Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-20 / 162. szám
keleti __ MAGYAR j'güP Parasztok a sarló és kalapács árnyékában S3 Irta: Nfkolajew Péter * Magyarra torditetta: Gaal Olga Köszörültem egyet a torkomon, majd nagyot kiáltottam. Semmi válasz. Mégegyzer, majd harmadszor egyre erősebbet I Oltottam. Semmi visszhang. Ékkőt benyomtam az ajtót. Aljosa kint maa-adt, mig magam átkutattam a kunyhó belsejét. Kétségtelen, hogy vadásziakban voltunk. Kenyeret, tejet és szárított halat találtam az asztalon. A három kenyeret, egy köcsög tejet és néhány halat magunkkal vittünk. Nem fért össze a lelkiismeretűnkkel, hogy teljesen kifosszuk a yadász- lakot. ■— Ha már lopunk, — mondta Aljosa — ne legyünk legalább egészen lelkiismeretlenek. Ez a zsákmány ismét talpraállított bennünket. Egy napot és egy éjszakát töltöttünk el a vadászkunyhó közelében, habár itt minden percben az a veszély fenyegetett, hogy megláthatnak bennünket. Közben Van- ja is uj előtetőre kapott a tápláléktól és a pihenéstől. A következő reggel meleg napsütéses időre ébredtünK. Aljosa annyira íetvlrult, hogy egy kedves ukrán dalt énekelt nekünk, ismét telve voltunk életkedvvel és bjzalommal tekintettünk a jövőbe. .Élelmiszerünket szigorúan beosztottuk. A napok rohamosan teltek. Már több, mint egy hete, hogy a vadászkunyhót felfe- detük. Megettük az utolsó darabka kenyeret- Aztán ismét éheztünk... Azon a napon jólgondozott, széles országukhoz érkeztünk, amely mentén telefqp es távíró-vezetékek húzódtak. Biztosak voltunk abban, hogy a határhoz érkeztünk. Szinte magunkon kívül voltunk az örömtől. Vanja azt javasolta, hogy aludjunk egy jó nagyot és utána fürödjünk meg alaposan a legközelebbi tóban, mert igy ahogy vagyunk. eltömítenénk az embereket. Két hát óta nem borotválkoztunk és mindhárman tekintélyes szakáit viseltünk. Ruhánk nedves voit és szakadozott. A megerőltető menetelésektől és sok éhezéstől csontig lesoványodtunk. Nemsokára egy házikó tiint szemünkbe. Azt hittük, hogy az már Finnországhoz tartozik. Hosszasan tanácskoztunk, hogy bekopogtassunk-e T Végűi is az óvatossági győzött bennünk ős halkan körülkémleltük a házat, majd benyitottunk. Az volt a benyomásunk. hogy jdte hosszú idő óta nem, tette be ember a lábát. A padlón egy régi moszkvai újságot találtunk, amelybe halszálkákat és csontokat göngyölt be valaki. Az ajtófélfán & következő orosz Írást fedeztük fel: „Ez a ház Ivan Moroeov tulajdona!" A korábbi nagy öröm teljesen kihűlt bennünk és helyette nagy levertséget éreztünk. A tizenötödik napon dombcár láncolatához éltünk és már úgy éreztük, hogy mögötte tényleg finn terület húzódik végig. Az utóbbi napokban csak erdei gyümölcsökön éltünk és erőnk végképp folytán volt. Aljosa már alig állt a lábán és mindig meg kellett ál ittunk a kedvéért. Már csak a reménység adott annyi lelki erőt, hogy megkemé- nyitsük akaratunkat és össze ne roskadjunk. Amikor a dombok tetejére érkeztünk, láttuk, hogy még magasabb hegyláncokat kell megmásznunk. A két szelid hegyvonulat között tiszta tükrü'tó csillogott. Késő délután volt. A nap leáldozóban és Így gyenge meleget ( árasztott. Rátelepedtünk egy nagy szikla- kőre és félórányi pihenőt tartottunk. Tanakodtunk, hogy mitévők legyünk. A végkimerülésben szenvedő Aljosa arra kért, hogy hagyjuk őt itt és csak ketten menjünk tovább. Vanja goromba választ adott. — Eddig, — mondta szemrehányóan — jó bajtársaid voltunk és most azt hiszed, hogy hóhérok vagyunk. Vagy mind a hárman megmenekülünk élve, vagy veled pusztulunk el! Aljosa még egy daţabig ülve maradt, hogy erőt gyűjtsön, ml pedig szétnéztünk a tó vidékén. Ismét egy halászkunyhóra bukkantunk. — Ez jó jel! —jegyezte meg Vanja örömmel — halaszni fogok. — Hogy akarsz halászni, — vettem el a kedvét — amikor még egy hot god sincsen . — Hagyd csak, — válaszolta vidáman majd csinálok én, te pedig menj vissz Hozd ide Aljosát! Amikor Aljosával visszatértünk, már fo gott Is néhány sügért. Ismét rózsás színben láttuk a világot! A hangú’ t egyre emelkedett és most már Aljosa is visszanyerte lassan életkedvét. Vanja egy tűből készített horoggal halászott. A halászkunyhóban talált hálókötö fonalat és vágott egy horgászó botot az sgyik fáról. Üres konzervdobozunkban finom kalásziét készítettünk vacsorára. Olyan sagy asereaceénk volt, hogy a rég nélkülözött sót is megtaláltuk a halászkunyhóban. Belemarkoltunk a sóba és jóízűen ettük, amíg a hal főtt. Azután elköltöttük remek vacsoránkat és aludni tértünk a kunyhóban. Másnap reggel, amikor kinyitottam a szemem, nagy csend volt körülöttem. A nap besütött a nyitott ajtón, a fegyverek mellettem hevertek. Kiléptem a házból és az erdő felé kémleltem. Egyetlen hangot sem hallottam. Hirtelen aggály szállta meg a lel- kemet, hogy mi lenne, ha magamban maradnék. Már épp a karabélyom után akartam nyúlni, hogy életjelt adjak magamról, amikor a tó túlsó partjáról Vanja hangját hallottam: — Ké, te csupasz madár, — kiáltotta vidáman — mindjárt kézrekeriteiek — és a következő percben jókora halát dobott a kosárba. Megkönnyebülten lélekzettem fel, s lassan visszatértem a kunyhóba. De hirtelen ismét valanji rossz érzés kerített a hatalmába. .. Ijedten állapítottam magamról, h_.gy beteg vagyok. Ismét lefeküdtem a szénából vetett fekvőhelyemre és megpróbáltam gondolkozni. Heves fejfájás gyötört, s közben éreztem, hogy a lábaim alaposan megdagadtak. Azonkívül az '"ész testemben valami olyan gyengeséget éreztem, ami eddig teljesen ismeretlen volt előttem. — Mit óhajtasz reggelire? — kérdezte Aljosa, amikor belépett a kunyhóba. — Bé- kacombot, avagy gomba-ragout ? Eldicsekedett, hogy öt békát fogott, de anükor ki akarta szedni zsákmányát, kiderült, hogy három béka kiugrott útközben a kosárból. Tényleg békacombot reggeliztünk és meg kellett állapítanom, hogy csaknem olyan jóízű veit, mint a hal. Vanja talált vagy ötfajta gombát és jó adagot megsütött belőlük. — Na, de most menjünk tovább, — indítványoztam — mert különben lever lábamról a betegség, azt pedig nem szabad hagynom! Egész nap meneteltünk felfelé a hegyoldalon. Délután holtrafáradtan telepedtünk le egy újabb tó partján. A közelben elhagyatott barakot fedeztünk fel, amely szép tiszta és lakható volt belül. Nyomban elkészítettem fekvőhelyemet és lepihentem. — Nem akarsz egy jó hal-levest vacsorázni? — kérdezte Vanja tréfásan. — Egyetlen kívánságom van, — válaszoltam bágyadtan — hogy alaposán kialudjam magam és fejfájásom elmúljék. Alig mondtam ki, amikor egymás után három lövés dördült a fülünkbe. Felugrottam. ■— Nyugodj csak — mondta Vanja — Aljosa hattyúkra vadászik! Aljosa tényleg jókora álattal tért haza. Két társam nagy igyekezettel látott hozzá, hogy a hattyúból pompás lakomát rendezzen. Annyira belemelegedtek a főzésbe, hogy léhányták ruháikat, mert a hattyú puha tolA VILÁG TÜKRE 1. Befedett*® Crete nem utazik Rómába 2. Oyarr- 'r: — vágóhídra! 1. Ä Bonomi-kormány tárgyalásokat kezdett az angol-amerikai megszálló hatóságokkal azoknak a. területeknek meghatározásáról, amelyeket polgári köz- igazgatás alá kellene rendelni. Az észak- olaszországi olasz főhadiszálláson elterjedt hírek szerint az angolszászok megengedték ITmbertónak és a kormánynak, hogy Salernóból Rómába helyezzék át. székhelyüket. Az angolszász katonai tanács ugyancsak Rómába költözött. A legtöbb miniszter már meg is érkezett Rómába, a lakosság azonban hűvösen fogadta Őket. Az angol-amerikai katonai hatóságok éjjel-nappal őriztetik a minisztériumokat és azok környékét, mert attól tartanak, hogy az elkeseredett tömegek fegyveres tüntetésre ragad tat jélz el magukat. Bonomi újabban a badűgymitiisztó- riumba Ausiliot nevezte ki államtitkárnak, Ausilionak a dicstelen olasz fegyverletételben volt zavaros szerepe. A múlt év szeptember 8-án még a „Venezia“ hadosztályt vezényelte. Hadosztálya a Balkánon táborozott. Amint a Ba- doglio-kormány hírül adta a fegyverletételt, Ausiüo hadosztályát azonnal a szerb kommunisták táborába vezette. A délolasz kommunista sajtó mostani kinevezése alkalmából felsorolja „érdemeit“ és megemlítette, hogy hadosztálya Tito parancsnoksága alatt „vitézül harcolt“. Ausilio kinevezése újabb bizo- nyiték arra, hogy Bonomi elsősorban azokat, kénytelen felvenni kormányába, akik kommunista szempontból megbízhatók. A Bonomi-kormány tagjai közül elsőnek Togliatti és Qullo, a két kommu- niszla miniszter érkezett Rómába. Togliatti még mielőtt minisztertársai megérkeztek volna Rómába, beszédet mondott s abban kommunista meggyőződését adta Róma népének tudtára. Felszólította az egész olasz népet, hogy jön a fasizmus ellen. A monarchistáknak is tudtára adta, hogy ha vállalkoznak a fasizmus elleni harcra, úgy számíthatnak „meggyőződésük tiszlelelbentartd- sára". Az események alakulásában egész Róma izgalomban el a tömeges letartóz- atások, állandó igazoltatások és zakla- ások miatt. Hogy Rómában és Délet aszországban terror van, hogy a bal-lom átvétele elsősorban a komtnunis- !ák érdekeit szolgálja, azt a külpolitikai kérdésekkel foglalkozó moszkvai .1 jóirat, a „Háború és munkásosztály“ elismeri. A folyóirat nagy cikket öl a következő címmel: „Felhívás gliatti élvtárshoz“. A cikk minden . a figyelmet érdemel. Az írásból a következő részletet ragadjuk ki: — Ha azt akarjuk, hogy a komm n ni z xnns az egész világon diadalmaskodjék, félmegoldásokra ne® is gondolhatunk. A legelső tennivaló, hogy megszabaduljunk a fasiszta párt tagjaitól. A volt fasiszta párt minden egyes munkabíró tagját, akinek eltávolítása Itáliából kívánatosnak mutatkozik, a Szovjetunióba kell küldeni, ahol minden idők legnagyobb hadfelszerelési és ipari munkálatai folynak. A Szovjetben Internált olasz hadifoglyokkal is így tettünk és a termelés szolgálatába állítottuk be őket. A Völkischer Beobachter a délolasz helyzettel foglalkozva megállapítja, hogy a német körök hivatalosan is tudnak arról, hogy Rómában különösen a fiatalabb évjáratokhoz tartozó férfiak közül sokan nyomtalanul tűntek el. Eltűnésük körülményeiről a családtagok sem tudnak semmit Mindenki azt beszéli Rómában, hogy az eltűnésekről egyedül a GPU tudna Választ adni. A német lap arra is emlékeztei, hogy Ba- doglio még az év elején arra kérte Sztálint, hogy bocsássa szabadon az olasz hadifoglyokat és engedje őket vissza Olaszországba. Sztálin ezt a kérést mereven elutasította. Benedetto Croce, amint egy lisszaboni jelentés körii, kijelentet®, hogy nem kíván Rómába utazni és továbbra is Sa- lernóban marad. Croce magatartását semleges körök azzal magyarázzák, hogy Rómából való távolmaradásával akarja a Bono mi-kabinet embereinek tudtára adni, hogy elégedetlen egyes intézkedésekkel. 1 Az olaszországi harcokban egy délafrikai páncélos hadosztály is résztvesz. A South African c. lap cikke szerint, —- irja egy genfi jelentés, — Délüfrikában uj önkénteseket igyekeznek toborozni az olaszországi harcok számára. A lap irja, hogy Délafríka már eddig is munkahiányban szenved, további munkáselvonások kellemetlen következményekkel járnának. Smuts miniszterelnök feladata nem könnyű, az ipari termelés menetének biztosítása akadályokba ütközik. A Daily Telegraph egyik cikkében igy ir: — Az angol légierő veszteségeinek pótlásara egyre inkább gyarmati származású ifjakat kell igény bevonni. A bennszülöttekből igen jó repülőket lehet ne-- vélni. Röviddel ezelőtt egy nyugatindiai Újakból álló csoport érkezett Angliába, kiképzésük már folyamatban van. Kétségtől®), hogy Anglia nem szive sen osztja be ahhoz a fegyvernemhez fiait, amelynél a legtöbb veszteség van, a légierőhöz. Hulljanak csak a leigázott gyarmatok emberei, az angol impérium érdekében. A légihábörut ezekkel folytatják, ezekkel pusztítják tovább az európai városokat, kultarértókeket, lá- konerfedekefe 1944. -TÜUTJS 20» lai teljesen belepték őket. Fekvőhelyemről szemléltem a mulatságos jelenetet. — Szörnyűség, hogy nézünk ki, — gondoltam magamban — amikor elvadult külsejüket, ceontvázszerüen lefogyott testüket szemléltem. — Jé, hogy még él a reménység bennünk... Úgy éreztem, hogy semmi étvágyam sincs, mert a betegség teljesen elbágyasz- tott. De amikor a hús a konzervdobozban főni kezdett, az ínycsiklandó illat felgerjesztette bennem az éhség-érzetet. Kezeim reszkettek és szüntelenül heves fejfájás gyötört, de azért elfogadtam a társaim által felkínált jó darab féligfött húsokat és tovább sütöttem őket nyárson a parázs fölé tartva. Aljosa felém nyújtotta a konzervdobozt és a jóizü hattyú húslevesből mohón Ittam. Utána elfogyasztottam a szépen megpirult husdarabokat, majd aludni tértem. Amikor másnap reggel felébredtem, a fejem még mindig nehéz volt és egész testemben fájdalmat éreztem, de ez már — jól tudtam — csak utolsó, múló tünete volt betegségemnek. Az erőteljes táplálék nagyot lendített rajtam. Mintha a lábam sem lett volna már olyan dagadt. Felkerekedtünk, hogy a második hegyláncot is megmásszak. Lassan bár, de fáradhatatlanul meneteltünk to.vább. Amikor felérkeztünk a hegy gerincére és szétnéztünk, hatalmas völgykatlan tátongott a mélyben, amelynek közepén tő csillant. — Nézzétek, — figyelmeztetett Aljosa — ott a tó közepén lévő szigeten egy házikót látok. At kell mutatnunk ezt a házat, hátha találunk egy kis kenyeret... A tegnapi tul- zsiros eledeltől megfájdult a májam,. • Meglehetősen rosszul érzem magam! (Folytatjuk.). Ma ismét gyakorlatot tart a légvédelmi tüzérség KOLOZSVÁR, Julius 18. Illetéke« helyről közük: Ma, Julius 20-án délelőtt 9 órától 11. óráig és délután 2 órától 4 óráig a könnyű légvédelmi tüzérek éleslövészettel gyakorlatot rendeznek. A légvédelmi ütegek tüzének megnyitására nem kell óvóhelyre menni. Ha közben légi veszély, vagy zavnrórepWée történnék, a szirénák megszólalása jelzi n riadó kezdetét. Hádió-müsor Péntek, juHus 21. BUDAPEST I. 6: üzen az otthon. 6.25: Ébresztő. Torna. 6.45: Reggeli zene. 7: Hírek. Közlemények. 6: Hírek német, román, wkná, -sala és szerb nyelven. 8.30: Országos Postásaenekaí 9.40: Hangszerek — hangulatok 10: Hírek. 10.10: I. rész: Részletek Mozart: Varázs- fuvola című operájából. II, rész: Ba.let.trészlelek, 11.10: Weiclinger Ede szalonzenekara. 11.40: Akik életünkért harcoltak. — Dr, Müllemé Mikes Margit dr. orvosi előadása, 12: Harangszó. Fohász. Himnusz. Utána: Folyamerök fuvószenekara. 12.40: Hírek. 12.50: Magyar zeneszerzők félórája. 13.25: Időjelzés. 13.30: Hbnvédeink üzennek. 14: Lakatos Tóni és Lakatos Tibor cigányzenekara muzsikál. 14.30: Hirek, árfolyamhirek, piaci árak. él elmiszerárak. 14.50: A rádió kamaraegyüttese, 15.20: Bábjáték. Helyszíni közvetítés a remete-kertvárosi római katolikus kisdedóvóból. Előad Lakatos Emilia, székesfővárosi óvónő, beszél Budinszky Sándor. 15.50: Könnyű zene — könnyű percek. 16.45: Időjelzés, hirek. 16.55: SportkÖzleményk. 17: Melles Bála-zenekar. 17.45: Roskadó angol világhatalam — forrongó India. Stomfay Stitz János dr. előadása. 18.05: Daloló honvédek. 18.15: így készülnek az országos jármüvek. 18.30; Z&lánfy Aladár orgonái az óbudai evangélikus egyház orgonáján, 18.50: Hirek. 19: A vadon szava. Tlszay Andor előadása hanglemezekkel. 19 20: Magyar nóták. 19.40: Egy óra Kassán. 20.40: Csak egy szívdobogás. Közreműködik Marjay Erzsébet, Palotás Imre és a Rádiózenekar. 21.40: Hirek 22.10: Hírek német nyelven. 22.20: Halhatatlan muzsika. 23.20: A Rádió-zenekar műsorából. 23.45: Hírek.
