Keleti Ujság, 1944. április (27. évfolyam, 75-97. szám)

1944-04-22 / 90. szám

Sas o Hűt i> at

1944» április 22

£ra

m

fillér

Sallangok nélkül

Amikor vitéz Jaross belügyminiszter elrendelte, hogy a magyar közigazgatás területén ne használják többé a megkülönböztető címeket, minden bizonnyal uj fejezetet nyitott a magyar közéletben. Megszűnnek végre — legalább is a magyar közigazgatás belső életél>en a kiváltságokat jelentő nagyságos, raéltóságos és kegyelmes címzések, megszűnnek a hivatalos érintkezésben oly nagy előszeretettel használt szóbeli hajbókolások, jelképes hasoncsuszások és iábcsókok s ezzel egyidőben megkezdődik a hivatalos és hivatalnoki érintkezésben a bajtársiasság saJIangmentesebb korszaka.

Vitéz Jaross belügyminiszter kezdeményezését a hazatért erdélyi részek minden polgára nagy elégtétellel és megnyugvással üdvözli. A hazatéréssel ugyanis nem csak a magyar élet régen sóvárgott keretei jöttek vissza hozzánk, nem csak a magyar életrevalóság és épitőakarat nagyszerű, európai lendülete lett a miénk, nem csak a magyar rend’ cs szilárdság biztosítékai lettek újra a mlénkek. A sok jó és a rengeteg áldásos mellett az egyébként derék és tiszteletreméltó s vita nélkül hivatásuk magaslatán álló hivatalok elhozták azt is, amire sem nekik, sem nekünk nem volt szükségünk: a bürokrácia cím és rangkórságát. Tudunk olyan polgári hivatalról, amelyben a vezető tisztviselő előszobájában szorgoskodó jólfésült fiatal titkár kinos gondossággal figyelmeztette a bebocsátásra várakozó felet:

— Szólítsa méltőságos urnák és köszönjön igy: „Alázatos tiszteletem..,“

Megállapíthatjuk, hogy igen sokan a kisebbségi sors keresztjétől való megszabadulás után abban látták a magyar életben való szerves beilleszkedés nagy eredményét, hogy feltűnő sietséggel felöltőitek az erdélyi lélektől és az erdélyi élettől oly idegen sallangjait a szent bürokráciának s gerinegörbitéssel, az „alázatos tiszteletem“ átszellemült elrebegésével bizonygatták, hogy lám, milyen „jó magyarok“. Voltak ilyen buzgó lelkek, de még többen voltak azok, akik kitartottak a jó öreg erdélyi közvetlenség és természetesség hagyományai melleit s hajbókolás, csúszás-mászás nélkül is maradtak magyarok és talpig emberek.

Ez utóbbiaknak volt igazuk. Igazuk volt azért, mert hittek egy olyan szellem kialakulásában, amely nem néz születési rangra, hivatalbéli méltóságra, csak arra, hogy kihogyan állja meg helyét az átlag fölé magasadé posztján. Az egészséges erdélyi lélek két évtized megpróbáltatásaiban kemény' iskolát járt ki s abban az iskolában sem a születési, sem a másfajta rangl-.ülönbség nem volt váiasztóvonal magyar és magyar között. Az erdélyi magyar a kisebbségi években nem volt demokrata, mert szemével látta s olykor a bőrén is megérezte: milyen csúnya ellentmondások vannak a reánktukmált demokrácia szellemében s gyakorlatú ban egyaránt. 8 mégis kialakult valami, amit — ha akarjuk — demokráciának is le hetett nevezni a sző legnemesebb értelmében, valójában pedig nem volt más, mint — magyar sorsközösség. S abban nem voltak rangok és méltóságok, csak feladatok és az egyre feszültebb légkörben végrehajtandó kötelességek. A megpróbáltatás ülőjén a helyiállás kalapácsa kovácsolta egységbe akkor az erdélyi magyarságot s ezek a ma élő erdélyi magyar nemzedékek mindig büszkék lehetnek arra, hogy a közvetlenségnek és a megbecsülésnek milyen szép rendjét tudták kialakítani.

