony állandóan az udvar felé fülel. Tea után kenyeret és vajat tett elénk, majd cigarettával is megkínált. — Dugják jól el, — súgta Izgatottan, miközben ismét az ajtó felé figyelt. Lassan minket is nyugtalanság fogott el. — Menjünk, ■— indítványoztam határozott hangon! — Isten fizesse meg magának jóasszony, amiért megvendégelt! — azzal elhagytuk a kunyhót. Amikor ismét a csónakban ültünk és Al- joea éppen nagyban örvendezett a jól sikerült’ kirándulás felett, hallottuk, hogy az asszony hangosan felkiáltott a kunyhó ud varán. Visszanéztünk. :. — Az Istenért, azok ott vörosgárd'sták, — mondtam Izgatottan — evezzünk, ahogy csak tudunk! — Megállj, visszafordulni! — hangzott a parancs a szigetről, s már is tüzeltek ránk. Két ember állt a szigeten, akiknek természetesen rendkívül előnyös helyzetük volt velünk szemben. Ennek ellenére előhúztam a revolveremet és Aljosával együtt tüzeltünk a kunyhó udvara felé. — Hozzál ki nekem patronokat! — kiáltotta az egyik vörös katona az asszonynak. Felhasználtuk az alkalmat és ismét teljes erőnkből evezni kezdtünk. Ismét lövés hangzott a sziget felől. Aljosa is éppen lövésre célzott, amikor hirtelen felkiáltott! — Ah! Oldalra billent az ülésen, majd a mellére mutatva hörögte: — Itt, Itt találtak el! és lecsúszott az ütésről, majd felső testének súlyával beleesett' a vízbe. Pillanat alatt felborult a csónak és belezuhantam a vízbe. Úszva vonszoltam magammal a csónakot, amely remekül védett a lövések ellen. Amikor elértem a partot, óriási léptekkel rohantam fel a hegyre. A szigetről még mindig vadul tüzeltek utánam. Vanja, aki fent maradt a hegyen, onnan viszonozta a vörösgárdisták lövéseit, egy fa mögött megbújva. Amikor oda értem hozzá, megragadtam és lihegve kiáltottam: ■— Gyere! Vanja kibújt a fa mögül, hogy velem tartson, amikor uj lövés dördült. — Eltaláltak! — nyögött fel keservesen — ás a karját fogta. El vonszol tarn az egyik fa mögé és megvizsgáltam sérülését» — Add ide a revolverem, — Petja — kö- nyörgött felém. — Te pedig hagyj Itt és menekülj egyedül! — Csak huslövésed van, — vigasztaltam •— Azt majd később bekötözöm, állj talpra és fussunk gyorsan! — Milyen messze van még a határ? -- Kérdi Vanja. Nagyot nyelek és hazugsággal nyugtattam meg: Mindössze 20 km. Azt hiszem, — válaszolta Vanja fallobbanó reménységgel, — hogy annyit még kibírok, hacsak közben vérmérgezést nem kapok! * Szegény Vanja megtáutoiodott és végig zuhant a földön. Második napja már, hogy szüntelenül meneteltünk. Most már meg kellett állnunk. Két jókora darab kenyeret vágtam és megkentem vajjal. Két esztendeje már, hogy nem láttunk vajat. Amikor "a vizbe zuhantam, csak a kenyeret és vajat tudtam megmenteni, a gyufa és a dohány adsgüsztuit, Vamjának egyetlen szál gyufája volt még a zsebében. Tüzet raktunk, majd gondosan lehúztam a kabátot Vamjáról és bekötöttem a karját, amely már erősen dagadt volt. — Legalább tiz kilométert haladtunk már, — mondta szegény reménykedve --a hátralévő 10—15 kilométert két nap alatt megtesszük, addig talán nem kapok vérmérgezést. .. Szörnyű nehezemre esett, hogy nem mondhattam meg neki az igazat. De ha megmondtam volna, akkor egész biztos agj on- lövi magát, hogy ne legyen a terhemre. .. Estétől reggelig a nedves erdei talajon aludtunk, majd felkerekedtünk és egészen estig meneteltünk. Hogy a tüzűnk ne aludjék ki, konzerves dobozainkban égő parazsat vittünk magunkkal. A parázsia fenyő- gyantát tettünk, hogy a füstje elűzze a szúnyogokat. így mentünk, hosszú napokon keresztül, szinte megállás nélkül. ötödik nap ismét pihenőt tartottunk az erdő közepén. Vamja