Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-15 / 133. szám
4 m4. rcnsrms is. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 2« irta: Ni&olajew Péter + Magyarra fordította: Gaa! 0!g& Elmeséltem a vezérnek élményeinket, melyeket a hosszú vasúti utazás alatt tapasztaltunk. Főkép a csavargó gyermekek hadáról beszéltem hosszasan. — Igen, — jegyezte meg Nikolaj — elsősorban a gyermeklelkeket mérgezik meg. Kiölik belőlük az istenhitet, hogy heiyébe a romlást és kárhozatot ültessék. Az ártatlan kis gyermek már az anyatejjel magába- szivja a gyű'öletet az emberek ellen. Ez tehát az egyik örökség a szülök részéről, a másik pedig a betegség... — És mit szól ehhez a külföld? — kérdezte Grisa. — Miért nézi mindezt tétlenül a müveit Nyugat, mely olyan sokat ad az ő kultur-> fölényére ? — A külföld, — legyintett keserűen a vezér. — Mit tehet a külföld? Hiszen amint a külföldi lapokból olvasom, a kommunizmus mindenütt terjed. Németországban éppen úgy, mint Kínában, a cseheknél és a délamerikaiaknál. *— A külföld! Igen, a külföldiek azt hiszik, hogy úgy áll a helyzet, amint azt a bolsevista újságok Írják. A külföld ostoba és bolond. Nem veszi észre, hogy Itt valami nincs rendjén. Mert, ha- igaz lenne, amit a bolsevista lapok az oroszországi jólétről, gazdaságról és mintaszerű szociális berencéljára használtak, nagyszerű rejtekhelyeken vesztegeltek. A be nem avatottak sohasem tudták felfedezni ezeket a rejtett utakat, amelyek a csónakokhoz vezettek. Minden felkelő, illetve minden csoport lakóházának rendjéről és tisztaságáról maga gondoskodott. A vezér gyakran fetkereke- dett, hogy szemlét tartson a házakban. A sziget lakói számára közös konyhában főztek, amely a vezér feleségének felügyelete alatt állt. Az élelmet többnyire zsák- mánylás utján szereztük. A felkelők számára az éle'miszer éppen olyan fontos volt. mint a fegyver és ezért időnként kommunista kolhoszokat rohantak meg, hogy az ott talált élelmiszerekét magukkal vigyék. De maguk az orosz gazdálkodók is hozzájárultak a felkelők élelem-ellátásához, amennyiben önkéntes adományként mindenféle terménnyel ellátták őket. Egyik este a szárazföldi partról fényjeleket adtak és nemsokára feltűnt egy csoport felkelő, akik élelmiszerbeszerző útról tértek haza. Tömérdek élelmiszert és fegyverzsákmány mellett három foglyot Is hoztak magukkal. Vezérünk mindjárt mag elé vezettette őket, kihallgatás végett. A felkelők köréje gyűltek, hogy tanul legyenek az érdékes színjátéknak. Elővezették az első foglyot. Tisztán, rendesen öltözött, negyven év körüli férfi volt. Első pillanatra látszott rajta, hogy az értelmiséghez tartozik. A vezér hellyel kínálta. Némán leült s kiváncsi szemekkel vizsgálta környezetét. A vezér alaposan körülmustrálta kényszer-vendégét és megkérdezte tőle, hogy kicsoda. A fogoly zavartan igazgatta a szemüvegét és megszólalt: — Orvos vagyok Embereitek azért fogtak el. mert a kenyér-rekvirálásnál találtak. Mint orvos, nem szeretek ugyan olyan dolgokkal foglalkozni, amihez nem értek, de mit csináljak, ha kényszerítenek? Akaratom ellenére vezényeltek ki. Tiltakozni nem lehet az ilyen megbízatások ellen. Engedelmeskednem kellett! — Na rendben van, — szakítja félbe a vézér — de miként hajtották végre ezt a rekvirálást? — Házről-házra