Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-31 / 121. szám
KutTlOjSKG 4 1944. MÁJUS 31, Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 12 Irta: Hikoiajew Péter * Magyarra fordította: Gaal Olga Mina sápadt volt és komoly. Tanjának könnyek peregtek végig az arcán, de fegyelmezetten nyugodt és csedes maradt. — Apa, T- kiáJtotta mellettem egy vékony gyermekhang — apa, mikor jössz megint haza? Odanéztem. Négy-öt esztendős fiúcska volt a szomszéd községből. Édesanyjára támaszkodva, vágyakozva nyújtotta ki parányi kéziéit édesapja után. De köztük állt a vörös, aki a gyermeket félretiaszitotta. Az apa halvány, keskeny arca megremegett: — Sokáig nem jövök haza, kisfiam. Amikor újra hazajöhetek, akkor te már tizennégy esztendős nagy fiú leszel... A kisfiúnak elgörbült a szája és hangos sírásba kezdett. — Miért maradsz olyan soká ? kérdezte ’ panaszosan — Ne írjatok! — súgta Misa, amikor mellém került — és ne is érdeklődjetek utánunk. fin majd Írok nektek, ha lehet. Vigyázz anyánkr a és fogadd ei apósom, Krasz- now tanácsait, ö mindenben segitségtekre lesz! Most eszméltem rá. hogy egyetlen férfitámasza vagyok a családnak. Ez a gondolat valósággal szivén ütött. Ezután tehát nekem kell majd a ház gondjait magamra venni, a földeket megművelni, hogy legyen miből élnünk. Én tulajdonképpen más hivatást akartam választani, nem szándékoztam földműves lenni. De ott álltam, mint jogfosztott ember fia. Vájjon egyáltalán jogom lesz-e fellépni az ősi családi birtok és gazdaság örököse- és tulajdonosaként? Talán már le is foglalták az egészet. / Misa komolyan nézett az arcomba, mintha csak gondolataimat olvasta volna. — Bizom benned! — mondotta alig hallhatóan. Anyám csendesen zokogott. Alakja még jobban összegörnyedt. Úgy állt, mintha valami súlyos teher nyomta volna a hátát. Könnynélküli fájdalommal nézett hol Misára, bői Tanjára, meg a gyermekekre. — Hol van apa? — kérdezte halkan Misától. —-Nem tudod, hol van szegény apátok? jól ismerem, minden szögletében megfordultam már. — Mit tegyek, Istenem, mit tegyek? — töprengtem magamban. A városban nem maradhattam, mert a hatásági emberek ismertek. Ott dolgoztam és onnan bocsátottak el, mint jogfosztott embernek a fiát. Haza menjek Kotowkiba? Vájjon lehet-e reményem, hogy meghagyják a gazdaságunkat, dolgozhatom-e még otthon? Nehány napig még a városban maradtunk és minden áldott nap reggeltől estig ott strá- zsáltunk felváltva két nővéremmel a fogház előtt, nehogy elmulasszuk a pillanatot, amikor apánkat elszállítják. Anyám is konokul kitartott velünk. Reggeltől estig ott ült az ablakban és leste, hogy mikor jövünk jelenteni apám indulását. A kendő állandóan a fején volt és a sárcipő mellette. Az ölében egy kis csomagot tartott, amelyet Tjemjájának, jó édesapánknak akart odaadni az útra. Egy pay meleg harisnya, gyapjú ing, egy csomag tea, meg egy darabka arany volt benne. Úgy ült ott naphosszat. .. Alig evett valanilt és éjszaka is alig aludt valamit. De ha mégte lefeküdt egy kicsit, akkor úgy ölelte magához a kis csomagot, mint gyermek a hajasbabáját. Már-már elviselhetetlen volt az idegfeszültség. .. A bizonytalanság érzáae teljesen megülte a lelkünket. A. hatodik napon sógorom, Ven ja férje jött hozzám és azt mondta: Pét ja, szedd magad össze és légy erős, mert rossz hirt kell közölnöm veled. Atyánk már nincs a városban. Tegnap éjszaka hajtották ki őket a fogházból, — amikor senki sem sejtette — és te- hervonatra raklak őket. Már útban vannak Archangeiszk fele.