Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-31 / 121. szám

1944. MÁJUS 31.

KniTlUJSKG

Adakozz az ellenséges légitámadások károsultjainak megsegítésére ! Adományt kérünk nem alamizsnát•

Az adományokat a Légoltalmi Liga megbízottai junius 1—1-e között mindem kinek az otthonában veszik át.

• •

A VILÁG TÜKRE

1. Az uj elnökjelölt John Lewis

2. És ak államai az árulás után

3. Nőemancipáció a Szovjetben

1.

Az Egyesült Államok választás előtt áll. A szakszervezetekben hatalmas hirverési hadjárat indult meg Roosevelt ujjáválasztúsa érdekében. A sajtót, rádiót, a hírverés minden eszközét az USA pénzmágnásai tartják kezükben, jól értenek ahhoz, hogyan kell kihangsúlyozni Roosevelt „érdemeit“, különös tekintettel „szociális munkásságára“, a nyomorúságos szociális helyzetről azonban mély a hallgatás, de arról is, hogy a munkásság egyrésze ma is a sztrájkban látja egyedüli tiltakozási lehetőségét,

Amerikában ma is, mint akárcsak a békeévekben, hatalmas választási harcok előzik meg a nagy elnökválasztást, az amerikai közélet egyik legnagyobb eseményét. Egy már-már elfelejtett név került ismét előtérbe, a John Le- wis-é. Lewis bányamunkás és már egy évtizeddel ezelőtt felvette a harcot Roosevelt ellen, akiről beszédeiben azt állította, hogy a tőkepénzesek érdekeit képviseli, nem érez együtt a munkássággal. 1936-ban a kartellbo tömörült bányász szakszervezetek, a „Kongress of international Organisation“ félmillió dollárt bocsátott Lewis rendelkezésére, ţ hogy felvehesse a küzdelmet a válasz- “ tásokon Roosevelttel. A bányászkartell elnöke Lewis lett, de a választásoknál a nagytőke erősebbnek mutatkozott, mint a munkásság és igy Lewis csupán arra szoritkozott, hogy időnként hallassa szavát Roosevelt ellen. 1940-ben Lewis nagy beszédet mondott és abban kihangsúlyozta, hogy Amerika számára tragédiát és összeomlást hozhat Roosevelt újra való megválasztása.

Lewis jóslásai bizonyos szempontból már eddig is beváltak, mert Roosevelt volt az, aki az amerikai népet belevitte a háborúba akkor, amikor erre semmi szüksége sem volt. Roosevelt volt az, aki kihasználva Amerika munkásságát, hatalmas nyereségeket és vagyonokat biztosított azoknak, akik segédkeztek elnökké való megválasztásában, az amerikai pénzarisztokráciának. Roosevelt volt az, aki szenvedéseket és hatalmas emberveszteségeket hohott az amerikai nép számára abban a háborúban, amelyhez Amerikának tulajdonképen köze sem volt. Most újra kezdődnek rövidesen a választási harcok és — genfi híradás szerint, — Lewis teljes erejével akar azokon résztvenni, a munkásság egyrészének határozott támogatása mellett. Hir szerint fel kivánja vonultatni az összes érveket Roosevelt ujjáválasz- tása ellen, elsősorban a munkásság sérelmeinek kiemelésével.

Lewis újabban a legnagyobb északamerikai szakszervezettel, az „American Federation of Labour“-al is tárgyalt és hir szerint ez a szakszervezet is hajlandó a következő választásokon Lewist támogatni Roosvelt kiküszöbölése érdekében. Bár a tárgyalásokat még nem fejezték be, Lewis a harcot máris megindította és nagyszabású sajtóhadjáratot is kezdeményezett a munkásság felvilágosítása érdekében. Számos sajtómegnyilatkozás kiemelte már eddig is, hogy Roosevelt a munkásság hamis prófétája és az USA munkásságának kötelessége, hogy a választásokon Lewis mellettt adja le szavazatát. Lewis kijelentette, hogy a szociális nyomorúság oka egyedül a háborít, az a háború, amelybe Roosfvelt

Köaynapi könyv Sxtajha László:

jZENIT

vitte be a népet, holott arra nem is lett volna semmi szükség. Roosevelt — mondja Lewis — kihasználja és kizsákmányolja a kisembert, azért, hogy a plutokrácig érdekeit védelmezze.

