Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-14 / 109. szám

Ára 30 fillér

Vasárnap

t9dá* május 14

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÚR A 4.80, NEGYEDÉVRE 12.4«, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ H Ií S Z 0 N ff E T E D l K ÉVFOLYAM TOS. SZÁM

ÉVRE 49.60 PENGŐ — POSTATAKARÉK KIADJA A LAPKIADÓ FÉSZVÉNYTAKSASAG

PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

Miéri siralmuk őkel?

Egytdő óta a magyar életben megdöbbentő jelenségek észlelhetők. Egyesek részéről csendesebb, vagy erőteljesebb felháborodás kísér minden olyan intézkedést, melyeket felelős tényezők a nemzet érdekében múlhatatlanul meghoznak. Amióta a márciusi szelek történelmi áramlatára fokozatosan alakni a határozott mag var életirány s amióta egy kulacsból iszik ez a nemzet s rendületlenül, a győzelembe vetett hit belső erejével építésbe kezdett, bizonyos emberek, szórványosan, vagy tervszerűen j szövetkezve arra vállalkoztok, hogy a még rendelkezésre álló lehetőségek fegyvereivel a letűnő, a csatát vesztett régi nemzetszemlélet nevében tovább harcoljanak. Különös módon, de utoljára mégis megvetik lábnkat s konok elszántsággal tartani akarják a megmaradt hídfőt. Lelkűk alján vala- lwl még mindig villódzik a remény gyertyalángja, hogv egyszer erről a leszűkített terepről támadásba lendülhetnek s elvesztett világuk minden bűnös várát vissza tudják foglalni.

Az ő mostani kétségbeesett harcuk nem hangos, sajtótermékek százai nem állnak rendelkezésre, a rá'Hóba beolvasott híranyag sorai között mondanivalóikat nem sr ározzák. A keresztény valláserkölcsi nevelés légkörében annyi kísértés között is gyöngéd, fogékony és érzékeny maradt emberi lélek szánalmára. könyöröletér ■ appellálnak s arra számítanak, hogy itt mutatkoz’k az az areronalrész, mely a legkevesebb áldozattal leginkább áttörhető. Amikor rendelet jelent meg, hogy százezreknek csillagot kell viselni, a „szörnyű megbélyegzést.“ könyörtelennek mondták s próbálták elhitetni a másként gondolkodókkal, hogy ez a cselekedet nem méltó a magyar nemzethez. Amikor ú'abb intézkedés folytán ennek a nyugtalan, szüntelen nyüzsgő-mozgó, híreket hozó és vivő, állandóan szimatoló rétegnek helyben kellett maradni, már-már ki- bírbatatlannak tartották sorsukat s a keresztény társadalom széles rétegeibe" tervszerűen igyekeztek részvétet kelteni irányukban. És most, amikor végre elég erőssé tudott lenni a magyar nép, - mikor százados sok k niának utána végre önmaga érdekében cselekedni tndott sa kijátszható törvényes rendelkezéseken túlmenően elkülöníti testében az idegen testet — most, valóságos hadjárat indult el az egyes városokban a humanitás és keresztény könyöriilet nevében a. „választott“ nép érdekében.

Ennek a hadjáratnak katonái szorgalmasan gyűjtögetik a ' íreket arról, hogy hol milyen méltánytalanságok történtek a ghetto. vagT- táborba szállítás rendjén s anélkül- h-gy s"‘"t szemükkel meggyőződtek volna a körülményekről; színes, szomorú és borzalmas történetekről tudnak. Felháborodva mondják úton-útfélen, társaságban, gyűlésekben az újabb értesüléseket s egy nemzetfeletti szellem nevében irgalmat kérnek az „ártat'an“ nép fiai számára. Leveleket írnak, memorandumokat fogalmaznak. vagy továbbítanak s minden tő'ük telhetőt megtesznek ebbpn a pillanatban is, hogy a magyar keresztény le'kekkel elhitessék, hogy salát eszményeit <' védi meg igazán, h* ezen eszmények ki- gúnyolóit. megvetőit, mcgfert<"ző't. a jéznsi életirány legádázabb el'enségeH keblén melengeti.

