Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-23 / 140. szám
Miért meneküli svéd területre százötven sértetlen repülőerőd? Negyvenszázalékos veszteséget szenvedtek a Birodalom fölött oz angolszász terrorrepülők Százhatvan órája sújtja Londont a megtorlás Viipurinál megszilárdult a finn e 11 © n Á i 1 át s Normandia városait főidig romboiják az angolszászok A Berlin elten irányítón négymotoros bombázókötelékek 40 százaléka megsemmisült BERLIN, június 22. (MTI.) A Xwik , Tájékozta«« Iroda legújabb érte Milése szerint a junius 22-én a kora reg geli érákban Nyugat-Németország fölé berepülő brit bombavető kötelékek súlyos vereséget szenvedtek. A nyugatnémet határvidékek, valamint a megszállt nyu gáti területek felett körülbelül egy órahosszat elhúzódó heves légiharcokban a német éjszakai vadászok rövid időn belül számos négymotoros bombavetőt semmisítettek meg. A birodalmi főváros területéig előrenyomuló zavarórepülők ellen is eredményesen küzdött a német elhárítás. Legutóbbi jelentések szerint 62 négyinotoros brit bombavető pusztult el. A harcbavetett kötelékeknek majdnem 40 százaléka megsemmisült. A Magyar Távirati Iroda Stockholmból a következő feltünéstkeltő jelentést közli: A legutóbbi napokban a német- és franciaországi légicsaták után ismét húsz amerikai nehézbombázó szállt le svéd felségterületre, úgy, hogy most már összesen több mint 150 amerikai repülőgép végzett Svédországban kényszerleszállást. Feltűnő, hogy a gépek úgyszólván kivétel nélkül ép állapotban érkeznek meg és legalább is külsőleg semmi szembetűnő okot nem lehet találni, hogy miért kellett útjukat megszakitaniok. Az egyre sűrűbben előforduló „kényszerű-leszállások stockholmi körök szerint leginkább arra vezethetők vissza, hogy az amerikai pilóták és repülőszemélyzet Svédországban a nemzetközi előírásoknak megfelelő jó elbánásban részesülnek és a katonák naponta és felenként 50. a tisztek pedig ennél is több svéd- koronát kapnak AZ UJ NEMET MEGTORLÓ FEGYVER áll még mindig az érdeklődés homlokterében. Kétségtelen, hogy annak az állanló német zavaró tűznek, ami immár 160 órája zuhog rövid megszakításokkal Nagy-Londonra, eJőbb-utóbb jelentős katonai kihatásai Jesntek. Természetesen ebhez idő kell, mert bármilyen nagyhatású is az uj német tttkoefegyver, olyan nanyijf-vuiinji ten kell hatását kifejtenie, hogy az eredmények nem mutatkozhatnak egyik napról a másikra. Berlini katonai és politikai körökben megállapítják, hogy az uj megtorló fegyver bevetésének, amely a legutóbbi hírek tanúsága szerint bizouyos mértékben fokozódott, a Wilhelmstrasse nézete szerint politikai jelentősége is van. Noha a semleges államok egyelőre még a várakozás álláspontján vannak, DéíangMa szüntelen bombázásának hatása előbb-utóbb poHtIkat és diplomáciai téren is éreztetni fogja hatását. A Neue Zürcher Zeitung az uj német fegyverrel foglalkozva, többek között ezekét mondja: Hitler ebben az esetben is jól bevált alapelviét követte, hogy tudniillik, szándékát a legalkalmasabb időpontig eltitkolja, akkor assonban minden erejének bevetésével, kíméletlenül végrehajtja. A megtorlási fegyver, amely kétségtelenül már hosszabb ideje későén van, az elmnlt télen igen alkalmas lett ^ volna arra. hogy a szenvedő német nép szellemét kívánatos mértékben emelje s nagymértékben megkönnyítette voina a kormányzat feladatait. Nagy volt tehát a kísértés, hogy' a megtorlást már akkor megkezdjék. A