jártam, hogy meggyőződjem róla, mennyi kenyerük van a gazdáknak. Rábeszéltem őket, hogy a fölösleget adják át az éhező városi lakosság számára. — Miért adjátok el a kenyér-gabonát a külföldnek, ha az orosz nép éhezik? — kérdezte a vezér. — Erről nem tudok Ítéletet mondani, — válaszolta az orvos — mert ez á politikusok dolga... én csak egy orvos vagyok. —De az ön véleménye szerint kinek van igaza? — firtatta tovább a vezér. Az orvost kínosan ■ érintette a kérdés. Za-~ vartan nézett körül. — Válaszoljon kérem, hallani akarom a véleményét! — szólt rá ismét a vezér. — Természetesen, a gazdáknak van igazuk! — mondta csendesen. •— És hogyan állnak egymással a város és a falu? — A városban hevesen uszítanak a parasztság ellen, akiket úgy igyekeznek beállítani, mint az állam ellenségeit. — És ön egyénileg kinek a pártján áll? Én kérem nem .politizálok, mert orvos vagyok, — adta ismét a kitérő^ választ. A vezér belátta, hogy ebből az egyébként becsületes kinézésű emberből nem sokat vehet 3d. Parancsot adott az elvezetésére. A második fogoly tipikus cseka-ember volt. Megállt az ajtóban és ellenségésen nézeti körül. — Kicsoda ön? — kérdezi a vezér. —: Mi az, hogy kicsoda? — válaszolta szemtelenül. — Mi a foglalkozása? — A kenyér-rekvirálásnál segédkeztem, — Amikor elfogták. De azelőtt ml volt a foglalkozása ? — Nekem nincs foglalkozásom, — Hm, egy ember, akinek nincs foglalkozása. Figyelmeztetlek te kutya, hogy rendes választ adj, mert különben embereimmel szólaltatlak majd meg! — jött ki sodrából a vezér. A fogoly egyszerre nyugtalan lett. — Én a művészet munkásainak egyesületébe tartozom! Artista vagyok! (Folytatjuk.) KERESZTMETSZET dezkedéséről imák, akkor miért zárják le az orosz határokat, miért nem lehet közlekedni se ki, se be ?! Azért, hogy a külföldiek ne láthassák a Szovjetoroszországban uralkodó szörnyű állapotokat és hogy az Oroszországból külföldre utazó el ne mesélje odakint, amit a bolsevisták müveinek. Oroszországot kínai .fallal vették körül a vörösök. Egyszerűen beskatulyáztak bennünket. — Igen, igen, — vetettem közbe — de ml van a külföldi szakértőkkel, a rengeteg mérnökkel és a többi szakmabelivel, ak*k a Szovjetunióban dolgoznak? r— Ugyan, — válaszolt az egyik felkelő. 1— A bolsevisták csak el akarják lesni a tudományukat. Azért hivták be őket, hogy a kommunista terveket kitűnő szakértelmükkel szépen és jól végrehajtsák, hogy aztán dicsekedhessenek és saját eredményükként mutassák be a világnak, amit a külföldiek alkottak. De bizonyos, hogy amikor már eléggé kihasználták ezeket a külföldieket, akkor rúgnak majd egyet rajtuk. — így is van, — vetete át a szót vezérünk. — A bolsevistáknak elég az, hogy naponta szétkürtölhetik sikereiket és ha lapjaikban értesítik azokról a külföldet. Folytonosan beszélnek és imák, nyi.atkozato- kait adnak, egyszóval mindent megtesznek, csak azt nem, hogy beengedjék Oroszországba a külföldieket. Csak egyet ne kívánjanak tőlük, hogy Oroszország kapuit ismét megnyissák, mint régen és azt mondják: „Jöjjetek hozzánk kedves barátaink és győződjetek meg saját szemetekkel, hogy mindaz, amit mondtunk és irtunk, színtiszta Igazság'.