Kolozsvár társadalmában az elmnlt napokban soha nem tanaszta’t filoszemita hangnlat kezdett lábrakapni s ebben a hangulatba" a magyarság élethalál meseyéjén vívódó érdekei teljesen elhalványultak. Hetekkel ezelőtt a megrendült magvar társadalom még őszinte fájdalommal g indolt azokra, kik éijeli és nappali terrort-5marások következtében örökre megszűntek élő tagjai lenni a wagysr népne'

Hetekkel ezelőtt a megmozdult magyar szív még százezreket áldozott hajléktalanná vált, megnyom orodott özve gyen, vagy árván maradt ezereknek. Akkor még társaságok témája volt a magyar sors újabb keserves fordulata, de ma, mintha mindent elfelejtettünk volna. Saját népünk, saját nagy bajnnk. a magunk fájdalma részére alig van hely lelkűnkben. Kiszorította a megfertőzött szellemiség nevében harcolók újszerű propagandája, mely a keresztény humanitás nagyitóleneséje et« állítja a kitelepítés apró mozzanatait s mindenképpen arra kívánja bírni a ma gyárt, hogy ne sa.iát sorsával, saját történelmi küzdelmével törődjék, ne a maga jövendője érdekelje, hanem árulja el ezeréves hivatását s egy feli mert nemzeti veszedelem tovább-mélyiilés H elnézve, harcoljon önmaga ellen. Szánjon síkra azokért, kik soha egyetlen pillanatig nem éreztek együtt vele, k"u századokon át megmaradtak Idegen ek. kik tisztátalannak minősítettek egy darab kény, rét, vagy egy korty vizet, ha ahhoz a magyar keresztény kéz hozzáért.

Ez az újszerű propaganda tisztább é* megértőbb lelkiségünkre hivatkozva arra kér bennünket, hogy trH ; a földön magunk között Azokat- kik ehhez soha igazán hozzákapcsolódni nem tndtak, kik meg nem szerették soha eát a földet, kik csak azért ragaszkodtak és ragaszkodnak mindenhez, mert itt könnyűszerrel keresni lehetett Ök ezt a földet nem szántották soha s mégis mindig ők voltak azok, kik az aratás dús asztalánál dorbézolva egykedvűen nézték, ha szegény, nyomorult magya- rr.k véres lábbal tarlón kalászokat szedtek. Az ezeréves magyar szőlőskertbeii verejtékezve nem kapáltak soha s mégis minden szüret idején az első csepp nektárt kéjes ajkaik ízlelték. Ez újszerű áramlat bűnösen át akarja hangolni a magyar társadalom lelkét s tudatosan, vagy öntudatlanul merész kopernikuszi mozdulattal a véres, halálos magyar ezerek ghettóiáról a tekintetet az új táborok felé akarja irányítani

Értsük meg!! Az ellenség szolgálatában történik itt minden, ami a szent- erzsébeti, a kispesti, a győri végzetes történések kínzó élményeit tervszerűen elhomályosítja s helyette eleven színekben rajzol olyan eseményeket, melyek a becsületes életérdekeiért küzdő nemzet önvédelmi harcával kapcsolatban elkerülhetetlen intézkedések. Hogy a néger pilóták, a newyorki zsidók fizetett pribékjei röhögve gyilkolnak gyermekeket s hogy tépik darabokra az áldott magyar anyákat legszentebb kötelességeik teljesítése közben, hogy ezek a becstelen harcmódot választók hogy tépik széjjel a ház falaival a családi kötelékekben élő legdrágább közösséget, az ma már egyeseknek teljesen közömbös. Az ilyen embereknek az fáj, hogy egy zsidót nem luxusautóban, megszokott kényelme szerint szállítottak egy kilométerre, de azért már szívük sem rez- dül meg, hogy a halálgépek véres, felelőtlen játékukban az örökkévalóság messzeségébe taszítottak ártatlan ezereket.

Mi magyarok mindig hamar tudtunk feleiteni s gúnyt űztünk azokból, kik másként cselekednek.

