Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-08 / 128. szám
A CstíiöriÖM 1044, j un iu s éra jfÖ fillér SZTÓJAY MINISZTERELNÖK A VEZÉRI FŐHADISZÁLLÁSON ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 FENGÖ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-Ü. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFL5K: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Magyarország a aémet fegyrertárs oldalán a végső győzelemig harcol Cherbourg és Le Havre a legtöbb angolszász hídfőt Cmelieff 500 feherviforíázógéppeí széííitolf brii koíefékek©* s©mmíst©ttek meg utolsó emberig Az Orne torkokSánál és Bayeux mellett alkotott hídfőnél tombol a hatalmas mváiiés csata Elkeseredett harcok Róma térségében BERLIN, jnniu» 7. A Magyar Távirati Iroda jelenti Berlinből: A Führer junta» 9-ún fogadta Sztójay Döme m. kir. miniszterelnököt, áki vitéz nemes VörBn Iónon vezérezredessel, a m. kir. honvéd vezérkar főnőkével június 6-án látogatásra érkezett. Szívélyes eszmecsere során megbeszélte a Birodalomnak és Magyarországnak a barátság szettemétől áthatott viszonyát, valamint a német—magyar együttműködés kdő- *®ertt kérdéseit a két nemzet közös hadviselésében. A különböző megbeszéléseken résztvett Ribbentrop birodalmi külügyminiszter és1 Kettel vezértábornagy. Este a magyar urak a birodalmi külügyminiszter vendégei voltak. Sztójay Döme miniszterelnök a német vezér! főhadiszállásról való hazatértében a határról a következő táviratot intézte a Fü hrerhez és Ribbeatrop birodalmi külügyminiszterhez: '..Hitter Adolf önagyméltéságának- a Nagy Német Birodalom Vezérének Vezéri főhadiszállás. A birodalmi teiiilet elhagyása előtt bátorkodom leghálásabb és legezivéiyesebb kö- szönetcmet kifejezni Nagyméltóságodnak a részemül jutott baráti fogadtatásért és szive® vendéglátásért. Maradandó és nagyhat ásu élmény volt számomra, hogy ebben a sors terhes időben Nagyméltóságod főhadiszállásán tartózkodhattam. A német nepnek és ' K-^rérek rendíthetetlen harckészsége és győzelmi akarata még jobban megerősítette megváltoztathatatlan • ííiatáro/Ásómat, hogy népeink közös védelmi harcát a közös t&em- ség ellen Magyarország minden erőivel vég igharcoljub a dicsőséges végső győzelemig. Szilárdan bízva a közös végső győzelemben és országainknak ennek nyomán bekövetkező boldogabb jövendőjében, kérem Nagym éltóságodat, fogadja legkiválóbb nagyrabecsülésem kifejezését. Sztójay Döme.“ „Ribbenfcrop Joachim öuagyméltóságán ak, birodalmi külügyminiszter urnák, Berlin, Mielőtt átlépem a Nagy Német Birodalom határát, szeretnék N ag.ymélt óság ódnak a nekem jutott szives fogadtatásért hálás köszönetét mondani. Különös örömömre szolgált, kogy Nagy méltóságoddal ez alkalommal is személyi érintkezésbe juthattam és megállapíthattam, hogy országaink minden közös kérdésében teljes egyetértés áll fenn köztünk és hogy a háromhatalmi egyezmény és az antlko- minti m egyezmény szilárd alapján állva io lytatjuk legnagyobb erőfeszítésünket az Igazságosabb rertdért és a boldogabb jövőért. A bevált barátság szellemében kérem Nagyméltóságodat fogadja legkiválóbb nagyi ab ecsüíésem kifejezését, Sztójay Döme.