Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-13 / 35. szám

Vasárnap

1944. 1 e br uür 13

Ára 30 fillér

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL AS NYOMDA: KOLOZSVÁR. BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — l’OSTAFIOK: 7L SZ, KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.00 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

Bornemisza Géza iparUgyi miniszter:

Valószínű, hogy Kolozsvár már a jövő évre földgázhoz jut

Az ipciügyi miniszter Kolozsváron seregszemléi taifott Erdély iparosításának problémáiról

Elismerés a gyáriparnak, a kézműiparnak és a magyar munkásnak

lí nlnvcu'iti* 1 A mínf «v,»« ___ ' v _ u .n . ...„...„i A« vmviÁlnm l’wvn'tf At«nulr

Kolozsvár, febr. 12. Amint már jelentettük, Bornemisza Géza Iparügyi miniszter pénteken délután meghallgatta az erdélyi gyáriparosok és a kolozsvári kisiparosok panaszait és kívánságait. Az előterjesztések meghallgatása után Bornemisza miniszter

az EGyOSz ülésén valaszo't az elhangzott felszólalásokra és nagy beszédben ismertette a 'kormány erdélyi iparpolitikájának legfontosabb kérdéseit. A miniszter válaszát az alábbiakban foglalhatjuk össze:

A* erdélyi iparfefieszlés» fényezői

— Engem az a gondolat és szándék hozott ide, hogy, Erdély ipari társadalma kisebb- nagyobb problémáinak megoldását keressem és megtaláljam. Azok a felszólalások, amelyek elhangzottak, önmérséklettel, a való helyzet figyelembe vételével tárták elém azt a sulyos állapotot, amely, mint mindny ájan tudjuk, a háború következménye, amely nálunk is kétségtelenül igen nagy csapást mért az ipari fejlődés töretlen vonalára. Tudom, hogy a gyáripart súlyosan érintik az anyaggazdálkodás nehézségei, nemkülönben a bürokrácia sokszor ócsárolt nehézkessége. Ezeken a nehézségeken, amennyire lehet, segítenünk kell. Töretlen erővel kell dolgoznunk a nehéz körülmények között is, hogy fel tudjunk készülni a háború utáni feladatokra is.

— Elsősorban azokról a kérdésekről kell szótanom, airtslyek Erdély iparának jövő fejlődését tartják szem előtt. Nem először foglalkozom Erdély iparának kérdéséivé1, mert ezen a téren többször volt alkalmam Erdély iparának vezetőivel érintkezni. Erdély egy részének visszatérése után, mint az Ipari Munkaszervező Intézet vezetője a helyszínen tanulmányoztam Erdély gyáriparának kérdéseit. Ez az intézet egyike

volt azoknak a jelentős segélyforrásoknak, amelynek révén Erdély gyáriparának teljesítőképességét rövid Idő alatt be tudták kapcsolni az ország gazdasági életébe. Ebben a törekvésben első lépés volt a közlekedés helyreállítása, amelyet — valljuk be őszintén — a magyar kormány Igen nagy áldozatkészséggel, nagyvonalúan és azt lehet mondani, hogy a mai viszonyok köz.btt igen rövid idő alatt tudott megoldani. Meg kell azonban mondanom, hogy a közlekedési hálózat fejlesztése terén még Igen sok a tennivaló, mert például Székelyudvarhely még mindig vasút nélkül van. A probléma súlyosabb részén azonban már túl vagyunk, a legjelentősebb lépés már megtörtént és hiszem, hogy Erdély gazdasági életének az ország gazdasági életébe való bekapcsolása százszázalékosan sikerült.

— Erdély iparosításának második problémája az energiakérdés. Észak-Erdély, mint tudjuk, szénben meglehetősen szegény. Az erdélyi szén kalóriában és minőségben gyenge, úgyhogy távoli vidékekről, a Dunántúlról ke’l szenet ide számtani olyan időkben, amikor a háborús ipar szükséglete állandóan fokozódik.

