Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-07 / 127. szám

1944. JUNTOS 7. s KamOnse Tivolinál összeomlottak az angolszász támadások Berlin, junius 6. (TI) A német véderő főparancsnoksága jelenti: Olaszországban az ellenfél Rómából ki­indulva több hiábavaló előretörést intézett biztosító erőink ellen a várostól nyugatra és északra. A várostól keletre az egész na­pon át tartó összpontosított erővel indított támadások elkeseredett küz lelem után Ti­volinál és attól nyugatra összeomlottak. Vadászrepülőink és légierőnk légvédelmi tü­zérsége Észak-Olaszország fölött nyolc el­lenséges gépet lelőttek. Róma csak tehertétel az angolszászoknak Berlin, junius 6. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Róma kiürítésével kapcsolatban írja az Ausland Informaziones Dienst: Róma kiürítése a német hadvezetőséget jelentékeny előnyökhöz juttatta. A város élelmezése most nem a németek dolga, ha­nem a szövetséges katonai hatóságoké Ez lényeges könnyebbülés, mind a közép- és északolaszországi élelmiszerraktárak, mind a német szállítások hálózata szempontjából A Badoglio-párt számára a szövetségesek bevonulása Rómába szinte meg oldhatatlan politikai nehézségek kezdetét jelenti. Viktor Emánuel király kénytelen volt ígéretét va- Ióraváltani és lemondani, fiát pedig leg­jobb esetben csak helytartóvá nevezik, ki, semmi esetre sem királlyá. Király nélkül pedig Délolaszországban is megszűnik az olasz királyság. Az angol híriroda jelentése szerint Ba- doglio hatálytalanította az 19!f 0-ben kötött olasz—francia fegyverszüneti szerződést.. Jasstól északnyugatra tovább küzdöttek magukat előre a németek Berlin, Junius 6. (MTI) A Német véderő főparancsnoksága jelenti: Keleten a német—román csapatok erős német—román repül ölíötelékek hathatós tá­mogatásával ,1 asitól északnyugatra kemény- harcokban szívós ellenséges ellenállással szemben tovább küzdötték magukat előre és visszaverték a bolsevisták ismételt ellen­támadásait. Légiharcokban 39 repülőgépet lelőttünk. A keleti harctér többi szakaszáról csak a vitebazki harci térről jelentenek helyi jelentőségű tevékenységet. Horvátországban a hadsereg és az SS csa­patai Kendulic vezérezredes parancsnoksága alatt erős harci és csatarepülőgépkötelékek támogatásával rajtaütöttek Tito bandaesa­patainak központján és napokig tartó súlyos harcok után szétverték. Az ellenség előzetes jelentések szerint 6240 embert vesztett, ezenkívül sok mindenfajta fegyvert és ellátó berendezést zsákmányoltunk. E harcokban kiválóan megállta helyét a Kumm SS föcso- portvezetö vezetése alatt álló 7-ik Princ Eu­gen hegyivadász hadosztály és Rybka SS fö- rohamvezetö vezetése alatt harcoló 500-ik SS ejtőernyős vadászzászlóalj. Néhány el­lenséges repülőgépről az elmúlt éjszaka bom­bákat dobtak Osnafcrückre. Két repülőgépet lelőttünk. De GauSSe Londonban fárgyai Lisszabon, junius 6. (MTI! A brit hírszol­gálat jelentése szerint De Gaulle tábornok, aki már néhány napja Angliában tartózko­dik, megbeszélést folytatott Churchill mi­niszterelnökkel és Eisenhower tábornokkal. Megbeszélése tisztán katonai vonatkozású volt. ‘ A francia közigazgatás és a francia nemzeti felszabaditási bizottság státusának kérdése nem ke'ült szóba. Isitaabul, junius 5. (MTI) A Néniét Táv­irati Iroda jelenti: A Yenizabd cumi török lap foglalkozik a szövetséges négy nagyhatalom újvilágot te­remtő javaslataival és megállapítja, hogy ez a négyes szaza a politikában kezd éppoly szerencsétlen számmá válni, mint a 13- as. A Tan c. lap Törökország helyzetével fog­lalkozik és a szövetségesek terveivel kapcso­latban megjegyzi, hogy a* irántuk való bi­zalmatlanság miatt Törökországnak józan tartalékolásra és takarékosságra kell telké­szülnie és az önellátásra kell berendezked­nie. „Samut11 elintézte a mmef testvét Valahol Oroszországban. 