“ HITLER VEZÉR főhadiszállásán fogadta Sztójay Döme magyar miniszterelnököt. A látogatás és a tanácskozások azon a napon történtek, amikor az angolszászok Moszkva parancsára megindították hadigépezetüket, hogy ezzel is elősegítsék Európa szabad népeinek a bolaevizmus igájába való hajtását. Valósággal jelképes és Magyarországilak az Európa-ellenes erőkkel szemben vállalt harcban jelentős erejű az a tény, hogy az újabb magyar-német kézfogás, a további bajtársi küzdelemről folytatott tanácskozások éppen egy ilyen világtörténelmi jelentőségű napon folytak te. A kiadott hivatalos jelentés s azok a táviratok, amelyeket a magyar miniszterelnök a birodalmi terület elhagyásakor intézett Hitler vezérhez és Rlbbentrop külügyminiszterhez, a legjobb kifejezői annak az elszántságnak és akaratnak, ami a mostani, igazán sorsdöntő napokban, Európa és benne Magyarország étet-halálküzdelmében az egész magyarságot eltölti. * ALIG 36 ÖRAVAL RÓMA ELFOGLALÁSA után, a dünkircheni megsemmisítő angol vereség évfordulója napján kezdődött meg Normandia partján az Európa elözönlésére Irányuló angolszász kísérlet. Ezen a napon hajnalban többezer repülőgép támogatás val számtalan szövetséges hadihajó vonult fel a Szajna torkolata ellen s négy légi utón szállított hadosztály Caen város közelében szállt le. Ezeket a támadókat Caen közeiében rendkívül súlyos helyzetbe hozták. Ugyanez történt Le Havre-náJ is, ahol az ellenséges csapatok legnagyobb részét megsemmisülés fenyegeti. Az a tény, hogy maga a Führer vette at a hadműveletek elhárítására megindított harcok főparancsnokságát, megerősíti, hogy ezúttal nemcsak valamilyen próbáról van szó, hanem már valóban az elözönlés eiső szakaszáról. Németország ma végre ahhoz a nagy lehetőséghez jutott, hogy döntően avatkozzék be a jelenlegi háború eseményeibe — ezzel a megállapítással kezdte a német külügyi hivatal szóvivője szerdai fejtegetéseit az elözönlés kezdetéről. A politikai érdek, a szóvivő meghatározása szerint, abban a pillanatban kezdődik, amikor valóban előáll az az eshetőség, hogy az ellenséget megsemmisítőén megtámadjuk és leverjük. A Wilhelmstrasse szóvivője az Egyesült Államok elnökének a rádión keresztül mondott „Imáját“ visszataszító képmutatasnak nevezte. Az invázióról szóló második — szerdai —- német hivatalos jelentés már nagy eredményekről számol be. A légiuton szállított erőket a német csapatok megsemmisítették s csak a tenger felől sikerült az ellenségnek több helyen megvetni a lábát, de az itt alkotott tpdfők többségét is szétverték. A jelentés kiadásának pillanatában az ellenség az Ome folyó torkolatának két oldalán és Carentantól északra tartotta magát hídfőiben, de itt is rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett. A partraszállitó hajókban és az ezeket védelmező hajóhadban a haditengerészet ágyul és a partok előtti aknazár nagy pusztítást végzett. A légi tevékenység, amint azt német részről megállapítják, nem volt olyan erős, mint ahogyan az invázióról szóló angolszász beharangozások után várni lehetett. Igaz, hogy az időjárás is akadályozta a légi harcok teljes kialakulását. Ennek ellenére a német légierő jelentős eredményt ért el, 104 ellenséges repülőgépet pusztított el. Hansen sorhajókapitány, a Nemzetközi Tájékoztató Iroda munkatársa, a követke- I zőkben bírálta Eisenhower franciaországi i partraszállását az első nspe Azokból a kedvezőtlen időjárási viszonyokból, amelyek közepette a partraszállás megkezdődött és megtörtént, messzemenő követ-. keztetéseket lehet levonni ennek a már hosz- szu ideje bejelentett nagy vállalkozásnak tervezéséről. Az elözönlés csak azért történt meg, mert megindulásának idejét szigorúan