Egy ugyancsak genfi jelentés szerint Roosevelt és köre állítólag azon fáradozik, hogy hazaárulást és hűtlenségei olvasson Lewis fejére, mert az amerikai helyzetet túlságosan őszintén tárja a nagy közvélemény elé. Lewis azonban mindezideig nem adta fel a harcot, népszerűsége egyre növekszik és ma őt Roosevelt kemény ellenfelének lehet nevezni s a választásokon Roosevelt mellett Lewisnek van a legtöbb esélye.

Stockholmi jelentések arról a lehan- goltságról számolnak be, amely az egész skandináv térségben tapasztalható az angolszászok újabb árulása miatt. Az a gondolat hogy a skandináv államok bolsevista érdekterület lehet, általános kiábrándulást okozott a svéd közéletnek azokban a köreiben is, ahol eddig divatos volt angolkor ál ságról beszélni. A londoni menekült norvég kormány és maga Haakon király is már a mult évben azt a meggyőződését nyilvánította ki, hogy az északi térség „felszabadítása“ már csak rövid idő kérdése. A felszbaditást ezúttal úgy értelmezték, hogy angolszászvj2sapatok nyomulnak be Norvégiába és Svédországba. Ezek az államok a totalitárius jellegű állam- elképzeléseket eddig nem tartották elég „szabadoknak" és „demokratáknak“ és dicshimnuszokat zongedeztek az angolamerikai „szabadságról“. Most azonban kiderült az igazság és azokat is meg- gondolkcztatja, akik eddig süket fülekkel mentek el az európai gondolat mellett. Anglia és Amerika kiszolgáltatták

északot; a holsevizmusnak. A bolseviz- mustól egyedül Németország és az európai szövetség védelmezheti meg Svédországot is. A teheráni tanácskozásokon Roosevelt teljes engedékenységet tanúsított a bolsevista igényekkel szemben. A Szovjetet elsőrendű tengeri hatalommá akarják kiépíteni és tulajdonképen ezt a célt szolgálná a kiéli bolsevista állam megteremtése is.

A svéd sajtó most a tiltakozás hangján beszél ezekről az elképzelésekről, de a közvélemény bizonyos része ma is még az angolszász orientáció sekélyes vizein evezget, s csak kevesen követelik az európai sorsközösséghez való csatlakozást, az európai éleí-halálliarc támogatását Svédországban.

A Párisbar. megjelenő „Les Nouveaux Temps“ című újság a szovjet munkásnő helyzetével foglalkozik. A lap kihangsúlyozza, hogy amig a nő minden társadalomban a családi tűzhely alapja, Szovjetoroszországban a nőt a munka rabszolgájává tették, amit ők úgy neveznek, hogy „emancipálták“.

A bolsvista propaganda valamikor a „háztartási rabszolganő“ ellen kelt ki, most azonban könyörtelenül kihasználja és kizsákmányolja a nőt. A szovjet újságok — irja a francia lap — büszkén emlegetik, hogy 30 mi’lió nő dolgozik a szovjet iparban és igy az összfnunkások 10 százaléka nő. De azt már szóval sem említik, hogy ebből a mennyiségből 23 százalék bányákban dolgozik, 20 százalék a kohókban és vasmüvekben, 37 százalék a gumiiparban és 30 százalék az olajiparban. A Szovjetben 4000 női mozdonyvezető van,

110.000 nő vett részt a mult évben trak- torve-etöi anfohjamokon. Ezek a nők családjukkal nem törődhetnek, gyermekeik felügyelet nélkül nőnek fel, illetve azoka* is hadi fontosságú munkára fogja be a bolsevizmus és katonai célok érdekében használja fel őket.'

A francia lap azt is kiemeli, hogy á szovjet férfihiány ma már olyan arányokat öltött, hogy iga akarják női munkaerőkkel pótolni.

E !en!nvázicra készü’nek a németek?