1944. évi május hő. A régi, cirádás fatemplom mellől már látni lehet az orosz állásokat. Innen kes­keny szekérút vezet a második zászlóalj állásaihoz. Vezetőnk, a zászlóalj fiatal segédtisztje megindul az esőtől ázott, süp­pedő földúton. Lassan baktatok utána s a környéket figyelem, amely párában úszik, de feljebb, a távolról ide kékki hegyek fe­lett már bő sugárral ontja tüzét a nap, s a szántatlan földek felett lassan kerint két karcsú gólya. Csuszkálva, botladozva haladunk. Rossz itt a föld, agyagos, nedves. Kétoldalt a mező aknával van tele s a szélső cserjés mentén megpillantunk bét kilőtt orosz harc­kocsit. — Ezek a „Samuk" se lőnek többét — veti oda a vezetőm. ,,3&mű‘-nak hívják a harcíkocsit. A rakétákat pedig „Jóskádnak. — Jönnek-e ma éjjel a Jóskák? — kérdi az öreg baka s az eget kémleli, tiszta-e vagy felhős? A „SAMUK" Csendesen baktatunk. Egyszerre távo'i, gyenge zugás üti meg a fülünket. Vezetőm megtorpan és fülel. A kövei ke-?ő pillanatban felhangzik a 'ól­ismert vijjogás. Hasra vetjük magunkat és arcunkat be'enyomjuk a fekete földbe. Irtózatos csattanás, egymásután kettő. — Csim-bmn! ... — jegyzi meg egy hon­véd a szomszédos állásból. Az volt bizony. Alig pár méternyire vágó­dott ie mellettünk s ahogy felegyenese­dünk, megpillantjuk a cserje mentén a két ellenséges „Samut". Félelmes látvány, amint közelednek. Az emberben egy kicsit meg-i torpan a sziv. S a szörnyetegek gépágyújá­nak hosszú csöve lassan emelkedik. TOL IÉBT EHERB ESSEM A SE Lí.TI tUfSASBAM — Fedezés1 — ordítja egy zászlós. S már vágódik le az újabb lövedék. Aztán jön egyik a másik után. As, utolsó a levegőben robbant, korai volt az Időzítése. De erre már ráfelelnek a német páncél­gránátok. öt lövés dörren gyous egymás­utánban. A jobboldali harclssocai oldalából fekete füst csap ki, robbanás vág a levegő­be s a szdmyegteg lángolva megáll, mintha géptestéből elszállt volna a lélek. — Hurrá! — ordítják a bakák — ezt Jói elintézte a német testvér, KÖZVETLEN KÖZELRŐL Ahogy elhagyjuk az erdősarkot, bor­sokban bújva közelitjük meg az első száza­dot. Girbe-gurba, lerombolt temető sarkán ásták be magukat a magyar fiuk. S az ut utolsó oldalán, alig 150 méterre az oroszok fekszenek. Felemelkedem. Abban a pillanatban az arcom mellett süvit el a lövés. — Ne tessék felállni, hadnagy ur — ránt vissza egy tizedes. — Fákról lőnek a bü­dösök ... Lehuzódom. Az ördög vigye el, nem s«a- natórium ez. Fejemre huzom a sisakot s mégis csak kipislogok. Az ujságiró-kiváncsiság nem hagy nyugton. S ahogy figyelek, egészen szipsn hallom az orosz beszédet. Egyszerre f'tünik odaát egy félmeztelen katona. Nin­csen azon még trikó sem, csak a fején ma­gasuk a szórós kucsma. Egyszerre öt magyar puska veszi célba és a fickó úgy ugrik vissza, mint a gumilabda — Bolond ruszki — szólal mtg egy deb­receni baka —, bé van ez rúgva —- Hát van italuk? —7 kérdem. — Folyton isznak ezek. Aztán esténkint már dalolnak is. TokrCşzegek. Hanem ilyen­kor már baj van. Ha nagy a danolás, tud­juk, hogy támadni fognak. Alikor felkészü- lödünk. Mert ezek csak részegen támadnak. S akkor olyan tömegben jönnek, mint a han­gyák TÚRI TfTPc'ONYI ANDRAS liüs.