Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-13 / 35. szám
1944. FEBRUÁR 13 3 Kuetiüjsxg Finnország még nem dSntött az amerikai jegyzékről Angolszász válasz XII. Pius pápa lillaliozására: Casfel Cüandolfo Eradiövezel! Válság a löröb>angoEstás2 viszonyban Öt néme* hadosztály támadja a netfunói hídfőt Jól halad előre Krivojrognál és Cserkaszinál a német ellentámadás AZ AMERIKAI JEGYZÉK minden’ Miás eseményt háttérbe szőrit Helsinkiben. A kormány és a politikai csoportok képviselői élénk tárgyalásokat folytatnák s hangsúlyozzák, Jhogy behatóan tanulmányozzák az amerikai közlést. A döntés azonban aligha várható egyik napról a másikra, mert sok tényezőt kell meghallgatni, köztük katonai szakértők véleményét is. Blüher helsinki német követ visszaérkezett németországi útjáról a finn fővárosba és látogatást tett Ramsay finn külügyminiszternél. A látogatás alkalmával módja vö t ismertetnie azt a nézetet, amely a legutóbbi órákban berlini mértékadó körökben kialakult. A „Pester Llyod“ berlini tudósítója szerint az angolszász hatalmak most a jelek szerint hajlandók a Kremlt ténylegesen segíteni Euórpa ellen irányuló terjeszkedési politikájában. A német sajtó s a német hivatalos körök azonban tartózkodóak és a legtávolabbról is el akarják kerülni azt a benyomást, hogy Németország befolyásolni kívánná a finn kormány döntését. Hangoztatják azonban, hogy az angolszász-orosz nyomás a finneket az elé a döntés elé állítja, hogy tovább harcoljanak országuk szabadságáért, vagypedig feltétel nélkül alávessék magukat a moszkvai terjeszkedési politika követeléseinek. A finr sajtó hangja berlini megítélés szerint teljesen egyértelmű a kérdés tekintetében és a német fővárosban ezért is nyugalom mai tekintenek a helyzet alakulása felé. A Magyar Távirati Iroda Stockholmból úgy értesül, hogy a finn politikai körök még mindig- tájékozatlanok az orosz békefeltételek tárgyában. A szociáldemokrata párt parlamenti csoportja Tanner pénzügyminiszter jelenlétében ülést tartott és hivatalosan kimondotta, a legfőbb ideje, hogy a kormány közölje, voltaképpen mit tartalmaznak az orosz feltételek. Több svéd lap is kifejezésre juttatja azt a felfogást, hogy mielőtt a finn kormány állástfoglal, előbb a legfontosabb tájékoztatást kell szereznie Oroszországnak Finnországra vonatkozó politikája tekintetében. t * A LENGYEL KÉRDÉSBEN Londonba küldött Sztalin-Ievél tartalmát az angol kormány nem hozta nyilvánosságra s azzal kapcsolatban nem is adott ki hivatalos közleményt. Az' „Exchange Telegraph“ cimü angol lap diplomáciai munkatársa azonban feltevéseket közöl a levél tartalmáról. Feltehető, irja, hogy Sztálin feltétlen szükségességnek mondotta a Curson-vonal elfogadását, aminek ellenében Lengyelország megfelelő, vagy messzemenő területi kártalanításhoz jutna nyugati irányban. Sztálin ezenkívül éles bírálatot mondott levelében a londoni lengyel menekült kormány egyes t Mélységes fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva jelentjük, hogy szeretett munka-1 társunk és hűséges barátunk Vancza lános m. itir. áll. népiskolai tanitó, 54 éves korában áldásos tanítói | működésének 34. évében súlyos í szenvedés után nemes lelkét | visszaadta Teremtőjének. Felejthetetlen munkatársunk I földi maradványait 1944. február hó 14-én déli 12 órakor a* há- zsongárdi temető nagykápolnájából a rom. kát. szertartás után fogjuk örökf pihenési helyére ki- [ sérni. A tanítók nagy mestere