-* Ezzel lezárult életemnek egyik fejezete, als megkezdődött az uj... Az ifjúság régi képzeletvilága véget ért. Úgy tűnt, mintha lezárt sorompóhoz értem volna. De ml lesz ezután? Mikor nyilik fel ismét ez a sorompó? És mi vár ream ott tűi? Egyelőre inkább csak sejtettem az elkövetkezendő eseményeket, de eszemmel fel nem foghattam. Még túlságosan frissen éltek lelkemben az utóbbi napok súlyos élményei, a szörnyű fájdalom száműzött családtagjaink miatt és a nagy gond, ami ,— mint családfőre — rámszakadt. Jövőm homályossá és bizonytalanná vált. Hiszen már holnap, vagy holnapután engem is letartóztathatnak. Bárcsak a legsürgősebb teendőket el tudnám intézni, hogy gondoskodhassam anyámról. Kishitű kétségek leptek meg. Ki ellen harcolnak tulajdonképpen a bolsevisták? Apám, »^földműves Nikolajew Artjen ellen, vagy Misa bátyám ellen? Nem, az egész birtokos parasztság ellen harcolnak... És ha én most apám helyetteseként átveszem a birtokot, nem leszek-e a szemükben én is ugyanolyan ellenség, mint amilyen az apám volt? (Folytatjuk.) ségében és ezekért a nagyesküllői jegyzőt nyolc havi börtönbüntetésre, öt évi hivatal- és politikai jogvesztésre ítélte, A másodrendű vádlott Rekesan Viktor görögkatolikns lelkészt és a harmadrendű vádlott Rekesan Demeter gazdálkodót ugyancsak a honvédelmi munkakötelezettség fondorlattal történő kijátszásának vétségében mondotta ki bűnösnek és ezért őket három-három havi fogházbüntetésre és egy évi hivatal- és politikai jogvesztésre ítélte. Húszezer zsidó kihallgatását kezdték meg a nagyváradi gettóban Nagyvárad, május 30. Mint Nagyváradról jelentik, egy héttel ezelőtt a nagyváradi ghettóba tömöritett közel húszezer zsidó kihallgatását kezdték meg, mert az a gyanú merült fel, hogy értékeiket nagyváradi nemzsidó családoknál helyezték el. A vizsgálat és a kihallgatások sorozata még nem ért véget. Színházi napló Hans Swarowszky, a világhírű német karmester kedden megérkezett Kolozsvárra s szerdán este a Nemzeti Színház „Rigole tto“ előadását dirigálja. Külön értéke és érdekessége a szerda esti operaelőadásnak, hogy a mantuai herceg hires szerepében Laczó István lép fel. Swarowszky egyébként még junius 4-én is vezényel a kolozsvári Nemzeti Színházban, amikor a „Pillangó kisasszony“ kerül előadásra. ■* Amint már megírtuk, a kolozsvári Nemzeti Színház prózai együttese ebben az évadban csupán két darabot mutat még be, az „Úrhatnám polgár“-t és a „Makrancos hölgy“ c. Shakespeare-vigjátékot. Mindkét darabnak megkezdődtek a próbái s a prózai együttes nagy igyekezettel készül a két klasszikus bemutatóra. * Junius 6-dn nagy eseménye less a kolozsvári Nemzeti Színháznak. Ekkor mutatják be kolozsvári színpadon első ízben Wagner „Tanhausery e. örökbecsű müvét, * A kolozsvári Nemzeti Színház igazgatósága tárgyalásokat folytat Páger Antallal néhány esti vendégszereplésre. A kitűnő művész még az őszön megígérte, hogy Kolozsváron fellép a „Csak egy nap világ" c. Vaszary-vlgjátékban. Páger Antal most arról értesítette a Nemzeti Színház Igazgatóságát, hogy junius folyamán 2—S estén csakngyan Kolozsvárra jön vendégszereplésre. * A kolozsvári Nemzeti Színház igazgatósága elhatározta, hogy mint az elmúlt nyáron, úgy ezen a nyáron is sorozatos előadásokat rendez a nyári Színkörben a sziniévad szünetében. Az előadások jövedelme a színészek szociális helyzetén segítene, mert a tiszta jövedelmet a fellépő művészek között osztják szét. A nyári Színkörben egyébként nemsokára kulturfilmeket is fogynak vetíteni, amelyeik a város katona közönségének a szórakozását szolgálják. * A kolozsvári Nemaeti Színház igazgatósága már hozzákezdett az 1944—45. színházi év müsorprogrammjának összeállításához. Itt írjuk meg, hogy a közeli napokban megindulnák báró Kemény János főigazgató vezetésével a vzerződtetési tárgyalások is. Pillanatfelvételek a keleti fronton Miiyen aljas propagandával