Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-18 / 112. szám
tfmmtfjsjtG 1944. MAXES IS; Parasztok a sarló és kalapács árnyékában Irta: Nikoisjew Péier + Mására forrtitona: Gaal Olga Amikor másnap reggel végigmentem a falun, egy lélek sem volt az utcán. Mintha kihalt voina. Hol vannak a muzsikok. akik Ilyenkor már a mezőre indáinak, meg a gycnneksercg. arrs'y vidáman szokott han- curozni az utca p-ában? A kapuk göncíc~'r> bezárva, élretészelve, Szemenov grzda t,v kjei kétségbeesve kot- kodálesoím': _z irtáilóban, mert kikivánkoz- nak az udvarra. De hol van a gazda keze, amely kinyitja nekik a zárat ? A szemközti házban. Ogoroduikovszkáknál elégedetten röfögnek a hízók, a gazdáné tehát nem fe’ed- kezett meg etetésükről. A mélykék égből jóleső meleget árasztanak a Dap felragyogó sugarai. Úgy látszik, szép napunk lesz ma. A pacsirták vidáman trilláznak a faluszéli erdőben. Mélyet szippantok az üdítő reggeli levegőből, de hirtelen ijedtség szá Íja meg a szivemet. Egy ember vadul rohan a falu felé, s élénk taglejtések közben kiáltoz valamit. Hisz ez Iván, — ismerem fel, amint közelebb ér. De szavait senki sem hallotta, mert a gazdák rossz előéltetektől kínozva, ki sem mozdultak a házukból. — Jönnek, már jönnek! — ordítozta Iván üvegig a falun. Itt-ott megkopogtatta az ablaktáblát, hogy tudtul adja a gazdának a vévjsö óra elérkezését. — Jönnek, jönnek, — terjedt el faluszerte^ a szörnyű hir... |C «Atârn* wŐKt«* várton* tXW'tfj» állva maiadtam, — mintha gyökeret vert volna a lábam. Mit jelentsen • éz, — g ondoltam — kik jönnek ? De aztán nemsokára megértettem. Ők jönnek. A büntető-expedíció jön. Azok, akik meg akarják rendezni a Beitalan-éjszakát. Silkó és Malkin jön. És ahogy csak bírtam, rohantam hazafelé. — Jönnek! — kiáltottam magamból kikelve, amikor beléptem a kapun. — Jönnek! És valóban megjöttek. A gépkocsi lassan gördült végig, a falun. Anyám hangosan zokogva jajveszékél. Apám az ikon előtt lérdel és egymás után veti a kereszteket. Nővéreim ijedten simulnak anyámhoz, akit vigasztalni igyekeznek, majd letérdelnek epém mellé és Szent Miklós képe előtt kezüket összekulcso va könyörögnek. Az aula időnként megáll. Maikin és Silkó mellett két komiszár ül, az autó mellett pedig vörosgárdisták haladnak. Ahol az autó megáll, ott egy vgrösgárdista lekapcso ld k. Kétségbeesett ordítás, jajveszékelés zokogás és a vöi ösgárdiaták éktelen szitkozódá- sa, káromkodása hallatszik mindenfelé. A motorzajt már közvetlen közeliinkben halljuk A szomszédéi háza elölt robognak el. Vájjon megál!anak-e ott? Nem... Biá 1 a szívverésünk. Kapunk előtt állt meg az autó. Anyám kétségbeesetten sikít fel. — Itt a vég, — mormogja apám lemondással. , . Remegve nézünk ki az alacsony ablakon, JJ; s látjuk, amint az c< tát tartotta kezében A gépkocsi tovább gördült leimet, — mondotta fiának. — Most sem ismerek. Szeretném látni, hogy ezek a pribékek fel mernek-e lépni az öreg Wolgittnal, az egykori nagy orosz hadsereg vezérkari tisztjével szemben, akinek a cár személyesen nyújtotta át a Gvörgy-rendet hősi tetteiért? Kik ezek tulajdonképpen? Nem katonák, akikkel a világháborúban együtt harcoltunk ? Ki mernének kezdeni egy vezérkari kapitánnyal ? Hiába igyekezett meggyőzni apját, hogy a bolsevisták nem ismerik el a régi katonai szolgálati szabályzatot, hogy egyetlen tiszt sincs köztük és az egykori tesztekben legveszedelmesebb ellenségeiket látják, — A világháborúban megkaptam a György-rendet vitézségemért, — hajtogatta az öreg makacsul. — A forradalom közepette Is bátran szembenézek sorsommal. A fiú ekkor átölelte az apját. De te kövesd, — mondotta fiának — le kiismeieted belső parancsszavát! A fiatal Wo'.gin mágegyszer átölelte atyját, ke'észtét rajzolt injával a homlokára, majd kirohant a szobából és eltűnt... . A faluból tizenhét embert állítottak elő a piactéren, élükön az öreg Wolginnal, a két P.omanowve! és Krucsenkó, gazdával, Kosztja édesapjával. — A ti véistéknek kell megtértnékényi- tenie a kommunista aratást, — mondotta Silkó, A tizenkét áldozatot az erdő szélére cipelték. ahová időközben egy újabb csoport vö- rösgár lista érkezett. A nap ragyogva szórta szét meleg sugarait, a megművelt földek békésen, beteljesülést ígérőén zölde tek. Itt-ott egy kint felejtett eke vagy borona havert... A falu felöli utón hosszú menet vonult. Egyik ember vadul szitkozódott, á másik fogát csikorgatta dühében, a harmadiknak keserű könnyek folytak végig barázdás arcán. Az egész falu talpon volt és elkísérte a szerencsétlen halálraítélteket uto'só útjukra. A szörnyű félelemének alól felszabadultak. Most már tisztában vannak az ellenség szándékaival. Saját szemükkel akarják látni, hogy tényleg véghez viszik-e a rémtettet. Valóban kivégzik-e ezt a tizenhét ártatlan embert, akiknek egyetlen bünük, hogy nem proletárok ? Amikor a Vörösgárdieták szétszórták a népet, ázok kei ülő utakon folytatták útjukat ez erdő felé. Jól ismerték az erdő rejtekhelyeit és onnan akarták majd végignézni a halálos ítélet végrehajtását. A tizenhét elítéltet felállították ex erdő szélén, majd az iíé’vt oivasása következett: — Ruanew poigái, ön ellen az a vád, hogy jogtalanul meggazdagodott... Krucsenkó polgár, ön, mint egykori tisztviselő Ls szo~ ciáidemokráta, elleiisége a dolgozó népnek, , , Szemenov polgár, ön kulák. aki a dolgozó népet kiuzsorázta. . és így tovább. Tizenkét nevet olvastak fel egymás után, va amennyit halálba ítélték. Az elítéltek meredt tekintettel néztek bíráljuk, a. A kom lézárok egyike kihúzta éles kardját és az örég Wolg nhoz közeledett: ~ Wolgin polgár, jöjjön velem, — rendel- ^ézett. —* Nem po'gár. hanem kapitány m! — utasította vissza büszkén az öreg Wolgin. — Lám, m,cg mindig ilyen merész, — csikó.-gáttá fogát a népbiztos. — Na de mindjárt ellátom a bajodat! Tiz lep rin.ri távol." 'gra vonszo'ta magával az öregét, rnajd hirtelen megsuhegtatta a kardját és lecsapott véle az öregre. — Ezt a ..kapitány űréit" kaptad' — ordította, miközben Wolgin kapitány bal karja a földre hullott. — Ezt ped’g kommunista ellénes érzelmeidért! * És mái- újra csapott á kardjával. Az öreg vezérkari tiszt megingott és elterült a födöi. — Ezt pedig megszökött fiadért! fts haimadlk csapásával a fejére nvjtctt az öreg kapitánynak, aki elterült a í.„»J gyepen . A ttaenbat émber üres tekintettel Pévelte a szörnyű jelenétét. Egyikük sem moccant, ők következtek soron.. — Lelépni, kész! — hangzott végül a vezényszó. ~ A népbiztos rövid beszédben éltette a kommunista kormányt- Malkiá, Silkó és a vöiösgárdiáták ordítva Hurráisták, majd^ elvonultak. A hullákat egye 'őre otthagyták a gyepen. -*• A falusi nép kisebb-nagyobb csoportokba verődve, az erdőből nézte végig as ítélet- végrehajtást. Egész nap és egész éjszaka ott virrasztottak az erdőben kedves halot- taik közeiében. Senki sem mert hozzátartozójának; atyjának, vagy test rét ének holttestéhez közelíteni. De mindannyian ott maradtak az erdőben és vártak. .. Éjfél felé egyszerre csak azt látták, hí az öreg Wolgin feltámadt halottaiból. '-bértől borított tast megmozdult. A megmaradt jobbkarj&vál óvatosan kö- rültapogatózott. Lassan felemelkedett. Egyik halottól a -másikhoz lépett és mindegyiket nevén szólította. Amikor egyik sem válaszolt, — mélyet sóhajtott az öreg katona és ingadozó léptekkel, meg-megcánto- rödva a falu felé indult- . A fajúban futótűzként terjedt ei a hir az Öreg Wolgin feltámadásáról. Mindenki meg volt győződve, hogy Isten csodát tett. Az egyik öreg muzsik meglátogatta házában az újraéledt gái dakapitányt. Wolgin ott tilt az asztal meílfett, előtte fia fényképe. Az öreg muzsik szemét könny öntötte el, Az ünnepekre elsórangri minőségű dióból vásároljon S?iimíHc$ kereskedelmi Kft.