Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-04 / 125. szám
1944. JUNIUS 4. 7 KutTiUjSXG T ÖRVÉNY Irta: BIRÓ JANOS Nőtt, nődögéit a kicsi Kovács Jóáka s szülei egyszer csak azon vették észre magukat, hogy már legényke fiuk van, akinek csizma kellene. Csizma bizony, de nem olyan otromba, mint amilyet az a Veres Mihály, a vén varga szokott eszkábálni, hanem szép fényes, olyan fényes és nyalka, amilyen egy sincs több a faluban, egyik/gyermeknek sem. | Mert Kovács Jóska szülei nagyon erősen :i boldogok s büszkék voltak, hogy habár majdnem szegény emberek, de mégis úgy tudnak gondoskodni arról a gyermekről, ahogyan más senki a faluban, az ö magzatáról. Más gyermekek ott nőttek fel a porban, mezitláb, sokszor még télen is, de a kicsi Kovács Jóskának városi pántofli szoritgatta a lábát még nyáron is. Hogyan #s lehetett volna akkor ezt a finom úri lábacskát télire olyan otromba csizmába bujtatni, amit Veres Mihály, a vér varga csinál ? ... Kovács Jóska édesanyja ezért azt mondta az urának: — Vén Jóska. Elmégy a plébános úrhoz s kérsz tőle kölcsön pénzt s holnap pedig elmégy Kolozsvárra és veszel kicsi Jóskának egy pár uj csizmát, de olyan fényeset, mint a nap és a telihold együtt. Vén Kovács Jóska pedig minden ellenkezés 1 nélkül azt mondta: — Elmegyek, Mari lelkem, s kérek köl- csőn pénzt a plébános úrtól s veszek kicsi j Jóskának Kolozsváron egy olyan fényes csizmát, mint a nap és a telihold, mert ő a ml egyetlen, szerelmetes fiunk, akiért minden áldozatot meg kell hoznunk, hogy legyen nekünk valaki, aki támaszunk lesz majd' öreg napjainkban. Áldott , jó lelkű plébános ur volt akkor a faluban. Csak úgy adta kölcsön a pénzét hiinden kamat s kötés nélkül. Ha elment valaki hozzá pénzt kérni, akkor mindig azt mondta: — Adok én, lelkem, hát hogyne adnék. Szívesen adok s majd akkor adják meg, amikor akarják s módjukban lesz. Ezt mondotta a vén Kovács Jóskának is, amikor béállitott hozzá kölcsön-pénzt kérni, ezt mondotta a plébános ur. Á vén Kovács Jóska pedig még aznap este béinduit Kolozsvárra, hogy másnap reggelre bé is érkezzék csizmát venni a fiának, olyan fényeset, mint a nap s a telihold együtt. Meg is vette a csizmát — csakugyan olyan fényeset — s visszaindult véle, mégpedig gyalogszerrel, hogy magára semmit ne költsön, mert a fontos a fia volt, akinek másnap iskolába kellett mennie, mert hiszen béirat- ták már az első osztályba. Másnap a kicsi Kovács Jóskát elvitte kézenfogva az édesanyja az iskolába s a tanító urat á következőkre figyelmeztette: — Tanitó ur. Én csak annyit mondok, hogy az én fiamhoz egy ujjal se nyúljon, mert ez nem a Jakab Pistáné fia, akit lehet j ütni, verni. Nekünk csak ez az egy fiunk j van, aki majd támaszunk lesz öreg napjainkra s úgy vigyázzon ezért rá, mint a szemefényére, mert mi úgy vigyáztunk ám şddig rá. Nézze meg a lábán ezt a csizmát. Hát úgy nézze meg, hogy kölcsön pénzen vettük, de mégis vettük neki, mert nekünk csak ö minden reménységünk s nem sajnálunk semmi áldozatot tőle. Úgy tudja meg s ehhez tartsa magát, tanitó ur. A tanitó ur pedig, aki szigorú ember hírében állott s a falu gyermekeit éppen úgy el- náspágolta, ha rosszak voltak, mint a saját hat gyermekét, ezesetben jónak látta megnyugtatni a kicsi Kovács Jóska édesanyját: — Ne féljen, Mari néni, lelkem, mert én egy ujjal se nvulok kicsi Jóskához. Jóskái ól egyébként már amúgy is hallottam, milyen rendkívüli jó gyermek, szófogadó gyermek, ujjal sem bántom én, legyen biztos benne. És kicsi Jóska év végén, amikor a tanfelügyelő vizsgáztatta a gyermekeket, meg se tudott mukkanni. Még azt se tudta, hogy hány éves, még azt se tudta megmondani. A tanfelügyelő azt mondta, hogy a következő évben is az első osztá'vban kell tartani, amiért pedig a tanítót fenyegette meg a kicsi Kovács Jóska édesanyja, édesapjával együtt. De azért kicsi Jóskát csak tovább dédelgették s kicsi Jóskánál okosabb nem is volt senki a faluban, még a biró sem, aki pedig faluhelyen nemcsak első ember hiré- ben áll, de az is. Nőtt, nódögéit tovább kicsi Jóska s hat esztendő alatt még két falusi iskolai osztályt sem tudott elvégezni. Már rendszeresn eljárt a táncba is, holott iskolába is kellett volna neki járnia, de ezt már szégyellték a vén Kovács Jóskáék s ezért elhatározták, hogy inasnak adják kicsi Jóskát, aki már nem is volt olyan kicsi, de azért igy hivta az egész falu. Béhozták tehát Kolozsvárra lakatosinasnak. Bészegődtették annak rendje és módja szerint a szülei s aztán hazaindultak azzal a szekérrel, amivél őt a városba hozták. Aztán másnap hazaindultak a városból s estére haza is értek. S csodák csodájára, kicsi Jóska nyit nekik otthon kaput... Az a kicsi Jóska, akit ők inasnak szegődi ettek. Amikor meglátták, hogy ott áll a kapuban, azt hitték, hogy nem iá tudják túlélni ezt a csodát, de aztán azt mondta kicsi Jóska anyja: — Igaza van a gyereknek, ő minket szeret. Itt akar élni velünk, ebben a házban, amelyikben mi születtünk s amelyikben ő is született, hát éljen itt. Ha volt bátorsága gyalog nekivágni a hegyeknek s harminc' kilométert gyalogolni addig, amig mi szekéren negyvenet jöttünk, ebből már igazán tisztán látni lehet, mennyire szeret minket s mennyire ragaszkodik hozzánk, üljön tehát itthon a gyerek, legalább lesz, aki megdolgozza mnjd a földet s lesz támaszunk öreg napjaínkia. Oh, hogy milyen Kegyetlenek voltunk 1 ozzá ... Istenem, ne büntess érette, amiért igy akartunk megválani fiunktól... Majd itthon marad, megházasodik. Isten akarta igy. És ebbe a kicsi Jóska édesapja is belenyugodott. Csakhogy kicsi Jóska már egyáltalán nem volt kicsi Jóska. Nagy legény lett, akinek mahomap sor alá kellett állania. És hogy tudott mulatni, a lelkem?... Csakhogy a int..áfáshoz pénz is kell ám. S Jóska szülei nem győzték a pénzt az ő egyetlen fiuk féktelen ti. platósaihoz. Egyéb bánata nem is volt az ő édesszülői szivüknek, csupán ez, de ez elég nagy bánat volt számukra. Azt monoj;, egyszer a Jó-ka apja a legénynek— Látod, fiam. Ha te akkor ott maradsz a városban s kitanulod a lakatosmesterséget, most T* hasznát vehetnéd. A plébános ni* a tegnapelőtt eladott hat mázsa mézet. Ott van pénz elég. Most hasznát vehetnéd a tudományodnak .. A legény megértette a célzást s azt mondta: — így is meg lesz a pénz, édesapám. Legyen nyugodt, meg lesz s nem szorulok többet magukra... És még azon az éjjel tolvajt fogott a plébános ur. A tolvaj Kovács Jóska volt, akit másnap megkötözve' vitték végig a csendőrök a falpn. A faluházán pedig vallatóra fogták újból és újból s Kovács Jóska vallott: — Édes apáp tanácsolta... Kovács Jóska két esztendei börtönt kapott s az apja pedig hármat. Ez is letelt, de többet nem maradhattak a faluban. A falunak szigorú törvényei vannak. Szigorúak és irattanok s azokat, ha nem tartja be az ember, többé ott nem is jöhet emberszámba. Messze kell onnan elvándorolni, ahova még a rossz hir se ér el többé s talán mégis lehet újból életet kezdeni. A falu amugyis kegyetlenül Ítélkezett már Kovács Jóskáék felett. Még akkor, amikor kicsi Jóskának nem volt jő az, a csizma, amit a vén Veres Mihály csinált volna, hanem kölcsön pénzen kellett neki csizmát venni... Hát akkor, amikor Jóska annyi esztendő alatt még any- nyira se tudott menni az iskolába, hogy a nevét bár le tudja imi ... S még a tanitó urat merte fenyegetni az édesanyja... és most, ez a plébános úrhoz való betörés... De azért, amikor Kovács Jóskáék kidocol- tatták, hogy eladó a földjük, házuk, a berkük, az erdejük, a rétjük, mégis csak hasznos embereknek tartották őket. Hát hogyisne... Annyi idő után valami föld féle mégis eladó a faluban. Meg is vették a földeket, a rétet, a berket, az erdőt, a telket s hálából még ingyen fuvarral szállították el ezt a szerencsétlen családot a faluból a hatodik faluba, ahol egy uradalomban vállaltak kommenciős állást. Kovács Jóska első béres lett, a felesége pedig első béresné s a fiuk? — hát a fiukkal bizony egyelőre n<yn tudtak mit kezdeni. Mert az ott sem vmt jobb. Annyi szégyent csinált szüleinek, hogy az anyja végül is felült a vonatra s bement a városba, hogy valami javítóintézet féle után érdeklődjék, mert hírből már hallott ilyesmiről, ahol a rossz fiukat időve' megjavítják. A vonaton szorongató érzések fogták el Kovács Jóska édesanyját. Nem lelte helyét Járt-kelt a kupékban s igy találkozott öss^e az egyik béres feleségével, aki ugyanabban az uradalomban szolgált s neki mondta el szive keserű bánatát: Sustákné — sírta el magát —, én úgy érzem, hogy többet soha vissza nem jutok a tanyára, ahonnan ma elindultam. De én azt nem is bánnám, mert én a halált kívánom, a halált. Szeretnék meghalni. Ha lehetne még ma. És szeretnék abban a földben pihenni, ahonnan engem erre a tanyára, ebbe a kárhozatba hoztak. Ha Isten megkönyörülne rajtam s elvenne valamilyen módon, akkor mondja meg az uramnak, hogy vigyen engem haza. Ott akarok pihenni a Török-temetőben. Magának pedig, le'kem, ha vannak gyermekei, vigyázzon, hogyan neveli őket .. . Lehet, hogy még akart valamit mondani ennek az asszonynak, akivel már féleszten- dej* ugyanazon a tanyán élt, de eddig egy szót sem szólt hozzá, igy inkább most is elhallgatott. Kovács Jóskáné csakugyan megtalálta a javítót is, de ott megmagyarázlak neki, hogy az ő fia már nem oda való. Azt már nem lehet hajlítani, javítani s ebben nyugodjék bele. De hogyan tudna belenyugodni egy édesanya abba, hogy az ö gyermeke olyan rbssz, hogy azt már nem is lehet megjavítani? Hangtalan sirás szorongatta a torkát, de azért uralkodott magán. Gyalogosan indult neki az állomásnak s újból vonatra ült. Este volt már s reménytelenül sötét. A vonat elindult véle s a kalauz, akit megkért, hogy figyelmeztese majd hol kell leszálla- nla, figyelmeztette. Aztán megindult a távod tanya felé, végig a sötét országúton. A fiatalságára gondolt s kicsi Jóskára, akit olyan jő lett volna jónak s vénségükre támasznak tudni. Meg az is fájt neki roppantul, hogy valaha a maguk gazdájuk voltak s most cselédek. Az ura ugyan igaz, hogy első béres, de mégis csak cseléd, a inas cselédje. — Be jó volna meghalni — futott át egész egyszerű lényén a gondolat — de hogyan ? ... Távolról egy kis fény. látszott. Csupán akkora, mint egy petróleumlámpa fénye, de a fény