juntas 6-áhan állapították meg és a szövetséges szervezetnek nem volt elég rugalmassága, hogy uj tervet készítsen. A légitér biztosítására bevetett repülök a rossz Időjárás miatt csak kis magasságban tudtak működni, emiatt különösen ki voltak tévé a német ágyuk tüzének. A sokszáz partraszállő ha- g jónak szintén rossz indulása és nehéz átke- |j lése volt a vihar miatt, úgyhogy összeütkö- | zések és elsüllyedések alig voltak elkerülhe- g tők. A lapos és nyílt tattal ellátott partra- szállók és rohamnaszádoknak éppen emiatt minden figyelmüket a tengerre, nem pedig* az átkelés, illetve a partraszállás gyors lebonyolítására kellett fordítaniuk, hogy nemileg alkalmazkodjanak az időjáráshoz. Az 3 első pillanattól az utolsóig állandóan me3- | i.erséges ködben kellett haladniuk á nehezen jj kormányozható jármüveknek, tekintettel je- I lentéktelen fegyverzetükre és pótolhatatlan | emberterhükre. A köd igen kedvező célpon- r tot nyújtott a német tüzéreknek. A néme- | tek természetesen nem tudják, hogy mi ját- §’ szódott le a mesterséges ködfátyol mögött. $ Képet lehet alkotni arról azonban, hogy mi- i lyen kárt okozott húszezer gránát minden- * féle űrméretű fegyverből, amelyet egy elő- ti őrshajóról nem egészen másfél óra alatt zu- ; ditott&k az ellenségre. Dieppenél, — hang- | súlyozta Hansen kapitány — annakidején az | angol tengernagyi hivatal, már az első ten- | geri megfigyelők nem csak a tervezett tá- í ínadást jelentették idejében, hanem fél óráig | feltartóztatták az egész vállalkozást, ami S később döntőnek bizonyult, mert a kezdődő B hajnali világosság lehetővé tette a pontos y tifreléet és hozzájárult ahhoz, hogy a váBai- | kozás teljes vereséggel végződött. Ebből kiderül. hogy Eisenhower az esedékesség napjának megállapításában túlságosan bízott, időjósainak tudásában és most tekintet nélkül a rossz időjárásra, a nagy gépezet nehézkességére, amely gépezetet az utolsó pillanatban már nem lehetett megállítani, nem volt más választása, mint az egyszer mozgásba lendült követ a célig görgetni. A harcokról érkezett részletes jelentések egybehangzóan megállapítják, hogy az angolszászok minden törekvése a legerősebb német ellenállásba ütközik. Az angolok és az amerikaiak állandóan arra törekszenek, hogy hajóágyuik védelme ’ alatt erősítéseket juttassanak el — csapatokat és hadianyagot — arra a szűk területre, amelyen eddig sikerült lábukat megvetniük. A német hadvezetés ezt a szándékot is eredményesen ellensúlyozza. A harcok súlypontja, amint a Nemzetközi Tájékoztató Iroda Berlinből jelenti — cat Orne alsó folyásánál és Bayeuxtól észkra és északnyugatra van. Egy másik kisebb angolszász erőcsoport Bayeuxtól északkeletre a homokbuckás területen harcol. Azt a kísérletét azonban, hogy csatlakozást találjon a nagyobb hídfőhöz, a német beavatkozás máris meghiúsította. A Szajna torkolatnál leszállani akaró két zászlóaljnyi légi gyalogságot balsors üldözte. Egy részük a levegőben eltévesztette az irányt és a német csapatok kezébe kerütt. A szállító vitorlázó gépeket a németek nyomban lelőtték. Ezen a szakaszon az első foglyokat a hadosztály harci állásai előtt fogták el, ahol cél nélkül bolyongtak. Valamennyien nagyon fiatalok voltak, és vállalkozásuk gyors meghiúsulása nagy elkeseredést okozott közöttük. — Berlinbe való menetelésüknek «6 a kezdete és vége — mondotta egyikük. Cherbottrgtól délre egy légi tetőn szsmSdmtt. I