Az ismert erdélyi költő újságíu ■'új versei

i

„fis mi lesz, ha a németek rendes, komoly elleninváziót hajtanak végre a brit szigetek ellen, azalatt, amig az angolszász csapatok ideát, az európai partokon tevékenykednek ?“ Ez állandóan visszatérő aggodalma, gondja a brit közvéleménynek, amióta elterjedt a hire Student német ejtőernyős főparancsnok cherburgi tábortütésének. Sokan vetik fel a kérdést, hogyan alakulna a helyzet, ha nem csupán egyes ejtőernyős kötelékek, hanem néhány tízezres tökéletesen kiképzett és felszerelt német erő zuhanna alá az égből!... Ez kétségkívül igen nsgy zűrzavart, felfordulást okozna és szinte végzetes kihatással járna az invá- ziós vállalkozás sikerére — mondjál: Londonban.

Az angolszász hadvezetés mindenesetre komolyan számol ilyen rajtaütéssel. Bizonysága enr-’-. hoogy most már hetek óta sűrűn küldi légierődéit Cherburg és környéke fölé, hogy rombolják össze Student ejtőernyős vadászainak táborhelyeit, erődítményeit. Nap-nap után rendkívül heves légicsaták zajlanak le a francia kikötőváros felett, amelyekből a német vadászelháritás és a légvédelem derekasan kiveszi a ré3zét s sikerrel akadályozza meg, hogy az angolszász pilóták nagyobb kárt tehessenek a cherburgi védőmüvekben. Romme! vezértábornagy a minap megszemlélte az Atlanti Falnak ezt a részét is és meggyőződött róla, hogy „Student hadállásai épek, ellenállnak a legerősebb brit rombolóbombáknak is és ejtőernyőseinek harcikedve töretlen!“ •

MEGVfiDT-E ANGLIÁT A HOME-GUARD?

Londonban és a délangliai vidékeken különös járvány hódit, amióta kisért az ellenpartraszállás.“ réme. Mindenütt és

Mohi Sándor művészi címlapjává D j mindenkiben német ejtőernyősöket szi- --------------------- ■ ■ " * matolnak már most is és se ügyek se száma a feljelentéseknek, titokzatos adatbeszolgáltatásoknak és makacs magánde- tektiveskedéseknek. A' nyűgöd tabb vér- mérsékletüek azt hajtogatják, hogy majd megvédi Angliát, ha az inváziós csapatok zöme el is távozik a szigetről, az úgynevezett home-guard az „otthoni őrség“...

Ennek a félig katonai, félig polgári szervezetnek a feladata az, hogy az esetleges német támadást idejében felfedezze,^minden gyanús elemet szigorúan szem meltartson s a katonaságnak teljes mértékben segítségére legyen. De a home- guard idők során meglehetősen elkényel- meskedett, elpocakosodott — különösen amikor egyre kevésbbé fenyegetett a német támadás veszélye, — úgy, hogy a fanyar brit humor mind élesebben kezdte ki. Most azonban a lapok már gondosan óvják a közvéleményt a szervezet kigúnyolásától.

Legutóbb a Picture Post emelte fel szavát az élcelődök ellen. ..Tessék felébredni! — irja a lap. — Mi nagyon sokat beszéltünk eddig az invázióról, de Calais és Dover között ugyanaz a távolság oda és vissza is és nem tudhatjuk, mit terveznek a németek' s hogy mikor kell megvédenie bennünket az itthoni őrségnek! Nagyon is elképzelhető, hogy a mi partraszállásunkkal egyidejűleg kellemetlen meglepetésben lesz része idehaza’ a brit lakosságnak is. Nos, altkor hogyan akarunk majd helytállni egy olyan szervezettel, amelyen ma egész Anglia élcelődik ?“

Szűnjenek meg tehát azok az ízléstelen viccek, amelyek a home guard tagjait pocakos, bóbiskoló öreguraknak ábrázolják s akik a tűzhely mellett azon sopánkodnak, bárcsak vége lenne már az őrségnek... Hogyan akarják ezek a polgári lények leküzdeni a német ejtőernyősöket, akik esztendők óta a, legkatouásabb és legkeményebb nevelésben részesültek és csak az alkalomra várnak, hogy felfordulást okozzanak Angliában és megbénítsák r.z inváziós utánpótlást. Ébredjetek fel végre, — ismeretlen veszélyek árnyékában élünk!“

