Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-21 / 163. szám
1944, JULIUS .'21. KEttn MAGYAR UJSAG 5 Aki figyelemmel kiséri az utolsó évtizedek magyar kultúrpolitikáját, tisztában van azzal, hogy ennek a kultúrpolitikának voltak kérdései, ainfelyekről jóformán beszélni sem szabad. Pedig, aki csak látott és volt némi érzéke a dologhoz, láthatta, hogy nem megy minden ügy, ahogy mennie kellene s hogy ennek a kultúrpolitikának alapvető hibái voltak. Sokszor szóvá is tették ezt. Elmondották, hogy a magyar kultúrpolitika nem felel meg céljának, idegen mintákat másol s eredeti, sajátos magyar szellemiségünkkel ellentétes és sokszor romboló hatást fejt ki. Ennek a lehetetlen helyzetnek a megváltoztatására tervekkel és javaslatokkal állottak elő. A terveket és javaslatokat azonban soha meg nem hallgatták. Különösen ez volt a helyzet a magyar film ügyében. Hiábavaló volt minden jószándéku figyelmeztetés. A filmszakma terén meghonosodott szellemet kiirtani nem lehetett. Sőt egészen odáig fajult a dolog, hogy az utóbbi időben már komolyabb kritikát sem szabadott gyakorolni. A filmgyártók gyárthattak, amit akartak és silány ötleteiket tálalhatták tetszésük szerint. Munkájukba nem tűrtek beleszólást. Hogy mi lett ennek az eredménye, arról talán nem is kellene beszélni. A napokban azonban kormányrendelet jelent meg a magyar filmügyek egységesitéséről s e munka megindításával a kultuszkormány Mester Miklós államtitkárt bízta meg, mint a filmügyek ideiglenes kormánybiztosát. Ez az alkalom újból időszerűvé teszi a magyar film ügyét. Mielőtt hozzákezdenének a végleges rendezéshez, nehány alapvető fontosságú kérdésre szükségszerűen rá kell mutatnunk. Mester Miklós államtitkár a magyar filmügyekről szóló kormányrendelettel kapcsolatban kijelentette, hogy „az egész kormányrendelkezés a racionalizálás, az egységes szempontok érvónyesi- tése jegyében született meg“. Talán felesleges rámutatnunk arra, hogy a filmügyek racionalizálása, az egységes szempontok érvényesitése valóban a legelső feladat. Alapot kell teremteni, amibe egész filmpolitikánk gyökerezik. Meg kell jelölni a célt, amit el akarunk érni s az eszközöket, amelyekkel célkitűzéseinket meg akarjuk valósi tani. Eddigelé elsősorban ez hiányzott a magyar filmpolitikából. Azaz, hogy nem teljesen. Egy alapvető szempont föltétlenül uralkodó volt: a kassza. Minden jó volt és elfogadható, ami a kasszát szolgálta. S mivel a tömeg szereti a cirkuszt, a léhaságot — legalábbis igy hitték ezt bölcs pesti filmgyártóink — csináltak cirkuszt, léhaságot, sokszor az Ízléstelenség határáig. Ennek aztán az a szomorú eredménye lett, hogy a film nagyképü iparűzéssé süllyedt és sem nemzetnevelő, sem művészi szempontok nem érvényesültek benne. És ha véletlenül hosszas agitálás után mégis megpróbáltak valami ilyen célt szolgáló filmet gyártani, akkor meg elkövették azt a szörnyű hibát, hogy a filmet összetévesztették a plakáttal. Bután orditó és reklám szövegeket kiabáló plakátsorozatot gyártottak és ezt elnevezték világnézeti, vagy művészi filmnek. Mi sem természetesebb, mint az, hogy ennek a filmgyártásnak semmi néven nevezendő köze nem volt a magyarsághoz, ha csak nem tekintjük ilyennek azt, hogy Magyarországon gyártották. Magyar szellemről, sajátos magyar levegőről és problémáról ezek a filmek nem beszéltek, mert nem is beszélhettek. Pedig, hogy ez lett volna első feladatuk, az világos, mint a kétszer kettő. És itt jutottunk el mondanivalónkhoz. Hogy a magyar film idejutott és ide juthatott, annak természetes oka az, hogy egész filméletünket olyanok irányították, akiknek semmi közük a magyar élethez nem volt. Magyarországot és a magyarságot legfennebb Budapestről ismerték s onnan is csak annyiban, amennyiben krőzusi megélhetést biztosított számukra. Gyökerük nem ért le a magyar földig, a magyar parasztig, a magyar munkáig és a magyar hivatás- tudatig. S