Keleti Ujság, 1944. március (27. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-01 / 49. szám

1944. MÁRCIUS 1 5 KiitnüJSXG Mindnyájunkért küzdött... Hot éven dt vezette Kolozsvár utcáin a közforgalmat akkor még kizárólagos joggal lebonyolító RAKASz társas gépkocsijait Müller Tivadar Nagyboldogasszony-utca 64 szám alatt lakó gépkocsivezető. A gondo­san irányított jármüvek kormánykerekénél eltöltött évek alatt azonban nagyot fordult az idő kereke. Világháború kellős közepébe jutottunk ismét. Müller Tivadarnak is be kellett vonulnia honvédelmi kötelezettségé­nek teljesítésére. Teljesítette is híven, mint minden ma­gyar honvéd. A háromgyermekes családapa két esztendőt töltött az orosz Harctér po­koli viharában. Karácsonykor a háborús vi­szontagságokban megedsödött Müller Tiva­dart egy orvul támadó partizánbanda meg­sebesítette a fején. A partizángolyó kiol­totta félszeme világát s Müller hetvenöt­százalékos rokkantként tért meg szerettei­hez. / A súlyos sérülés alapos orvosi kezelést igényel. Müller Tivadar még mindig a hely­beli helyőrségi kórház ápoltja. Hozzátarto­zóinak természetesen tovább folyósítják a hadvsegélyt, amig a kezelés befejeztével végleges rokkantságának foka s az érte öt megillető rokkantsági járulék megállapít­ható lesz. A már lábbadozó beteg azonban kezelés után rendszeresen hazatérhet családjához, hol már a negyedik honpolgár érkezését várják. Egy ilyen útja alkalmával találko­zott egykori munkaadójával, Albu Gábor gépkocsitulajdonossal, aki melegen érdeklő­dött hogyléte iránt. A régi munkaadó meg- indültan értesült alkalmazottja nehéz hely­zetéről és jelentős összeget adott át anyagi gondjai eloszlatására. ígéretet tett arra nézve is, hogy a társaság többi tagjaival megbeszéli a hazáért véráldozatot hozó ki­érdemesült munkatársuk további segélyezé­sét. A megpróbáltatásokban edzett hős ka­tona meghatódottan vette tudomásul a ne- messzivü ajánlatot, átérezve, hogy az itt- honmaradottak is méltányolni tudják a ha­záért hozott áldozatot. Szolgálatos gyógyszertárak Fortuna-gyógyszertár, Mátyás Idrály-ter 83. Távbeszélő: 21-5‘1. Hygea-győgyszertár, Széchenyl-tér 32. Távbeszélő: 24-04. Victoria gyógyszertár, Horthy Mlklós-ut 47. Távbe­szélő: 15-69. Opera-gyógyszertár, Hunyadi- tér 1. Távbeszélő: 11-96. Az Atlanti-Charta alkonya — A fővárosba utazott Szász Ferenc dr. alispán. Szász Ferenc dr., Kolozs vár­megye alispánja szerdán reggel hivatalos ügyek intézésére Budapestre utazott. Az alispán előreláthatólag szombaton tér Vissza a fővárosból. — Áthelyezések. Az ígazsagügyminisz- ter Telegdy Géza dési királyi járásbiró- sági telekkönyvvezetőt a kolozsvári já­rásbírósághoz helyezte át. Herczegh László teleki királyi járásbirósági telek­könyvvezetőt a marosvásárhelyi járásbí­róságra áthelyezte. Kiss Albert sepsi­szentgyörgyi királyi járásbirósági telek­könyvvezetőt pedig a debreceni járásbíró­sághoz helyezte át. — Elmarad Kemény János báró mára tervezett előadása. A Népművelési Bi­zottság és a MANSz kulturális szakosz­tályának előadássorozatában Kemény Já­nos báró, főigazgató március elsejére ter­vezett előadása, elutazás miatt elhalasz­tódott. Az előadás idejét közölni fogjuk. TELI SPORT Csegezyj — Felhívás a Munkást oiskola IV. fél­éves hallgatóihoz. A Munkásfőiskola