Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-07 / 127. szám
fCntnttrsm 4 1944. JÜWUS t, Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 18 irta: Nikolajew Péter + Magyarra fordította: Gaal Olga A földjükből kisemmizett parasztok asz- azonnyal és gyermekkel együtt felkerekedtek, hogy más vidéken biztosítsanak maguknak megélhetést. A kormány teljesen tehet tetlen volt a vándorlási áradattal szemben, mert megfékezhette volna ugyan, de akkor a kollektivizálást kellett volna feladnia Amerre csak nézett az ember, mindenütt látta, hogy a kollektivizálás mennyire tönkretette és szétszórta a falveik népét. — Menj és kérdezd meg, hogy nem érkezik-e ma még egy vonat ? — biztatott Grisa. Késő délután lett. Az eső finoman szitált és el kellett döntenünk a kérdést, hogy mit csinálunk, ha már a fák lombjai sem nyújtanak menedéket az eső elől. — Szerencséd van fiacskám, — mondta a főnök----Danilov állomás épp most jelezte a vonat érkezését, gyere hamar a pénztárhoz, adom a jegyet. — Két jegyet kérek! —mondtam a pénztárnál. — Kettőt, — kérdezte a főnök — mire kell neked két jegy? Kínos csend keletkezett. Erre a kérdésre nem készültem fel. — Egyik falumbeli ismerősöm kért meg, — vágtam ki végre magamat. — Hol van ez az ismerősöd? — kérdezte a főnök. Ebben a pillanatban csak a csefca^megbl- zottat láttam benne. A főnök észrevette zavaromat és arcomba fürkészve kérdezte: —- Na, miért hallgatsz? Mondd meg csak Ifjú ur, miben töröd a fejed? Talán kereskedsz a vasúti jeggyel? Látni akarom azt az ismerősöd! Hála Istennek — könnyebbültem meg — hiszen ez egészen másra gondol. Hirtelen eszembe jutott egyik falubeli gazda neve. — Ivonovnak kell a másik jegy, — mondtam -— együtt vártunk a vonatra. — Ivanov? Tényleg Ivanov lenne az, — firtatja tovább a főnök — de miért nem jön Ivanov személyesen jegyet váltani? Nem fiacskám, nem adok Jegyet. Mondd meg csak szépen Ivanovnak, hogy kegyeskedjék személyesen elfáradni a pénztárhoz. Te pedig csak egy menetjegyet kapsz! Átnyújtotta a jegyet, nekem pedig az volt tu. érzésem, hogy mindent elrontottam. Amikor kifelé Indultam, éreztem, hogy az állomásfőnök utánam lopakodik. De csak a váróterem ajtajáig követett, ott állva maradt és már csak a szemével kisért, amikor eltűntem az erdőben. Grisa egy nagy fa mögé rejtőzött, mert észrevette a fönököt. Nevetve jegyezte meg, amikor elmondtam a történteket; — Nem teszem meg neki azt a szív ességet, hogy a menetjegyemet személyesen vásároljam meg. Tudok én jegy nélkül is utazni. Mondd neki, hogy Ivanoy nem győzte kivárni a vonatot és közben hazament. Megfogadtam Grisa tanácsát és hangosan kiáltozva Ivanov nevét úgy tettem, mintha tényleg ő lenne az utitársam. Aztán visszaindultam az állomásépület felé és a még mindig ott álldogáló főnök felé olyan mozdulatot tettem a kezeimmel, mint aki hasztalan kereste utitársát. — Látod öcs kos, — kiáltotta felém kedélyesen, — most megtakarítottam neked egy vasúti jegy árát. Mert ugyan ipikor kaptad volna azt meg Ivanovtól? — majd ha a lyukas hídon pénzt talált volna! Amikor az érkező vonat dübörögve begördült az állomásra, Griaa elöbujt az erdőből és az állomásépületnek arra az oldalára állt, amerröl a vonat jött. Ha a vonat megáll — gondolta — akkor a főnök előre megy t mozdonyhoz, hogy átvegye a postát, ezt : pillanatot használja ki arra, hogy felugorjék a vonatra. Amikor láttam, hogy Grisa már a síneken áthaladt, én Is utána siettem. A vonatban szörnyű nagy zsúfoltság volt, úgyhogy még a folyosonon is alig lehetett megmozdulni. Az emberek pipáztak, mások® napraforgó magot rágcsáltak és köpködtek szerte széjjel. Némely asszony három-négy apró gyerekkel utazott, s ame’lett csecsemőjét szoptatta. A levegő büdös és folytogató volt, a szenny és piszok leirhatatlan. — Régebben, amikor Oroszországban még adtak valamit