S azok, akik a kötelességteljesités, a becsülettel végzett munka rangjelzésében hit tek s hitüket azóta sem adták fel, most csendes elégtétellel üdvözölhetik vitéz Jaross belügyminiszter rendeletét. Nagy kezdemé nyezés ez' a rendelet az egyetemes magyar élet további alakulásában. Történelmi ér demként kell feljegyezni, hogy miniszter bársonyszékbe végre talpig férfi és talpig ember miniszter ült, aki maga köriii nettmeghunyászkodó alantosokat és hajbókol: lakájokat akar látni, hanem nagyobb vagy kisebb munkakörben is emberi méltóságuk teljes tudatában lévő munkatársakat s e történelmi időkben elvégzendő feladatokhoz talpig férfiakat.

Vitéz Jaross belügyminiszter maga is Isi járta a kisebbségi sors kemény iskoláját s rendeletével tulajdonképpen csak jogszabállyá tette azt a kezdeményezést, amit Háromszék vármegye ugyancsak a kisebbségi élményt még szivükben hordozó vezetői a maguk szőkébb életterében mar megvalósítottak. Háromszék vármegye t-jrvényhatósága — amint emlékezetes — alig néhány héttel ezelőtt határozta el, hogy' a maga hatáskörében mellőzi a megkülönböztető eimz.és.ek r* -i l->' - ez z példííadó IIír

megszállották Ottyna városát

 keleti srevenoi dél? szakaszán a nemei és szövetséges csapatok

vették éf a kezdeményezési

A 55 af rí partok elolt a német légierő elsüllyesztett 29.000 torra a kereskedelmi halót és kél rombolót

Elfogedkafaíían felíéíebkeí közölt a Szovjet Fnnországgal és Roir ámávsí

Berlinben mérlegelik: ultimáfumietlestt-e a török kröfimáüitmónyok beszüntetése

A MAGYAR CSAPATOK újabb diadalmas harcaik eredményeképpen elfoglalták Ottyna városát, közli a pénteki német hivatalos jelentés. A magyar haderő a német csapatokkal együtt tovább tör előre a Dnyeper és a Dnyeszter felső folyása között.

Északon a narvai szakaszon a német csapatok erős nyomást gyakorolnak a szovjet erőkre és újabb területnyereségeket értek cl.

A keleti harctér képe tehát jelentősen más arculatú, mint még néhány héttel ezelőtt. A szovjet támadások elgyengültek, eszel szemben a német és szövetséges csapatok ellenrendszabályai jó eredményeket érlek él. Illetékes német katonai helyen a helyzet újabb és fokozódó megszilárdulásáról beszélnek és jellemzésül utalnak az ,Exchange Telegraph“ jelentésére, amely

szerint Bukov szovjet tábornok csapatai „nehéz elhárító harcokat mvnak“.

A bolsevisták nagy terve: Románia, a Kárpátok előterének, s azután hágóinak, a lengyel fökormányzóságnak s még északabbra a Balti-államoknak lerohanása tehát nem sikerült. Európa hadereje ott áll és keményen védi az európai erődbe vezető utakat.

A déli arcvonalszakaszon, ahol a szovjet rohamok a legerősebbek voltak, hatásosan érvényesülnek a bolsevistákkal szemben alkalmazott ellenrendszabályok. Sztanisz tantól keletre és délre a folyampartnak újabb részeit tisztították meg s az Így szerzett terepet a Kárpátok előtti terület hadműveleti térségébe vonták be. A Dnyeszter íe ső folyásától északra, Tamopol térségében sok heves bolsevista támadás morzsolódott fel A déli arcvonal felső szakaszán is jelentős kudarcokat szenvedték a szovjet csapatok.

Szebasztopolnál is hiába támadtak a bolsevisták. A német elhárítás elszánt ellenintézkedébekkel már az előterepen meghiúsított minden területi sikert.

AZ OLASZORSZÁGI HARCTÉREN AZ ANGOLSZÁSZ CSAPATOK FELVONULÁSA TOVÁBB TART, — jo.enti a Nemzetközi Tájékoztató Iroda. Különösen az 5. amerikai hadsereg körzetébe érkeznek feltűnő mértékben uj erők. Nagyobb harci cselekmények azonban még nem. kezdődtek. Az angol és amerikai rohamcsapatok századnyi erővel kíséreltek meg támadásokat, de ezek már nagy' veszteséggel összeomlottak a német állások előterében Ezzel szemben a német rohamcsapatok vállalkozásait siker kísérte, '

A német légi erő súlyos csapást mért az afrikai partok előtt az angolszász utánpótlási hajózásra: 29.000 tonnatartalmu teherhajót süllyesztett el, 103.000 tonna kereskedelmi hajót és két nagy csapatszállító hajót megrongált. A kisérő hadihajókból két romboló elsüllyedt, három súlyoson megnongálódott.

A MOSTANI ’í<iBORTJ ÉPPEN ANYNYIHA SZELLEMI JELLEGŰ, MINT AMENNYIRE FEGYVERES MÉRKŐZÉS,

állapítja meg Göbbels dr. a «fteich“ cikkében. A háború problémái elől nincs kitérés s azokat nem lehet lomha félmegoldásokkal kiküszöbölni a világból. Németország ellenfelei maguk tanították meg erre a német népet, újból és újból hangoztatva, hogy nemzeti létében akarják megsemmisíteni és hogy magát a birodalom jövőjét és nemzeti életképességét teszik kérdésessé. Ilyen módon a harc a család, a nemzeti gyarapodás és a nép további élete legelemibb előfeltételeiért folyik. Mögöttünk már leomlottak a hidak és c«ak előre menetelhetünk, írja Göbbels dr. A nemet nép eddig már többet teljesített, mint amenynyit régebben magától is várt volna s ez az erkölcsi győzelem előfutára, a katonai győzelemnek. Az a nép viszont, amely a háború mérlegének könnyűnek tatái tátik, el is játszotta játékát' és kiselejteződ)k a vtlághatnimak köréből. Csak a háború után tűnik majd ki, hogy ez mit jelent. Aki akkor ellenségei könyőrületére marad utalva, nem remélheti többé, hogy megengedjék önálló nemzeti életét,

Németország harcát Európa népeiért is vivja. Hogy ez mennyire Így van, azt akkor láthatja be valaki, ha elképzeli, hogy a német ellenállás keleten döntően meggyengül csak azért, hogy nyugaton tarthassa magát. Vájjon ki feg akkor a Szovjettel a siker legcsekélyebb reményével is szembeszállni ? Svédország, vagy talán Svájc ? és hol volna akkor a határ, ahol a Szovjetet meg lehetne állítani? Talán a Dunánál, vagy az Elbánál, vagy a Rajnánál, vagy a Mamánál? A Szovjet akkor valószínűleg erőltetett menetben sietne az Atlanti-óceán partjáig és magábagyüraé egész Europa -emberi munkaerő és nyersanyag-potenciálját és az angolszászok lábai elé dobná az Atlanti-egyezményt. Ha a mi fegyveres erőnk csődöt mondana, mit hasznú Inának Európa népeinek az angolok és amerikaiak frázisai, amelyekkel a bolsevista veszélyt igyekeznek elvitatni? Itt nincs pák ralis es vissza hátrálás. Álláspontját mindenkinek

szilárdan kell képviselnie és annak védelmére a fegyverek erejére kell hivatkozni, bármekkora áldozatokkal járjon is ez. Az élhnhttosság a hálxiras rtgonwloiásbnn már fél győzelem.

*

AZ ANGOLSZÁSZOKNAK A SEMLEGES KORMÁNYOKHOZ intézett s a Németországgal való kereskedelem beszüntetését kívánó felhívását egyes hirek szerint Svédország határozottan visszautasította és valószínűleg hasonló jellegű lesz Svájc állásfoglalása is. Svájc ezenkívül tiltakozott a londoni dijdomáciai zárlat ellen is, illetőleg figyelmeztette az angol kormányt, hogy számára, minthogy több hadviselő állam érdekeit képviseli, tarthatatlan helyzet származik a rejtjeles táviratok küldésének eltiltásából. Az ilyen ügyekről szóló jelentések mindig bizalmi természetűek és a svájci külképviselet számára lehetetlen lesz a tengely országaiban, vagy a tengely uralnia alatt álló vidékeken levő angol érdekekről táviratilag jelentést tenni, ha mindenki által olvashatóan fogalmazzák meg azokat a Nagybritanniából küldött táviratokat, amelyek tengelyérdekekre vonatkoznak.

TÖRÖKORSZÁG ALI.ASFOOLALASA A HÍREK SZERINT MAS JELLEGŰ. Angol

és török forrásból olyan hirek érkeztek Berlinbe, hogy Menemencsogín török külügyminiszter közölte bizonyos szállt t méaxyak, közöttük a nagyíontosság'U török chróinszáftli tűsök beszüntetését és egy más jelentés szerint Németország egyik szövetségesével szemben is hasonló török lépést foganatosítanak.

A német külügyminisztériumban pénteken kijelentették, hogy hivatalosan még nem foglalhatnak állást a kérdésben, mert még nincs meg valamennyi adat az ügy megvizsgálására. A birodalmi főváros politikai köreiben azonban céloznak arra, hogy Németországnak kötelező szerződései vannak Törökországgal és egy olyan lépés, mint a chrómszálli tások beszüntetése altima tumszerü jellegű lehet-9 magyar és német csapatok a Dnyeper és Dnyeszter között tovább temek előre

Berlin, április 21. (MTI.) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának:

A véderő főparancsnoksága közli. Szebasztopo! harci térségében, a Dnyeper alsó folyásánál és Jasitól északra » szovjet tegnap eredménytelenül támadott.

A Dnyeper és a Dnyeszter felső folyása között a német és a magyar csapatok az ellenség szívós ellenállásával szemben tovább törtek előre. A magyar kötelékek ketározat más légkörben született meg. mint a mai s éppen ezért fontos, mert az első hiradás volt egy közvetlenebb, derekabb, magyarabb érintkezési forma vág.-, ár ól. Ez a vágy most — a magyar közigazgatás biro<Ja.lmál»an — élő és éltető valósággá lett.

Vitéz Jaross belügyminiszter rendelet« után a közigazgatásban eltűnnek a nagyságos, méltóságos, kegyelmes titulusok, lomtárba. körútnak a Liírokratákizs sitariaatág

avatag művirágai s ehelyett .felvirrad a közös munka elvégzésére rendelt férfiak méltóságban, mértéktartásban, semmivel stm megvetendőbb bajtár&iasságának hajnala.

S ma, amikor valóban élethalál küzdelemben kell minden magy ar minden magyarnak bajtársa tegyen, lehet-e szükségünk a régéé közelmúlt olyan sallangjaira, amelyek nemes patinájukkal is nem a közösség, hanem a iíücfifeság érzetéé táplálták magyarokban ?

Vitéz Jaross bátor tollvonása felelt a kérdésre.

S reméljük és várjak, bogy ilyen bátor é* szükséges kezdeményezések a "magyar éle* minden vonalán eltávolítják a sálion gokat,

A méltóságot, a rangot és a köztiszteletei © sallangok nélkül is mindenki megkapja aki tudásával, munkájával s emberségével as átlag felé ipmfikftfPV. *— to-—

A honvédek kemény harc után

■■■— ———I ——■ ——— 11—wh—iiwhiíib—hi—bhiimmiihiiií'W TU"! I i r'ffy