Egy másik angol képeslap, az Illustrated London News túltesz az említett folyóiraton is: buzgalmában rajzos beszámolóban ismerteti olvasóival, hogyan kell a német ejtőernyősök ellen védekezni. Az első képen bemutatja, hogy hason csúszva kell a mit sem sejtő eltőernyős közelébe férkőzni, a második képen már több home-guardista éppen körülkeríti a géppisztollyal, kézigránátokkal felszerelt német katonát. A harmadik képen két kisfiú kiséri be a bilincsbevert ellenséget... Hogy a valóságban mindez hogyan fog lefolyni, az nem vitás. Mindenesetre nem úgy, ahogy a londoni képeslap rajzolója elképzeli, azaz, hogy az előzékeny német ejtőernyő^ majd egyetlen puskalövés nélkül adja m-g magát a fejszékkel, dorongokkal felszerelt bome-guar- distáknak.

Az inváziós hírek hatása alatt különben a brit kormány elhatározta a szervezet újjászervezését és felfrissítését. Eisenhower /őhadiszállásának egyik ma- gasrangu tisztjét bízták meg ezzel a feladattal, aki arra törekszik, hogy a ho- me-guurdból életrevaló és az inváziós csapatmozdulatokkal szorosan együttműködő „élgárdát“ szervezzen. Majd elválik, sikerül-e a nemes szándék.

A brit közvélemény most sokat találgatja ar-t, hol történnének meg az inváziós hadműveletek, vagy, ahogyan az egyik párisi lap találóan elnevezte, hol kerülne sor „az öngyilkosok tömegkirándulására“? Lehetséges, sőt valószínű, hogy nem egyetlen helyen és nem is ugyanazon idöoen. Elképzelhető, hogy több, légiuton szállított hadosztály támad’—'. vezeti m? ' l be a német arcvonal mögött, de az is lehetséges, hogy egyes különleges csapatok partraszállása, — mint annak idején 3t. Nazairenál — csak * sokkal hatalmasabb arányokban.

Az is lehet, — ezt német szakértők is v^Eázinünek mondják — hogy egyszerre több vállalkozás indul például a Vie- cayal-öbdlben, Norvégiában, továbbá a Német-öbölben és esetleg a Balkánon is.jj, De a döntő nagy harcra német katonai körök véleménye szerint csakis a nyugati arcvonalor, a Csatorna partján kerülhet sor. Hiszen csak e. brit szigetország alkot olyan hadtápterületet és használható olyan repülőgópanyahajóként, amelyre az ellenségnek szüksége van hatalmas vállalkozásához, ha számot tart a sikerre.

Az invázió szemportjából általában a következő nyugaterópai pontokat tartják szóbajöhetőnel:: elsősorban a Doverről szemben fekvő calaisi partvidéket, amely a legközelebb esik a szigetországhoz (viszont bizonyára a legjobban meg is van erősítve); másodsorban a francia északnyugati vartvidék alacsonyan fekvő tengerparti részét, hol az el- özönlés hadművelteinek kibontakozását az angolszász vezérkar a legkönnyebbnek véli; azután a belnc tengerpartot, sőt méginkább a Schelde, a Maas és a Rajna torki tat vidékét, ahonnan a német nehézipar vidéke — legalább is elméletben — jobban élérhetö.

Ugyancsak stratégiai okokból szóbajö- hec a Kémei-öböllen, főleg az Elba torkolatának vidékén történő inváziós támadás is, azzcl a céllal, hogy a német főváros irányába’’ nvom- ’’’znak előre. A Ya cirnü spanyol len egyébként hangoztatja a;:t a véleményét, hogy az invázió valószínűleg mégis a francia partvidéken indul meg. r’°rl e brit vezérkar szerint a legfőbb hs<!?C:'”.á3 nem lehet messzebb kétszáz kilométernél az inváziós csapatok kiindulópontjától.

Á bcrrbokcrosultcikért

’ A Dermata Müvek bőr- és cipőgyár rt. Kolozsvár tisztviselői kara a bambakárosultak felsegélyezésére P. 9270-et küldött be a

1C1.600. számu csekkszámlára.

— Szerda délutáni Liblamagyarázal. A

belvárosi református gyülekezet szokásos szerda délutáni bibliamagyarázatai folyó h<5 31-én, szerdától kezdve délután 6 órakor a Farkas-utsai temp ómban lesznek. Biblia- magyarázatot tart László Dezső lelkipásztor.

I