- ! Mert ezt a lappi az ORSZÁG egész VEVÓRÉPES KÖ­ZÖNSÉGE olvassa Hivatalos felemiés a hétfő éfszakai ellenséges zavaróreipásiésről BUDAPEST, junius 6. A Magyar Táv irati Iroda jelenti: Egyes ellenséges repülők május 5-én a kora esti órákban keleti irányból Erdélyen át délnyugati Irányban átrepülték az ország légi terét. Valószínűié- ugyanezek a gépek május 6-án kora hajnalban a berepülés nt vonalán visszatértek. Az átrepülés zavaró jellegű volt. Bombă zásról vagy kárról nem érkezett jelentés. Bt perc külpolitika Róma feladása után Az Örök Város elfoglalásával az an­golszász főparancsnokság junius 4-én végre sok hónapi késéssel meg tudta valósítani azt, a főleg erkölcsi szem­pontból jelentős célját, hogy az egyik ellenséges ország fővárosából kiűzhesse az ellenséges csapatokat. Maga Róma bevétele ugyanis nem számíthat katonai sikernek, mivel a német hadvezetőség több okból jónak látta a badászatilag kitünően védhető várost inkább fel­adni, mintsem a biztos pusztulásnak ki­tenni. Cassino példája még eléggé élén­ken él mindenki emlékezetében ahhoz, hogy lemérhessük, tisztán katonai szempontból milyen nagy áldozatot vál­laltak a németek ezzel az elhatározás­sal. Azonban éppen az áldozat nagy­sága kitűnő bizonyítéka a német erő­nek. Egy állam, amely katonai szem­pontból nézve rossz helyzetben van, semmiesetre sem engedheti meg magá­nak még annyira fontos kulturértékek miatt sem, hogy stratégiailag könnyen védhető állásokat önként adjon fel, amikor ez a feladás még egyben bizo­nyos presztizsnyereséggel is jár az el­lenségre nézve. Ami a következményeket illeti, Róma bevétele az angolszászoknak a többi te­kintetben valóban inkább veszteséget jelent. Rómában mostan Ugyanis jóval több, mint másfélmillió ember tartózko­dik, akiknek élelmezése a rendes körül­mények között csak egymillió lelket számláló városban még békében is alig megoldható feladatot jelent. Ez a fel­adat vasárnaptól kezdve az angolszá­szokat illeti, akik az utánpótláshoz az erősen megrongált utakra való tekintet­tel igen sok hajóteret lesznek kénytele­nek igénybevenni. Az uj védelmi vona­lak helyére egyelőre még körülbelül sem lobet következtem, annyi azonban már bizonyos,' hogy az utóvédek önfeláldozó és eredményes harcai révén teljes ép ségben kivont német csapatok az uj vé­delmi vonalakban a legjobb kilátások­kal veszik fel a harcot a sok és súlyos veszteséget szenvedett ellenféllel. Mig a németek Róma feladásával * ezáltal a város értékeinek megkimété- sével a kulturnemzetek csodálatát és a pápa elismerését keltették fel, addig a pápa a legnagyobb aggodalommal ki­sérte az angolszász hadvezetés semmire tekintettel nem levő rendelkezéseit és eredményeit. Nem nehéz kitalálni, mi lett volna Róma sorsa, ha a pápa által meghatározott „anyagyilkosok“ dühé­nek tették volna ki a várost. Az örök város elleni angolszász támadás okozta pusztítások mindennél világosabban mutatják, mit jelent az angolszászok szemében kétezeréves kultúra hangta­lan vétója és mit a szent város és az egyház földi helytartójának meg-meg- ujuló tiltakozása. Semmi sem használt volna: Róma sorsát megpecsételte vol­na az angolszász