Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-24 / 141. szám

MMXARIMfSJOi 1944, JTTNTTTS 24. Vitéz Imrédy Béla; Megyünk előre a magyar nemzet saját életformájára szabott közösségi rend megvalósításának utján fl Keleti flrcvonal Bajtársi Szövetségének disztáborozása a bolsevizmus elleni háború megindításának évfordulóján Budapest, junius 23. A Magyar Orszá­gos Tudósitó jelenti: A bolsevizmus elleni háború megindí­tásának harmadik évfordulóján a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége csütörtö­kön délután nagy táborozást rendezett Budapesten. Megjelentek a baráti álla­mok budapesti képviselői is, a Német Bi­rodalom budapesti követe, Olaszország budapesti követe, a horvát ügyvivő, a követségek fő tisztviselői, ezenkívül a Budapesten élő német és olasz állampol­gárok közül sokan. A magyar előkelősé­gek közül megjelent Sztójay Döme mi­niszterelnök, Tasnádi-Nagy András, a képviselőház elnöke, vitéz Rátz Jenő mi­niszterelnökhelyettes, vitéz Jaross An­dor belügyminiszter, Kunder Antal és Antal István miniszterek. Hey Károly országos ügyvezető nyi­totta meg a nagy táborozást. Kegyele- tesen megemlékezett a keleti harctéren hősi hálált hált hcmvédekről. A közön­ség felállva hallgatta szavait. Amikor a Kormányzó Ur nevét kiejtette, a tömeg percekig lelkesen ünnepelte az államfőt. Ambrus József dr. felolvasta a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége kiáltvá­nyát, amely szerint az Európát és talán elsősorban bennünket, magyarokat fe­nyegető bolsevizmus ellen fegyverrel a kézben szálltunk harcba, mert nem játsz­hatjuk ki a két világ kapujában az ér­dektelen harmadikat, mert ennek iszonyú vér és láng, asszonyaink és gyermekeink embertelen halála, városaink és közsé­geink örök időkre váló lerombolása len­ne az ára. Tudjuk, hogy számunkra csak egy igazság van és az igy szól: győzelem, vagy hálál. Ez a felismerés állított szem­be bennünket a letűnt nemzetrontó rend­szerrel és ez hajtott mindannyiunkat, akik megjártuk az orosz poklot, annak az uj világnak igazságai felé, amely egye­dül képes megküzdeni a bolsevizmussál. Ebben az országban nem akarunk másról hallani, csak a győzelmesen megvívandó harcról, odakint és idehaza az erők végső megfeszítésével végzett munkáról. Az ál­dozat és a vér jogán emeljük fel sza­vunkat. Megköveteljük, hogy itthon rend legyen, hogy minden a harcoló honvéd érdekében történjék, övé legyen az első falat kenyér és csak egy cél lebegjen minden magyar szeme előtt, a győzelem. Követeljük a tökéletes rendszerváltozást s vele a magyar nemzeti szocializmus tel­jes érvényrejutását. A közönség viharos lelkesedéssel és he­lyesléssel fogadta a kiáltványt. Utána vitéz Imrédy Béla emelkedett szólásra. — Harmadik évfordulója annak a nap­nak, amikor Hitler gránátosai megindul­tak a végtelen keleti puszták felé, hogy népük és Európa feje felől elhárítsák a keleti rém fenyegetéseit. Alig néhány napra rá pedig elhangzott a budai vár­ból Kormányzó Urunk harcbaszállást hir­dető szava. Nincs ma a világon ember, aki rózsás heteket, hónapokat jósolhat­na népének. Mi sem festünk délibábokat, de egyet tudunk: élni akarunk, élni kell és élni fogunk. Odakint katonáink fel­frissülve, megifjodott lélekkel egy hatal­mas hadigépezetet előteremtett korszerű felszereléssel várják a napot, amikor a magyar fegyverük és erős lelkűk ügyünk diadala felé fordítja majd a hadiszeren­cse kerekét. A katona helytállásának nincs biztosabb záloga, mintha gondolata megnyugvással pihenhet otthonán. A mi feladatunk a kettős frontnak: az arcvo­nalnak és az otthonnak egységét kiépí­teni. Ebben a munkában pedig egyem- berként kiáltjuk oda a milliók hangján a hires három magyar szót: Nem, nem soha! Nekünk nem kell a bolsevizmus világa. Majd a továbbiakban igy folytatta: — Megyünk élőre a magunk becsületes magyar utján, a magyar nemzet saját életformájára szabott közösségi rend megvalósitásának az utján. Nem azért, mert magunknak akarunk valamit, ha­nem, mert tudjuk, hogy o nemzet életé­nek ez az egyetlen biztosítéka. Ezért kell küzdenünk, ezért kell győzelemre vinnünk harcunkat, mert különben csak az anarchia, szétporlasztö enyészet, vagy a keleti vörös zsidó barbárság zsarnok­sága áltál való hálál lehet a sorsunk. Ezért küzdünk Európa minden uj életért harcoló népével együtt. Tudjuk, hogy ennek az életnek el kell jönnie, de mig a kezünkben nincs, számunkra nincs más gondolat, nincs más akarat, nincs más törvény, csak egy: a harc. Beszédét többször szakította meg a lelkes taps és éljenzés. A nagytáborozás a Himnusz hangjaival ért véget. ben nem lát többé, mert én elemésztem ma­gam. Ezt akartam megtenni, amikor a rend­őr megakadályozott s ide hozott... — Van útiköltségre va’ő pénze? — kér­dezte tőle Jut ász. dr. — Nines egy fülérem sincs már. Csak ép­pen annyi volt, amennyi elég lett volna ar­ra. hogy elpusztu.jak. Amennyiért a mér­get vettem. A bűnügyi osztály helyettes vezetője, annyi bravúros nyomozás irányitója, eléggé jól ismerte „ügyfeleit“ ahhoz, hogy megbí­rálja, vagy inkább megérezze, mennyi az őszinteség ennek a rossz útra tévedt, fővá­rosi aranyifjunak a vallomásában. Es mert úgy találta, hogy az igazat mond, megvál­totta számára a m. osztályú vasúti jegyet saját pénzéből s átadta neki: — Itt ez a vasúti jegy, s most hazamegy az édesapjához, barátom — mondta neki. •— De a jegy érát azonnal megküldi. Ss az édesapja nyilatkozatát is elküldi, amelybein közi: velem, hogy megbocsátott. Amennyi­ben ez nem történne meg, a rendőrségnek még mindig módjában lesz maga ellen el­járni. Ezt talán felesleges Is hangsúlyoz­nom.. A fiatalember láthatólag nagyon megtör­ve vette át a vasúti jegyet és hallgatta vé­gig a feddő szavakat, de egy hét múlva csakugyan elküldötte a jegy árát, az édes­apja pedig nemcsak a megbocsátó, de a há­lálkodó levelet is Juhász József dr. rendőr- kapitány címére, hogy egyetlen fiát visz- szaadta neki és a társadalomnak, amelynek azóta is hasznos, munkás tagja. Hiszen Juhász dr. eljárhatott volna ezzel a megtévedt aranyifjuval a törvény, a pa­ragrafus szigora szerint is. De, amint em­lítettük, a szív embere is amellett, hogy ke- ménykezü rendőrtiszt — s ezzel a „gyógy­móddal“ bizonyára többet ért el, mintha a paragrafus betűit ridegen alkalmazta volna. Még számos ilyen apró mozzanatra em­lékezünk vissza, amikor Juhséz József dr. rendőrkapitánytól búcsúzunk. Ez az egy példa is elég azonban arra, ami Juhász Jó­zsef dr. rendőrkapitány hivatali működését megvilágítja emberi oldalról Is. A derék rendőrtisztet egyébként már el is búcsúztat­ta hivatalától osdolai Zsögön Géza dr. rend- örfötanácsos, a kolozsvári rendőrkapitány­ság bűnügyi osztályának vezetője, akinek égjük legbizalmasabb munkatársa volt. OHÍ Á Tigrisnél is hatásosabb harckocsit készített a német hadiipar Aje uj barc^ocgícsoda a „Párduc“ nevet kapta BERLIN, jnnius 23. A világ egyik legerősebb páncélosa a német harckocsi volt, amely most súlyosabb, gyorsabb, de mozgé konyább testvérre is szert tett. Az uj pán­célost „Fárdnc“-nak nevezték el és olyan a nyagokből állítják elő, hogy három „Pár­duc“ előállítására csak két „Tigris" anyagé ra van szükség. A páncélzata fölött átita­tott réteg van, amely érzékteienné teszi a ta padó aknákkal szemben. Személyzete öt főnyi. Robbanó cigarettát találtak Désen II ravasz ruhatolvajt majdnem megverték a tárgyaláson - az orgazdák Kolozsvár, junlus 23. A kolozsvári Szondi- utca 25 szám alatt lakó Balás Katalin kö­zépiskolai tanárnő nyári szabadságra uta­zásakor ruhaneműje egy részét özvegy Ben- kö Györgyné házmesterre bízta. A házmes- terné az őrizetre kapott, többezer pengő érő holmit tartalmazó ládát lakása egyik zu­gába rejtette. Albérlője, Habit János szál­lásadója távollétében egy alkalommal fel­nyitotta a ládát s annak tartalmából néhány ágynemű darabot eltulajdonított, majd jó áron túladott rajta. A kereset nélkül álló Habit János ettől fogva rendszeresen lopkodta a ruhásládát, özvegy Benköné csak nagysokára jött rá lakója üzelmeire és a rendőrséghez fordult. A nyomozás során rövidesen leleplezték a tanárnő elorozott holmijának megvásárlóit, a Kovács-utcabeli cigánysoron. Az orgaz­dák: Gilind Anna, Rác Józsefné, Fanfuri Zoltánná és özvegy Czakó Gyuláné, vala­mennyien a jól ötlözott Habit Jánosra val­lottak, akitől jóhiszeműen vásárolták meg a felkínált értékeket. Az üzletszerű lopásért Habit Jánost Löh­ner Rlchárd dr. törvényszéki tanácselnök, büntető egyesbíró vonta felelősségre. — Azt hittem, hogy özvegy Benköné zsidó értékeket rejteget magánál s igy akartam megbosszulni vétkes cselekedetét — mondotta a vádlott. A büntetöbiró hathónapi börtönbünt ítést és három évi jogvesztést szabott ki a lo­pásért Habit Jánosra, mig a tulajdon elleni kihágás miatt perbe vont többi vád'ott ellen, akik a gyanútlanul vásárolt holmi egy ré­szét visszaszolgáltatták, az eljárást meg­szüntette. — Belenyugosznak ?' — kérdezte meg vé­gül a bíró. Habit János érvelni kezdett ártatlansága blzonyitgatására, de a törvény elé hurcolt cigányasszonyok szavába vágtak — Az nyugtat meg csak, ha elláthatjuk a baját a nekünk okozott ká-Art' Vevői fenyegető gyűrűjében Habit Hirte­len „igen“-t mondott, hogy fegyörei oltal­ma alatt mielőbb elhagyhassa a tárgyaló- termet. .. — Bonomi-kormány felesküdött Umber- tőra. A Német Távirati Iroda közlése sze­rint az angol hírszolgálat jelentése szerint az uj Bonomi-kormány felesküdött szavoyai Umbertóra. A szcvgyi házra a kormány nem esküdött fel. .(MTI) Dés, junius 23. Désen egy szamosmenti földműves cigarettát talált, amit felvett. Az elhagyatott cigaretta ekkor felrobban, úgy, hogy orvos kellett a megsebesített kezet be­kötözze. Ugyanakkor Szamosujvár külső városré­szeiben csillogó, aranyi ényü drót szalakat találtak, amik hasonlóan érintésre robban­tak. Mindezek a lakosságot nagyobb elővigyá­zatosságra intik. tafe pártpap a MÉ? felitfeházáöan Budapest, junius 23. A Magyar Országos Tudósitő jelenti: A Magyar Elet Pártja csü­törtökön este Akadémia-utcai székházában nagy érdeklődéssel kísért pártnapot rende­zett. A termek már a késő délutáni órák­ban benépesedtek. Megjelent Xasnádi-A'agy András, s. képviselöház elnöke, Rem&syi- Sclrnefler Lajos, Szász Lajos, Antal István, Jurcsek Béla miniszter, s igen sokan jöttek még el a párt tagjai közCR. Elénk esamé­csére fi jlödött ki a képviselők és a minisz­terek között. A miniszterek az Időszerű Kér­désekre adtak feleletet. a B'rodalom területén minden férfinak és nőnek védelmi feladatokra kell jelentkeznie Juhász József dr. rendőrkapitány távozik Kolozsvárról Kolozsvár, junius 23. A belügyminiszter szolgálati érdekből Juhász József dr. m. kir. rendőrkapitányt, a kolozsvári rendőrkapi­tányság bűnügyi osztályának helyettes ve­zetőjét a budapesti rendörfőkapitánysághoz helyezte át. Juhász József dr. rendőrkapitány, mint