dolgozik a Szovjet! tzeiwomaptinm, KÍNZÓIT NÍpj-ORMBÓl rEUÓRTAKNÉSTÁM- SiNtűA.' W Öt magyar fíu érkezett meg hadifogságból. Csak úgy egyszerűen, simán elengedték őket, azaz... még sem. A nagylelkűnek látsző cselekedet mögött ott rejtőzik a szovjet minden romlottsága. Mielőtt útnál; engedték volna őket, mindegyik honvédnek átadtak 20—25 levelet azzal, hogy hazaérkezésük után ezeket adják postára. Én is elolvastam ezeket á leveleket, egyik olyan, mint a másik. Feladójuk egy-egy fogoly honvéd, a levélben az illetők arról értesítik hozzátartozójukat, hogy orosz fogságba kerültek, nagyon jó dolguk van, mindennel el vannak bőven látva. A dologban az a legérdekesebb, hogy a feladóként feltüntetett honvédegyének soha még egy percig sem voltak orosz fogságban, ma is fegyverrel a kezükben harcolnak a szovjet ellen. Nagyon csalódnak a szovjet urai, ha I ilyen módon akarják a belső frontot megrendíteni! Labdarugómérkőzés az első vonalban Buzaveté3eken keresztül gázolunk előre a magaslat túlsó oldalán lévő arcvonal felé. í A terep rendkívül hullámos, apró kis völgyek, dombok váltogatják egymást. Éppen egy Ilyen kis völgyben haladunk, amikor az előttünk lévő domb mögül kiabálást hallunk. Amikor odaérünk, meglepődve látom, hogy német páncélosak és magyar tüzérek rúgják a bőrlabdát mintha csak májusi kiránduláson lennének. Most tartanak a második félidő 14. percéhen, az eredmény jelen pillanatban 1—1. Érdeklődésemre elmondják, hogy már két napja játszák a versenyt. Sokszor félbe kellett szakítani repülötámadás vagy aknatüz miatt. Ilyenkor fedezékbe vonulnak és ha elcsendesedik minden, tovább folytatják a mérkőzést. Hadgyakorlat az első vonat mögött A páncélos támadások ellen az oroszok újabban úgynevezett páncélzárral próbálnak védekezni. Ez abban áll, hogy az ilyen zárat mind szárnyban, mind mélységben páncélelháritó fegyverekkel tűzdelik tele, a szabadon hagyott terepet pedig elaknásitjá! vagy különböző mesterséges akadályokkal építik be. Természetesen ilyen páncélos záron való áthatolás meglehetősen nehéz. Háborús statisztikai adatokat véve figyelembe, a keleti páncélos csaták eredménymérlege 1:10-hoz a németek javára. Ez világosan mutatja a németek harcászati fölényét, az oroszokéval szemben. A napokban megtartott nagy páncélos gyakorlat, a legújabb harceszközök igénybevételével, azt a célt szolgálja, hogy a páncéloszáron való áthatolás a lehető legkisebb veszteség mellett is sikerrel járjon. A gyakorlat eredménye meglepő volt, mert bebizonyosodott, hogy a német páncélos haderő együttműködve a légierővel és nehéztüzérséggel, a legerősebben kiképzett páncéloszáron és a legminimálisabb veszteség mellett tud előre tömi. Az elkövetkezendő páncélos csatában az oroszoknak sok meglepetésben lesz része a látottak alapján. Vad Lajos zászlós, haditudósító. Misa szomorúan nemet intett a fejével. A három perc letelt. Most már végképp nem lehetett birni a tömeggel. Az elnyomott és agyonkinzott nép torkából feltört a kin és a fájdalom hangja. Elemi erővel robbantak ki az érzések és Indulatok. Némelyik szerencsétlen levetette magát a földre és a ordított kínjában, mint a megsebbzett vad. p Mások belerohantak a foglyok soraiba és i, csak a vörösek buzogányütéseitől tántorod- tak vissza. Legtöbben az ut porában térdeltek kezükkel áldást intettek az elvonuló, foglyokra. Szivtépő zokogás és jajveszékelés remegtette meg a levegőt. Nagyon sok családtól az egyetlen kenyérkeresőt, apát, vagy fiút hurcolták el. Misa figyelmeztetése ellenére megkíséreltem, hogy a fogházban apám sorsa felöl és elszállításának idejéről érdeklődjem. Az udvaron egy öreg fogházőr állt. Rövidesen elmondtam neki szerencsétlenségünket. — Mégegyszer