ha műveltséggel egyáltalán rendelkeztek is, ez a műveltség európai volt, de csak olyan értelemben, hogy Magyarországon kívüli. így fogalmuk sem lehetett arról, hogy mi fáj és miért a magyar embernek, mik az álmai és elképzelései, mi az ő sajátos felfogása az életet, a munkát, a szépséget, a vidámságot illetőleg. Nem ismerték és nem ismerhették a magyar ember bámulatos képzelő erejét, színes mese- és hagyomány kincsét, fogalmuk sem volt történeti tudatáról, sajátps zenei nyelvéről. Már pedig mi sem természetes »v>h mint az, hogy ha valaki egy nép lélek- formálásának, lelkitermelésének, szórakoztatásának irányítását el meri vállalni — s aki filmet gyárt, annak ezt kell vállalnia! — mert önmagában, saját húsában, vérében, idegben, minden sejtjében ismernie kell az illető nép lelkét, legtitkosabb és legrejtettebb gondolatait, álmait, életkedvét, egész magatartását. E nélkül olyan eszközhöz nyúlnia, mely épp ezekre van és lehet hatással nem szabad. De szögezzük le azt is, hogy ezt eltanulni sem lehet, mert a tanú itt csak a segédeszköz szerepét töltheti be. Világosan következik az elmondottakból, hogy a magyar filmgyártás alapvető célja csak az lehet, hogy a magyar életet, a magyar művészet, történelmi tudatot és szórakozást a legtisztább és a legnemesebb eszközökkel szolgálja s a magyar élet legsajátosabb problémáit vetítse lelkűnkbe. Hogy azonban ezt tehesse, elsőrangúan fontos, hogy filmgyártásra csak azok kaphassanak engedélyt, akikben meg van a feltétele annak, hogy ezeknek a szempontoknak megfeleljenek. Aki a filmben csak keBudapest, jul. 20. (MTI) A ni. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter teendőivel ideiglenesen megbízott m. kir. igazságügy- miniszter Tamás Lajos dr. egyetemi nyilvános rendes tanárt, minthogy budapesti tanszékét újólag elfoglalja, eddigi sikeres munkájáért kifejezett elismerés és köszönet melRiniS Pruha „falazott“.., Kassa, julius 20. (MTI) Julius 17-én délután 5 órakor Haltenberger Gyula mérnöknek, Szeleczky Zita férjének gépkocsija á Semmelweiss-utca 17. számú ház elöct állott. Amikor a mérnök visszatért a gépkocsihoz, megdöbbenten látta, hogy eltűnt egy disznóbőr-táska, egy értékes fényképezőgép, egy látcső és két utikabát. A megindított nyomozásba a kassai rendőrség is bekapcsolódott és sikerült a tetteseket, Tamás Kálmán 20 éves kassai péktanulót és Pruha Milán 18 éves kassai lakost elfognia. Tamás Kálmán lisztet lopott gazdájától, azt eladta, majd Pruhával együtt Budapestre utazott. A Semmelweiss-utcában sétáltak, amikor észrevették a bezárt kocsit. Mig Pruha „falazott“, addig Tamás felsza- kitotta. a lakatot és ellopta a benne talált reseti lehetőséget és szórakoztató ipart lát, annak itt nincs mit keresnie. Hogy ez megvalósulhasson, ahhoz természetesen az is szükséges, hogy a magyar film ügye ne tisztán és kimondottan budapesti probléma legyen. Mert eddig az volt. Filmet csak budapestiek és Budapesten gyárthattak. Meg vidéki színészt is csak a legritkább esetben engedtek. szóhoz jutni, nem azért, mintha tehetségtelenebb lett volna a fővárosinál, — hiszen az a kevés kivétel, aki mégis szóhoz jutott, ennek éppen az el lenkezőjét bizonyította, — hanem csupán csak azért, mert vidéki volt- Sürgős feladat tehát a filmgyártás decentralizálása, már csak azért is, mert az ország és magyarság nem Budapestből áll, sőt elsősorban nem, hanem főlev vidékből: Dunántúlból, Erdélyből, Délvidékből, Alföldből és Felvidékből. Reméljük, hogy Mester Miklós államtitkár, aki maga épp olyan világosan és félreérthetetlenül tisztában van a magyarság egyik legjelentősebb kultur- problémájával s ezenfelül kitűnő ismerője a szakmának is s az országnakvis, kormánybiztosi minőségében úgy igyekszik majd megoldani ezt az évek óta avasodó kérdést, hogy az az egész magyarságnak megnyugvására szolgáljon. (sz. gy.) lett az erdélyi Tudományos Intézet