Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-25 / 142. szám
s KELETI _ MAGYAR IIJSAG 1844. JUNTO'S ZS, Feei/veres elens*a el’en csak fegyverrel védekezhetünk Beszélgetés a magyar arany vitézség! éremmel kitüntetett vitéz Rákosi Lalos siakaszvezetöve! Budán találkoztam vele. Ott ült, a Vérmező sarkán egy pádon, a koratavaszi napfényben sütkérezett. Mélyen ülő szeme az oroszoktól zsákmányolt fegyvereket Vlzsgál- gatta szórakozottan s közben emlékeiben kutatott. Megszólítottam. Feszesen tisztelgett s kérdő pillantással nézett rám. Kérdezzek? Szükségtelen, hiszen a sok kitüntetés mindennél szebben beszél. A legelején a magyar vitézségi érem s a többi szép sorjában szintén arról beszél, hogy es a szakasz- vezető talpig magyar katona. Gomblyukában két német kitüntetés is látható. Az ózdi vasgyártól — Lemesovkáig Vitéz Rákosi Lajosnak hívják a szakasz- vezetőt. özdon született, most 29 éves, nős, egy gyermeke van. Mint az ózdi vasgyár munkása vonult be 1941. novemberében s azóta meg sem vált a katonazubbonytól. Előzőleg résztvett a felvidéki, a délvidéki és erdélyi bevonulásokon, meg is kapta az összes emlékérmeket. — Az emlékérmeknek köszönhetem. hogy sikerült kifüstölni teljesen a lemesovkai andatábort — mondotta halkan, komoly!n. Nem azt mondotta, hogy az emlékérmeknek köszönheti életét. Pedig így kellett volna, mert ez az igazság. Hogy is történt tulajdonképpen?' 1941. november 18-án indult el a felvl- rágosott katonavonat Oroszország felé és vitte a magyar fiukat oda, ahol férfiak vívják aZ élet-halálharcot a habárainkat fenyegető ellenséggel. Kurszk, Ligov, Lemesov- ka... Az orosz partizánokkal vették fel a harcot, ezekkel a fanatikus orvlövészekkel, akik sárbatipornak minden emberi érzést, minden nemzetközi megállapodást. — Sztálin elvadult terrorlegényei igen •ok munkát adtak — mondotta a szakaszvezető. — Már megérkezésem után isv tapasztaltam, hogy kíméletlen, kegyetlenséggel végzik ki a véletlenül fogságba esett bajtársakat. Ha nem lettem volna ott s nem látok mindent a saját szememmel, el sem hinném azt a gyalázatos harcmodort. Lőszerutánpótlás — golyózáporban sikerülnie kell a gránátdobásnak, meg kell fizetnem bajtársaimért! Olyan erőt éreztem akkor magamban, hogy ma is csodálkozom, ha vissza gondolok... A partizánok éppen a zubbonyomról letépett emlékérmeim felett osztozkodtak s közben hangosan veszekedtek. Osztozkodtak, mint Krisztus köntösén a poroszlók. Ez volt b legalkalmasabb pillanat: feltápászkodtam s el kezdtem dobni a kézigránátokat. Meg is volt a hatása. Nagy kavarodás támadt. Láttam, hogy a közeli bandatáborból egyre érkeznek újabb partizánok. Futni kezdtem. Vagy öt kilométert szaladtam mezítláb a Kolozsvár, június 24. A kedvezőre fordult időjárás lehetővé tette, hogy megnyíljék a kolozsvári strand. A megnyitást követő napokban igen gyér érdeklődés nyilvánult J meg az ifjúság nyári paradicsoma iránt. $ Alig negyven-ötven ember lézengett a | strand homokján, noha az idő valóban ideá- a lis volt. Az érdektelenségnek az a magya- : rázata, hogy a közönség még mindig a legutóbbi bombatámadás hatása alatt áll és újabb légiveszélytől tart és ezért inkább I hótakarón, amikor egy német egységgel találkoztam. Német Őrnagy terített rám köpenyt. Még volt annyi erőm, hogy jobb kezemmel megmutassam az irányt, azután megint elvesztettem eszméletemet. Egy hét múlva hallottam azután a konstopi német tábori kórházban, hogy a bandatábort sikerült teljesen felszámolni. Akkor már ott voltak sebesült bajtársaim is, akiket szintén a németek mentettek meg. Elhallgatott. Megkérdeztem: — Gyógyul már a karja? — Azt hiszem, nemsokára a régi leszek. Szeretnék már újra fegyvert fogni és ki a Kárpátokra. Mert a fegyveres ellenség ellen csak fegyverrel védekezhetünk. Nézem a fiatal, gyermekképü magyar szskaszvezetöt... Elszánt akarat, féktelen bátorság, tűz lobog szemében. Már tagja a vitézi rendnek, meg is kapta a lj hold vitézi földet... Merly István he da pródőrmest er. I lemond a strandólás örömeiről. A strandfürdő Igazgatósága számolt ezzel a kérdéssel és úgy döntött, hogy a strand közönségét hangszórókon idejében tájékoztatja az esetleges légivjszélyröl, úgy, hogy a fürdözők idejében óvóhelyre mehetnek, vagy elhagyhatják a fürdőt. A strand igazgatóságának ez a figyelmessége nyilvánválóan a közönség megnyugtatására szolgálhat s igy számítani lehet a fürdő látogatottságának fokozódására. Wesselényi Mikiás: Szózat — Erdélyi Ritkaságok, Kolozsvár, Minerva kiadása — Kétl'iFós féfitlarAliok «»sfáfít Sp»nyotor*iáql>an MADRID, junlus 24. (MTI.) Murcta tart ományban olyan jégeső volt, aminőre nem volt még példa Spanyolországban. A legnagyobb jégdarabok kétkilósak voltak, de a legkisebbek (s tyuktojáanagyságuak. A földet helyenkért SO centiméteres jég borította. Mcítdví t ä ^o^Tsv'r* ^rarilHirdc Szinte szikrázik a szeme, amikor az emlékeket Idézi. Csak azok tudnak ennyi meggyőződéssel beszélni, akik megjárták már a halálmezőket. A múlt év már: usában járőr indult a hatalmas sind band-cfőszek felderítésére — folytatta v. Rákosi Lajos szakaszvezetö. Óvatosan haladtunk az erdőben. A harminc fokos hidegben és a nagy hóviharban bizony csak lassan mehettünk. Amikor a sűrűbe érkeztünk, még jobban figyeltünk, de semmi gyanúsat nem vettünk észre. Délfe'.é azonban eldördült az ellenség fegyvere. Tőrbe csaltak. Előre engedtek bennünket majdnem a bandatáborig, majd bekerítettek. Minden oldalról gyilkos tüzet kaptunk. Két óra hosszat tartott már a harc, lőszerünk fogytán volt. A főhadnagy ur megsebesült s amikor melléje kúsztam, hogy bekötözzem a sebét, azt mondotta: „Ha nem kapunk segítséget, baj lesz!“ Engedélyt kénem, hogy dtfágjam magam az ellenség gyűrűjén s hogy az útközben elakadt szánról lőr szert hozzak. Golyózáporban mentem vissza, bokortál bokorig kúsztam, csak hogy sikerüljön a vállalkozásom. MáSodmagammal vontattam a lőszeres szánkót, de bárhogy siettem, mégis hét óra volt már, amikor visszaérkeztem Huszonnégy bajtársam közül már a legtöbben harcképtelenek voltak. A golyószórót vettem kezelésbe s már-már úgy látszott, hogy sikerül a szüntelen rohamozó banditákat visszaszorítani, amikor én is kaptam egy robbanó lövedéket. .. Mert a partizánok csak ezzel lőttek... Néztem a felkötött béna bal karját. Tudom, hogy mit jelent robbanó lövedéket kapni. Volt alkalmam bőven látni pusztítását Oroszországban. Akkor, amikor nemzetközi megállapodások vannak érvényben, amelyek tiltják a robbanó lövedékek használatát s amikor ezeket a megállapodásokat minden hadviselő fél be is tartja, egyedül a bolsevisták járnak külön utakon. „Életmentő magyar emlékérmek ... — Elvesztettem az eszméletemet — folytatta a szakaszvezetö. — Amikor magamhoz tértem, a banditák zseblámpái |gy mellett vtzsgálgatták zubbonyomon az'emlékérmeimet. Levetkőztettek ugyanis s alsó- ruhában feküdtem a hótakarón. Bal karomat nem tudtam mozgatni, de fájni nem fájt... Azt hittem, a helyzet már teljesen reménytelen. .. Szétnéztem s ekkor megpillantottam- mellettem a ládát a kézigránátokkal. Közéjük vágok egyet — gondoltam. — Ha nem sikerül, legalább agyonlőnek s nem kell tovább szenvedni a sebemmel.., Az utóbbi években alig jelent meg érdekesebb könyv, mint Wesselényi Mik’ós „Szózat“ cimü kétkötetes müve, amely először „Szózat a magyar és sz'áv nemzetisé? ügyében“ címmel 1843-ban jelent meg magyarul Lipcsében s a következő évben ugyanott németül. Az első, több mint száz évvel ezelőtti kiadás természetesen már nem forog sehol közkézen, csupán egyes könyvtárak dísze s ezért igazán a legnagyobb elismerés illeti Jancsó E emér dr. tanárt, aki az „Erdélyi Ritkaságok" sorozatában újból megjelentette s igy hozzáférhetővé tette a szélesebb rétegek számára Is. A Szózatot egyébként Gál István, a kitűnő, fiatal történész rendezte sajtó alá s ő irt hozzá előszót is. A mu't század negyvenes éveiben Magyarországon is még csak igen kevesen jutottak tudatára annak, hogy a Duna-me- dence és Nyugateurőpa között van egy övezet, a „kisnépek“ öve, amely ezer éve öleli körül Magyarországot. A nemzetállam vagy a Nyugat elvont fogalmáért lelkendező kortársak között Wesselényi tirztán látott s látomásából következtetni ís tudott, hogy ez a tény már a közeljövőben nagy meglepetéseket hoz. Csehország ugyanis már abban az időben tűzfészke volt a pánszláv eszméknek. Wesselényi köré pedig abban az '.dőben több vezető szláv ember s román bojár csoportosult. A vélük való végnélkül! vitatkozások megnyitották látását arra, hogy megirja hires ,,Szózat“-át'. A „Szózat“ a magyar ál'am nemzetiségi kérdését vizsgálva, igyekszik az egész kérdéscsoport eredetét feltárni. Történelmi szempontból vizsgálva a kérdést, sajnálatos tényként ál’apitja meg, hogy a dunai tájak meghódított népei és saját nemzetünk egy- rősze, a parasztság ezer éve óta el van nyomva. Mig ezeket nem füztük eléggé polgári érdekeinkhez s a régi lakosokat még nemzet ségünkhöz sem, azalatt a nagy tömegeket eVensScrrré tettük, a magunk erejét pedig egy aránylag kis csonorira szőrit o*'- tuk. A magyarságnál számra nagyobb nemzetiségek kizárása szerinte, nagy balgaság volt, mert ezek a po’gárl cicomáson kívül még nemzetiségi elnyomatásukat is késer- gik. Most ahélyatt, hogy mindenki szabad és magyar volna állampolgárilag, a 15 millió lakosból csak alig 300 ezer nemes mondhatja ezt el magáról. Pedig Wesselényi szerint csak a magyar lehet a Kárai, medence államalkotó eleme. „A magyar az a* egyedüli íéfty. — Írja — amely ha szabad és polgári jogokat bír, képes polgári alkotmányunk s államunk fenntartására • ha azzal nem bir, ez az egyedüli anyag, amelyből ama jogok megadásával biztos, mindenre kész polgárokat lehet alkotni... A sziveknek a magyar hazától való elforditását főként a szláv propaganda igyekszik elérni. A cári orosz birodalomnak két roppant lételeme van amelyre minden exleztenciális rokonlény fölfigyel: a szláv nemzetiség és a görögkeleti vallás. Mig a hazai sziávokat az elsővel, a románokat a másikkal Igyekeznek hatalmukban tartani az oroszok... Magyarországot Sz’.áv- országgá, s abban a szláv nemzetiséget célozzák uralkodóvá tenni. Mások közöttük kegyelmesebbek irántunk. Horvát- s Tót- országot az egyik, úgynevezett tót vármegyéket pedig egy más alkotandó szláv álla- dalom kiegészítő részévé szánván; minket, magyarokat honunk közepén azon részre szorítva, amelyet tisztán magyarok laknak, egy kis tartományócskává zsugorodva — megengednének létezni, vagyis tengődni..." igy. ilyen sötéten látta Wesselényi Miklós több, mint egy száza déwel ezelőtt Magyar- ország sorsát és jövendőjét. Sötét próféciája — sajnos — ma Is időszerű. Wesselényi már akkor megérezte, hogy hol van a magyarság helye s erre vonatkozóan Írja a ,,Szófat“-ban: „A német után a magyar nemzetiség az, mi mint különálló, az oroszhoz és szlávhoz éppen nem szító, fontossággal bír, s még nagyobb és hasznosabb fontosságúvá tehető... Már ezen körülmény is őt Németországra, a chiliséit egész Európára nézve, érdelri rokonná s biztos és hív frigyessé teszi... Magyarhon s a magyar nemzet véd- b*«tyája lehet Némethonnak s egész Európának az orosz hatalom ellen. De csak úgy lehet ilven, ha értelmi fejlődés mellett es ált?! alkotmányos léte s nemzetisége izmosotok: mert («fik ez teheti erőssé s a rohamoknak ellentállni képessé. Ezért Magyarhon Német- s azzal egyérdekű minden országok teljes figyelmét érdemli. Mindazon országoknak, s főként Németországnak szoros érdekében fekszik Magyarba® fenntatása, s erősödése...