német birodalom kancellárjának azonban meg volt a kellő idegereje, hogy kivárja a napot, amelyet a legalkalmasabbnak tart. Ezt a napot úgy választotta meg, hogy a szövetségeseket a legérzékenyebben sújtsa. A német hadvezetés egyrészt azt várja, hogy a brit-amerikai inváziót sújtja ezzel a fegyverrel, másrészt pedig, hogy visszahatást vált ki a brit belpolitikára is. Abban a zűrzavarban, amelyet a megtorlás végül is ki fog váltani Délangliában, Churchill kormányzata megbukik. Hivatalos német felfogás szerint egyedül ez a kormányzat folytatja a háborút és csupán ez felelős a háborúért, NORMANDIA MA A POKOL KAPUJA a megrendült világon. Városok egymásután tűnnek el a föld színéről az angol bombázások következtében, —- ez a normandiai harctéren megfordult francia újságírók benyomása. A polgári lakosság tízezrei pusztultak ei a kíméletlen bombázások következtében. Érthető ezekután, hogy a francia nép magatartása egyre élesebben szembefordul as angolszászokkal. A francia nép magatartása, különösen az elözönlés megkezdése óta egyre inkább kommunista és demokrata- eSenessé vált. Különösen éles felháborodást keltett az a Reuter-jelentés, mely arról szá- 3»ott he, hogy Franciaország lakossága örOmujjongással fogadta az angolszász csapatost bevezmiását áe az úgynevezett .felszabadítókat" almafavirágos ágakkal övezték fel. Franciaországban megjegyzik, hogy ez kissé különös, mert az almafa virágzásának ideje éppen hat héttel ezelőtt volt. Nyilvánvaló, hogy előre kidolgozott szólamokkal akarják a francia lakossággal elhitetni, hogy Normandia partján tényleg szabadiakként tagadták az angolszászokat. Elfelejtkeznek arról, hogy az ilyen kiszínezett tudósítások bizonyos esetekben éppen az el’enkező hatást váltják ki, mint amit vártak tőlük. Ami az inváziós arcvonal katonai eseményeit illeti, az „United Press“ jelentése beszámol arról, hogy az elözönlési arcvonalon a német csapatok a szövetségesek hídfőjének közepe előtt óriási ellenállást, fejtenek ki az angolszászok támadásaival szemben. A rossz időjárás különben erősen korlátozta a normandiai hadműveleteket. Az ellenség azonban a viharos időjárás ellenére is kénytelen volt nagy veszteségei miatt njabb pótlásról gondoskodni. Negyven nagyobb partraszállitó jármüvei érkezett pótlás az Orne torkolata felől. A Szajna-öböl egész déli partján uralkodó erős hullámverésre való tekintettel azonban kétséges, hogy ki tudnak-e szállni. A Cotentin félszigeten a* ellenség nyomása változatlanul erős Cherbourg ellen. Bár az északamerikai csapatok fokozódó nyomást fejtettek ki a védelmi övezet egész területén, nem sikerült megközebteniök a külső védelmi gyűrűt. Különleges ágyuk két napja hatásosan tüzelnek az. amerikaiak gyülekezésedre és ez, jelentékenyen megnehezíti csapatmoz-iu- iafcaikat. OLYAN ELKESEREDETT LÉGIHAR- COK, mint az utolsó napokban talán még sohasem vo'tak Európa felett. A német robbanó testek katasztrofális méretű pusztításaira az angolok most újabb terrorbombázásokkal akarnak válaszolni. A német légvédelem azonban talán még soha sem működött olyan hatásosan, mint most. A szerdán és csütörtökön Nyugat- és Észak- németország fölött lefolyt légiharcokban 132 angolszász gép pusztult el, ezek legnagyobb része négymotoros bombázó. A csütörtöki Berlin eHeni légitámadásnál például az ellenséges gépek közel 10 százaléka megsemmisült, ami rendkívül figyelemre méltó, mert az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy a bevetett bombázó köteléknek általánosságban 5—10 százalék a vesztesége. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Stockholmból érkezett jelentések szerint a legutóbbi napokban 20 amerikai nehézfoom- bázó szállt le svéd felségterületre, úgy, hogy e pillanatban már több, mint 150 angolszász gép végzett kényszerleszállást Svédországban. Feltűnő, hogy ezek a gépek úgyszólván kivétel nélkül ép állapotban érkeznek meg és legalábbis külsőleg semmiféle szembetűnő okot nem lehet találni, hogy miért kellett Útjukat megszakitaniok. Ez az egyre hatásosabbá váló német lég- elhárítás önkénytelenül is azt a gondolatot ébreszti, vájjon nem'dolgoztak-e ki a németek, uj harcéi járást, vagy nem vetettek-e he uj eszközöket a légUiáboraba ? HÁROM ESZTENDEJE TART A BOL- SEV1ZMUS ELLENI HARC. A csütörtök reggeli német lapok elsősorban a német— orosz háború kitörésének harmadik évfordulójával foglalkoznak. A „Deutsche Allgemeine Zeitung" többek között a következőket irja: „A bolsevista veszély borzalmas, életünket fenyegető ve- »«aíeJern, amellyel minden katonai erőnket szembe kell állítani.“ A lap a továbbiakban megállapítja, hogy a nyugat felé irányuló szovjet terjeszkedési törekvések nem ismernek demarkációs vonalat. A „Völkischer Beobachter" hangsúlyozza, hogy csak a keleti arcvonal védelmezheti meg Európát a kapuit fenyegető bolsevte- mussal szemben.“ Ezért indította meg Németország 1941 junius 22-én történelmi felelősségének tudatában a harcot“' A „Berliner Lokalanzeiger" megállapítja, hogy a német Birodalom nem volt hajlandó a szovjet előretörésének nyugatot kiszolgáltatni és a Balti-államokat, valamint a Duna- völgye és a Balkán népeit feláldozni. Amikor Molotov az emlékezetes berlini megbeszélések alkalmával feltárta a szovjet követeléseket, ezzel megtörtént a hadüzenet Nyn- gateurópa ellen. * „KÉT HÉTIG TOMBOLT A HARC A KARJALAI FÖLDSZOROSON, míg a seer- dai nap meghozta a különösen súlyos hirt Viipuri elestéröl. A további harcok airatA- nos finn szempontból ennek a körülménynek nincs döntő jelentősége, mert YUportt egyáltalán nem használtak Finnország katonai támaszpontjául" — így Ír az tiM Snomi. Német katonai és politikai körökben egyaránt kiemelik a finnországi aresxonalréí érkezett legújabb jelentéseket, amelyek sacri nt a finn ellenállás Viipuri mögött megszilárdult. Ezek tények — állapította meg a Wilhelmstrasse szóvivője — és ezek a te- nyék adják meg a választ a finn eHeoállfec készségről terjesztett ellenséges híresztelésekre. A Finnország ellen újból megindított idegháboruval kapcsolatban, amelyben a svéd sajtó ismét nagy szerepet játszik, a szóvivő utalt az angolszászok és a szovjet szoros együttműködésére, amely neat merül ki csupán abban, hogy az angolszászok defetista propagandával igyekeznek a szovjet offenziva számára a talajt előkészíteni, hanem — mint a Daily Express moszkvai tudósítójának jelentéseiből kiderült — a szovjetet Finnország ellen jelentékeny anyagi támogatásban is részesítették. A kafjätei támadásra a szovjet csapatok amerikai gsp- kocsikon vonultak fel. Ez az egyflttnrnlcB- dés a szovjet elleni harc szükségességét még Inkább kidomborítja. Ennek a harcnak szükségessége minden európai népre SÍ és — amint a szóvivő külön hangsúlyozta *— német felfogás szerint Finnországra is. Az, aki kész harcra, a maga oldalán találja Németországot — állapították mag s, Wîlheisn- strgssáa