szeretnéd látni az édesapádat? — kérdezte részvéttel. — Hallgass ide fiam, adok egy jó tanácsot: ne kérdez semmit és ne érdeklődj senkinél. Tudom, hogy ez nehéz, — de nem mondhatok neked egyebet. Nem Is tudok egyebet. Nem, én sem tudok semmit! — Akkor a fogház igazgatóságához fordulok! — mondtam dacosan. Az öreg szörnyülködve nézett rám. — De akkor többé nem engednek el. Mit érsz vele? Csak egyet ajánlhatok neked, menj innen, menj, amilyen gyorsan csak tudsz Az udvar túlsó oldalán vörös őrjárat tűnt fel. Az öreg aggódaí másán pislantott feléjük. — Te szerencsétlen fiatalember, — súg te az öreg — az életeddel játszol! Tudod, te, hogy mit jelent az ? Menj!... És valósággal kitaszított a folyosón keresztül az utcára . A tömeg lassan eloszlott. A fogház előtti térségen békés nyugalom honolt. Sokáig té- veSyegtem össze-vissza az utcákon. A várost A jegyzőnek nem az a kötelessége, hogy a törvényekre kibúvót keressen ítélet a n gyesküllői kéri jegyző munkaszolgálatos ' szabad« tás! perében Kolozsvár, május 30. Az elmúlt év nyarán Rekesan Demeter kiscsküllői gazdálkodót honvédelmi munkaszolgálatra hívták be. A behívás Rekesannak nem jött éppen a legkedvezőbb időben, épp ezért igyekezett magát felmentetni. Elment tehát Nagyesküllőre a jegyzőhöz, hogy megtudja, mi módon sikerülne ez neki. Rekesan Demeternek 60 hold földje van és a föld megművelésében, minthogy gazdasági cselédet nem tartott, gyermekei és felesége segédkeztek neki. A jegyző készített egy kérvényig amiben felmentése indokául azt jelölte meg, hogy a gazdálkodó gyermekei közül — van egy 19 éves és egy 15 éves leánya és egy 17 éves gyenge testalkatú fia —■ egyikkel Sem lehet pótolni a férfimunkaerőt. A kérvényre a jegyző sa- játkezüleg ráírta Vér Mihály kiseskül- lői községi biró nevét is, mért a biró Írásban adott neki felhatalmazást, hogy a község ügyeit szolgáló iratokra bármikor aláírjon helyette. A kérvényt azután elküldték a munkásszázad parancsnokságához. A várt eredmény elmaradt, mert nem bizonyult feltétlen szükségesnek Rekesan Demeter felmentése a honvédelmi munkaszolgálat alól, amikor gyermekei, ha kiskorúak is’, többé-kevésbé munkabírók. Rekesan azonban nem nyugodott ebbe bele és másodszor is elment a jegyzőhöz, de most már Rekesan Viktorral, a falu.iabeli görögkatolikua pappal, aki szántén szép birtok tulajdonosa- Azt eszelték ki, hogy Rekesan Demeter munkabérszerződést köt a pappal, amely szerint hozzá gazdasági cselédnek szegődik. Ezzel vélték elérhetőnek azt, amit az először beadott kérvénnnyel nem értek el. A megszerkesztett szerződést elhozták a jegyzőnek és bemutatták. Mint később kiderült, erre az ötletet a jegyzőtől kapták. Feljelentés folytán az ügy szereplői ellen eljárás indult s az ügy május 30-án került biróság elé. A tárgyaláson a nagyesküllői jegyző mint elsőrendű vádlott, Rekesan Viktor görögkatolikus lelkész mint másodrendű vádlott és Rekesan Demeter gazdálkodó, mint harmadrendű vádlott szerepel. Kihallgatták Vér Mihály községi bírót is, aki azt vallotta, hogy tényleg adott felhatalmazást a jegyzőnek, hogy nevét helyette aláírja. A védelem hangsúlyozta ezt a tényt és hogy a gazdálkodó gyermekei közül egyik sem számítható férfimunkaerőként. így a bíróság ezeket a szempontokat tekintetbe véve, elejtette a nagyesküllői jegyzővel szemben a közokirathamisitás vádját. Bűnösnek mondotta ki azonban hivatali visszaélés vétségében, mert a jegyzőnek az a kötelessége, — amint az elnök az ítéletben kimondotta, •— hogy a törvényt végrehajtsa, és nem az, hogy segédkezet nyújtson a polgárnak azok kijátszására. Másodsorban tettestársként minősítette a honvédelmi munkakötelezettség fondorlattal történő kijátszásának vét
