Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-26 / 118. szám

P é n * e Ic 1944, május 26 Ara 1G fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: I HARA 4.30, NE­GYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­PÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHETED1K ÉV FOLYAM 118. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAITOK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA TÖBB MINT 120 REPÜLŐERŐDÖT VESZTETTEK AZ ANGOLSZÁSZOK A BIRODALOM FÖLÖTT A Via Appiától keletre szálltak meg uj hegyi állásokat a német csapatok Akár lesz elözönlés, akár nem, a nemet haderő a nyáron támadást kezd Az invázió» német meglepetések mindenben feflülmuifálc az ellenség; készülődéseit A japán csapatok elfoglalták Logangot AZ OLASZORSZÁGI NAGY CSATAVAL kapcsolatban Hallensleben, a Német Táv­irati Iroda katonai munkatársa a német hadvezetés általános hadászati elgondolásai­ról nyújt tájékoztatást. Megállapítja, hogy a német hadvezetés módszere másfél évvel «Belőtt szinte egy csapásra változott meg s valamennyi harctéren következetesen beren­dezkedett a védelemre. Az a mélyebb meg­fontolás vezette, hogy a további támadás olyan eröpazarlást jelentett volna, amire az adott általános helyzetben még nem volt kényszerítőén szükség. A német hadvezetö- ség másfél évvel ezelőtt és ma is változat­lanul olyan helyzetben van teriUetileg' és erőbelileg, amely a végső döntés kierőszako­lása érdekében nem kényszeríti nyilt cse­lekvésre. Ellenkezőleg, Németország ellen­ségei vannak abban a kényszerű helyzetben, hogy nekik kell előbb a németéit által meg­szerzett állásokat visszahódítani, különben nem számíthatnak döntő eredményre. A né­metek ma is Norvégiában vannak, urai a holland, belga és francia partvidéknek, ott állanak az Égei-tenger vidékén, Dél- és Kö- zépolaszországban s keleten a Dnyeszter alsó folyásától egészen Narváig tartják ál­lásaikat. Az uj hadvezetési módszer lehetővé tette számukra, hogy több, mint egy évig éppen úgy képezzék ki uj hadosztályukat, akár békében és közben a termelést is kí­mélhette. Ezek a tények a kívülálló szemlélőt is meggyőzhetik arról, hogy Németország ész­szerűen tart ki ilyen makacsul az elhárító védekezés mellett. Olyan ez a harc, mint a labdarugó mérkőzés, ahol az egyik fél az első félidőben 15:0-ra vezet, azután nyugod­tan kímélheti erejét és az ellenfélen a sor, hogy minden erejét latbavesse a végső küz­delembe. De ha még 10:15-re is javítja az eredményt, a közben kipihent vezetöcsapat nyugodtan nyerheti meg még a játékot. A délolaszországi csata eddigi eseményei azt igazolják, hogy a német hadvezetöség • még nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy feladja a védekező magatartást. Erre minden valószinüség szerint a nyáron kerül sor, ha csak közben nem jelentkeznek olyan események, amelyek a legfelsőbb német had­vezetőséget még előbb arra a meggyőződés­re ébresztik, hogy elérkezett a nagy vállal­kozás ideje. Már többször megmutatkozott, hogy ez a háború a meg epetések háborúja. Azonkívül szükséges, hogy az európai hadi eseményeket a keletázsiai harcokkal együtt vegyük figyelembe. A most Olaszországban dúló harc a nagy világégés mértékével német megítélés sze­rint mellérendelt jelentőségű. A németek te­hát nem hajlandók ennek a harctérnek olyan jelentőséget tulajdonítani, amelyet nem ér­demel meg, hiába Is Igyekeznek az ellenség táborában a harcok fontosságáról meggyőz­ni, hogy ezzei döntően befolyásolják a német hadvezetést. Előőrs csatározások még soha­sem döntötték el a csatákat. A német állás­front természetesen nem lehet a végtelensé­gig elhárító és védekező. A háború eddigi folyamán kivívott német győzelmek azon­ban lehetővé teszik a német hadvezetőség­nek, hogy nyugodtan várja meg az esemé­nyek kialakulását, de ez a nyugalom i.e*tí van feszülő erőkkel. Ezekről az ellenségnek sejtelme sem lehet, amely azonban egy szép nap kirobban, akár lesz elözönlés, akár nem» A csütörtöki német hivatalos jelentés megállapítja, hogy az olaszországi csata he­vessége tovább fokozódott. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda azt jelenti, hogy szerdán este a németek a netlunói hídfőt és a déli arcvonal tirrheni szárnya közötti partvidéki szakaszt kiürítették. Uj állasba vohultak vissza. Ez a Via Appiától északkeletre, a hegyen vonul. Eközben hatásosan meghiúsí­tották az ellenségnek minden arra irányuló fáradozását, hogy mozdulataik tervszerű le­folytatását gyorcsapatok támadásaival meg­zavarja. Különösen kemény harcok folytak Ponto Corvonál és Pie di Monte mellett, ahol az angolszászok páncélos erők tömegeivel és csatarepülökkel naphosszat támadtak. A támadásban résztvevő háromszáznál több liarckocsi közül a németek páncéltörő fegy­verrel és közelharcban ötvennél többet sem­misítettek meg. Este azután az itteni német vonalakat is visszavonták és az amelfai szakaszra helyezték át. A svájci távirati iroda tudósítója szerint Rómában már egyáltalán nincsenek német katonák. Még azok is eltávoztak a városból, akik mint lábbadozók tartózkodtak ott. HOSSZÚ IDŐ ÓTA NEM EMLÉKEZETT MEG A NÉMET HÍV AT ALO S JELENTÉS olyan röviden a keleti harctérről, mint a csütörtöki hivatalos közlésben. Mindössze annak megállapítására szorítkozott, hogy keletről semmi különösebb eseményt nem Jelentenek. Annál élénkebb haircok folytak a légl- háboru harcvonalán és ezek ismét megmu­tatták a német léglhaderő kiválóságát. A német birodalmi terület fölött 139, a meg­szállott nyugati területek fölött még 16 el­lenséges gép pusztult el és így 24 óra alatt másfélszáznál több gépet vesztettek az an­golszászok, közöttük 120-nál több négymo­toros bombázót. Az ellenséges támadások Berlin, Aachen és Bécs térsége ellen irá­nyultak. Más gépek nagy Páris x területét bombázták. Három angol gép, mint Mai­méból jelentik, a. svéd partok felé közele­dett. A svéd ágyuk rájuk lőttek és két gép a tengerbe zuhant. Az angolszászok még mindig ilyen hiába­való támadásokra pazarolják gépeiket, noha már ők Is tudják, hogy ezzel a néme­teket nem lehet térdre kényszeríteni. Ezt az egyik leghivatottabb angol szakember, Sir Arthur Cunningham, angol légi tenger­nagy jelentette ki a parancsnoksága alatt álló Spitfire kötelékekhez intézett beszédé­ben. Határozottan hangsúlyozta, hogy véle­ménye szerint Németországot nem lehet bombázással legyőzni. Ugyanezt hangoz­tatja a „Tabiet“ cimü angol hetilap is s ameileU desen el is ítélte a nem katonai célok bombázását. Helyes volna, írja a „Tabiet“, ha a szövetséges repülök céljaikat jobban meg tudnák különböztetni és a jö­vőben különbséget tennének fegyverkezem üzemek, munkáslakások s az építő művé­szet pótolhatatlan remekművei között. A mostani háború egyik leghatározottabb ta­pasztalata az, hogy a bombázó repülőgép kiegészítő fegyvernem, döntést azonban nem tud kierőszakolni. A lakosság ellen­álló erejét egyáltalában nem tudja meg­törni A MEGLEPETÉSEK CSATAJANAK mi­nősítik Berlinben az ez évre várható nagy döntö ütközeteket. Megállapítják, hogy bi­zonyára a szövetségesek Is újfajta táma­dási módszerekkel próbálkoznál^, de az is bizonyos, hogy a németek részéről is nagy meglepetésekben lesz részük. Az lesz az­után a győztes, aki a legerősebb és legha­tásosabb meglepetéssel jön. A harc eldön­téséhez a hatásosabb és jobb fegyverek tö­meges bevetése fog a legnagyobb mérték­ben hozzájárulni. Berlinben, amint a „Deutsche Zeitung“ jelenti, meg vannak győződve arról, hogy a német meglepetések száma és minősége jóval felül fogja mnlnl mindazt, amire az ellenséges oldal készül. Legutóbb az amerikai haditudósítók azt hangoztatták, hogy az Invázió csak akkor következhetik be, ha a szövetségesek birto­kukba vették