a tisztaságra. — magyarázta Grisa — rendszeresen tisztították a kocsikat, s az utazóközönséget is rendhez szoktatták, Tiz esztendeje már annak, hogy állítólag isimét békébe él az ország és még egyetlen sint sem javítottak ki, egyetlen uj kocsit, vagy mozdonyt sem gyártottak. Pedig ma az emberek sokkal többet utaznak, mint régebben. — Te Grisa, — kérdeztem — mondd meg nekem, miért utaznak ma annyit az emberek egyik helyről a másikra? Egész családok és munkáscsoportok szállnak fel a vonatra Hiszen az utazás valóságos gyötrelem és a magunkfajta ember/ csak akkor száll vonatra, ha az elkerülhetetlenül szükséges. — Na és azt hiszed, hogy ezeknek a szerencsétleneknek nem keil utaznlok? — - válaszolta Grisa. — A vonatra ülő családok többnyire földműves falusiak, akiknek lába alól kihúzták a talajt és most elindulnak szerencsét próbálni. Azt hiszem ők maguk sem tudják, hogy hová. Talán rokonokhoz, ismerősökhöz, vagy csak úgy vaktában, a messze idegenbe, ahol úgy remélik, hogy könnyebben megélnek majd. Amikor a Vonat kigördült az állomásról, az ablaknál állva hosszan elnéztem az erdőt, ahol az éjszakát töltöttük, mögötte van Ko- tovki, a ml kedves szülőfalunk... Szinte hihetetlennek tűnt, hogy csak tegnap este tudtam meg a szörnyű hírt Misa bátyám és családja sorsáról, s csak huszonnégy órája annak, hogy a letartóztatástól kellett félnem, . . Az állandó idegfeszültség teljesen kimerített. Itt a vonatbán a sok száz ember közt biztosabban éreztem magam. Kimondhatatlan fáradtság vett rajtam erőt és egyetlen vágy él bennem: aludni, aludni.. Már három napja utón voltunk és lassan kibontakozott előttünk egész úti programunk. Mostanig minden jól ment. Grisa, amikor a vonatunk elindult, mindjárt jelentkezett az ellenőrnél és jelentette, hogy jegy nélkül szállt fel, mivel későn ért ki az állomásra és már indult a vonat. — Látod galambocskám, ez szép és nemes dolog! Ilyen becsületes emberekre van szüksége az államnak! Mutasd fiam az irataidat! Grisa szó nélkül húzta elő zsebéből uj Iratait és odanyujtotta az ellenőrnek, aki nyomban kiállította a menetjegyet. Ezen a veszélyen is szerencsésen túlestünk tehát. A Kaspi-tenger felé utaztunk. Újonnan szerzett irataim nagyszerűen beváltak. A vo- rat szörnyű lassúsággal bumlizott Végig az egyhangú vidéken, * Minél joöban közeledtünk a íeiaeiOA »irodalmához, annál veszélyesebbé vált a helyzetünk. Az ellenőr minden negyedórában végigjárta a kocsikat és hosszasan vizsgálta az utasokat. Két másik hivatalos közeg is csatlakozott hozzá, nyilván cseka-emberek. — Viselkedj teljesen közömbösen, — utasított Grisa. — Ne is nézz rájuk! Néhány utas különösen felkeltette a három ellenőr érdeklődését. A szomszéd fülkében egyszerre ordítani kezdett valaki. Hangos csetepaté, aztán ismét csend... Amikor kimentem, hogy megnézzem ml történt, láttam, hogy a cseka-ember kivezet valakit a fülkéből. Nyomasztó csend támadt. A fülkében ülő egyik asszony elmondta, hogy a kivezetett férfit azzal gyanúsították, hogy a felkelőkhöz akar állni. Amerre csak elrobogott a vonatunk, mindenütt egész sereg magárahagyott csavargó gyermek kéregette végig a kocsikat. Ha az ellenőrt meglátták, pillanat alatt elinaltak. Az állomásokon leugráltak és amikor a vonat megindult, ismét felkapaszkodtak a vonat tetejére, vagy a tengelyen lovagolva folytatták útjukat. így utazták végig az egész országot és mindenütt koldultak. Az embereit sajnálatból nagyon magukra szoktatták őket, pedig ha az ember megszólított egyet, akkor azt többé nem rázta le magáról. De ez még jobbik eset, hogy a vonatra kapaszkodtak és kéregettek. Igazán veszedelmessé akkor váltak, amikor egy-egy falu közelében letelepedtek és az erdőben ütve fel sátorfájukat, állandóan adományokért zaklatták a falu népét. Ilyenkor már nem kértek, hanem követeltek és fenyegetőztek. Az egyik gazda kidobta őket és aznap éjszaka felgyújtották a csűrét. Ifl • • A VILÁG ILIKRE 1. Az algíri nők lapot kaptak 2. Az angolszász jóság netovábbja 3. A felszabadult afrikai négerek 4. A Szovjet Is áttért a bérgyilkosok kinevelésére 3. Az angol élet tükre 6. De Gaulle is „tengelyt“ tervez 1. Algírban a kommunisták uj folyóiratot alapítottak, cime: „Az algíri nő“. A lap bolsevista szemmel nézi a nőkór- dést, a család intézményét megvetően kezeli és a szabadszerelmet diesőiti. Az egyik angol hercegnő Londonban megalapította a „felszabadított területek állatainak védelméről gondoskodó társaságot“. A hercegnő felhívást is közölt a lapokban és ezeket követelte: „Vessetek véget az áltatok kínzásainak a felszabadított területeken. A szegénység és tudatlanság borzalmas nyomorba taszította az északafrikai és délolaszországi igavonó barmokat. A lovakat és’ öszvéreket inaszakadásig megrakják és ráadásig elégedetlenül táplálják őket. Szegény lovak oly soványak, mint a hét szűk esztendő és inkább Csontvázhoz hasonlítanak, mint élő állathoz és sokan közülük a nyílt utcán esnek össze. Kérünk minden jóérzésü embert, segítse meg nemes társulatunkat, hogy módunkban legyen javítani az északafrikai és olaszországi állatok nehéz helyzetén így az angol hercegnő! Hogy az olasz nép is éhezik és nincs- telenségbe, nyomorba taszították az érzékeny „felszabadítok“, arról hallgat az előkelő angol hercegnő. Miért is törődnék velük, hiszen ők csak — emberek és — „szövetségesek“. 3. 1 Gréeeh Jones angol munkáspárti képviselő a Manchester Guardian"-ban nagy cikket közöl, amint genfi jelentés hirül adja. A cikk Nyugatafríka helyzetével foglalkozik. A nyugatafrikai helyzet egyenesen megdöbbentő, — Írja. A bennszülöttekre olyan nyomor szakadt, mint eddig még soha. Egész falvak pusztulnak ki járványok miatt és az amerikai hatóságok nem adják meg a legminimálisabb orvosi segítséget sem. Bennszülöttekből álló csoportok lándzsákkal és nyilakkal felfegyverkezve támadják meg a falvakat és a katonai táborozóhelyeket is, hogy rablással szerezzenek maguknak élelmet. Az amerikai hatóságok olyan probléTfsálr álíonal? oryiálvroVál- «aw lrápesek megoldani. Egyes helyeken bennszülöttek azt követelik, hogy őket is kapcsolják be a civilizációs termelő- munkába, más vidékeken olyan makacs az ellenállás a bennszülöttek részéről, hogy az amerikaiak sortüzeket adtak le az ellenszegülőkre. Nigériában 22 millió lakos közül csak két százalék tud irni-olvasni. Az ipari vállalkozásokban nagy a munkaerő- hiány, a bennszülötteket csak nehéz testi munkára használják fel és ezért nagy az elégedetlenség közöttük. Sokat elszállítottak a színesek közül távoleső vidékekre munkára, azonban- lakóhelyekről és orvosi segítségről egyáltalában nem gondoskodtak és igy rengeteg a halálos áldozat közöttük. Amerika gengszterei, — ne gondoljuk, hogy benső lelki kényszerből, vagy meggyőződésből vállalnak veszélyes légi Vállalkozásokat Európa felett, haham — pénzért. Kgy-egy amerikai terrorpilóta 500 dolláros prémiumot kap egyetlen sikerült vállalkozásért, védtelen asszonyok és gyermekek meggyilkolásáért. Amerika fizet. A nagytőke 500 dolláros prémiumokkal jutalmazza az európai asszonyok és gyermekek gyilkosait. Újabb jelentés szerint a Szovjet is pénzbeli jutalmazáshoz folyamodott és a bolse- vista hadvezetőség 500—1000 rubeles dijaiéit utal ki azoknak, akiknek sikerül egy Tigris mintájú német harcikocsit lelőni. 5. — Az angol nép vérzik és nyomorog, a háború pusztításait kizárólag az álsóbb néposztályok érzik, az a nép, amely csekély éhbérekért dolgozik éjjel-nappal hadiüzemekben, gyárakban, bányákban. Ugyanakkor a pénzfejedelmek hatalmas vagyonokat vágnak zsebre és még az eddigieknél is fényűzőbb életet élnek — Írja a „Daily Herold“. 