ve­zetősége ezúton hivja fel a IV. féléves hallgatók figyelmét, hogy a március 1-én, szerdán este 7 órakor kezdődő előadás, amelyet Zathureczky László dr. „Kémiai világkép“ cimen tart, a bemutatandó kí­sérletek miatt a szokástól eltérőleg a Pasteur-intézetben lesz. Bejárat a Kert-u. 6, szám glatt, Az Atlanti-Charta két és fél éves. Amint emlékezetes, 1941-ben Roosevelt és Chur­chill megbeszélésének eredményeképpen jött létre. Az Atlanti-okmány három fontos pontot tartalmaz. Az első pontban Amerika elnöke és Anglia miniszterelnöke leszögezi, hogy nem kívánnak senki hátrányára te­rületi nyereségre szert tenni... A második pontban a felek azt fejezték ki, hogy eset­leges határmódositásokat csak az érdekelt felek hozzájárulásával vesznek tudomásul. A harmadik pont minden népnek azt a jo­gát ismeri el, hogy kormány- és államfor­máját maga választhassa meg. Ezt a jogát egy népnek sem lehet elvitatni. \ Az Atlanti-Chartára a megkötését és megszövegezését követő első Időkben sokan hivatkoztak és sokan Idézték feltételeit. Rö­vid Idő múlva azonban az Atlanti-Charta elvei feledésbe mentek és elsősorban azok feledték el tételeit, akik megkötötték. XJjabb paktumok, szerződések, megállapodások jöttek. És éppen azok kötöttek újabb meg­állapodásokat, akik az Atlanti-Chartát Is életrehivták. Egyesek azt Is megállapítot­ták, hogy az uj megállapodások és az At­lanti-Charta elvei között nagy ellentmon­dások vannak. Ma már ritkán Idézik a Chartát, sokan a létezését is tagadják, de akadnak még ma Is olyanok, akik magya­rázzák, kommentálják, sőt dicsőítik, mások belemagyaráznak, hozzáadnak, elvesznek belőle. Ez az okmány ma már annak a gyanú­nak kereszttüzébe került, hogy nem Is any- nyira a tiszta emberi idealizmus elöharco- sai hívták életre, hanem olyan férfiak, akik saját Imperializmusuk eszközének gondolták ezt az okmányt Is, politikai manővereiket ezzel takarják és ők maguk is úgy értel­mezik a Charta egyes pontjait, ahogy éppen a legjobban megfelel. Határmódositások, területi változások csupán az érdekelt felek hozzájárulásával ?' A gondolat maga nagy­szerű. A népek akaratát kifejezésre • kell juttatni, úgymond, méghozzá „szabadon“. Hogy azonban ezt a gondolatot, miképp kell alkalmazni a gyakorlatban, arról már vitatkozni lehet s az egyezmény maga erről nem tartalmaz semilyen konkrétumot Vájjon hogyan lehetne alkalmazni az At­lanti-Charta két lényeges pontját a Szov­jetunióra és a Szovjet mellett élő kisnépek- re? Ha emlékezetünk nem csal, a Szovjet a Balti-államok lerohanásakor szintén a népakaratra hivatkozott. Ez a pont külön­leges érvénnyel vonatkozna ma Iámét a Balti-államokra és Finnországra, mert azok sohasem érezték olyan hatalmas súllyal magukra nehezedni a szovjetimperiallzmus súlyát, mint éppen napjainkban. Ázsiából ezúttal csupán Irán példájára mutatunk rá. az indiai probléma ecsetelését ezúttal mel­lőzzük. Ami a Szovjetunió külügyi elkép­zelésének revízióját Illeti, gondoljuk, erre- vonatkozóan sem szükséges külön kiemelni, bogy gyökeres és elvi változást eddig sem a hadviselő államok, sem pedig a teljesen semleges államok politikusai nem fedeztek fel. A Szovjetunió jellegzetesen központién irányított diktatórikus hatalmi komplexum s nyilvánvaló, hogy a részállamok semmi­féle olyan