De ilyen hamar még egvgier sem felei ettünk. Talán érthető, hogy egy negyedszázad alatt — a legkínosabb magyar történelems/akasz idején — ki mosóé ott tudatunkból a hats-ázezer hősi halVtt, ki megnyerte a világháborúé s ki ek áldozatos vére mégis hiába hullott mert itthon a hitványán dolgozó kalmár lelkek elherdálták az eredmény*, elárulták a szent ügyet. Érthető, mert kábult életünk kinjai között elsüllyedt tennünk ez a végzetes igazság. Az azonban, hogy néhány idegen fajú ismerősünk elszáUitása annyira átformál bennünk bőgj teljesen elfelejtjük küzdő honvédeinket. — ez már megdöbbentően veszedelmes. Ma már alig beszélnek arról, hogy sebesült vonatok jönnek, hogy Kolozsvárnak már hősi halottai vannak s hogy ezer veszély között százezrek és milliók küzdenek határaink védelmében. Ennek az elferdült nemzeti léleknek helyre kell egyenesedni, meg kell tisztulni — különben a. mi szá- j«tankra, ezeréves magyarok számára a halál véres, végzetes ghettója készül.

A legnagyobb tisztelettel gondolunk azokra, kik a régóta esedékes nemzet- védelmi intézkedés rendjén valóban az őszinte keresztény érzület benső melegsége folytán minden keményebb és hátúi ozottabb cselekedetre feljajdulnak s nein tehetnek róla, ha részvéttel vannak Ez természetes, hogy a keresztény lélek minden ember felé a szeretet és irgalom, a megértés és jószáudék kapuit tartja nyitva s nem csodálkozunk másokon, vagy magunkon, ha egyéni sorsokat sajnálunk. Az azonban érthetetlen előttünk, bogy miért nem hajlandó a keresztény társadalom ennek a maga tiszta lelki tartalmának és fenkiilt élet- »-‘Mnlé.lptének érdekében egyéni vonat- M>, ásóén ’áldozatokat hozni. "Miért nem hajlandó megszabadulni éppen attól a sze nemiségtől, mely évezredek óta a legádázabb módon igyekszik arra. hogy ezt a magasztosabb és emelkedettebb kultúrát sekélyessé tegye s megfossza a cselekvőerőtől, mely a megvalósulásba segítené szándékát az élő társadalom vonalán.

Búcsúzzon el mindenki a maga zsidójától a keresztény fegyelem Íratlan törvényei értelmében. Sirassa el, • ha kell, csendben, önmagában, vagy gyászolja addig, míg a kettőjük között fennálló lelki kapocs intenzitása és mélysége megkívánja, de ne álljon be sirató asz- szonyok módjára azok közé, kik hangosan, úton-útfélen hagyományos szövegű, unott daliamé melódiával hangulatot szállítanak idegen érdekek számára. Ne fokozza hangerejét azoknak, kik a méltatlankodás és felháborodás feszült hangnemében egy kiesit magukat, a maguk letűnő világát, az egyenlőtlen élet- körülményeket, a gondtalan úri világot siratgatják.

Világosan, őszintén, a valóságos helyzetnek megfelelően kell megítéljük ezt a nagy nemzeti feladatot. A tizenöt nrilíióra felszaporodott nemzetközi zsidóság ellen, a világuralomra törő tervszerű mozdulat ellen megindult a végső, nagy hacre. A világ egy kicsiny délkeleti pontjáról szálltak fel, hogy küzdelmeiket a föld szinte minden táján diadalra vigyék. Előszeretettel keresték azokat a, népeket, kik Krisztus tudományát már ismerték s kik elég jóhisze- mwneb bizonyultak egymásután arra. hogy környezetükben diadalt lehessen aratni. Számuk a világ népességéhez viszonyítva úgy alakul, hogy általában a föld minden százharminc lakosára esik belőlük egy. Ez az általános számvi- szonylat azonban egyes népeknél súlyosabban alakul. Nálunk a helyzet az, hogy minden tizennégy magyarra jut belőlük egy. Különösen azokban az időkben lett ilyen veszélyessé ez az arány, amikor százezerszámra hagyták itt szegény, nincstelen magyarok ezt a földet, hogy idegen mezőkön keressenek boldogulást. Ezekben az időkben m’r- tékfelett érkeztek a világhódítók hazánkba. Az ejtőernyősök harci módja volt az ő stratégiájuk. Nemzetekre szálltak le hihetetlen leleményességgel s alár Tarnopolból, akár más tájakról indultak útnak, egy szándék irányította őket: megvetni lábukat más népek élet- érdekei rovására; ' s üzérkedni addig, míg a környezet'lllenállóereje elvész s hatalmába keríthet mindeet- Leereszkedtek, hogy a fajta ösztönös ősi parancsai szerint megrongálják a hidakat, tönkretegyék az utakat, a szellemi és lelki ösvényeket, melyek egy nép közösségi életerejét táplálni tudják s aztán elfoglalni az országot és a földet.