-náL Kolozsvár, MuEsolini-ut 58. szám Telefon: 23-32. amikor belépett. Látta, hogy Wolgin kapitány vállán nagy v ' J itt. seb tátong és mindjárt gondoskodott kötözd anyagról... Ezen a napon a fél falu elzarándokolt Wolgin házához, akit már szentként tiszteltek. — Téged Isten mentett meg, — mondták a parasztok és sűrűn hányták a keresztet magukra. , — A súlyos kardcsapásoktól elvesztettem az eszméletemet — magyarázta nekik Wolgin -kapitány. — Amikor magamhoz tértem, a vörösgárdisták éppen hurrát kiáltottak á& elvonulták. Csendben, mozdulatlanul maradtam te megvártam az éjiéit, mert az erdőben gyanús zajt hallottam, s azt hittem, hogy talán elrejtőzött vörőégárdlsták őrködnek. Végül is attól féltem, hogy ismét elvesztem az ésaanéletemet és rászántam magam ssa», hogy megmozdulok. Isten segítségével elé-'em hazáig! Wolgin feltámadásának hire nemsokára eljutott a szomszéd faluba is, ahol Maflán te Silkó éppen az elítéltek kivégzését hajtották végre. Nyomban telefonáltak a körzet politikai központjába te sürgős parancsot adtak Wolgin azonnali, letartóztatására. — A kivégzést azonnal meg kell ismétel- • ni! A? hangzott Silkó parancsa. A tíkeohat. kivégzett hullája még mindig ott hevert az erdő szélén. A népbiztos össze- tereitette a falu népét te megparancsolta, hogy nagy gödröt ássanak a halottak számára. Amikor a gödör kész volt, Síiké autója megállt Wolgin háza előtt. — Na öreg, — kiáltott be a vörös gárdista — búj ki az odúdból! Meg akarjuk ismételni veled a tegnapi táncot! (í'Viytalása következik.') Kolozsváron junius 1 és 4 «özeit gyűjtési rendeznek a bombákárosultak segélyezésére yik népbiztos, aki a iis- odasziil a vezetőnek. Az egész faluból összeszedték a ,.kommunizmus ellenségeit". Minden tehetős gazdát, szociáldemokratát és egykori tisztviselőt. Károm tiszt Is van köztük, az öreg Romanow és a fia. meg az öreg Wolgin, akin :c fia a cári hadsereg vezérkari századosa s az utolsó percben menekült el a vörös hóhérok elől. Amikor az öreg Wolgin fia. aki a vtiág- ^ háborút mint hadnagy küzdötte végig meg- f! látta a falun keresztül száguldó és orditozó Ivánt, apjához rohant és arra igyekezett rávenni az öreget, hogy ve e együtt meneküljön. De az öreg nyűgeit rtaradt: mrz A világháború alatt nem ismertem féKolozsvár, május 17. Vargha Lajos dr, Kolozsvár város főispánja szerdán délelőtt értekezletre hivta össze a városházára Kolozsvár intézményeinek, egyházainak .és egyesületeinek vezetőit. Az értekezlet tárgya a bomtiakArosuitak megsegítése érdekében indítandó országos adománygyűjtés volt. Vargha Lajos dr főispán üdvözölve a megjelenteket, ismertette a belügyminiszter 97.016 1944. B M. számú rendeletét, amely az ellenséges terrortámadások kos étkezte íren életüket veszítettek hozzátartozóinak, valamint a lakásukat és egyéb ingóságukat veszitetteknek megSegélyeaéséré országos gyűjtést engedélyezett. — Kolozsvár városa — mondotta a főispán — a múltban Is minden alkalommal tehetségéhez mérten gazdagon kivette a részét azokból a segélyakciókból, amelyekkel a szegény te szerencsétlen sorsú testvérei niegsegélyezteére rendeztek. Az utóbbi hetekben egyre sűrűbben érkeztek jelentések az ellenség borzalmas