“ Ezt az egyet nem teszik! Mert ettől az egytől rettegnek! A bolsevisták tehát azt hirdetik: „Nálunk ideális élet van!" Ellenőrizni azonban nem szabad ezt az '„ideális“ életet. Egyszerűen csak hinni kell, bogy úgy van... És a külföld — amint látjuk — hiszi is. Egyik külföldi állam a másik után tárgyal a bolsevista kormánnyal és készek elismerni a Szovjetuniót, csakhogy üzleteket köthessenek velük. Mert az üzlet kecsegtető! A gabonát elveszik az éhező orosz paraszttól és külföldre szállítják. A bolsevista kormány nem mondja, hogy először a mi állampolgárainknak kell jőllak- niok. A külföld pedig még kevesebbet törődik az éhező orosz milliókkal. Egyszerűen., megvásárolja a gabonát, mert jó üzletét csinál vele. Mit érdekli az a külföldet, hogy az orosz földművesek millióit száműzték az örök jég hazájába, hogy ott fát vágjanak a külföld számára?! Egyszerűen megvásárolják a finom, szép orosz fát és magasztalják a bolsevnkieket. akikkel olyan nagyszerű üzleteket lehet lebonyolítani. .. Tgy van ez már és nem másképp! ! ! A felkelő orosz férfiak mindannyian mély hallgatásba merültek a tűz körül. Vezérünk végre megszólalt. — Menjünk testvérek aludni! .Tó éjszakát! Felemelkedett és kunyhója felé tartott. Mi is aludni tértünk lassan...-* A sziget élete továbbra is a maga, megszokott medrében folyt. Az összos felnőtt és harcképes férfiak a nap legnagyobb részét őrszolgálattal, élelmiszerbeszerzéssel, uj harci cselekmények előkészítésével és lakóhelyek építésével töltötték el. A szigetet őreink sürü lánca vette körül Nyolc óránként váltották le őket. Ha valami gyalusát fedeztek fel az őrök. azt nyomban tudomására adták a vezérnek, akit távoHétében Mark helyettesített. A csó- njakok, anşeiyeket a sziget lakói közlekedés Sajnálatos módon a sokat emlegetett Machiavelli tündöklő erénycsősz a közelmúlt magyar politika életének kalandor-mestereihez viszonyítva. S ha van hatalmaş erkölcsi* feladat a nemzetiszocialista érzésű és gondolkodású magyarok számára, akkor min- denekfeletti fontos kötelességteljesitás a politika és a politikai tevékenység becsületének helyreállítása a magyar nép összes dolgozó rétegeiben! A zsidó aknamunkának, az alattomos földalatti manővereknek, a burkolt rágalmaknak, a gazdát'an hazugságok konok terjesztésének közös akarattal ke’ véget vetni az ország területén, mert ezek a mocskos módszerek nem méltóak az élethalálharcban álló nemzet belpolitikai küzdelmeihez. Minden egyenes, nyílt harc elviselhető! Az őszinte és becsületes emberek politikai véleménykülönbsége nem veszélyezteti az ország rendjét, de az alattomosság, a sunyi rágalom, a titokban kiadott rendelkezés, az eltitkolt cél, a háttérben szervezett gyűlölet és az előtérben mutogatott barát- kozás megmérgezi a lelkeket és szétroncsolja halálos betegséggel az erőt, amely létharcunkban utolsó tartalék a győzelem biztosításához. Elég volt a zsidó politikai módszerekből! Tiltakozunk az erkölcspusztltó örök ség átvétele ellen s meggyőződéssel valljuk, hogy a tisztesség hivei tiltakoznak keserű szavainkban!... (Esti újság) * ■ Eafcer altábornagy, a földközitengeri angolszász légiflotta parancsnoka feltűnő nyilatkozatban ismerte be, hogy a magyar városok bombázását a demokráciák repülőkötelékei — moszkvai kívánságra végezték... Legutóbb maga az altábornagy is résztvett a vállalkozásban s ott volt többek között Debrecen bombázásánál is, saját szemével győződve meg: vájjon minden teljes rendben megyen-e, teljesülnek-e a bolsevisták óhajtásai s valóban odaszórj ák-e a bombát, ahová kell: — a kisemberek hajlékaira... A londoni rádió és az amerikai, meg angol sajtó évek óta fenyegetett berniünket azzal, hogy egyszer keserves árat fizetünk ma- kacskodásukért és súlyosan bűnhődünk, mert nem hallgatunk a szép szóra és nem voltunk hajlandók demokratizálódni. A demokrácia és a liberalizmus nevében Ígérgették a légi megtorlást, s most egyszerre kiderül, hogy az se lenne már elegendő változás, ha a polgári radikalizmust engedtük volna uralomra jutni e hazában, ha a tőről metszett amerikai demokráciát vettük volna alapul életünk minden vonatkozásában. Lehetséges, hogy Londonban és Washingtonban elégedetten bólogatnának engedelmességünkön, helyeselnék a buzgó tanítvány cselekedeteit, — Moszkvának azonban más a véleménye, s a legsugarasabb demokrácia kellős közepén is éppen úgy huüna fejünkre a bomba, mint most.. . Az európai nemzetek gyanúja, hogy a kontinensen nem egészen az történik, amit a nagy nyugati demokráciák ak°.rau»v napról-na.pra jobban beigazolódik . . . Moszkva diktál, s az ő parancsának engedelmeskednek azok is, akik oedig a szovjetnek a háborúba való beugratását úgy képzelték, mini egy gigantikus medvetáncoltatást. A karika azonban, a jelek szerint, nem a viHb mackó orrában van, hanem a — mutatványoséban. S a mutatványos járja a medve dörmögégóre gat g táncot, «ólt e erejének tudatára ébredt vérmedve éppen akar. (Uj Magyarság) * Sajátmaguk meggy űlöltetése érdekében meglehetősen nagy utat tettek meg az angolszászok addig, mig most a párisi napisajtó egyesülete felszólította a napilapokat, hogy jövőben az „ellenség“ szót csak az angolok és amerikaiak megjelölésére használják.* Bizony sok minden történt'az utolsó békenyár óta, amidőn 1939-ben, a francia nemzeti ünnepen a szövetségi hűséget mámorosán ünneplő francia tömegek előtt daliásán vonultak fel a medvebörkucsmás skót gárdisták. Kezdetben, amikor Dünklrchennél forró lett a föld, az angolok szép csendesen magárahagyták a vérző Franciaországot, hogy ne mondjuk, angolosan távoztak. Azután jött Órán, Dakar, amikor is mér a volt szövetséges hajóit ágyuzták és süllyesztették tenger fenekére őfelsége brit haditengerészetének egységei. Ha pedig még ez sem lett volna elég, akkor Franciaországra szakadt a légi háború legvadabb terrorja. Egymásután hamvadtak el a dicsőséges múltú francia városok, a csodálatos dómok, műemlékek, Így például legutóbb a roueni székesegyház. Végül pedig betetőzte mindezt az invázió« kísérlet, amely újból csatatérré változtatta a sokat szenvedett francia földet. Egyetlen látható eredmény eddig, hogy sikerült elpusztitaniok néhány újabb francia Kolozsvár, junius 14. Az iparosoknak és kereskedőknek ipárjogositvány, behozatali engedély kérésénél, közszállitások- kal kapcsolatban, úgyszintén egyéb, a hatóságokhoz intézett kérvényekben minduntalan igazolniok kell keresztény származásukat. Ezekhez az igazolásokhoz szükséges eredeti okmányok megismételt, sokszor egyazon időben történő bemutatása természetesen nehézségekkel jár, sőt olykor elháríthatatlan akadályokba ütközik. Más foglalkozási ágakban is ugyanez a helyzet. Még a különböző kamarai tagsággal rendelkező egyénektől is megkívánják