6. De Gaulle *a bizottsága Londonban tartózkodik. Berni jelentés közli, hogy a 1 öpenyegforgató tábornok számos munkatárssal jelent meg az angol fővárosban, sokkal többel, mint ahogy London meghívása szólt. Ezt á fellépését azzal magyarázzák, hogy de Gaulle már kísérőinek és munkatársainak nagy számával is imponálni akart a Churchül-kabinet előtt, htaz eddig is régi Másnap betörtek az istállóba te elkapkodták. az apróbb lábasmarhákat és szárnyasokat. Olykor még a katonaság sem birt velük. — Nagyon megverte az Úristen Oroszországot — sóhajtott fel egy idős parasztasszony. — Elkövetkezett az antikrisztus uralma! Az asszony férje dühösen ugrott fel helyéről és ráütött az asszonyra: — Elment az eszed — támadt rá —, hogy ilyeneket beszélsz itt össze ?! A parasztasszony egykedvűen dörzsöigette az ütés helyét és nyugodtan válaszolta: — Na, igen, talán nincs igazam? Az utasok hallgattak... Amikor az ellenőrök ismét végigsétáltak, csavargó gyermek akadt utjukba. Ez a serdülő legényke fülkéről fülkére járt, de semmit sem kapott. — Hord el magad, ebadta bitang! — kiáltott rá az ellenőr. A kölyök hosszan kiöltötte rá a nyelvét és tovább ment. A piszkos rongyokba csavart fiú egyenesen felém tarott: — Adj egy darab kenyeret! — mondta követelő hangon — mert éhes vágyóik! — így szoktak kérni? — utasítottam rendre. — Huszonötöt kellene rád sózni, akkor majd megtanulnád, hogy mi a tisztesség! — Adj kenyeret — válaszolta türelmetlenül — és ne pofázz annyit! — Adok én neked kenyeret mindjárt! — kiáltottam rá és már emeltem is a- kezem, hogy megpofozzam. — Ha hozzám nyúlsz — kiáltotta felém —, akkor beléd harapok! — Ne nyúljon hozzá!—kiáltotta valaki hirtelen —, ezek a gyerekek mind betegek belülről. Legtöbbje ragályos betegségben szenved... Az eset annyira megrendített, hogy elállt a szavam. (Folytatjuk) vágya volt, hogy bizottságát „kormány nak ismerjék el. Több tábornok 1# kíséretéhez tartozik, de ott vannak legbelsőbb munkatársai között a kommunisták, Moszkva embere is. De Gaulle legelőbb is azt követelte, hogy ismerjék el pénzverésl jogát. A berni jelentés kiemeli, hogy ebbe a kívánságába Churchill szó nélkül beleegyezett. Churchill nagy óváclóval fogadta de Gaulle-1, Ismerve a francia tábornok Moszkvához fűződő nagyszerű kapcsolatait. Az égjük svájci lap ezzel a látogatással kapcsolatban Így ir: — Még mindnyájan emlékezünk, hogy Benes moszkvai tárgyalásai után de Gaulle-t kereste fel és a Moszkva—Prága, Prága— Páris tengelyről tárgyalt a francia tábornokkal, aki iránt ugylátszik Sztálinnak is bizalma van. Akkoriban Churchill is többször tárgyalt de Gaülle-lál és őt <*a angol tervek és elképzelések érdekkörébe igyekezett belevonni De Gaulle azóta sem nyilatkozott, hogy Churchill, vagy Benes kísérleteinek kiván-e behódolni, de Moszkva újabb rokonszenve de Gaulle felé azt bizonyítja, hogy a Kreml alkalmas embernek minősíti tervei végrehajtására. De Gaulle számos kommunistát is bevett bizottságába, halálos Ítéleteket mondatott ki ■ olyan férfiak fölött, akiknek a halála elsősorban a bolsevizmus számára jelentett előnyt. Mindent Összevéve de Gaülle-t ma á moszkvai tervek alázatos végrehajtójának lehet elkönyvelni francia Eszakafrikáhan. KI TUD RÓLA Î A terrorbombatámadáskor juniua hó 2-án 9 óra után Szabó Zoltán levente, — MÁV esztergályossegéd, Szabó Lajos MÁV lakatos 20 éves fia — nyomtalanul eltűnt. A Nagyból dogasszony-utea 38. szám alól azzal ment el, hogy mint leventetüzoltó a gyülekezőhelyre siet. Aki tud róla valamit, azonnal adjon értesítést a városi leventeparancsnok- sághoz. (Honvéd-u. 46.) LEVENTÉKHEZ FELHÍVÁS A városi leventeparancsnokság nyomaték' tn felhívja a leventék figyelmét arra, hogy bombázás alkalmával óvóhelyre (pincébe) húzódjon, a légnyomás és sérülés veszélye miatt- Csak a riasztás megszűntével kell minden leventének az előirt gyülokczó- helyre sietni».
