Keleti Ujság, 1944. március (27. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-12 / 59. szám

1944. MÁRCIUS 12 '3 KtiitiUjsug Rajiam kérésziül a bátyámon akarlak egyet ülni — mondja Szabó Dezső buga az egyik budapesti színházi hetilap iovagiatlan cikkére Kolozsvár, március 11. A „Színházi Ma­gazin“ multheti száma, a színésznők tömjé- nezése helyett újfajta csemegével szolgált. Három oldalas riportot közölt „Székely he­gyek közt, hehavazott utakon kóborol ron­gyosan, éhezve, fázva, nypmortanyákon töltve éjszakáit Szabó Dezső húga“ címmel. Szabó Irén, akiről ezt a cikket Írták, fel­kereste szerkesztőségünket, hogy az aljas rágalmak ellenében védelmezzük meg és Írjuk meg az igazságot. — Ami nem hazugság a cikkben, — mondta az. ismert magyar iró húga — az hamisítás és ferdítés, Nem tudom, kinek állhatott érdekében, hogy rólam ilyen cik­ket Írjon, hogy bolondnak és koldusnak ál­lítson be. Lehet, hogy rajtam keresztül a bátyámon is ütni akartak egyet. A riport azzal kezdődik, hogy Szabó Irén Szászrégenből gyalog megérkezik Marosvá­sárhelyre, ahol „miután az egyik petróleum- é/yár környékén lévő nyomortanyán, bérelt ágyon, álmatlanul, koldusokkal és napszá­mosokkal, verseit szavalva töltötte az éj­szakát“, a református egyház lelkészi hiva­talában jelentkezik. — Hazugság, — mondja Szabó Irén. —< Nem igaz, hogy gyalog mentem Marosvá­sárhelyre, a petróleumgyár környékén nem is jártam, s bár meg voltam híva egy is­merősömhöz, számolva azzal, hogy esetleg nem lesznek otthon, már előre foglaltattam szállodai szobát. — Később ugyancsak egy ismerősöm jó­voltából néhány napra bekerültem a kór­házba, aztán pedig előadásokat tartottam Kisgalambfalván, Bikfalván és Székelyke- resztwön. Mindenütt szívesen fogadtak, egy­szer sem gyalogoltam, mindig szánon vit­tek. Nem mondom, hogy életemben még soha nem gyalogoltam, de nem most. Akkor is csak egyik kis faluból a másikba, olyan helyen, ahol nem volt közlekedési eszköz. S a faluból mindig elkísért valaki, soha nem mentem egyedül. A riport Írója nagyszerűen működő fan­táziával rajzol ezután elénk egy nyomorba süllyedt, őrült, révetegtekintetü, zavarosan beszélő, rongyos ruháju nőt, akit mi se- hogysem tudunk felfedezni a velünk nyu­godtan beszélő Szabó Irénben. „Ajkai petyhüdten fittyegnek te, könyö­rögve néz a jelenlevőkre, — írja Jakab Antal, a cikk szerzője — tekintetéből arád a szenvedés, mint ruhája ráncaiból a nyo­mor áporodott savanyu illata.“ — Felháborító — mondja többször Is Szabó Irén — egészen úgy ir rólam, mint egy őrültről. Tessék nézni, itt azt adja a számba, hogy én azt mondtam volna: „Zseni vagyok, meg nem értett zseni“. Nem igaz, soha nem mondtam. Különben is az előadá­sok tartását meguntam már. Eleinte vitt a lelkem, de most már csak kenyér. Kicse­rélném bármi más foglalkozással. Az elő­adások rendezését is csak egy református lelkész rábeszélésére kezdtem meg. Nem * Igaz továbbá az sem, hogy az Erdélyi Párt­hoz kérvényt adtam be azzal, hogy juttas­sanak lakáshoz. Van hol laknom Kolozsvá­ron. Erzsi húgommal lakunk együtt. Az sem igaz, hogy az IKE egy előadásáról, mi­után hangos botrányt csaptam, megszöktem. S mind, mind a többi állitás hazugság, vagy hamis rosszindulatú ferdítés, amelyeket egé­szen pontosan is meg tudok cáfolni. „Aztán indul, szemében vad fényekkel, szatyrát lóbálva, neki a havas országiak­nak. Megy, küzködik a hóval, szemébe huz­za molyrágta sapkáját, szatyra leng a keze- j ben s alakja eltűnik, belevész a,végtelen or­szágutak ködébe, eltűnik, mint valami való­színűtlen látomás", — ecsetelgeti a riport szerzője, élénk romantikus színekkel, mind­egyre ismételve magát, hangulatvadász mondatait. — Igaz, hogy beteg vagyok, — mondja végül Szabó Irén, — pajzsmirigy tultengé- sem és tériszonyom van. A sok lelki meg­rázkódtatás nagyon megviselt. Tizenhatban menekülnöm kellett a románok oetörése