az Urj Jézus adjon neked örök jutalmat] apostoli munkádért. A Monostor úti áll. népiskola | TANTESTÜLETE. tagjairól, majd újból határozottan kijelentette, hogy nem hajlandó olyan területekről tárgyaim, amelyeket a Szovjetunió törvényes alkotó részének tekint. Az „Exchange Telegraph“ szerint a brit kormány és a lengyel menekült bizottság között már meg is kezdődtek az előzetes tárgyalások. Brit oldalról azonban kijelentik, hogy most már a lengyel kormányon van a sor újabb és gyor3 lépések megtételére. A lengyel kérdéssel kapcsolatban illetékes német helyről a következőket közölték tájékoztatásul — jelenti a Magyar Távirati Iroda Berlinből: Az angol hírszolgálati iroda diplomáciai munkatársa utalt arra, hogy Churchill és Sztálin között a lengyel—szovjet kérdésben levélváltás történt. A levelek tartalmáról semmitsem tudnak, felteszik azonban, hogy Sztálin válaszolt Churchill levelére, amelyet a moszkvai brit nagykövet legutóbbi utján vitt magával, azóta közölték a lengyel emigráns kormánnyal. Hivatalos közleményt ebben a kérdésben egyelőre nem várnak. A brit hírszolgálati irodának ez a közleménye csak annyiban érdekli Berlint, amennyiben e levélváltás körülményeiből és főleg abból a tényből, hogy Sztálin válaszát nem közölték a nyilvánossággal, a válasz tartalmára következtethetnek. Berlini politikai körök azon a véleményen vannak, Sztálin válasza annyira kedvezőtlen, hogy a brit kormány közzétételét nem tartja ajánlatosnál:. * AZ ANGOL-TŐRÜK VISZONYBAN a helyzet alakulása holtpontra jutott, sőt bizonyos mértékben válságról lehet beszelni, állapítja meg a „Times“ ankarai tudósítója, — jelenti .a Magyar Távirati Iroda a török fővárosból. Az az angol vezérkari bizottság, amely még a mult év decemberében érkezett Ankarába, nem régen dolgavfegzet- lenül volt kénytelen hazautazni. A londoni török nagykövet újabb ankarai tartózkodása is a válsággal van összefüggésben és nem is valószínű, hogy visszatér állomáshelyére, amig nem alakul ki bizalmasabb légkör mind a két fél magatartásában az együttműködés számára. Megállapítható, hogy angol részről liárom hónap éta a legerősebb nyomást fejtik ki Törökországnak a háborúba való mielőbbi belépése érdekében, török részről viszont csodálatra méltó nyugalommal és bizalommal tartanak ki a nem hadviselés eddigi álláspontja mellett. A mostani válság tulajdonképpen a kairól tárgyalásokon kezdődött, amikor az angolok Törökországnak a háborúban való tevékenyebb , közreműködését sürgették. A második kairói tárgyaláson Inönü köztársasági elnök rámutatott arra, hogy országának a jelenlegi körülmények között való liadbalépése jóvátehetetlen pusztulásba döntené a török nemzetet, viszont úgyszólván semmi segítséget nem jelentene a szövetségeseknek. A török álláspont világos: amíg az ország szabadsága és függetlensége nincs veszélyeztetve, kivttl akar maradni a háborún, a szerződéses kötelezettségeknek pedig csak úgy hajlandó eleget tenni, ba a kétoldali szerződésből folyó kötelezettségeket mindkét fél egyaránt teljesiti. Ha az angolok azt állítják, hogy a török szövetségesbe vetett minden bizalmuk ellenére sem közölhetik azokat a titkos terveket, amelyeknek végrehajtásától a háború kibontakozása függ, a törökök jogosan felelhetnek rá, hogy vaktában nem bocsátkozhatnak olyan kalandba, amelytől a nemzet léte, vagy pusztulása függ és nem kívánnak ágyutöltelék lenni idegen érdekek szolgálatában. Ha az angolok a török