Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-20 / 162. szám

keleti __ MAGYAR j'güP Parasztok a sarló és kalapács árnyékában S3 Irta: Nfkolajew Péter * Magyarra torditetta: Gaal Olga Köszörültem egyet a torkomon, majd na­gyot kiáltottam. Semmi válasz. Mégegyzer, majd harmadszor egyre erő­sebbet I Oltottam. Semmi visszhang. Ékkőt benyomtam az ajtót. Aljosa kint maa-adt, mig magam átkutattam a kunyhó belsejét. Kétségtelen, hogy vadásziakban voltunk. Kenyeret, tejet és szárított halat találtam az asztalon. A három kenyeret, egy köcsög tejet és néhány halat magunk­kal vittünk. Nem fért össze a lelkiismere­tűnkkel, hogy teljesen kifosszuk a yadász- lakot. ■— Ha már lopunk, — mondta Aljosa — ne legyünk legalább egészen lelkiismeretle­nek. Ez a zsákmány ismét talpraállított ben­nünket. Egy napot és egy éjszakát töltöt­tünk el a vadászkunyhó közelében, habár itt minden percben az a veszély fenyegetett, hogy megláthatnak bennünket. Közben Van- ja is uj előtetőre kapott a tápláléktól és a pihenéstől. A következő reggel meleg napsütéses idő­re ébredtünK. Aljosa annyira íetvlrult, hogy egy kedves ukrán dalt énekelt nekünk, is­mét telve voltunk életkedvvel és bjzalommal tekintettünk a jövőbe. .Élelmiszerünket szi­gorúan beosztottuk. A napok rohamosan teltek. Már több, mint egy hete, hogy a vadászkunyhót felfe- detük. Megettük az utolsó darabka kenye­ret- Aztán ismét éheztünk... Azon a napon jólgondozott, széles országukhoz érkeztünk, amely mentén telefqp es távíró-vezetékek húzódtak. Biztosak voltunk abban, hogy a határhoz érkeztünk. Szinte magunkon kívül voltunk az örömtől. Vanja azt javasolta, hogy aludjunk egy jó nagyot és utána fürödjünk meg alaposan a legközelebbi tóban, mert igy ahogy va­gyunk. eltömítenénk az embereket. Két hát óta nem borotválkoztunk és mindhárman tekintélyes szakáit viseltünk. Ruhánk ned­ves voit és szakadozott. A megerőltető me­netelésektől és sok éhezéstől csontig lesová­nyodtunk. Nemsokára egy házikó tiint szemünkbe. Azt hittük, hogy az már Finnországhoz tar­tozik. Hosszasan tanácskoztunk, hogy be­kopogtassunk-e T Végűi is az óvatossági győzött bennünk ős halkan körülkémleltük a házat, majd benyitottunk. Az volt a be­nyomásunk. hogy jdte hosszú idő óta nem, tette be ember a lábát. A padlón egy régi moszkvai újságot találtunk, amelybe hal­szálkákat és csontokat göngyölt be valaki. Az ajtófélfán & következő orosz Írást fe­deztük fel: „Ez a ház Ivan Moroeov tulajdona!" A korábbi nagy öröm teljesen kihűlt ben­nünk és helyette nagy levertséget éreztünk. A tizenötödik napon dombcár láncolatá­hoz éltünk és már úgy éreztük, hogy mö­götte tényleg finn terület húzódik végig. Az utóbbi napokban csak erdei gyümölcsökön éltünk és erőnk végképp folytán volt. Aljo­sa már alig állt a lábán és mindig meg kel­lett ál ittunk a kedvéért. Már csak a remény­ség adott annyi lelki erőt, hogy megkemé- nyitsük akaratunkat és össze ne roskad­junk. Amikor a dombok tetejére érkeztünk, láttuk, hogy még magasabb hegyláncokat kell megmásznunk. A két szelid hegyvonulat között tiszta tükrü'tó csillogott. Késő délután