elő) Akkor mindenem elveszett. Ott ma­radt kis otthonom, nem maradt semmim. Szegény is vagyok, de nem koldulok sen­kitől. Lehajtja fejét. Két finom, halványan ere­zett kezét összekulcsolva tartja az ölében — Nem tudom, miért érdemeltem meg ezt a csúnya cikket. Mi sem értjük. Nem értjük, mi örömet találnak a „Színházi Magazin“ szerkesztői abban, hogy egy beteg, nem könnyű sorsú asszony életébe rúgjanak bele. Jellemzően pesti szinliázujság-szellem ez, amely elő­szeretettel turkál a mások életében, s ha nem talál megielelő szenzációt a művész­nők illatos budoárjai körül, keres máshol. Az a lényeg, hogy a „csemege“ ne hiá­nyozzék! EGY ETEM-MOZGÓBAN ma és holnap utoljára: Ágrólszakadf úrilény Ma, vasárnap, d. e. 11-kor és d. u. negyed 2-kor két rendkívüli előadás: Agrólszakadt úrilány. Kedden szenzációs premiere: Szabadság, vagy halál A finn nemzet hősi harcának, életéért és függetlenségéért vívott emberfeletti küzdelmének csodálatos, hűséges tükre „fl magyar sorsközösségből egyénenként kiszabadulni nem lehet és nem szabad“ — mondotta Turóczy Zoltán evangélikus püspök kolozsvári előadásában Kolozsvár, március 11. Turóczy Zoltán tiszai kerületi evangélikus püspök, aki az erdélyi evangélikus egyházmegyének is legfőbb vezetője, a szombaton déli bu­dapesti gyorssal Kolozsvárra érkezett. A pályaudvaron az egyházmegye és a ko­lozsvári egyházközség egyházi és világi vezetői fogadták. Az egyházfő még a délután folyamán értekezletre ült össze a helyi evangélikus egyházi hatóságok vezetőivel. Egyéb időszerű kérdések mellett, főképpen az Erdélyben annyira életbevágó szórvány- kérdést vitatták meg. Turóczy Zoltán püspök este 6 órakor résztvett a kolozsvári evangélikus Nő­szövetségnek, a református teológiai fa­kultás dísztermében rendezett kulturális estélyén, amelyen — a Nőszövetség ve­zetőinek felkérésére — nagyszabású be­szédet mondott. Az estélyen megjelentek az összes helyi egyházak legfőbb vezetői. Inczédy-Joksmah Ödön dr. főispánnal és Keledy Tibor dr. polgármesterrel az élen a hatóságok vezetői és kulturális élet minden számottevő egyénisége. Az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a teo­lógiai akadémi dísztermét. A színvonalas estély műsorát a Bás­tya énekkar nyitotta meg. Kölcsey-Ko- dály „Huszt“ cimü müve után Reméhyik Sándor egyik költeményét énekelték el nagy hatást keltve Delly-Szabó Géza megzenésítésében, Kárpáti Emil karnagy iskolkigazgató vezénylésével. Az ének­kar és vezetőjének művészi teljesítmé­nyét élénk taps fogadta. Ezután Versényi Ida, a kolozsvári Nemzeti Színház művésznője adott elő magyar költők verseiből. Igazi átérzés- sel előadott műsorában Ady néhány val­lásos és időszerű verse mellett Áprily Lajos, Reményük Sándor és Tompd László egy-egy remekbeszabott verse szerepelt. A művésznő kiemelkedő telje­sítményét meg-megismétlődő tapsvihar­ral jutalmazta hallgatósága. Az est ünnepi beszédeként Turóczy Zoltán evangélikus püspök szólott a „Nem­zeti szenvedéséről. Beszéde bevezetőjé­ben a püspök rámutatott a szenvedéstől való menekülés ösztönére és arra az ál­talános emberi törekvésre, mellyel min­denki a szenvedéseket minél inkább ki­küszöbölő életkörülmények megvalósítá­sát célozza.. . — Csodálatos, isteni eredetűnek mond­ható felfogásban minden ember a szen­vedést, igazságérzetét, jogérzékét bántó inzultusnak érzi, — mondotta előadásá­ban, — mert á szenvedés valóban nem természetes. Nem létezett, amikor olyan volt e világ, ahogyan Isten teremtette és amikor ismét olyanná válik, megint nem lesz. E két világot áthidaló, az embertől elrontott torzó világ terméke ez csupán. Megemlékezett ezután az előbbivel el­lentétes emberi szenvedésvágyról és an­nak különböző fajairól: a dicsőség szen­vedésvágyáról, az aszkétikus vallásos ve- zeklésről s a legtöbb szépséget felmutató szeretet szenvedéséről. De mindezeket felülmúlja a szolidaritás