Elszántan, keményen és konokul harcoltak. Szinte tiszteletet parancsoló v oK az a hősi igyekezet, méllyé! könyörtelen módon nem kíméltek semmit a keresztény kultúra termékei közül s u» isteni gondviselésnek számít, hegy a magyar nép léte érdekében tndott annyi erőt gyűjteni, hogy komolyan és végérvényesen elhárítsa maga felől ezt *• szövevényes veszedelmet.

Mindet! modern hadviselés rendjén szükségszerűen foglyokat ejtenek küzdőfelek. A magyar nemzet, ebbe/» ■ egész. Európára kiterjedő ön véd harcban elsősorban a maga ügyéért ■ . colt a most az ellenség soraiból fog-,ágba ejtett nyolcszázezer embert. O- van különleges fegyverekkel harcoló o '■ pót, mely minden pillanatban meglő háttá volna az erőkifejtést. Nyoleezäiv ezer hadifogoly. Ennyivel gyengébb «at ellenség és ennyivel vagyunk erősebbek mi. Aki ezt 4 harci tényt tovább hírei gatja, aki ezért méltatlankodik, vagy éppen háborog. akin k ezért fájdalmat vannak, az méltó arra, hogy az újfajta hadifoglyok táborába kerüljön.

A hadifoglyokat megillető jogokat élvezik ma jd ezek a százezrek. Ennél sem többet, sem kevesebbet s ha majd az így felfokozott magyar hősi erő eldönti » küzdelmet s a győzelem napja felvtrrad reánk, a foglyok a harc törvényei érted- méhen mind vissza fognak menni oda, ahonnan elindultak. Többé tehát már nem hozzánk, hanem oda, honnan részletekben elindultak századok rendjén világmissziójukat teljesíteni. Vissza oda, honnan batyujuk talán még ötven kilóját sem hozták magukkal. A búcsú tehát ilyen értelemben örök búcsú.

Meg kell hát tisztulni a sok lelket fér' tőző hamis hangulattól, meg kell szaba dúlni olyán érzelmektől, melyek fárasztják ezt a népet súlyos küzdelmében. A megtisztult magyar társadalomból a helytállás, a kitartó munka, a hősi akarat lendülete kell, hogy a harcok meze- jen küzdő jó vitézeink felé sugározzák. Meg kell tisztulnunk, hogy új hősi halottak szent nagy áldozata ne legyen hiábavaló s a belső front*ne hulljon darabokra akkor, amikor annyi lendülettel és olyan elszántan küzdenek honvéd egerek. Meg kell tisztulnunk s önmagunkból ki kell vetnünk a még itt maradt szétválasztó erőket, hogy a keresztény lelkiegység létrejöhessen s hogy a magyar közösségi gondolat erőt kép- ‘ viseljen.

Meg kell tisztulnunk, hogy erősebbek, bízóbbak, együítérzőbbek, szeretőb- bek lehessünk s fajtánk lekötött erői teljes mértékben az évtizedek óta húzódó nagy magyar sorskérdések megoldásához nyúljanak. A most folyamatban levő munka csak fundnnientumépítés. Megtisztítása, lecsapódása a magyrrr talajnak, hogy arra aztán reménnyel építeni lehessen új magyar életet. Elsírt fájdalmak panaszára esak ezután lesz fogékony a magyar lélek, esak ha megtisztulunk s a részvét melege ön magnak nyomorúságai felé árad szét. Ezt a megtisztult lelket várják a magyar puszták „viharsarkai“, hogy ott csendes, boldog élet szellői simogassanak. Kell ez a lélek. hogy megváltozzon a -tarái helyzet“ s életet találjon a „bárom mii Bő koldus“. Keli ez a lélek, hogy gyárak, üzemek, üzletek, hivatali szobák fawwbi munkásai megteljenek reménnyel a hinni tudják végre, hogy a nemzet önmaga számára képes emberibb éiefed. igazabh sorsot építeni.

Meg kell tisztulni...

AsBKíjDBAíVF A1 JÁMhS SS,