rendőrfogalmazó 1940-ben, a bécsi-döntés után került Kolozsvárra. Nem volt Ismeret­len ebben a városban, hiszen itt született Erdélyben, Kolozsvár közelében lévő Tűre községben, ahol édesapja igazgató-tanitő volt. Juhász József dr. a kolozsvári rendőr­kapitányságon úgyszólván minden ügyosztá­lyon teljesített szolgálatot ittléte alatt. Az elmúlt évben léptették elő rendőrkapitánnyá. A kitünően képzett rendőrtiszt leghuzamo­sabb ideig a bűnügyi osztályon teljesített szolgálatot, amelynek mint említettük, he­lyettes vezetője volt. Juhász József dr. Ko­lozsvár társadalmi életében is élénk szerepet játszott, mert a megnyerő módom rendőr­tisztet mindenki sze"ette s becsülte. Most, hogy szolgálati é'dekböl újból visszak rül a fővárosi rendörfőkapitányság kötelékébe, ahonnan annakidején ugyancsak szolgálati érdekből helyezte át a belügyi kormáyzat Kolozsvárra, Juhász József dr. rendőrkapi­tányról el kell mondanunk valamit, ami egy­formán jellemezbe őt, mint rendőrtisztet és mint embert. Soha nem ragaszkodott a ri­deg paragrafusokhoz s ténykedései nem any- nyira büntetésre, mint a javité és nevelő szándékra irányultak. E sorok Írója, mint rendőri riporter mindennap találkozott hiva­talában Juhász József dr. rendőrfogalmazó­val, később rendőrkapitánnyal s egy alka­lommal jegyezte fel a Juhász dr. rendőr- kapitányra jellemző alábbi esetet: Az egyik délelőtt — éppen „zsúfolt“ nap volt a rendőrkapitányság bűnügyi osztályán, a szolgálatos rendőrőrszem kifogástalanul öltözött fiatalembert vezetett elő. Személyi adatai felvételénél kiderült a fia a emberről, hogy az egyik fővárosi nagyüzem tisztvise­lője, aki szabadságon lévén szüleinél, elemel­te apja aranyóráját, majd értékesítette s az árával „leruccant“ Kolozsvárra „szórakoz­ni“.. A fiatalember, — akinek az édesapja valaha nagyon előkelő helyet tö’tött be a magyar poliikai é'etben - mindössze húsz­éves volt. Majdnem sirva, törede'mesen val­lotta be: navvon megbánta bűnét s egyet­len vágya volt, mmél hamarabb visszajutni a szülői házhoz s bocsánatot kérni az édes­apjától. — En tudom, hogy megbocsátana, csak láthatna még egyszer, — mondta zokogva a fiatalember, — de én már a búcsúlevelemet la megírtam... Megírtam, hogy soha az élet­Bérűn, junius 23. (MTI.) A Német Táv­irati Iroda jelenti: Sauckel körzet vezető é* birodalmi helytartó második rendeletet bo­csátott ki férfiaknak és asszonyoknak biro­dalmi védelmi feladatok ellátására való je­lentkezéséről. A rendelet szerint minden a Birodalom területén lakó is jelentkezésre eddig még nem kötelezett lő—C5 év küzö'ft férfinak, valamint 17—45 é” közötti nőnek jelentkeznie kell a lakóhelye szerint illeté­kes munkahivata’ná I. A Szamosba dobtak és kiraboltak egy irisztelepi na pszámost Kolozsvár, junius 23. Zsiga János 24 éves, többszörösen büntetett előéletű gyári mun­kás, Kajánt6-ut 257. szám alatti lakos csü­törtökön este a késői órákig együtt iddogfilt Rostás Lajos írisz-telep 47 szám alatt lakó napszámossal. Együtt tartottak hazafelé, amikor Zsiga János a Kajántói-uton hirtelen torkonragadta Rostás Lajost, elvonszolta a Szamos partjára s oedobta a viz.be. A szo­rongatott helyzetben lévő napszámos nagy- nehezen partra vergődött. Azonnal megálla­pította, hogy zsebéből hiányzik 500 pengő készpénz és személyi iratait tartalmazó pénztárcája. Gyanúja Zsiga Jánosra terelő­dött s feljelentést tett a rendőrségen. A ro- vottnvultu gyári munkás a rendőrségen be­ismerte a rablást. A pénznek csak a töre­dékét találták meg nála, mert a többit el­itta, az iratokat pedig megaemmlÉtetta

Next

/
Thumbnails
Contents