pusztító szellem. Hogy mennyire nem tudnak határt vonni az angolszászok a politikai és egyházi szempontok között, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy megtagadták a. Vatikán flottahajózási engedélyét, va­lamint nem járultak hozzá a vatikáni élelmiszerszállítások átengedéséhez, ame­lyeknek rendeltetése a római szegények és a kibombázottak megsegítése lett volna. Pénteki beszédében a Szentatya egyébként eléggé félreérthetetlenül kö­zölte véleményét az angolszász mentali­tásról a háború utáni terveikkel kap­csolatban, amikor a „gonosz és hamis felfogások visszatéréséről“ beszélt.-* De Gaulle tábronok feltűnő elhatáro­zása, amelynek értelmében az algíri bi­zottságot az elmúlt hét végén a „fran­cia köztársaság ideiglenes kormányá­vá“ nyilvánította, az angolszász fővá­rosokban a meglepetés erejével hatott. Ismeretes, hogy De Gaulle már néhány, hete Londonba készült, hogy ott egyes fontos kérdéseket, közöttük elsősorban éppen a bizottság átalakítását és átne­vezését megbeszélje- Ismeretes azonban az is, bogy angolszász felelős körök nem nagyon akartak ehhez a tervhez hozzájárulni- Ha De Gaulle mostani londoni ntazása előtt mégis saját hatal­mából megtette ezt a lépést, semmi két­ség sem férhet ahhoz, hogy ezt csakis Moszkva támogatásával tehette. A Kreml tehát megint „önáüó“ politikái folytat a földközitengeri térségben és még attól sem riad vissza, hogy szövet­ségesei akarata elleniére egyenesen bele­szóljon a francia bélügyekbe. Kelet- Európa után Olaszország következett, most Franciaország volt soron, tehát nem nehéz kitalálni, hogy a következő állomás már maga Anglia lesz. Ennek nyílt bevallására azonban a Szovjet a háború után is ráér még. Ái érdeklődés jegyében felt el a második kdoisvári könyvnap is Kolozsvár, junius 6, A kolozsvári könyvnapok második napja a rendkí­vüli viszonyokra Való tekintettel nem hozott éppen akkora sikert, mint az előző éviek. Azért a főtéren felállított sátrak körül állandóan tolongtak a ve­vők, ami azt mutatja, hogy bármennyi­re megviselték is az emberek idegeit az utolsó napok, mégis meg volt az érdek­lődés a magyar könyv iránt. Nem egy embert láttunk, aki egész öl könyvvel távozott a sátrakból. A második napon is általában azokat a könyveket vásá­rolták nagyobb mennyiségben, amelyek már az első napon is nagy keresletnek örvendettek. Különösen sok példány fo­gyott el László Gyula „A honfoglaló magyarság“, Nyirő József „Néma küz­delem“, Karácsony Sándor „Magyarok kincse“, Sinka István „Fekete bojtár vallomásai“ és Surányi „Egyedül va­gyunk“ eimü könyvéből. Második napra megjelent az erdélyi fiatal Írók szerkesztésében negyedéven­ként megjelenő ^Termé^' eiiaü folyó­irata is. Az egyre nagyobb népszerű­ségnek örvendő folyóiratot úgyszólván elkapkodták. A (megcsappant érdeklődés egyébként minden valószínűség szerint azzal is magyarázható, hogy az idei könyvnapokról elmaradtak az Írók, akik általában mindig nagy érdekődésnek örvendettek. A kedd estére hirdetett irói est, me­lyet a Méhkas diákszövetkezet A ma­gyar könyv ünnepe cimen a könyvna­pok alkalmából hirdetett meg, a rend­kívüli viszonyokra való tekintettel el­maradt. Az előre megváltott jegyeket a pénztár kedden délután visszaváltotta. Hirdetések, apróhirdetések feladhatók Peik Ferenc -utca 41 asám. alatti irc t \ Törökország nem bizik „a négy szövetségesben”

Next

/
Thumbnails
Contents