Az erdélyi földgáz és villany

— Az energiagazdálkodás továbbfejlesztése során elsősorban a földgáz jöhet tekintetbe. Azonban ez sem olyan egyszerű probléma. A gáztervetek centruma — mint ismeretes — nem került vissza. A kormány | minden igyekezete arra irányult, hogy kutatásokkal újabb földgázterületekkel gazdagítsa Erdély energiaellátását. A kutatások eredménnyel jártak és minden remény meg van arra, hogy félévesünkben nem fogunk csalatkozni s a földgáz Közép-Erdély energiaellátásának biztos és gazdaságos alapját fogja képezni. A földgázvezetéket elsősorban azon a vidéken kell kiépíteni, ahol nagyipari, nehézipari vá'lalatok vannak, mert földgázenergiára elsősorban nagy hőenergiát igénylő vállalatoknak, mint pé1- dául a kohászati, vasipari, bőripari üzemeknek van szüksége. A gázvezetékbe tehát be kell kapcsolnia Marosvásárhe'y vidékétől Nagybányáig és Kolozsvárig terjedő területet. A gáz elvezetése kétségtelenül hatalmas lendületet fog adni Közép-Erdély iparának, mert .ezáltal igen olcsó energiaforráshoz fog jutni és nemcsak a meglévő, hanem a ieendő iparvál’alatok számára is biztosítani fogja a fejlődés lehetőségét.

At ioor cecentrai zá*ó«

— Es Itt kell szólanom az ipari decentralizációról. Ezen nem azt értem, hogy a hivatalokat decentralizá jam. A hivatalok decentralizációja mindig egy-egy uj hivatal létesítését jelentené és az sem a kormánynak, sem a gyáriparnak nem lehet érdeke. Az Ipari decentralizáció nem azt jelenti, hogy meglevő budapesti ipartelepeket vigyünk vidékre, hanem azt, hogy a «üdéken lévőket fejlesszük tovább és újakat létesítsünk.

— Tisztában kell lennünk azzal, hogy Magyarország, noha az utolsó évtizedekben igen nagy ipari fejlődésen ment át, nem nevezhető ipari államnak, legfeljebb azzal tetszeleghetünk magunknak, hogy agráripari á'lam vagyunk. Az agráripari ország jellegét a termelt áru értéke szempontjából

el is értük, azonban foglalkoztatási aránya szám tekintetében messze vagyunk a paritástól. Nekünk, ha Európában kultrirélétet akarunk élni, és azt akarjuk, hogy minden dolgozó magyar ember tisztességesen megélhessen és nagyobb darab kenyérhez jusson, Iparunkat tovább kell fejlesztenünk, legalább Is olyan mértékben, mint az ..elmúlt évtizedekben. Tovább kell fejlesztenünk Iparunkat, mert a mezőgazdaságból élők száma sokkal nagyobb, mint amennyit a mezőgazdaság el tud tartani. Az ipar decentralizációjára szükség van és nem mam- mutüzemekre, hanem középüzemekre. Igyekeznünk kell az egészséges ipari decentralizációt megvalósítani. Ezzel a kérdéssel

már foglalkozom és remélem, hogy ennek az évnek első felében a törvényhozás ele terjeszthetem az ipari decentralizációs törvényjavaslatot, amelynek lényege az, hogy az állam különleges támogatásban fogja részesíteni bizonyos vidékeken létesítendő Ipari vállalatokat.

— Ez a kezdeményezés természetesen nem fog kiterjedni az ország minden részére, csak azokra, ahol a lakosság foglalkoztatása szemontjából elsősorban kívánatos ipartelepek létesítése. Ilyen vidéknek gondolom - Erdélynek a földgázvezeték által érintett részét és a Székelyföldnek a villamosvezeték által érintett vidékét

Erdélyben nagy haladást tett az ipari élet

— Az. anyagktutalás /nehézségein minden eszközzel Igyekszem segíteni. Ebben 9 termelési évben a katonai szükség etek kielégítése me'lett minden igyekezetem oda irányul, hogy a mezőgazdaságnak és az iparnak anyagellátását a termelés fenntartásához szükséges anyagokat minden körülmények között biztosítsuk.