“ Ha volna rá helyünk, még bóven idézhetnénk Wesselényi „Szózat" c. müvéből, de az olvasó talán ennyi Ízelítőből is kedvet kap a kétkötetes mű áttanu’mányozására 8 Wesselényi száz évvel ezelőtt tett jóslatainak bekövetkezett igazságainak elbírálására. Amint a könyv végén lévő tanulmány- szerű utőlrat említi, a „Szózat“ a maga korában nem talált megfelelő méltatásra éo fogadtatásra a magyarság körében. Elég szomorú az, hogy igy történt, mert ha másként történt volna, bizonyára nem válhattak volna valósággá Wesse'ényi sötét próféciái sem. Márpedig Wesselényi nem azért intézte szózatát a nemzetéhez s a világhoz, hogy azzal a maga dicsőségét öregbítse, hanem, hogy sokmtnden azóta bekövetkezett s talán majd ezután bekövetkezendő veszedelemtől megkímélje fajtáját s a Du- na-medencében élő népeket... (—) BilLŐNI FARKAS SÁNDOR: NYUGATEURÓPAI UTAZAS — Erdélyi Ritkaságok sorozata — Bölöni Farkas Sándor neve és jelentősége nem ismeretlen az erdélyi művelődéstörténetben. „Észak-Amerikai Utazás“ c. könyve több kiadás ért meg a mult század derekán s néhány évvel ezelőtt azt Jancsó Elemér dr. újból kiadta. Talán ennek az uj kiadásnak köszönhető, hogy Bölöni Farkas Sándor müvét szélesebb körökben is megismerték s általában újból értékelték. Bölöni Farkas Sándor iţt élt s dolgozott a gubernium hivatalában Kolozsváron. Tisztviselője volt az akkor különálló Erdély kormányzóságának, de irói bebérokra is pályázott. Barátja volt Kazinczy Ferencnek s Döb- rentei Gábornak. Talán tőlük kapta a biztatást is az Íráshoz s habár valóban egyik legjelesebb toliforgatója volt korának, mégsem mint iró vált jelentőssé. Ismeretes, hogy Erdélyben a szövetkezeti eszmét Bölöni Farkas Sándor honosította meg s ő alapította meg Európában Kolozsváron a legelső Szövetkezetei, amely még ma is virágzik, a „Gondoskodó Társaság“-ot Bölöni Farkas Sándor korának egyik legfelvilágosultabb elméje volt. Â szabadságharc előtti reformnemzedék egyik harcos alakja. Nagy tisztelője és barátja volt Wesselényi Miklósnak és Széchenyinek. De, amig a korabeliek mindent ettől a két nagy férfiútól várt, addig Bölöni Farkas Sándornak saját magának is voltak egyéni elképzelései arra, hogyan lfhet a nemességet egy üj, erős magyar középosztállyá alakítani. Szenvedélyes utazó volt. Észak-Ame- rika után bejárta Nyugat-Európát is s mind az első, mind a második utazásának élményeit is könyvben örökítette meg. Különösen Franciaországban s a francia fővárosban tartózkodott utazása soráp hosszabb ideig. Bölöni Farkas Sándor ugyanis azt tartotta, hogy a forradalom utáni Franciaország az európai szellemiség friss kovásza, ahonnan el kell indulnia az egész Európa megujhódásá- nak. Úgy érezte, hogy a szabadelvű alkotmány lehet csupán az, amely felemelkedést hozhat Európa népeire. Talán ezért szemléli olyan nagy rajongással Párisban a szabad élet megnyilvánulásait. Könyvének legnagyobb része ugyanis párisi élményeiről szól. Mindent megnéz az akkor már világvárosban s színes leírásokban közli benyomásait. A naplórész még ma is élményszerüen hat, any- nyira friss és egyéni minden sora. Bölöni Fark/ts Sándor „Nyugateurópai Utazás“ c. könyve az „Erdélyi Ritkaságok“ sorozatában jelent meg a „Minerva“ kiadásában. Előszót az „Erdélyi Ritkaságok“ szerkesztője, Jancsó Béla dr. irt hozzá. (—) Üzenetek a harctérről Vigh János őrvezető. Tábori postaazá- ma P 638: „Szeretett lapomon, a Keleti- Magyar Újságon át nyugtatom meg a Kolozsváron lakó családomat, rokonaimat és összes gazdatársaimat, hogy jól vagyok, egészséges, abban a szent meggyőződésben küldöm üdvözletemet, hogy sikerül hazánkat megszabadítani az ellenségtől.“ Borbás Valér honvéd. Tábori postaszáma B 270: „Mivel szüleinken kivül nincs kivel leveleznünk, szívesen leveleznénk kolozsvári lányokkal. Mi sokan vagyunk itt Erdély gyermekei, még pedig a javából. Szeretnők, ha erdélyi lányok leveleit kapnók, esetleg fényképet is, mi is küldünk fényképet. A levelet a következők Írták alá: Kovács Gergely őrvezető, Horváth József szakaszvezető, Borbás Valér honvéd, Papp István honvéd, mindnyájan a fenti postaszámróL