az é szak olaszországi repülő­tereket. Ez kétségtelenül egyike azoknak az ürügykereséseknek, amelyekkel a nagy hadműveletek megkezdésének1 elhúzódását Ixmdonban és Washingtonban indokolják, és egyúttal esetleg mentségül is szolgálhat balsikerek esetére. V * CHURCHILL SZERDAI ALSÓHÁZI BE­SZÉDÉBEN — amelynek egyes részleteiről már beszámoltunk, meglehetősen részletesen fog'alkozott a Balkán helyzetével. Határo­zottan kijelentette, hogy az angolszászok Tito kommunista bandáit támogatják, vi­szont nem küldenek többé hadianyagot Mi- hajlovics tábornoknak. Titónak a jövőben személyes katonai képviselője lesz London­ban, hogy ezzel is biztosítsák a szoros érint­kezést. Az angol politikának érdeke, mon­dotta a továbbiakban, hogy Tito alatt egye­sítse az egymástól fajilag eltérő szerb, hor- vát és szlovén népet. Kénytelen volt azonban e' ismerni, hogy a szerb földművesek széles rétege nem lelkesedik a kommunizmusért. Ezzel el Is ítélte Anglia balkáni politikáját, hiszen önmaga állította ki azt a bizonyít­ványt, hogy Anglia elyaa rraozgalmst támo­gat, amelynek a népben uines tulajdonkép­peni gyökere. A lengyel kérdésről jóval határozatlanab- bul nyilatkozott Churchill. Most már nem is emlegette a lengyeleknek a bábára előtt nyujtott kezességet, ezzel szemben utalt arra az „államférfiul“ bölcsességre, amely szerinte megtalálja a kérdés elrendezésének utját-módját. Sajnálkozva jegyezte meg, hogy a szovjet—lengyel viszony rendezésére vonatkozó angolszász fáradozások eddig eredménytelenek voltak. A megegyezésnek leglényegesebb része a keleti lengyel hatá­rok megállapítása lenne. A keleten elvesz­tett területekért nyugaton pótolnák a len­gyeleket. A legfontosabb a lengyelekre vo­natkozó nyilatkozat utolsó mondata volt, amely szerint a szövetségesek örömmel üd­vözölnek minden lengyel—szovjet megegye­zést, „függetlenül attól, hogy milyen módon keletkezett“. Churchill ezzel kerülő utón tudtára adta a londoni lengyel kormánynak, hogy egyáltalán nem ellenzi, ha Moszkva más lengyel alakulattal egyezik meg. Moszkva nem ugyan a Churchill engedet­nie alapján — ilyenekkel nem sokat szokott törődni — hanem saját kezdeményezéséből már régebben erre az útra lépett és most újabb határozott lépést tett a cél elérésére. A moszkvai rádió jelentette, hogy Sztálin kihallgatáson fogadta a moszkvai úgyneve­zett lengyel nemzeti tanács meghatalmazott­ját, Molotov és Vanda Vaszllevszka a „szovjetunióbeli lengyel hazafias szövetség“ elnöke jelenlétében. Ez a lengyel „nemzeti tanács“ a legélesebb ellentétben áll a lon­doni menekült lengyel kormánnyal. A moszkvai rádió kiemelte azt a „szívélyes hangulatot“, amelyben a beszélgetés lefolyt. JAPAN ERÉLYESEN VÁLASZOLT azokra az amerikai hangokra, amelyek a közeljövőre az európai invázióval egyidőre nagy hadműveleteket jelentettek be a Csen­des-óceánon. A japán válasz se több, se ke­vesebb, mint annak az eljárásnak nyilvános­ságra hozatala, amelyre Japán készül Ame­rika legyőzése után. Japán le akarja foglal­ni ebben az esetben az egész amerikai hajó­hadat, a kereskedelmi hajókat is saját el­lenőrzése alá vonja s ezenkívül lehetetlenné akarja tenni, hogy ez a hajóhad és keres­kedelmi flotta valaha is feltámadjon. Ennek a célnak elérésére erős korlátozásokat kivan életbeléptéim az amerikai acél és olajterme­lésben s mélyen bele akar nyúlni az ameri­kai pénzügyi életbe, annyira, hogy meg akaxja szüntetni az amerikai magánbankok tevékenységét és fel akarja oszlatni az ös/- szes monopolisztikus ipari alakulatokat. A japán közlésnek mindenesetre mélyen- járó okai és céljai vannak. Jelenti azt, hogy Japán kétéves épitő munkája alatt roppant katonai erőre tett szert és ennek az erőnek tudatában hallatja a hangját, ilyen öntuda­tosan. f&z as e*ő egyelőre a Cwmgisiiig efflss ni-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents