Keleti Ujság, 1944. április (27. évfolyam, 75-97. szám)

1944-04-21 / 89. szám

Géniek i&4&. á p r ilia SÍ Zár alá veszik a zsidó üzletekéi Árv miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÖRA 4.30, NE­GYEDÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­­PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR. BRASSAI-Ü. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Hová tiint a tavalyi hó? Ai angol politika a világtörténelemben eddig példa nélkül álló precedenst szolgál­tatott, amikor elrendelte a Londonban és Angliában tartózkodó diplomaták hagyomá­nyos előjogainak megnyirbálását. Az egész világot úgy érte ezeknek a rendszabályok­nak hire, mint egy durva ökölcsapás. A ChurchiU-korniány legújabb intézkedésének okait e pillanatban inkább sejteni, vagy ta­lálgatni lehqt, mintsem tudni, de akármi­lyen elgondolások is húzódnak meg a nem­zetközi jog kikristályosodott, gyakorlatának ily brüszk felbontása mögött, magának a már megtörtént és jóvátehetetlen precedens­nek súlyán semmit sem enyhítenek. Természetesen elsősorban az üti meg a világ, közvéleményét a londoni lépésben, hogy a «mWţinAeial érintkezés alfáját és Omegáját jKlyitő tökéletes mozgási és cse­lekvési szabadság ősi formáit épp Anglia zúzta szét először a történelemben. Az az Anglia, amely belső életében, minden köz­jogi, közéleti és társadalmi megnyilatkozá­sában oly görcsösen, oly szívósan és oly tüntetőén őrizte és ápolta a középkorban ki­alakult hagyományos formaságokat. S eb­ben a makacsságban Angliának ott volt igaza, hogy a népi és hatalmi öntudat gyö­kere! valóban a hagyományok televényéből szivják a megtartó eró't. S Anglia nem csak a majesztétikus ha­gyományokat őrizte. Konokul megtartott rengeteg olyan régi szokást és formaságot is, amelyekről mint mulatságos csodaboga­rakról számoltak be a világsajtó innen­­onnan-rovatai. A világ csodálkozott, vagy mosolygott — de napirendre tért az angol szokások furcsaságai felett s tudomásul vette, hogy a sok formaság szerves kiegé­szítője az angol jellemnek. Bizonyos, hogy Anglia most sem szakított régi hagyomá­nyaival, megcsontosodott formaságaival a maga belső életében s bizonyos, hogy ma is éppúgy a Lord Mayor engedélye keil ah­hoz, hogy a király a City területére lépjen, mint a béke legmosolygósabb éveiben. S ha most Anglia, a kijegecesedett szoká­sok legkonzervatívabb őrizője most megfon­tolás és aggály nélkü! elseperte a nemzet­közi jog alapvető törvényének érvényességét, nem ujjal lepte nieg a világot, hanem őszinte vallomást tett önmagáról az egész világ ité­­lőszéke előtt. Mert ne felejtsük el: a szép angol konzervativizmus árnyékában mindig jól megfért a brit imperializmus hatalmas anyagi és eszmei rendszere is, S ott nem avatag ceremóniák színpadias élőképei, ha­nem a hatalom örök és megingathatatlan tudatától áthatott s a mindig uj zsákmányra éhes brit oroszlán érdekei szabták meg a gondolat és a tett, a lényeg és a forma egy máshoz való viszonyát. A látványos és bohókás ceremóniák biro­dalma a görög tüzet és a dramatizált élőké­peket szívesen megrendezte a világpolitika színpadán is. Danzig esetében háborúba ren­dezte a lengyeleket. A szabadság, a függet­lenség és a sérthetetlenség szent nevében, mint a kis népek, a gyengék és fenyegetet­tek hagyományos védelmezője lépett Albion a világszinpadra. Albion szent hagyomá­nyokra hivatkozott... És most ne bolygassuk fel, mi történt azóta, hogy a lengyel nép hitt a felbujtónak. Csak a legutolsó órák eseményeinek hír­anyagából idézünk: A kis népek „hagyomá­nyos“ barát ja, jogaiknak ■ „hagyományos“ biztosítója, épségüknek és létüknek „hagyo­mányos“ őrzője az orthodox husvét napján Belgrádot booibűzletta s az angolszász bom­bák többek között megölték a legekszpo­­náltabb angoüiarát szerb politikusnak: Knevelicsnek feleségét és leányát. A Kneve­­lics-család sorstragédiája jelzi, melyek az angol hagyománytisztelet és következetes­ség utjai, ha a brit oroszlán kitör ketrecé­ből. Belgrád bombázása is precedens és a maga hajmeresztő rémségében csak egy má­sik hasonló véres precedenssel hozható egy nevezőre. Azzal, amikor a lengyel kiküldöt­teket nemrégiben minden formaság mellőzé­sévé! kivégezték Moszkva parancsára. A nemzetközi életben még az ellenség ki­küldöttjeit is kiváltságok illeti!» meg. Moszkva eljárását, ha az nem is e’sö, de igen fontos láncszeme lett a nemzetközi érintkezés formáinak széttörő! érc kezdem ' nyezett anarchiának, most méltóképp foly­tatja London, amikor a külföldi dipíoma tákat a rendőri ellenőrzés hatálya alá tar­tozó bűnözőkkel helyezte egy sorba. Hogy az érdekelt államok kötelességük szerint tiltakoznak és háborognak, nem so­kat változtat a tények durvaságán. Az em­beriség hitt a nemzetközi szokások szent érínthetetienségében s most London ezt a hitét egyetlen tollvonássá- hiú ábránddá iqszlattsu. JL semlegesek és a kisnéoek, a brit Egységes arcvonalat alakítottak ICogomea térségében a magyar honvédcsapatok !jes német elhárító siker a Dnyeszier alsó fa!yásánáí Európa nyugati arcvon as angolssáss lămaăăs visszaverésére Angolszász bcíTíbck felgyújtották a roueni székesegyháza! Eden S*attin!^s társaságiban különleges megbízatással elutazott Angliából A HONYÉDVEZÉRKAR FŐNÖKE csü­törtökön újabb hivatalos jelentést adout ki a magyar csapatok diadalmas előnyomulá­sáról. A különböző irányokban előretörő magyar csapatok Kolomea .térségeben eyytş sültek. Ott már egységes magyár ctrcvu-nw alakult ki. A harcokban a községek egész sorát foglalták el és nagy zsákmányra tet­tek szert. A magyar hadvezetés számol -azzal, hogy a csapataink gyors támadása által megle­pett szovjet uj erőket von össze és a köze­lebbi napokra fokozottabb bolsevista ellen­állást várnak. A hadijelentéshez fűzött ille­tékes közlés hangoztatja, hogy a rmagyar csapatok lelkes hangulatára és jó felsze­relésére való tekintettel teljes bizalommal tekinthetünk a jövő fejleményei elé. A Nemzetközi Tájékoztató iroda helyzet­­jelentése is megemlékezik a magyar har­cokról. Eszerint magyar erők a Kárpátok előterében előretörtek a Pruth és Dnyeszter felső szakaszától sietve visszahúzódó bolse­vista erők; nyomában és tekintélyes veszte­ségeket okoztak nekik, jelentékeny mennyi­ségű fegyvert, jármüvet és egyéb Hadianya­got zsákmányoltak. A Német Távirati Iroda a magyar és német csapatok harcáról azt jelenti, hogy ezek a kötelékek a Kárpátok és a Dnyeszter felsöfolyása ' között csü­törtökön is újabb sikert értek el: visszaver­ték a szívósan védekező bolsevistákat és sok helységet elfoglaltak. Az ellenséges ellentámadások sikertelenek maradtak. A HARCI CSELEKMÉNYEK SÚLY­PONTJÁNAK ÁTHELYEZÉSÉT tartja valószínűnek a keleti arcvonalon HaXlensle­­ben, a Német Távirati Iroda katonai tudó­sítója. A déli szakaszon a helyzet újabban egyre jobban enyhül. A jelek szerint mind­két fél most átcsoportosítja erőit és a keleti arcvonal valamelyik más helyén rövidesen kitör a vihar. A német és szövetséges te­vékenység fokozódása nyilvánvalóan a né­met hadvezetésnek arra a szándékára ve­zethető vissza, hogy a mostani közb leső időszakot az elért arcvonal javítására, és meg szilár ditásár a használja ki. Nadvorna városának magyar csapatok által történt bevétele kétségkívül ennek első hatása, éppenugy, mint a német kötelékek támadá­sa a Dnyesztertöl délre. Tarnopol térségte­lién is tart a német nyomás s a nemit él­csapatok a város előterepén állanak. Az 'észak felöl csatlakoz* részeken élénk a német felderítés s ennek eredményi szerint a Szovjet az arcvonal, mögött újabb felvo­nulást végez azzal a szándékkal, hogy mé­lyen betörjön a lengyel fökot%ányzóságba. A középső arcoonal mögött a nemet csa­patok nagy sikerrel folytatják a partizan bandák elleni tisztogató hadműveletet. Száznál több banda tábort romboltak szét és nagy zsákmányt ejtettek. Az INVÁZIÓK HÍRVERÉS Angliában egyre erősödik. Az angol szigeteken a leg­szigorúbb ellenőrzést vezették be. mn Ilon­ban nagy razziákat tartottak és sok olyan embert tartóztattak le, aki megszökött a hadseregből, vagy elrejtőzött a hadiipari munka elvégzése elől. A munkaügyi minisz­térium szóvivője kijelentette, hogy London a gyáva bujliálók Mekkája. Stanley ezredes, brit gyarmatügyi mi­niszter a háborús takarékossági hét meg­nyitásán mondott beszédében nyilatkozott az invázióról. — A második harctér — mondotta — Anglia és Amerika számára a háború vál­ságos szakasza lesz és az eddigi legnagyobb katonai feladatot jelenti az angolszász had­seregek számára. Hangoztatta, hogy a há­borúnak ez a válságos szakasza a közeli jövőben kezdődik. Azt is figyelembe kell venni, hogy a tenger, amely 1940-ben An­glia barátja volt, most ellenségként szere­pei. El kell ismerni azt is, hogy a németek nagyon bátran és nagyon ügyesen harcol­nak. A diplomáciai zárlat különösen a londoni menekült kormányok „államíérflait“ kény­­szeritette mozdulatlanságra. Massaryk csehszlovák „külügyminiszter“ a nemzet­közi munkahivatal ülésére Philadelfiába utazott s most nem térhet vissza Lon­donba, Furies jugoszláv miniszterelnök és három minisztertársa pedig nem térhet vissza Kairóba, kormánya székhelyére. A semleges diplomaták közül a svájci követ I Svájcban üdül, a spanyol fökonzul pedig Spanyolországban van, ők sem térhetnek vissza a zárlat alatt. Az érintett semleges államok közül még hivatalosan egyik sem tittakozott a brit rendszabályok ellen. A svéd parlament zárt ülést tartott és ezen egyes értesülések sze­rint elfogadták azt a kormányhatározatot, amely visszautasítja az angolszász jegyzé­ket. Egy másik jelentés úgy tudja, hogy a titkos ülés még nem tisztázta a végleges ál'ásfnglalást. A török néppárt kedd dél­utáni ülésén tárgyalták meg az általános helyzetet, s az összefoglaló jelentés szerint főként gazdasági kérdésekkel foglalkoztak. Az inváziós idegháboru jele, hogy a brit hírszolgálat jelentést adott ki egy Chur­chill—Roosevelt találkozóról, majd azt ké­sőbb, mint tévedést visszavonta. A cáfolat azt is megállapítja, hogy Churchill Sztálin­ná! sem fog találkozni. Az inváz-ió kérdésével hozzák összefüg­gésbe Eden angol külügyminiszter állítóla­gos üdülési szabadságát is. Washingtoni hirek szerint Eden néhány nappal ezelőtt Stettiniusszal együtt elutazott Angliából, begy magasátlásn külföldi személyiségek­kel megbeszéléseket folytasson. Nem tart­ják valószínűnek, hogy az Ederire bízott kü­lönleges feladat elvégzése előtt az invázió megindulna. Bárhogyan is álljon a helyzet az eiözöa­­lés kérdésében, a német nyugati arcvoaaí szilárdan és készen áll minden eshetőségre, állapította meg a német küiügyrriinisztértnm katonai szószólója. Berlinben velószinűnek tartják, hogy az angolszászok hamarosan megpróbálkoznak az elözönléssel, mivel az elkövetkező hetek időjárása erre előrelát­hatólag kedvező lesz és mert az angolszász előkészületek rendkívül magas fokot értek el. Minden kísérlet azonban szemben fogja magát találni Európa nyugati arevomalának elszántságával és felkészültségével. ROMA NYILTVAROS JELLEGÉNEK KÉRDÉSÉBEN Roosevelt is válaszolt De Valera ir miniszterelnök közlésére s azt állitottá, hogy a n£met csapatok Rómában beásták magukat és a római közlekedési hálózatot kizárólag katonai hadműveletek előmozdítására használják. Dr. Sigíríed msz oroszlán beugratott áldozatai: a garanciában hi/.ó és i Ivérzett népek menekült kormánya! hüledezvé nézhetnek a brit tavasz e friss rügyére s kérdezhetik megütközve: „Hová tűnt a tava’yi hő?“ Kérdésükre nem kapnak választ. A nem­zetközi jog, a nemzetközi érintkezés, a nem­zetközi erkölcs eltűnt, mint ahogy dómok, zárdák, kórházak, iskolák tűntek el az an­golszász bombák tölcséreiben. Annyi népi érték megsemmisülése után most már a nemzetközi erkölcs alappillére is rombadólt s Anglia igazi brit önérzettel Írhatja fel történelme lapjain, hogy az „érdem“ és a felelősség ezért a merényletért ismét ót illeti. A világ minden fővárosában döbbenve fi­gyelnek London felé. Csali Washington he­vesei és Moszkvában dörzsölik kezüket örömükben a vörös imperializmus diktátorai. Különösen a moszkvai visszhang figyelem­reméltó, mert az jellemzi legjobban az an- i go! intézkedések gyakorlati értékét. Amint az ankarai jelentések közük, „Moszkvában nem titkolják a londoni diplomáciai testü­let ellen kiadott legutóbbi intézkedés miatt megelégedésüket. Elégtétellel nyugtázzák, hogy végre komollyá kezd válni a második harctér ügye. Ezenkívül lényeges ho’adás­nál! tekintik azt a tényt, hogy a Londonban tartózkodó menekült kormányok hazai föld­alatti összekötő szervek között mindenféle érintkezést megszakítanak. Ha ez húzódik is bizonyos ideig, még a második harctér meg­teremtése, ennek mégis meglenne az az elő­nye, hogy Lengyelországnak és Jugoszláviá­nál: addig csak a Moszkvából kizdott utasí­tásokat kellene megtartania. Úgy vélik, hogy azokat az állandó zavaróköriilményeket, amelyek ina még a Moszkva által Lengyel­­ország számára kiadott utasítások és a Moszkvában sletröhrt/ctt ttgynevezatt nem­zeti szabadságmozgalom és a helyi ellen­állási csoport Összetartásának útjában álla­nak, a londoni menekült kormányok gyakor­latilag teljes elszigetelése réven tökéletesen eltüntetik.“ A londoni jogtiprás lényegéről, íme Moszkva rántja !e az álarcot. Az európai népek nemzeti léte ellen vi­selt angolszász—szovjet háborúban a nem­zetközi élet alapjainak feldulása Így szol­gálja az ellenséges tábor egyetlen megfi­gyelhető, konkrét célkitűzését: a boíscvlzmns utjának további egyenge-tését. A • „hagyománytisztelő“ Anglia mostani lépésével az anarchiának olyan Htjára lé­pett, amelyen csak örültek, vagy gonoerte­vők járnak. Vájjon merre és meddig int ezen a szörnyű utón a brit oroszlánt tz —

Next

/
Thumbnails
Contents