volt. A nap leáldozóban és Így gyenge meleget ( árasztott. Rátelepedtünk egy nagy szikla- kőre és félórányi pihenőt tartottunk. Tana­kodtunk, hogy mitévők legyünk. A végki­merülésben szenvedő Aljosa arra kért, hogy hagyjuk őt itt és csak ketten menjünk to­vább. Vanja goromba választ adott. — Eddig, — mondta szemrehányóan — jó bajtársaid voltunk és most azt hiszed, hogy hóhérok vagyunk. Vagy mind a hárman megmenekülünk élve, vagy veled pusztu­lunk el! Aljosa még egy daţabig ülve maradt, hogy erőt gyűjtsön, ml pedig szétnéztünk a tó vi­dékén. Ismét egy halászkunyhóra bukkan­tunk. — Ez jó jel! —jegyezte meg Vanja öröm­mel — halaszni fogok. — Hogy akarsz halászni, — vettem el a kedvét — amikor még egy hot god sincsen . — Hagyd csak, — válaszolta vidáman majd csinálok én, te pedig menj vissz Hozd ide Aljosát! Amikor Aljosával visszatértünk, már fo gott Is néhány sügért. Ismét rózsás színben láttuk a világot! A hangú’ t egyre emelke­dett és most már Aljosa is visszanyerte las­san életkedvét. Vanja egy tűből készített horoggal halá­szott. A halászkunyhóban talált hálókötö fonalat és vágott egy horgászó botot az sgyik fáról. Üres konzervdobozunkban finom kalásziét készítettünk vacsorára. Olyan sagy asereaceénk volt, hogy a rég nélkü­lözött sót is megtaláltuk a halászkunyhóban. Belemarkoltunk a sóba és jóízűen ettük, amíg a hal főtt. Azután elköltöttük remek vacsoránkat és aludni tértünk a kunyhóban. Másnap reggel, amikor kinyitottam a sze­mem, nagy csend volt körülöttem. A nap besütött a nyitott ajtón, a fegyverek mel­lettem hevertek. Kiléptem a házból és az erdő felé kémleltem. Egyetlen hangot sem hallottam. Hirtelen aggály szállta meg a lel- kemet, hogy mi lenne, ha magamban ma­radnék. Már épp a karabélyom után akar­tam nyúlni, hogy életjelt adjak magamról, amikor a tó túlsó partjáról Vanja hangját hallottam: — Ké, te csupasz madár, — kiáltotta vi­dáman — mindjárt kézrekeriteiek — és a következő percben jókora halát dobott a kosárba. Megkönnyebülten lélekzettem fel, s las­san visszatértem a kunyhóba. De hirtelen ismét valanji rossz érzés kerített a hatal­mába. .. Ijedten állapítottam magamról, h_.gy beteg vagyok. Ismét lefeküdtem a szénából vetett fekvőhelyemre és megpróbáltam gon­dolkozni. Heves fejfájás gyötört, s közben éreztem, hogy a lábaim alaposan megdagadtak. Azon­kívül az '"ész testemben valami olyan gyen­geséget éreztem, ami eddig teljesen isme­retlen volt előttem. — Mit óhajtasz reggelire? — kérdezte Aljosa, amikor belépett a kunyhóba. — Bé- kacombot, avagy gomba-ragout ? Eldicsekedett, hogy öt békát fogott, de anükor ki akarta szedni zsákmányát, kide­rült, hogy három béka kiugrott útközben a kosárból. Tényleg békacombot reggeliztünk és meg kellett állapítanom, hogy csaknem olyan jó­ízű veit, mint a hal. Vanja talált vagy öt­fajta gombát és jó adagot megsütött belő­lük. — Na, de most menjünk tovább, — indít­ványoztam — mert különben lever lábamról a betegség, azt pedig nem szabad hagy­nom! Egész nap meneteltünk felfelé a hegyol­dalon. Délután holtrafáradtan telepedtünk le egy újabb tó partján. A közelben