szenvedésvá­gya. Nagy örömök és bánatok idején érezzük ezt, amikor tudatossá válik, hogy elkerülhetetlenül, megfellebbezhetetlenül és megmásithatatlanül egymásért va­gyunk teremtve. Szép példáját ismertet­te áz együttszenvedésre a nálunk tartóz­kodó birodalmi német fiuk magatartásá­ban, akik itt is ragaszkodnak a népek számára kiszabott egytálételes napokhoz, azzal érvelve, hogy „nem duslakodhatom, amikor népem a Führerrel együttesen böjtül“. Vájjon mi megérezzük-e ezt a népi szo- lidarizmust? — folytatta beszédét a püspök. — Mert jaj annak a népnek, amelyik akármelyik társadalmi osztályá­nak szenvedésével nem tudja azonosítani magát. Mindaz, aki el tudja hallgattatni magában, az apostolok szenvedésvállalá­sával szemben a szolidaritásnak ezt a vágyát, nemcsak nem jó magyar, de nem is ember. Abból a sorsközösségből, ame­lyikben mindnyájan együtt élünk, vagy elpusztulunk, egyénenként kiszabadulni nem lehet és nem szabad. Hivatkozott Garibaldi és Gandhi sze­mélyes példáira, akik nem javakat, csu­pán megpróbáltatást Ígértek népeik füg­getlenségének kivívásáért. — Nehéz tavasz előtt állunk, —, hang­súlyozta befejezésül mindvégig megrázó beszédében a szónok. — A magyar nem­zet e böjtjéből nem látjuk még, hogyan kerül majd ki a sokszor megtépázott Hungária. Nem ígérhetek egyebet én sem, hanem — Gandhi csatadalának sza­vaival élve — „rongyot, rongyot fogok viselni, szalmát, szalmát fogok enni s ha kell az utcakövezetén rámtaposó bakancs alatt szállók sikra melletted, ó én ha­zám“, drága magyar hazám. De ha vál­laljátok mindezt, van minderre elég lelki erőnk, ígérem néktek az egész Magyar- országot! Vasárnap délelőtt Turóczy Zoltán evan­gélikus püspök 9 óra 50 perckor az isten­tiszteleten igét hirdet, délután 5 órai kezdettel pedig írást magyaráz a böjti 'áhítaton, az evangélikus templomban. Március 13-án és 14-én a katonai jelentkezésről elmaradottak is tejnek eleget kötelezettségüknek KOLOZSVÁR, március 11. A 18—60 éves férfink mintáinak ellenőrzése során március 13-án és 14-én a beosztott sorrend során el­maradottak jelentkezése történik meg Ko­lozsváron. A katonai ügyosztály ezeket az elmaradot­takat nyomatékosan felhívja, hogy tekintet­tel a mulasztókra váró Igen súlyos elzárásra és pénzbüntetésre, ezeken a napokon feltét­lenül tegyenek eleget jelentkezési kötelezett­ségüknek, t ««I MII I w—T— Uj vagy kifogástalan állapotban levő keveset használt 48 személyes berrtdorfi alpacca euSkészletet megvételre keresünk Ajánlatokat ármegjelöléssel „ALPACCA“ jeligére kérünk. Iz EMGE kendervetömago! osztat ki a kendertermelő gazdák között Kolozsvár, márc. 11. A földművelésügyi minisztérium erdélyi kirendeltsége kender­vetőmagot osztat ki az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület utján a kendertermelő gazdák között. A kendervetőmag kiosztása tehát nem a Hangya Szövetkezetek révén történik, hanem az EMÖE, illetőleg annak kirendeltségei utján. Mindazok a gazdák, akik kendervetőma- göt akarnak igényelni, forduljanak az EMGE illetékes kirendeltségeihez. a földművelésügyi minisztérium erdélyi kirendeltsége ezzel kapcsolatosan felhívja a gazdák figyelmét arra, hogy a várható igénylésekhez képest Igen kevés kenderve­tőmag áll rendelkezésre, úgyhogy csak a legindokoltabb esetekben tudja az EMGE áz igényléseket kielégíteni. ELADÁSI HIRDETMÉNY A Kolozsvár és' Vidéke Keres­kedőinek Egyesülete a tulajdo­nát képező FÜSZERKERESKE- Dől ÜZLETBERENDEZÉSÉT — eladja. — A berendezés TÖLGY­FÁBÓL készült és kitűnő állapot­ban van. — Áll: 1 drb. 11 méter hosszú vitrines áru szekrényből, 1 drb. 9 méter hosszú pultból és 1 drb. 3 méter hosszú pultból. — Érdeklődők a berendezést megte­kinthetik munkanapokon 9—1-ig és d. u. If—8-ig az Egyesület Hu­nyadi-tér 18. sz. alatt lévő helyi­ségében. — Ugyanott errevonat- kozólag mindennemű felvilágosí­tás megkapható.

Next

/
Thumbnails
Contents