egyre hevesebb fájdalmakat érzett a karjában. Az egyik közeli mocsárból vizet merítettem és megkíséreltem, hogy a kötést Iváztassam a sebéről. Amikor a tépett rongykötést lefejtettem, láttam, hogy a sebet zöld penész lepte be és nehány fehér férget is találtam benne. A kar még dagadtabb lett és megfeketedett. Isten ments, hogy most itt közvetlen a cél előtt a vörösök kezébe kerüljünk. Most már csak az a kérdés, hogy hol fut a határsáv? A veszély érzetét legyőzte bennünk az a tudat, hogy elérkeztünk a szabadulást jelentő határhoz. — Petja, — súgta Vanja örömmel, •— nemsokára elérkezik a feltámadásunk órája! Széles körben kerültük meg az erdei házat. Nemsokára ráakadtunk egy kijárt erdei útra, s ezután már áhhoz igazodva haladtunk teovább az erdő sűrűjében. Az éjszakát az erdőben töltöttük. Vamjának még fájt a karja, de a daganat szerencsére már lelohadt és a feketeség is halványodni kezdett. Legutóbb tiszta forrásvízzel mostam ki a sebet és sós oldattal tisztogattam meg utána. Valószínű, hogy ennek következtében állt be a javulás. Amikor a sós oldattal mostam a sebet. Vanja szörnyű fájdalmában véresre harapta az ajakát. s a könnyek patakokban folytak a szeméből. De utána nemsokára megkönnyebbült, mert a fájdalmai csillapodtak. A nyolcadik nap estéjén már annyira kimerültek voltunk, hogy egy kisebb tó partján lehevéredtünk aludni. — Bosszantó, hogy nincs tűzünk, —- mondtam Vakjának, Egész nap sűrű köd borult a tájra, úgy, hogy alig találtuk meg az utat a fák között. Ruhánk ismét nedves lett és reszkettünk a hidegtől. Hirtelen jó gondolatom támadt. Szétszedtem egy patront, a golyót kivettem belőle, de a puskaport bennehagyWm és egy darabka papirt tömtem bele. Ezzel a patronnal megtöltöttem a pisztolyomat, majd egy másik patronból kiszedtem a puskaport, száraz helyre öntöttem és nehány ropogós fenyögalyacskát raktam föléje. — Csak kibírom valahogy, — mondta Vanja — hiszen nemsokára ott leszünk már! Két nappal később hirtelen kialudt a tüzűnk. Nagyon jó érzés volt, amíg a parázs izott a konzervdobozunkban és most, hogy ezt a fontos segédeszközünket is elvesztettük, levertnek éreztük magunkat. A kenyér és a vaj, amit a szigetről hoztam magammal, már rég elfogyott. Négy nap óta ismét csak erdei gyümölcsökkel éltünk. Azon az estén váratlanul fény villant a szemünkbe. Az erdő szélén házikót fedeztünk fel. Előtte 16 legelészett. Lefeküdtünk a fűbe és figyelni kezdtünk: — Te Vanja, ez nagyon gyanús — mondtam. Nemsokára előbukkant egy vörös tiszt az erdőből és a kunyhó felé tartott. Lövésre emeltem ä fegyveremet. A tiszt nehány perc múlva ismét kijött a kunyhóból és eltűnt az erdőben. Bizonyára az őrség parancsnoka és ez az őrség itt már csak a határőrség lehet. Hosszasan tanácskoztunk. Elsütöttem a pisztolyomat, a tűz fellob- bant és nemsokára jólesően melengettük végtagjainkat a tűznél, majd ruhánkat is jól kiszárítottuk. A kilencedik nap tovább haladtunk. Egyszer csak felkiáltott Vanja: — Te, Petja, mi már jártunk itt tegnapelőtt este! Szétnéztem és megdöbbenve álltam meg, őrültséget csináltunk. Mintegy húsz kilométert gyalogoltunk hiába Körben jártunk és minden bizonnyal finn területről tértünk vissza a szovjet földre. Ismét a tó körül lyukadtunk ki. Csónakot fedeztünk fel a tó partján, amely tegnap még nem volt ott és amikor közelebb értünk, katonacsizmák friss nyomait is felfedeztük. Egész nap és egész éjszaka tovább vándoroltunk. Tizedik nap alkonyattájt, amikor a nap már alámerült az erdő mögött és a tó fölött köd lebegett, a nagy tó partján szép faházat pillantottunk meg. A házból egy