elha­gyatott barakot fedeztünk fel, amely szép tiszta és lakható volt belül. Nyomban elké­szítettem fekvőhelyemet és lepihentem. — Nem akarsz egy jó hal-levest vacso­rázni? — kérdezte Vanja tréfásan. — Egyetlen kívánságom van, — válaszol­tam bágyadtan — hogy alaposán kialudjam magam és fejfájásom elmúljék. Alig mondtam ki, amikor egymás után három lövés dördült a fülünkbe. Felugrot­tam. ■— Nyugodj csak — mondta Vanja — Al­josa hattyúkra vadászik! Aljosa tényleg jókora álattal tért haza. Két társam nagy igyekezettel látott hozzá, hogy a hattyúból pompás lakomát rendez­zen. Annyira belemelegedtek a főzésbe, hogy léhányták ruháikat, mert a hattyú puha tol­A VILÁG TÜKRE 1. Befedett*® Crete nem utazik Rómába 2. Oyarr- 'r: — vágóhídra! 1. Ä Bonomi-kormány tárgyalásokat kezdett az angol-amerikai megszálló ha­tóságokkal azoknak a. területeknek meg­határozásáról, amelyeket polgári köz- igazgatás alá kellene rendelni. Az észak- olaszországi olasz főhadiszálláson elter­jedt hírek szerint az angolszászok meg­engedték ITmbertónak és a kormány­nak, hogy Salernóból Rómába helyez­zék át. székhelyüket. Az angolszász katonai tanács ugyan­csak Rómába költözött. A legtöbb mi­niszter már meg is érkezett Rómába, a lakosság azonban hűvösen fogadta Őket. Az angol-amerikai katonai hatóságok éjjel-nappal őriztetik a minisztériumo­kat és azok környékét, mert attól tar­tanak, hogy az elkeseredett tömegek fegyveres tüntetésre ragad tat jélz el ma­gukat. Bonomi újabban a badűgymitiisztó- riumba Ausiliot nevezte ki államtitkár­nak, Ausilionak a dicstelen olasz fegy­verletételben volt zavaros szerepe. A múlt év szeptember 8-án még a „Vene­zia“ hadosztályt vezényelte. Hadosztá­lya a Balkánon táborozott. Amint a Ba- doglio-kormány hírül adta a fegyverle­tételt, Ausiüo hadosztályát azonnal a szerb kommunisták táborába vezette. A délolasz kommunista sajtó mostani ki­nevezése alkalmából felsorolja „érde­meit“ és megemlítette, hogy hadosztá­lya Tito parancsnoksága alatt „vitézül harcolt“. Ausilio kinevezése újabb bizo- nyiték arra, hogy Bonomi elsősorban azokat, kénytelen felvenni kormányába, akik kommunista szempontból megbíz­hatók. A Bonomi-kormány tagjai közül első­nek Togliatti és Qullo, a két kommu- niszla miniszter érkezett Rómába. Tog­liatti még mielőtt minisztertársai meg­érkeztek volna Rómába, beszédet mon­dott s abban kommunista meggyőződé­sét adta Róma népének tudtára. Felszó­lította az egész olasz népet, hogy jön a fasizmus ellen. A monarchistáknak is tudtára adta, hogy ha vállalkoznak a fasizmus elleni harcra, úgy számíthat­nak „meggyőződésük tiszlelelbentartd- sára". Az események alakulásában egész Ró­ma izgalomban el a tömeges letartóz- atások, állandó igazoltatások és zakla- ások miatt. Hogy Rómában és Dél­et aszországban terror van, hogy a ba­l-lom átvétele elsősorban a komtnunis- !