eszköz felett nem rendelkeznek, mely őket különvéleményükben esetleg tá­mogatná és függetlenségüket biztosítaná Is. Az angol sajtó ma már csupán elvétve idézget az Atlanti-Charta elveiből. Az angol külügyminisztériumhoz közelálló folyóirat, a Nineteenth Century and Aftern — amint semleges forrásból 1* megállapítható — legutóbbi számában a kisállamok függet­lenségének a gondolatát veti fel, de végülis azt a kérdést kockáztatja meg, hogy füg­getlen lesz-e a jövőben Lengyelország és egyáltalában van-e értelme annak, hogy Európa maga független legyen T A lap an- kétszerüen fordul kérdésével a brit, az amerikai és a szrvjet kormányhoz. Magyar- országon is sokan tudják, hogy a Nine teenth Century“ áz egykori hírhedt állam­titkárnak, Vabsittartnak lapja, aki külügyi ambícióit ma Is a gyűlölet legélesebb hangnemében éli ki. Vansittart ma is a régi angol politikai álláspontot képviseli. Erős Angliát akar, ami csak a kontinensen létre­hozandó. egyensulyhelyzet megteremtésével érhető el. Ez azt Is jelenti, hogy a Szov­jetunió túlságos megerősödését is meg kelt akadályozni. Vansittart és köre tehát hom­lokegyenest ellenkező állásponton van, mint például a Naily Mail“, mely a legutóbbi napokban Ismét elismerte a Szovjetunió jo­gát egész Európa elfoglalására. „Ezt a megoldást tartjuk a legcélravezetőbbnek“, — hangpztatta a „Daily Mail“, annak a hozzáadásával, hogy Európa népeinek bele kell nyugodniok a változhatatlanba és alá kell vetülök magukat a Szovjet akaratának. Vansittart és köre, mikor egyensúlyt akar Európában, pillanatig sem gondol a finn nép, vagy a Balti-államok függetlenségére, csak az angol világbirodalom fenntartásá­nak gondolata vezérli. Az angol imperia­lizmus ugyanis a Szovjetunió túlságos meg­erősödésével a legsúlyosabb veszélybe ke­rülhetne. Sokan a legutolsó ChurchiU-beszédtöl vártak választ egyes kényes kérdésekre. Azóta megállapítható, hogy Churchill a kényes pontokat és problémákat a legna­gyobb óvatossággal kezelte, annál is in­kább, mert a szövetséges táborban esetleg felötlő ellenvéleményre is különös figyelem­mel készült fel. Anglia számára ma még inkább, mint valaha, nem közömbös a Szov­jetunió véleménye, de Amerika magatartá­sától is sok függ. Londonnak óvatossággal kell kezelni a brit domíniumok ügyeit is, ezek a domíniumok számtalanszor bizonyí­tották már be eddig is, hogy könnyen kap­hatók az Egyesült Álamokhoz való lecsat­lakozásra. Smuts maga Is számos alkalommal kelt ki a túlhajtott brit centralizáció ellen, a kana­dai sajtó pedig szintén nem akar egyebet, mint nagyobb függetlenséget és ebbeli tö­rekvéseiben éppen az Atlanti-Charta szel­lemére hivatkozott. Az angolszász hatal­mak azonban az Atjantl-Chartát nem ve­szik túlságosan komolyan s esetleg azokat a részeit hangsúlyozzák ki, amelyek poli­tikai előnyt jelentenének a háború mostani elharapózott állapotában, az esetleges hát­rányt jelentőket pedig, melyeket éppen a domíniumok használhatnának föl a kizsák­mányoló anyaország ellen, elhallgatják. A kisállamok népei, amelyek csupán saját ma­guk fegyvereiben és életrevalóságukban bízhatnak, semmiképpen sem bízhatnak a két és félévvel ezelőtt megszövegezett és aláirt „megállapodásokban“. Es ma különö­sen bizalmatlanul olvasgatják az Atlanti- Charta egyes pontjait, hamar keresztülslk- lanak rajtuk. A kisállamok a megsemmisü­lés veszélyének vannak kitéve és ezt a ve­szélyt egyesegyedül a fegyverek ereje há­ríthatja el róluk. m. Kolozsvárnak, szellemi központnak, ki kell hatnia az ipar fejlődésére-« mondolta LoVoisváii előad«* «»been Ruisc Rezső Kolozsvár, február 29. A Mérnök- és Épí­tész Egylet kolozsvári tagozata érdekes előadást rendezett az Iparátrétegezés kor­szerű feladatairól. Ennek során Rulsz Re­zső, a Magyar Városok Országos Szövetsé­gének előadója tartott magasszinvonalu előadást. Az előadó mindvégig érdekes előadása az Ipartelephely választás problémájának fejlődéséből Indult ki. Rámutatott arra, hogy mik voltak azok az okok, amelyek az Ipart a nagyvárosokba vonzották. Ezután részletesen Ismertette azokat az okokat, amelyek miatt a magyar ipar Budapestre tömörü’t, majd az ipartelepek nélkül ma­radt vidékek helyzetét tárta fel. Rámuta­tott arra, hogy az Ipar vidéki fejleszti-e uj nyersanyagok révén biztosítható csak. Csatlakozott Bornemisza Géza iparügyi mi­niszternek ahhoz a megállapításához, hogy a meglévő Ipartelepeket nem szabad lebon­tani azért, hogy vidékre helyezzék. Az ilyen folyamat igen hatalmas nemzetgazda­sági terheţ jelentene. Az előadó szerint a háború után a mező­gazdaság belterjesebbé fejlődése Ipari nyersanyagokat is biztosit majd, de az iparfejlesztést lehetővé teszi az is, hogy a mezőgazdasági népréteg életszínvonala szá­mottevő mértékben emelkedni fog. Az ilyen módon kialakuló iparte epek megválasztá­sánál a kormányzat tanácsadással és meg­felelő eszközökkel oda fog hatni, hogy ezek térbeli elhelyezése a vidék számára kedvezőbb legyen, de általános nemzetgaz­dasági szempontoknál fogva is megtelek) rétegekben alakuljanak ki. Foglalkozott az előadó Ko'ozsvár ipari helyzetével Is. Rámutatott arra, hogy az ipar Kolozsváron a századforduló óta szá­mottevő mértékben fejlődött. Amig 1900- ban 7914 iparban foglalkoztatott munkás volt a városban, addig 1930-ban 13.578. Az 1930. évi 1547 iparvállalattal szemben 1940- ben 2291 volt. Az ipar fejlődése a kétsze­res uralomválto^ás ideje alatt la megnyil­vánult. A város nagyipari vállalatainak száma 30 év alatt 27-röl 81-ré emelkedett. A további fejlődésnek Kolozsváron számot­tevő lehetőségei vannak. A környék nyers- anyagklncse sokféle vállalat létesítésére ad lehetőséget, de a nagyszámú tlsztvlselöré- teg fogyasztókészsége is biztosítja az Ipar gazdaságosságát. A helyi és környéki nyersanyagok feldolgozásán kívül Kolozs­várnak, mint szellemi gócnak Is ki kell hatni az Iparfejlődésre. A magyar divat Irányítója, a korszerű, magyar bútorterve­zés és gyártás hazája kell Kolozsvár jövö Iparának magja legyen. Az élénk figyelemmel kísért előadást a közönség lelkes tapsokkal köszönte meg. A Mérnök és Építész Egylet nevében Moll Elemér városi műszaki tanácsos, a szak­osztály alelnöke mondott köszönetét a ní­vós előadásért. Uzsorabiróség elé kerültek a borjakkal üzérkedő gazdák Kolozsvár, február 29. Az elmúlt nyáron Abraliám István kolozsvári lakos Mákó­falva és Inaktelke községek tehenes gazdái­tól borjakat szerzett be levágásra a ható­sági árnál drágábban. A vevő és eladók el­len uzsorabirósági eljárás Indult. A kolozs­vári törvényszék mellett müködö uzsorabiró- ság egyesbirája, Sebesey