—- Igyekszünk Erdély lakosságának, de külön figye’emmel leszek Erdély iarosságá- nak anyagellátására is és igyekszem lehetővé tenni, hogy az ipar dolgozzék, produkáljon. Meggyőződésem, hogy ha a boldog visszacsatolást nem követte volna a világtörténelem legnagyobb háborúja, már eddig is igen nagy haladásról számolhatnánk be az ipar fejlesztése tekintetében.

— A munkásság természetbeni ellátása terén jelentős javulás tapasztalható. Meg kell azonban mondanom, hogy a feketepiaci árakat nem lehet alapul venni a munkabérek megállapításánál. Lényegében sikerült a

' legnagyobb nehézségeket elhárítani és a hadiüzemi munkások ellátása tekintetében megnyugtató intézkedésekről és eredményekről számolhatunk be.

— iparos barátaimat arra kérem, legyenek figyelemmel arra a sulyos politikai helyzetre, amelyben ma egész Európa él. A

háborút nem ml Idéztük fel, hanem a sors kifürkészhetetlen akarata kényszeritett cele.

Bornemisza Géza iparflgyl miniszter erdélyi resi munkás lakások felavatása. A miniszter magyar munka bensőséges ünnepén. Mellett méltatja az ünnepség jelentőségét.

látogatásának legszebb mozzanata: az ege- az egyik munkásház tornácán vett részt a (jobbról) Bállá Mihály református lelkész (Finta Zoltán riportfelvétele)

A háború egy nemzetnek mindig a lét, vagy nem lét kérdését veti fel. De, ha sulyos megpróbáltatások várnak még reánk, legyünk tisztában azzal, hogy a mi sorsunk elsősorban tőlünk függ, a mi magatartásunktól azokban a nehéz napokban, amelyek esetleg ránk jöhetnek.

— Nincs és nem lehet magyar és magyar ember között többé olyan ellentét, — bármelyik társadalmi osztályhoz is tartozzék —■ amely a magyart a magyarral szembe állítsa. Ha vannak is felfogásbeli különbségek a magyar jövőt, szociális, társadalmi berendezkedésünket il’etőleg, mi megoldjuk magyar módra, de ha megtorpan a ml kitartásunk, akkor nem magyar i módra fogják e kérdéseket megoldani. Ne legyen különbség vagyonos és szegény ember között: csak magyarok vagyunk és csak magyarok lehetünk, ha át akarjuk Vészelni a vihart. Ezért kérem iparos barátaimat, tartsák szem előtt, hogy ezer és ezer munkás sorsáért fe’elösek, hogy azokat a kérdéseket, amelyek munkaadó és munkás között felmerülnek jóindulattal oldják meg. Minden erővel fenn kell tartanunk és meg kell szilárdítanunk a magyar ipar dolgozói között az egyetértést, mert hiszen mindnyájan a magyar ipar dolgozói vagyunk és akkor nem féltem a magyar Ipar jövőjét, de az ország jövőjét sem.

Bornemisza Géza iparügyi miniszter szavait a gyű és résztvevői többször szakították meg tetszésnyilvánításukkal és beszéde Végén percekig tartó tapssal üpnepelték a minisztert.

.í«»'»'»«'«ss »anialo m kis'ifor anyaqclláláspnali liiMinyos' lerületpin

Bornemisza miniszter pénteken este az ipartestületi panasznapon a felszólalásokra a következőkben válaszolt:

Bornemisza Géza iparügyi miniszter válaszában hálás köszönetét mondott az ajándékért, amely a magyar helytállás, az erdélyi magyar kézmüiparosság helytállásának szimbóluma. A legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg a kolozsvári ipartestület munkásságáról és rámutatott a kézmiiipa- rosság fontos szerepére a visszatért országrészben. Hangsúlyozta, hogy ez a társadalmi réteg a megszállás idején a rendíthetetlen magyar helytállás erős alapja volt. Párhuzamot vont a nagyipar és a kis- és kézműipar szerepe között és kifejtette, téves a a felfogás, hogy a kézmüiparosság halálra-