ák érdekeit szolgálja, azt a külpoliti­kai kérdésekkel foglalkozó moszkvai .1 jóirat, a „Háború és munkásosztály“ elismeri. A folyóirat nagy cikket öl a következő címmel: „Felhívás gliatti élvtárshoz“. A cikk minden . a figyelmet érdemel. Az írásból a kö­vetkező részletet ragadjuk ki: — Ha azt akarjuk, hogy a komm n ni z xnns az egész világon diadalmaskodjék, félmegoldásokra ne® is gondolhatunk. A legelső tennivaló, hogy megszabadul­junk a fasiszta párt tagjaitól. A volt fa­siszta párt minden egyes munkabíró tagját, akinek eltávolítása Itáliából kí­vánatosnak mutatkozik, a Szovjetunió­ba kell küldeni, ahol minden idők leg­nagyobb hadfelszerelési és ipari mun­kálatai folynak. A Szovjetben Internált olasz hadifoglyokkal is így tettünk és a termelés szolgálatába állítottuk be őket. A Völkischer Beobachter a délolasz helyzettel foglalkozva megállapítja, hogy a német körök hivatalosan is tud­nak arról, hogy Rómában különösen a fiatalabb évjáratokhoz tartozó férfiak közül sokan nyomtalanul tűntek el. El­tűnésük körülményeiről a családtagok sem tudnak semmit Mindenki azt beszé­li Rómában, hogy az eltűnésekről egye­dül a GPU tudna Választ adni. A né­met lap arra is emlékeztei, hogy Ba- doglio még az év elején arra kérte Sztá­lint, hogy bocsássa szabadon az olasz hadifoglyokat és engedje őket vissza Olaszországba. Sztálin ezt a kérést me­reven elutasította. Benedetto Croce, amint egy lisszaboni jelentés körii, kijelentet®, hogy nem kíván Rómába utazni és továbbra is Sa- lernóban marad. Croce magatartását semleges körök azzal magyarázzák, hogy Rómából való távolmaradásával akarja a Bono mi-kabinet embereinek tudtára adni, hogy elégedetlen egyes intézkedé­sekkel. 1 Az olaszországi harcokban egy délaf­rikai páncélos hadosztály is résztvesz. A South African c. lap cikke szerint, —- irja egy genfi jelentés, — Délüfrikában uj önkénteseket igyekeznek toborozni az olaszországi harcok számára. A lap irja, hogy Délafríka már eddig is mun­kahiányban szenved, további munkásel­vonások kellemetlen következményekkel járnának. Smuts miniszterelnök felada­ta nem könnyű, az ipari termelés mene­tének biztosítása akadályokba ütközik. A Daily Telegraph egyik cikkében igy ir: — Az angol légierő veszteségeinek pót­lásara egyre inkább gyarmati szárma­zású ifjakat kell igény bevonni. A benn­szülöttekből igen jó repülőket lehet ne-- vélni. Röviddel ezelőtt egy nyugatindiai Újakból álló csoport érkezett Angliába, kiképzésük már folyamatban van. Kétségtől®), hogy Anglia nem szive sen osztja be ahhoz a fegyvernemhez fiait, amelynél a legtöbb veszteség van, a légierőhöz. Hulljanak csak a leigázott gyarmatok emberei, az angol impérium érdekében. A légihábörut ezekkel foly­tatják, ezekkel pusztítják tovább az európai városokat, kultarértókeket, lá- konerfedekefe 1944. -TÜUTJS 20» lai teljesen belepték őket. Fekvőhelyemről szemléltem a mulatságos jelenetet. — Szörnyűség, hogy nézünk ki, — gon­doltam magamban — amikor elvadult kül­sejüket, ceontvázszerüen lefogyott testüket szemléltem. — Jé, hogy még él a remény­ség bennünk... Úgy éreztem, hogy semmi étvágyam sincs, mert a betegség teljesen elbágyasz- tott. De amikor a hús a konzervdobozban főni kezdett, az ínycsiklandó illat felgerjesz­tette bennem az éhség-érzetet. Kezeim resz­kettek és szüntelenül heves fejfájás gyö­tört, de azért elfogadtam