hatású terrortámadásairól, melyeknek következtében ezer és ezer magyar család vált hajléktalanná és fó'dönfutóvá. Ezek a hírek őszinte testvért fájdalmat és együttérzést váltottak ki mindannyiunkból. Első gondolatunk az volt, hogy szent köte'ességíjnk s'g‘t-:égére sietnünk testvéreinknek. Ennék a gmdo'atnsk jegyében országosan, magánosok és intérníhy.ek azonnal siettek meghozni a maguk áldozatát. Most a be'ügy- miniszter rendelkezése értelmében a szórványos gyűjtési és segítési formát egységessé tehetjük és módot adhatunk arra, hogy minden magyar ember, aüt még Isten különös szeretet« megkímélt a hasonló soístói, meghozhassa a mAgs »ideas!»! Úgy határoatunfc tehát, hogy Kolozsvár város minden lakójának, ajtóján bekopogtatunk. A djon mi-ülőnk» annyit, amennyit csak adhat, — fejezte be beszédét V arg na Lajos dr. főispán. A főispán beszéde után (’»Uamadia Andor dr. váróéi tanácsnok terjesztette ai értekezlet elé a bombakárosultak javára indítandó gyűjtés tervezetét. Eszerint a gyűjtés június 1 4. napjain Sorténik. A gyűjtést, amellyel elsősorban pénzt kívánnak juttatni a károsultaknak, a Légoltalmi Liga megbizottjaj végzik majd szabályos hatóságilag pecséttel e látott gyűjtői vekkel. Bár a cél az, hogy elsősorban pénzadományokat gyűjtsenek, a gyűjtők szívesen fogadnak természetbeni adományt is. elsősorban ruhát, amelyet a népjóléti hivatalhoz kell majd e'jüttatni. Az értekezleten jelenlévők egyöntetűen osztották a főispán és az előadó nézőiét és helyeselték á gyüi- tésterve»elet. Az egyházak te a nószövetségek tagja! — bár s maguk területén már eddig Is végeztek gyűjtést — őrömmel kapcsolódnak bele a gyűjtés munkálataiba s mindent elkövetnek majd. hogy híveikkel megértessék' ennek az á!do»athozava'- nak szükséges-;gét. Az értekezlet annak a reménynek a kifejezésével ért véget, hogy» a testvért hivő szót Kolozsvár minden poigái-a megérti te mindenki kiveszi részét abbé! az áldozatos munkából, amelynek célja a fedél és hajlék nélkül maradt sok-sok magyar testvérbe* m megsegítése, Kolozsvár május 21-és áldoz a hősük smféfeének Kolozsvár, május 17. Kolozsvár Táros közönsége május 21-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a hősök temetőjében kegyeletes ünnepséggel áldoz a hősi halottak emlékének Az ünnepség rendje: 1. Himnusz, lábasa a levente-zenekar. 2. Ünnepi beszédet mond dr. Géczy Lajos római katolikus atesperes. 3 Szavalat, előadja egy levente. 4. A hősök sírjának megkoszorúzása. 5, Hiszekegy, játsza a levente-zenekar. Utána a kirendelt alakulatok diszmenete következik. Hósok napjának ünnepén az összes egyházak templomaiban reggel 9 orakor ünnepi istentiszteletet tartanak. A kolozsvári leventék a számosfahA 1848—49. szabadság- harci emlékműtől a városházáig keffpeteti emlékversenyt rendeznek, a Kotoeevár város óltat alakított Horthy Miklós vándordiáért. Reggel fél 10 órakor a leventék «enaknri óisz-igzázad kíséretében megkoszorúzzák Mátyás király szobrát. A hősöknapi ünnepséggel kapcsolatban Vásárhelyi László dr. polgármester felhívja Kolozsvár város közönségét, hogy a kegyeletes emlékünnepély alkalmával májún 2i-én házaikat nemzetiszinti lobogóval dtszfteék fel. TŰZHARCOS TÖRZSSZABAD? F. hó 21-én, vasárnap d. e. ti onaknr a hösök temetőjében tartandó kegyelete* ini’épségén részt veszünk, teljes kivonulási egyenruhában F. hó 21-én, vasárnap d .«. 10 órakor . 30- laivozj a Székház előtt. A pojgárt ruhás tűzharcos bajtársak is minél, többen jöjje , nek eL, hogy méltóképpen hodofhaeamnh hősi halott bajtársaink emlékéinek. Pontos megjelenést kér a századpán&sesDOk. Jó ÂJBU ÉS Jó fÖBDETSS AL4T4A. a ifi rr/ijnmmwmm