Igazgatói tiszte alól felmentette és a gróf Teleki Pál Tudományos Intézet elnökének előterjesztésére az intézet igazgatójává Szabó Attila dr. egyetemi nyilvános rendkívüli tanárt, ügyvezető igazgatójává Venczel József dr. intézeti tanárt kinevezte. tárgyakat. Másnap visszatértek Kassára. Az utazótáskában sok ékszer volt, amelynek nagyrészét 80.000 pengőért értékesítették. A tolvajoknál tartott házkutatások során megtalálták az ellopott ékszerek egyré- szén kivül a két utikabátot, a fényképezőgépet és a látcsövet. Ezenkívül még milliós értékeket kitevő ékszert találtak, valamint 20.000 pengő készpénzt. Tamás a vallatás során fejjel nekiszaladt az ablaknak, ki akarta vetni magát az utcára, úgyhogy meg kellett bilincselni Mind a két tolvaj beismerte tettét. Megmondották az orgazdák nevét is, úgyhogy az eladott ékszerek is megkerülnek. A két tolvajt kihallgatásuk után Budapestre szállították. az igénylőlapokat beváltották s ezzel a többiek bűncselekményét előmozdították. A bünperben a kolozsvári törvényszék Szenczei József elnöklésével ülésező büntető hármastanácsa tartott főtárgyalást. A vádlottak közül elsőnek kihallgatott Péter István volt bácsi közellátási dijnok töredelmesen beismerte bűnét. Az adatok szerint Botha Mihálytól összesen 25 mázsa és 12 kilogram cukoréri 3600 pengőt, Szép Zsigmondtól 6 mázsáért 1000 pengőt, a Bikali Györgynének kiutalt 21 mázsáért mindössze 60 pengőt kapott. Az elsőrendű vádlott vallomásával szemben a kiutalásban részesült három kiskereskedő egyöntetűen tagadta, hogy az ötlet tőlük származik. A kiutalás mennyiségét is igyekeztek csökkenteni vallomásukban. Vallomásaikat a szembesítéskor is fenntartották valamennyien. A tanúvallomások Tanúként kihallgatták Dutkai Miklós kis- bácsi körjegyzőt, aki a panama már ismertetett leleplezéséről tett vallomást. Az elnöb kérdésére közölte, hogy Péter István fogadalmat tett közalkalmazott, aki mint elöljárósági dijnok a közellátási ügyeket kine vezés alapján önállóan intézte. Kihallgatták még a csendörség nyomozd osztályának vezető főtörzsőrmesterét, aki hez annakidején Háry Albert kereskedő panasszal fordult a terhére jogosulatlanul irt két mázsa cukortöbblet miatt. A tanúvallomások befejeztével a vádal képviselő Schlett Jenő dr. királyi ügyész, majd a védelmet ellátó ügyvédek tartották' meg perbeszédeiket. A tanácskozásra visszavonult bíróság határozata értelmében a katonai szolgálatot teljesítő és amiatt a tárgyaláson meg nem jelent' Pap Sándor ügyének elkülönítésével a többi vádlottakra vonatkozólag pénteken déli 12 órakor hirdet Ítéletet. Aftay Gábor alispán körútja Kolozs vármegyében Kolozsvár, julius 20. Ajtay Gábor, Koloa vármegye alispánja, aki nemrégiben tette le hivatali esküjét, csütörtökön reggel gépkocsin elindult bejárni a vármegyéje területét. Az uj alispán hivatalos látogatásokat tesz a járási székhelyeken, valamint a falvakban, hogy igy a helyszínen ismerje meg az egyes községek különleges kérdéseit. Ajtay Gábor dr. alispán a csütörtöki napot a bánffyhunyadi járás községei meglátogatására használja fel. Meglátogatta a körjegyzőségeket, a gazdaköröket és a községek vezetőit, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzen a vármegye területén uralkodó szociális és kulturális állapotokról. Az alispán egyébként tervbevette, hogy rövid időn belül meglátogatja a vezetésére bízott vármegye valamennyi községét. Gyttmilcsnap a piacon Kolozsvár, julius 20. A csütörtöki piacra rengeteg sárgabarckot, cukorkörtét és zöld- paszulyt hoztak fel. Újdonság volt a húsos magvaváló szilva, kg-ját 400 fillérért árulták. Újra hoztak fel nehány kilónyi málnát, 500—600 fillérért kínálták. Sárgadinnyét is lehetett vásárolni nehány helyen, kg-ját 700 fillérért. Szép, nagyszemü meggyet 400—440 fillérért kináltak. Cseresznyéből igen nagy mennyiség érkezett, kg-ját 300— 380 fillérért mérték. Sárgabarckot igen szépet árultak 400 fillérért. Édesalmát 300 —400 fillérért kináltak. Sok volt körtéből, általánosan 200 filléres áron adták, őszibarackból igen kevés van, kg-ja 10 pengő. Mind több és több lesz a paradicsom a piacon. Csütörtökön az ára 8—10 pengő volt. A fözötök ára egyre esik, 30 filléres áron adták csütörtökön. Ugyanígy esik as ugorka ára is, 120 fillérért szépet lehetett venni. Egres sok van, de drága: kg-ja 100 —180 fillér, ffidespaprikát 50—60, csipöset 40 fillérért kináltak. A káposzta kilója 80 fillér. Zöldpaszulyt 50—80 filléres áron lehetett venni. Ujburgonyát kisebb mennyiségben árusítottak 100 filléres áron, Csöveskukoricát 40 fillérért kináltak. A hagyma csomója 30—60, a retek csomója 50—60, a karalábé darabja 8—10, a sárgarépa és petrezselyem csomója 10—20 fillér. Kevés sóskát is hoztak fel, kilóját 200 fillérért árulták. Több helyen árultak gombát. A hóstátiak és a nagybani eladók piacán csomónként 50—100 fillérért adták. Másutt rókagombát kináltak kilóját 12 pengőért. Kevés tojást lehetett kapni •Io áru és jó alapja a jé üzletmenetnek Ma délben hirdetnek ítéletet a nagyarányú kisbácsi cukorpanama biinperében Kolozsvár, julius 20. Az elmúlt év őszén általános feltűnést keltett az a nagyszabású cukorpanama, melyet a Kolozsvár közelében lévő Kisbács község elöljáróságán fedeztek fel. A leleplezésre, mint általában ezúttal is a véletlen vezetett. A Kisbács közellátását végző Péter István községi dijnok hirtelen megbetegedett. Beszállították a kolozsvári klinikára. Távollétében a közellátási ügyek intézését a körjegyző vette át. Már az első napokban rájött, hogy a cukorjegyek elszámolása körül nagy rendetlenség mutatkozik. Gyanúját fokozta, amikor az egyik falusi boltos, akinek igénylőlapját már nagymennyiségű cukor terhelte, újabb kiutalásért fordult hozzá. A jegyző közölte vele, hogy mindaddig nem igényelhet cukrot, amig a meglévőt ki nem árusította. Erre a kereskedő kijelentette, hogy az eddig kapott mennyiséggel már régen elszámolt s méltatlankodva vette tudomásul, hogy az igénylőlapján ennek ellenére megterhelés mutatkozik. Felháborodásában a eeendőr- séghez fordult par asszál. A kijátszott panamista A megindult vizsgálat hamarosan leleplezte, hogy Péter László közellátási dijnok huzamosabb idő óta visszaéléseket követ el a cukorkiutaJással. A községi dijnok ugyan is 4 íalysi kereskedők igénylési lapján & valóságot jóval meghaladó nagyobbmermyi- ségü cukrot igényelt, de csak annyit szolgáltatott ki belőle, amennyi forgalmuk alapján az egyes kereskedőket megillette. A nehány hónap alatt eképpen összegyűjtött több mint 50 mázsa többleten Péter István szuesági kiskereskedőknek adott túl. Azok pedig busás haszonnal Kolozsváron értékesítették az árut. Vallatása során Péter István azt állította, hogy a részesedő boltosok vették rá cselekedetére. A nyereség megfelezésével biztatták érte, de utóbb mégis csak morzsákat juttattak neki, míg a jövedelem javarészét maguk rakták zsebre. A hamisítás mértékét szintén tagadta. Szerinte a beavatott boltosok utóbb maguk hamisították kiutalási lapjaikat, amelyeken a már beirt mennyiség elé újabb, tehát nagyobb értékű számjegyeket Írtak. Amikor emiatt szemrehányást tett nekik, még meg is fenyegették. A bácsi dijnok bűntársai A hivatali kötelesség megszegésének bűntettével és ezzel kapcsolatos egyéb bűncselekményekkel vádolt Péter'István mellett vád alá helyezték még Botha Mihály, Bi- , kali Györgyné, és Szép Zsigmond szuesági füszerkereskedöket is, akik a kiutalt fekete cukron túladtak, továbbá Pap Sándor és Botha Mihályné kolozsvári lakosokat mert Szabó Attila dr.-t nevezték ki a Teleki Pál Tudományos Intézet igazgatójává Ügyvezető igazgatóvá Venczel József dr.-t nevezték ki addig társa 80.000 pengfi értékű holmit lopott ki Szeleczky Zita férjének gépkocsijából Milliós értékek két kassai sultane lakásán Á magyar film ügye