hadseregnek Ígért megfelelő felszerelést biztosítani tudnák, ha a hadbalépés esetén a Balkánon a roppant erős németek ellen megfelelően támogatnák a törököket, és megállapítható lenne, hogy az angolszászok felkészültek az Európa elleni összpontosított támadásra, — amelynek csak egyik szakasza lenne a Törökország felöli harctér — akkor, amennyiben a török vezetők Törökország érdekében állónak látnák a beavatkozást és a török érdekeken kívül a jövö európai rend kialakulását hathatósabban szolgálhatnák vele, török felfogás szerint csak akkor kerülhetne sor Törökország hadbalépésére. Ankarában azonban ugylát- szik, nem bíznak az előbbi feltételek rövid idő alatt való bekövetkeztével, tehát továbbra is határozottan kitartanak a nem- hadviselés eddigi álláspontja njellett. A török kérdésről a „Basler Nachrichten" kairói tudósítója a kővetkezőket jelenti: Azok az ankarai jelentések, amelyek szerint Törökország nem hajlandó további katonai kötelezettséget vállalni a szövetségesek iránt, a Közép-Kelet jólértesült köreiben nem okozott meglepetést. A jelenlegi zsákutca, amelybe az angolszászok és a töt rökök közötti megbeszélések jutottak, meg- erösiteni látszik azt a Kairóban uralkodó véleményt, amely szerint az a donai és a kairói értekezleten a szövetségeseknek nem sikerült elérniük fő céljukat, tudniillik azt, hogy Törökország Portugália példájára repülőtámaszpontokat bocsásson rendelkezésre. Ugylátszik. különösen négy kérdés körül alakultak ki a nézeteltérések a tárgyaló felek között. Ezek a kérdések a kővetkezők: 1. az a veszély, amelynek Törökország kitenné magát; 2. a légi és szárazföldi haderő nagysága, amelyre szükség volna a török városok, különösen Isztanbul megvédéséhez; 3. a hadianyag kérdése, amelyre Törökországnak szüksége lenne abban az esetben, ha eddigi magatartását megváltoztatná; 4. a török katonai körök idegenkedése attól, hogy Tráciát csupán török erőkkel védelmezzék. Törökországban azt hiszik, hogy a németeknek nem okozna semmiféle nehézséget, hogy szükség esetén Trácia ellen harcedzett hadosztályokat vonultassanak fel. * A SPANYOL KÉRDÉSRŐL nyilatkozott az angol alsóházban Eden angol külügyminiszter. Azt az érdekes kijelentést tette, hogy amikor Hoare angol nagykövet Madridba ment, maga részéröl nem számított arra, hogy Hoare hat hónapig Madridban marad. Az angol nagykövet azonban most is ott van és ö úgy véli, hogy ezért Hoare-t elismerés illeti meg. A nagykövet egyébként Spanyolországban a kormány politikáját követi és azok a vádak, amelyekkel Bevin munkáspárti képviselő Hoaret illette, nem a nagykövetet érték, hanem a brit kormányt és öt, a külügyminisztert. A nemzetközi válságos helyzet — mondotta végül Edén — éppen olyan feszült, mint a mult évben. A legközelebbi idő a háború legkeményebb idejének fog bizonyulni és ebben az időben nem szeretném uj emberrel betölteni madridi követségünket. V AZ AN GOI. KOMMUNISTÁK LAPJA, a „Daily Worker“ egyik utóbbi számában arról panaszkodik, hogy Angliában egyre növekedik a zsidóellenes hangulat — és ezzel egyrészt újabb bizonyságát szolgáltatja a bolsevista-zsidó játékösszhangnak, másrészt megmutatja azt is, hogy Angliában is vannak emberek, akik belátnak a kártyák mögé. Az angol kommunista lap szerint Haekney- ben, London egyik városrészében újabban nagy. zsidóellenes falragaszok jelentek meg ilygn felírással: „Zsidó háború!“ „Ezért a háborúéit a zsidók a felelősek!“ 44A TERRORTÁMADÁSOK FOKOZÁSÁRA SZÁMÍTANAK NÉMETORSZÁGBAN, írja a „Basler Nationalzeitung" berlini levelezője, mert a szövetségesek számara a pusztulás munkájának folytatása most már tekintélykérdéssé vált. Német részről a ténynek nem tulajdonítanak katonai fontosságot, ellenben nagy figyelemmel kisérik a megszállt nyugati területek ellen körülbelül négy hét óta szakadatlanul tartó légi támadásokat, mert azok valószínűleg összefüggenek az invázió tervével. Másképpen aligha lehet megmagyarázni, miért indulnak angolszász repülök naponta nagy rajokban az Atlanti-fal ellen. Berlinben azonban rámutatnak arra, hogy az angolszászok eddig elért eredményei csak növelték a németeknek erődítési müveibe vetett bizalmát. Azt a tényt, hogy az ellenség sem nagyon reméli a légitámadásoktól a német háborús gépezet megbénítását, mutatja Steward Oliver őrnagynak az „Evening Standard“ katonai szakértőjének legutóbbi cikke. Amilyen dőre volt az az állítás, — irja — hogy ebben a háborúban a németek nemsokára kifogynak a benzinből és hadi gépezetüknek meg kell akadnia, éppolyan dőre az a felfogás is, hogy a német haditermelés az ellenséges légitámadások miatt elsorvad. A valóságban a német termelés emelkedett és a repülőgépek műszakilag még jobbak. Semmiféle bizonyság sincs arra, hogy Németország bármilyen téren szűkölködnék és háborús erőfeszítései gyengülnének, különösen a légierőben, vagy hogy nem rendelkezik elegendő katonával a repülőgépek személyzetének pótlására- 1 *AZ IDŐJÁRÁST OKOLJÁK angolszász körökben azért, hogy a nettunói hídfőállásban lévő csapataik helyzete rendkivül megnehezedett. Roosevelt a pénteki sajtóértekezleten azt mondotta, hogy a szövetségesek szempontjából kedvező mozzanat volt a hajóhad támogatása és a légi fölény, ezt azonban a rossz időjárás miatt nem lehet kihasználni. Zürichbe érkezett hirek szerint Kessel- ring csapatai pénteken folytatták és fokozták támadásaikat a hídfőállás ellen. Különösen súlyos harcok tomboltak a Cisterna, Caroceto, Aprilia szakaszán- A britek ellentámadásra indultak Caroce- tónál, de a németek néhány órás harc után kiindulási állásaikba vetették őket vissza. Az angol haditudósítók a hidfő helyzetét továbbra is veszélyeztetettnek mondják. Nápolyi jelentések úgy vélik, hogy a németek öt hadosztállyal támadnak erős páncélos támogatással. A legközelebbi napokat válságosnak tartják, válságosabbnak a salernói német ellentámadásnál is. Az angolszász főhadiszállás egyik szóvivője pénteken este kijelentette, hogy a hídfőn a helyzet komoly. Bár nincsenek jelei annak, mondotta, hogy a szövetséges csapatokat a hidfő kiürítésére lehetne kényszeríteni, de a kezdeményezést elvesztették és a legsúlyosabb harcban állanak elsőrangú német kötelékekkel. Mackensie King kanadai miniszterelnök a nettunói tapasztalatokból borúlátó következtetéseket vont le az európai Invázió szempontjából. Ha majd megindul a, támadás az amerikai szárazföld ellen, — mondotta, — hasonlóképpen adódhatok olyan előre nem \látott körülmény, 'mely a háborút nem napokkal, vagy hónapokkal, hanem évekkel meghosz- szabbithatja. Berlinben kijelentik, hogy Nettunónál a helyzet az angolok és amerikaiak szempontjából tovább romlott és alkalmas arra, hogy az eddigi borúlátó hangulatot az angolszász világba még komorabbá tegye. Cassiónál tovább folynak a súlyos harcok s hogy- azok további kialakulására milyen hatással lesz a nettunói hidfő helyzete, azt a közeljövő fogja eldönteni. * «