mindegyre nőtt s most már jól hallatszott a motor berregése is, amint valami nagy, láthatatlan gépet vonszolt ntagával az országút sarában. — Eléje fekszem — határozta el magát hirtelen szegény Kovács Jóskáné. — Ha meghalok, Jóska tudni fogja Sustáknétól, mi a végrendeletem ... i Lefeküdt az országutra. Pontosan a kerékvágásba, mert azt tudta, hogy a kerék nem tévedhet. A nagy gépkocsi kereke nem is tévedt. Észre se vették, hogy mikor oltotta ki Kovács Jóskáné szomorú életet, úgy ment tovább. Borzalmasan összeroncsolt holttestét az ura találta meg, az első béres, aki szán-, tani ment pitymalatkor a tanyára. Éppen akkor ért oda a városból jövet Sustákné is, aki siránkozva, őbégatva mondotta: — Szegény Mari már a tegnap megmondta nekem, hogy soha vissza nem jut a tanyára. Vigye haza, Kovács Jóska, vigye haza a feleségét a falujába, mert ez az 5 végrendelete általam magának s ott temesse el. E«t még tegye meg neki, mert a halottaknak ennyivel tartozunk. Az ember hangtalanul állott felesége összeroncsolt holtteste mellett. Könnyet se talált sehol, amit hullajthatni lehetett volna rája, tehát nem is sirt. — így volt elrendelve — mondta csöndesen. — Isten büntetett azért a fiúért, akire nem ügyeltünk törvényei szerint, mert ez az'ért van. Isten adjon lelkének üdvösséget, testének majd pihenést. A faluban, amelyből egykor Kovács Jóskáék olyan csúfosan elvándoroltak, már másnap tudták, hogy mi történt Kovács Jóskánéval. Éppen a fia ment át a faluba, ás vadonatúj kerékpárral s ez bizony roppant bántotta a falut, hogy harangoztasson az édeanyjának, meg sirt ásasson a- Törőktemetőben. A harangozónak éppen a mezőn volt valami sürgős dolga s ezért azt monata a fiúnak — Itt van fiam, a templomkulcs. Menj, húzd meg te magad a harangot. Ne félj, nem törik le az az úri kezed. De az biz'As, hogy te vagy szegény szerencsétlen anyád gyilkosa. Mi tüdtuk itt már régen, hogy másként nem is végezhetitek ... A legény magához vette a templomkulcsot s felment a toronyba. Sok, sok korhadt lépcsőn kellett oda felmenni, de ismerte a járást, hiszen kölyökkorában sokszor járt itt, amikor ártatlan galambfiakat lopott s csak úgy kedvtelésből mindjárt ki is tekerte a nyakukat. Igen, egyszer a harangkötéllel hurkolta meg egy galambfióka nyakát s úgy öite meg. Erre most határozottan emlékezett. De miért kell ezen úgy összeborzadni? . És a következő pillanatban már azon kapta magát, hogy sir is. Kovács Jóska nagylegény, hires legény sir... Ugyap, miért sir?... — Édesanyáin! — tört fel a torkából e kétségbeesett zokogás — ne haragudjék rám. Nézze, én meg is tudok halni szert mert maga. ellen vétettem. Látja, itj a kötél a kezemben. Nézze, amellyel a maga lelkiüdvéért kellene meghúznom a harangot. Édesanyám. Nézze, milyen jő, engedelmes fia tudok lenni most az egyszer .. . Látja, már nyakamon is a kötél... A faluban pedig mind várhatták, hogy megszólaljon a harang szegény Kovács Jós- káné lelkiUdvéért. Pedig várták. A harangozó, aki végigment volt a falun arra a mező felé, mindenkinek elmondotta, hogy mindjárt szólania kell a haragnak s el kell siratnia Kovács Jóskánét, aki olyan szörnyű véget ért. De a harang csupán egyet kon- dult, akkor, amikor Kovács Jóskának a ny akára szorult' a hurok. Ott találták meg holtan, a templomtoronyban, a kötélen. ítéletet sem mondtak fölötte, hiszen aki törvényt tud ülni maga fölött, annak bizonyára igaza is van. i^uvacs Joakaaec és iiu. c0t>»ua* me:lé ítmeueK el a 'lorok-temeiobe. rmjuk ma is ott áu egymás méileit. De valahogy se vi- iag, se au nem él meg rajta. Beeng, am.g a ven Kovács Jóska eit, De-beültetgeUe nol zöld pázsittal, hol pedig őszirózsa bokroké kai, hogy bár világításra ne legyen olyan dísztelen a kettős sir. De ezen a két suon még a gyertyát is hiába gyújtották meg halottak napjának estéjén, bármilyen csöndes időjárás volt, elfujta a szél... Hamvuk már régen valóságos . hamuvá lett, de hírük még él az öregek ajkán s én árrá gondoltam, éljen igy is. Leírva Okulásul. Hogy a gyermek, ha ne:m Isten törvényei szerint hajlítja a szülő, átok, keserves átok is lehet. Hétfőn kezdődnek a könyvnapok l Látogassa meg könyvsátrunkat! Dr. Szentgericzei Jakab Jen öné könyvesboltja, Mátyás-tér 7. szám A bombakárosultakért Kolozsvár város lakossága, mint az or« szág többi más város polgárai is rögtön az első, Budapestet ért bombatámadás után tehetségéhez mérten igyekezett a segítséget kérő szóra, pénzadománnyal támogatni a bombakárosultakat. A sors úgy hozta, hogy Kolozsvár is a bombakárosult városok sorába került. A mi városunkat is megtámadták az angolszász terrorfiuk, a mi városunkban is boldog családi fészkek dőltek romba s emberek százai vesztették el vagyonkájukat, s otthonukat. Minden magyar ember érzi és tudja, hogy rajtuk segíteni testvéri kötelesség. Ma pedig, a megpróbáltatások idején, minden magyar minden magyarnak édestestvére. Piciny gyermekeken kell segítenünk, akiknek bölcsőjét temették el a romok, anyákon kell segitenünk, akik gyermekükkel a karjukon menekültek a pusztulás elől, s férfiakon, akik két kezükkel kaparták ki családtagjaikat a romok alól. Embereken kell segitenünk, akik elvesztették hozzátartozóikat, s most egyedül állnak támasz nélkül, embereken kell segitenünk, magyarokon, testvéreinken... A Keleti Újsághoz eddig beérkezett adományok összege élénken bizonyítja, hogy a város társadalma mélyen átérzi kötelességét. Az áldozatkészség gyönyörű példái mutatkoznak meg. A Monostori-uti népiskola Dobokára kitelepített tanulói például Anyák Napján és Hősök Napján Köröndi János tanító vezetésével jól sikerült műsoros ünnepélyt rendeztek, s az előadásokon az önkéntes adakozásokból összegyűlt pénzösszeget a lelkes kis gárda a bombakárosultak felsegitésére küldte 4>e szerkesztőségünkbe. A Keleti Újság és a Magyar Újság szerkesztőségének kiadóhivatalának mindén tagja, más intézményekhez hasonlóan, ebben a hónapban is adakozott a bombakárosultak njegsegitésére s á jövőben is minden hónapban eljuttatja filléreit erre a célra. Eddigi gyűjtésünk eredménye 4640.84 A elmünkre érkezett újabb adományokát az alábbiakban, nyugtázzuk: Kolozsvári Magyar Iparos Egyesület 1312.— Vitéz Kerekes István és Társai 500.— Monostori-uti állami népiskola 120.74 Lengyel Sándor 100.— Peris Artur 1000.— Keleti Újság és Magyar Újság 132.— összesen P. 7805.58 Kolozsvórmecye K özjóléti Szövetkezetének Igazgatósága és [ alkalmazottai megrendültén tudatták. hogy szeretett elnökük-Jr. szövérdi Sxász Ferenci alispár hosszas szenvedés után junim hó 2-án viss7atéit Teremtőjéhez. Néma fájdalommal álljuk | körül ravatalát és emlél ét ke gyelettel őrizzük. Folyó évi junius hó 4-én d. u 4 órakor kisérjük a Házson gárdi temetőből örök nyuga-j lomra. Kolozsvár, 1944. junius hó 3.] Koiozsvármegyei Közjóléti Szövetkezet Igazgatót iga Is alkalmazottai