a társaim által felkínált jó darab féligfött húsokat és to­vább sütöttem őket nyárson a parázs fölé tartva. Aljosa felém nyújtotta a konzerv­dobozt és a jóizü hattyú húslevesből mohón Ittam. Utána elfogyasztottam a szépen meg­pirult husdarabokat, majd aludni tértem. Amikor másnap reggel felébredtem, a fe­jem még mindig nehéz volt és egész testem­ben fájdalmat éreztem, de ez már — jól tudtam — csak utolsó, múló tünete volt be­tegségemnek. Az erőteljes táplálék nagyot lendített rajtam. Mintha a lábam sem lett volna már olyan dagadt. Felkerekedtünk, hogy a második hegylán­cot is megmásszak. Lassan bár, de fáradha­tatlanul meneteltünk to.vább. Amikor fel­érkeztünk a hegy gerincére és szétnéztünk, hatalmas völgykatlan tátongott a mélyben, amelynek közepén tő csillant. — Nézzétek, — figyelmeztetett Aljosa — ott a tó közepén lévő szigeten egy házikót látok. At kell mutatnunk ezt a házat, hátha találunk egy kis kenyeret... A tegnapi tul- zsiros eledeltől megfájdult a májam,. • Meglehetősen rosszul érzem magam! (Folytatjuk.). Ma ismét gyakorlatot tart a légvédelmi tüzérség KOLOZSVÁR, Julius 18. Illetéke« helyről közük: Ma, Julius 20-án délelőtt 9 órától 11. óráig és délután 2 órától 4 óráig a könnyű légvédelmi tüzérek éleslövészettel gyakorla­tot rendeznek. A légvédelmi ütegek tüzének megnyitására nem kell óvóhelyre menni. Ha közben légi veszély, vagy zavnrórepWée tör­ténnék, a szirénák megszólalása jelzi n riadó kezdetét. Hádió-müsor Péntek, juHus 21. BUDAPEST I. 6: üzen az otthon. 6.25: Ébresztő. Torna. 6.45: Reggeli zene. 7: Hírek. Közlemények. 6: Hírek német, román, wkná, -sala és szerb nyelven. 8.30: Országos Postásaenekaí 9.40: Hangszerek — hangulatok 10: Hírek. 10.10: I. rész: Részletek Mozart: Varázs- fuvola című operájából. II, rész: Ba.let.trész­lelek, 11.10: Weiclinger Ede szalonzenekara. 11.40: Akik életünkért harcoltak. — Dr, Müllemé Mikes Margit dr. orvosi előadása, 12: Harangszó. Fohász. Himnusz. Utána: Folyamerök fuvószenekara. 12.40: Hírek. 12.50: Magyar zeneszerzők félórája. 13.25: Időjelzés. 13.30: Hbnvédeink üzennek. 14: Lakatos Tóni és Lakatos Tibor ci­gányzenekara muzsikál. 14.30: Hirek, árfolyamhirek, piaci árak. él elmiszerárak. 14.50: A rádió kamaraegyüttese, 15.20: Bábjáték. Helyszíni közvetítés a remete-kertvárosi római katolikus kisded­óvóból. Előad Lakatos Emilia, székesfővá­rosi óvónő, beszél Budinszky Sándor. 15.50: Könnyű zene — könnyű percek. 16.45: Időjelzés, hirek. 16.55: SportkÖzleményk. 17: Melles Bála-zenekar. 17.45: Roskadó angol világhatalam — forrongó India. Stomfay Stitz János dr. elő­adása. 18.05: Daloló honvédek. 18.15: így készülnek az országos jármü­vek. 18.30; Z&lánfy Aladár orgonái az óbudai evangélikus egyház orgonáján, 18.50: Hirek. 19: A vadon szava. Tlszay Andor elő­adása hanglemezekkel. 19 20: Magyar nóták. 19.40: Egy óra Kassán. 20.40: Csak egy szívdobogás. Közremű­ködik Marjay Erzsébet, Palotás Imre és a Rádiózenekar. 21.40: Hirek 22.10: Hírek német nyelven. 22.20: Halhatatlan muzsika. 23.20: A Rádió-zenekar műsorából. 23.45: Hírek.

Next

/
Thumbnails
Contents