idegen viseletbe öltözött parasztember jött ki és kimért léptekkel igyekezett az erdő felé. Az • • A VILÁG TÜKRE 1. A spanyol újjászületés évfordulóján 2. Ryti elnök hitvesének rádiószózata 3. Egyiptomi illúziók Spanyolországban nagy ünnepségek voltak a nemzeti újjászületés nyolcadik évfordulóján. Arrese miniszter az évforduló alkalmából kijelentette, hogy 1939-ben Európa segítségével szabadult meg Spanyolország a bolsevista fertőtől. A spanyol nép most, ezekben a nehéz órákban nem lehet hűtlen az európai gondolathoz. Ne gondolja senki, hogy a Brunete-i csatatéren a bolseviz- must véglegesen legyőztük. A kommunizmus él a mai napon is. Vagy ellene szegezzük a falangista mozgalom minden erejét, vagy arra ébredünk, hogy egyszer csak ismét megjelenik közöttünk, minden borzalmával. A bolseviz- mus ma Európa kapuinál áll. Arca szörnyű bűnöktől torz. A spanyol újjászületés évfordulóján a uagyar és a német sajtó a nap jelentőégét méltatta. Minden sajtómegnyilat- iczás megegyezett abban, hogy' a bolse- vizmus leverésének az ibériai félszigeten hatalmas jelentősége van a mostani bolsevizmus elleni hadműveletek szempontjából is. Anglia és Amerika az európai központ ellen intézi támádásait, de az angolszász csapatok mögött ott settenkedik a bolsevizmus és csak a megfelelő pillanatra vár, hogy lecsap- ioii. A Völkischer Beobacht erben Wilhelm Koppen dr. megállapitja, hogy a i'öiös spanyolok Mexikóba helyeitek ót székhelyüket, ahol Umanszkl, a Szovjet mexikói követe utasításai szerint dolgoznak. A bolsevista spanyolok közül sokan Északafrikában tevékenykedtek. Északafrika ma a franciaellenes mozgalom másik központja. A spanyol kom- munisták iáméi lángba akarják bontani Spanyölorszságot, hogy Európa nyugati szárnyáról tovább folytathassák véres munkájukat. Európában ma tulajdonképpen nincsen nyugati és keleti front, az összes harcterek egyetlen egészet képeznek. Mindenütt egy és ugyanazon célokért folyik az emberfeletti küzdelem: Európa életéért és megmaradásáért. A harc történelmi jelentőségű és ez fogja eldönteni, hogy kinek van joga az élethez, — mondja vezércikkében Koppen dr. 2. A finn rádióban Ryti elnök hitvese szózatot intézett a finn néphez. Kifejtette azt a meggyőződését, hogy az a hatalmas áldozat, amit a finn nép a bolsevizmus elleni hadműveletekben hozott, üem válhatik hiábavalóvá. A finn államelnök hitvese szószerint a következőket mondotta: — Egyetlen férfi, nő, vagy gyermek sem maradhat távol népünk életéért vívott hősi küzdelmünkből. A hazánkról van szó, érte minden áldozatot meg kell hoznunk és minden erőnket össze kell sűrítenünk. Magánéletünket a közönség éidekei alá kell rendelnünk. A nemzet- védelem gondolata kell, hogy uralkodjék mindén cselekedetünkön; Teljesítenünk kell kötelességünket. Az igazságos Isten történelmünk folyamán mindig népünk mellett állott és Ö most sem ! " 1 el u púnkét. 3. Aubuiui jelűntés Egyiptom helyzetével foglalkozva kiemeli, hogy egyiptomi politikai körök nyugtalanok amiatt, hogy a kormánynak nem sikerült az angolokat semilyen konkrét állásfoglalásegész tájon a nyugalom és békesség légköre honolt... Vanja szivtépö zokogásba tört ki és ösz- ozeesett. Én pedig két térdre ereszkedtem mellette és keresztet vetettem, úgy ahogy Kotovkiban, a szülői háznál tanultam. Ereztem, hogy meleg könnyek folynak a szememből. — Vanja, — hajoltam le hü bajtársamhoz. — Feltámadtunk! A finn gazda tágrameredt, csodálkozó szemekkel fogadott bennünket. Tetötől-tal- pig végigmustrált. Nadrágomat megtépték az erdő tüskéi és több helyen kilátszott a meztelen bőröm. Cipőink szétmáltak és