Gábor dr. törvény- széki hlró a mákófalvl Kelemen Jánosra és Albert Istvánra 300—300, Horvát Istvánra és Kis Gál Ferencre, továbbá Nagy KáUó Mártonra és Fazekas Nagy Jánosra 500— 500 pengő, Kudor Istvánra — szintén Inak- telkéröl — 300 pengő pénzbüntetést szabott ki az árdrágításért, Drigla Péterné és Csóka Péter almásköb- lösi, valamint Both István türei lakosok ga­bonát rejtettek el az őszi cséplések alkalmá­val. Both István és Drigla Péterné 600—600, Csőka Péter pedig 200 pengő pénzbüntetést kaptak a honvédelmi törvénybe ütköző vét­ségükért. Déri tel János ugyancsak gabonát rejtett el, Tűre községben. Az elrejtett ga­bonát falubelije, Deritei István vásárolta meg tőle. Ezért Deritei Jánost 600 pengőre, Derltal Istvánt 3Ö0 pengőre Ítélte az egyes uzsorabiró. Egy pár bakancsra való feketén szerzett bőr juttatta uzsorablróság elé Sándor Já­nos egerbegyl lakost. Korda Csaba dr. ki­rályi ügyész vádbeszédére az uzsorabiró 150 pengő pénzbüntetéssel sújtotta Sándor Jó­zsefet. A kiszabott büntetések jogerősek. ■— Huszonöt embert kényszerlakhelyre utaltak Horvátországban. A Marburger Zeitung jelentése szerint a'horvát belügy­minisztérium minisztertanácsi határozat alapján a közbiztonság ellen elkövetett kihágás miatt 25 embernek kényszerlak­helyet jelölt ki. Ezek között 5 kommu­nista és 18 lengyel menekült van. — Ellopták két aranyóráját. Abrudán Farkas Petőfi-utca 3. szám alatti lakos bejelentette a rendőrség bűnügyi osztá­lyán, hogy lakásáról egy bezárt kazettá­ból ismeretlen tettes ellopott két dupla- fedelü aranyórát. Kára 6000 pengő. — Pisztrángtenyésztési tanfolyamot rendeznek. Az országos halászati felügye­lőség az országos halélettani és szenny- vizvizsgáló intézet közreműködésével a* ország pisztrángos vizeinek belterjes gon­dozása, a hazai pisztráng, a pérhal és a galóca tenyésztésének fokozása érdeké­ben 1944 március hó 16-tól 26-ig tanfo­lyamot tart. A tanfolyam hallgatása in­gyenes és arra bárki jelentkezhet. A je­lentkezők kérvényüket 1944 március 7-ig a m. kir. Országos Halászati Felügyelő­séghez (Budapest, V. Visegrádi-köz 7.) nyújtsák be. A résztvevők élelmezésükről és elszállásolásukról Budapesten maguk tartoznak gondoskodni. A tanfolyam gya­korlati része alatt az elszállásolásról a tanfolyam vezetője gondoskodik, annak költségeit azonban a résztvevők megtérí­teni kötelesek. Az elméleti előadások és a laboratóriumi bemutatások március 16-tól 22-ig tartanak. Az előadásokat az Országos ni. kir. Halélettani é3 Szenny- vizvizsgáló Intézet, IV. sz. pavilion (Bur dapest, II. Hermann Ottó-ut 15.) tartják. A gyakorlati helyszíni előadások és be­mutatások a Lillafüred melletti állami pisztrángtenyésztő tangazdaságban már­cius 24-től 26-ig tartanak. A tanfolyam befejezése után az országos halászati fel­ügyelőség a tanfolyam látogatásáról a résztvevőknek igazolványt ad. Ha a tan­folyam résztvevői a m. kir. erdőigazgató­ságtól, vagy magánuradalmak erdészeti üzemvezetőségétől a tanfolyam után tel­jesített 2 évi gyakorlatról bizonyítvány, nyal rendelkeznek, a felügyelőségnél vizs­gára jelenkezhetnek. Sikeres vizsga a „pisztrángtenyésztői halászmester“-! cim viselésére jogosít és pisztrángos tógazda­ságok, valamint pisztrángos nyiltvizek kezelésére képesít,

Next

/
Thumbnails
Contents