más téren az eredeti okmányok újbóli felmutatását, aminek pedig minden kétséget kizáróan meg kellett történnie a tagfelvételkor. Ezért ennek a kérdésnek intézményes megol- lása egyenesen országos érdekű. A származás igazolások intézményes megoldásának ez a múlhatatlan szükségessége indította arra a budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát, hogy javaslatot dolgozzon ki a kérdés rendezésére. A javaslat azon az elgondoláson alapul, hogy mindenkinek megfelelő személyüké' ■'•Dívánnyal kellene-'•'íelkezi iiC. ----J vonatkozólag a fővárára még a mu’tbnn gyakorlati ţu ma 18 időszerű javaslatot tett fényvárost, többek közt Lisieust-őt és benne Szent Teréz templomát. Az egykori „ellenség“, a német véderő, messzemenően megkímélte a francia területeket. Aki emlékszik rá, tudja, hogy a nyugati hadjárat során a műemlékek és kultnr- kinesek teljesen épen maradtak meg azokban a városokban Is,, amelyeket katonailag védelmeztek a franciák. Az „ellenség“ embe- rebb ember és jobb katona volt, mint a szövetséges. Most a franciák is ráébredtek arra, hogy ki az igazi ellenség s abban a határozatban, amelyet a francia napisajtó hozott, benne van ennek a háborúnak egész története, de benne van az a szörnyű erkölcsi vereség is, amelyet az angolszászok volt szövetségesük földjén máris elszenvedtek. (Függetlenség) * Az angolszász repülőknek legutóbbi nyu- gatmagyarországi berepülése alkalmából rengeteg röpcédulát dobáltak le Vas megye különböző részein a levegő gengszterei. A magyar nyelvű röpcédulák arra kérik a magyar népet, hogy a magyar nemzet legértékesebb részét, a zsidóságot szabadítsa ki á gettóból. Szabadítsa ki pedig azért, mert a magyarok a asidóságnak köszöhetik kultúrájukat, gazdaságukat és felemelkedésüket. Vasmegye közönsége mosolyogva vette tudomásul a légi terroristák kioktatását és ezúttal újból tudomást szerzett arról, hogy az angol -am p ri kai propaganda mennyire ostoba és naiv eszközökkel dolgozik. , (Magyar Sző) képpel ellátott igazolvány rendszeresítésére, amely mind a személyazonosságot, mind a származást igazolná. Ezt az igazoló iratot valamilyen, általános bizalmat élvező hatósági szerv, esetleg a királyi járásbíróságok állítanák ki. A javaslatba hozott elgondolás szerint a származás igazolás egyszer s mindenkorra történnék és az arról kiállított igazolvány általános érényü lenne, amelyet mindenki elfogadni köteles. Az igazoló lapot kiállító hatóság e kérdés megoldására hivatalos másodlatokat is kiadhatna az igazoló-lap szövegoldaláról és ezzel lehetővé tenné a származásnak egyszerre több fórum előtt való igazolását. Az eredeti okmány emellett a személyazonosság igazolását is szolgálhatná. E célból az illetőség és állampolgárság, valamint azi azonossági szám bejegyzésére is létesíthetnének rovatokat az igazolólapon, melyben igy minden adat megtalálható lenne, amire egy univerzális igazoló iratban szükség lehet. Az ilyen ujrendszerü igazolvány bevezetése sok felesleges ügyirat gyártástól és időpazarlástól mentesítené az érdekelteket is, a hatóságokat is, amivel nagy könnyebbséget jelentene különösen az GaSetembereknek, Országos érdek fűződik a származáí-'gazolások intézményes megoldásához „Egyelemes igazoló rendszeresítéséi javasoija a budapesti Keresliedelmí és Iparkamara