a talp levált róluk. Kabátunk piszkos volt és szakadt. Hajunk csapzottan hullt az arcunkba. Vaujának a kabátjáról hiányzott az egyik ujja, amit levágtam, azonkívül egész kabátja száradt vérpecséttel volt tele. Sebesült karján koszos rongykötést viselt. Négy hete nem borotválkoztunk. A gazda mégsem idegenkedett tőlünk, vállamra tette a kezét és finnül üdvözölt bennünket. Beszéd-jelekkel tudtára adtuk, hogy éhesek vagyunk. Kenyeret, vajat, sajtot tett elénk, majd cigarettával kínált. Megmerevedve ülünk az asztalnál és szin-s te megnémultunk az örömtől. A gazda térképet tett elénk, amelyen megmutattam neki, hogy honnan jöttünk. Részvéttől eltelten nézett ránk, s melegen szorongatta a kezünket. Azután az asztalon lévő naptáron megmutattam neki, hogy 29 napja gyalogolunk... Minden világos és barátságos volt körülöttünk. Szappant kaptunk a háziaktól, valódi, illatos szappant! És megmosakodhattunk! Este pedig kényelmes ágyban aludtunk, patyolatfehér ágynemű közt. Ebben a pompás ágyban keserves álmaim voltak. Ismét a karéliai őserdőkben vándoroltunk Vanjával, egyszer csak a fák mögül két vö- rösgárdista tűnt elő. Karabélyukat felénk irányították. A vörösök lövése nem talált. Ekkor szörnyű dühbe gurultak és közvetlen kőzetünkbe rohanva orrunk alá tartották pisztolyuk csövit. Az egyik vörös katonában a tábori spiclinket Ismertem fel. Már rátette ujját a ravaszra... Nagyot kiáltottam és ... felébredtem. Vanja sem tudott aludni. Felkeltünk, halkan kinyitottuk az ajtót és kimentünk az udvarra. Keleten, ahonnan jöttünk, akkor kelt fel a nap. Béke és nyugalom terült el a tájon. A rossz álom, — hála Istennek — csak álom volt. De ez itt, amit magunk körül láttunk, a boldog valóság! ! ! Uj életet kezdhettünk, — végre Ismét, szabad emberek módján!... — Vége. —• ra bírni Angliának háboruutáni egyiptomi politikájáról. Az egyiptomi nép kívánságát leginkább az Al Isnein c. lap vezércikke tükrözi, amely az angol- egyiptomi gazdasági szerződés közeli megújítására való hivatkozással Íródott. — Feltételezhetjük-e, hogy Angliától ajándékot várjunk? — Írja az egyiptomi lap. — Az egyedüli kívánságunk az, hogy Anglia független és szuverén államnak ismerje el Egyiptomot! Hivatalos és okirattal megerősített angol nyilatkozatot akarunk már egyszer a birtokunkban látni, amely azt biztosítja, hogy Anglia a háború után Egyiptomból visszavonja csapatait. Már most arra készülünk, hogy haderőnk megerősítésével a Szuezi-csatorna védelmét átvegyük. Az egyiptomi nép tudni akarja végre azt is, hogy mi lesz Szudán sokat hangoztatott autonómiájával is! Amit saját magunk számára követelünk, azt Szudán számára is követeljük, a teljes függetlenséget. Meg vagyunk győződve arról, hogy Szudánnak éppen olyan érdeke, mint Egyiptomnak és Angliának, hogy Szudán Egyiptommal végre egyetlen birodalmat képezzen. Azt mondták nekünk szép szavakkal, hogy becsületesek voltunk szövetségesünkhöz és adott szavunkat megtartottuk. De arról eddig még egyetlen szót sem hallottunk, hogy Egyiptomot a háború után független államnak fogják elismerni. Egyiptom földjén egyetlen idegen katona sem tartózkodhatik. Német lapok az Al Isnein feltűnő vezércikkével foglalkozva kiemelik, hogy az egyiptomi lap illúziókban éli ki magát. Az egyiptomi lap úgy gondolja, hogy még mindig bízni lehet az angolokban. Angliának eszeágában sincs, hogy revízió alá vegye gyarmatpolitikájának eddigi módszereit. Churchill röviddel ezelőtt az alsóházban a gyarmat tok „védelméről“ beszélt. Churchill szerint az angol haderő az északafrikai harcok idején Egyiptomot „megvédte“ a németek ellen-
