Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-09 / 31. szám
KzutiUjsxg 4 1944. FEBRUAR 9 Finnország állja a vihari! Fisszapiltantás az északi teslvérnép megpróbáltatásokkal teli háborús éveire Minden idegháborus kísérlet megtérik a finnek elszánt ellenálló erején Ha ebben az egész világot megrázó hatul- más viharban Finnország magatartásáról fogalmat akarunk alkotni, tudnunk kell és figyelmünket nem kerülheti el az a körülmény. hogy Finnország, amely 1941 óta Németország oldatán vesz részt a bolseviz- mus elleni hadjáratban, tulajdonképpen a* 1939-ets finn-orosz háborút folytatja ... a két háború közti szoros összefüggésről legutóbb Mannerheim marsall is, a finnek nagy hadvezére ks megemlékezett. A magyarság mái az elró, 100 napig tartó finn élet-halál küzdelemben különös érdeklődéssel és meleg rokonszenvvel fordult a finn testvérnép szabadságharca felé. amelyet akkor északi testvérünk úgyszólván teljesen egyedül viselt a hatalmas és eszközeiben nem válogatós ellenség ellen. Az erőviszonyok akkor Finnországra nézve drámaiak és tragikusak voltak, katonai győzelemre kilátás úgyszólván nem Is volt, a hosszú harcokban és a történelem ezer viharában és megpróbáltatásában megedzo- dött és hallatlanul megerősödött kis nép azonban mégis olyan hősiességgel vette fel a küzdelmet, az orosz kolosszus ellen, hogy bátorságával az égé«« müveit világ és ak kor még az angolszász nagyhatalmak ro- konszenvét és csodálatát is kivívta. Az 1941 óta tartó hadjáratban Finnország már nem állt egymagában, sokkal előnyösebb katonai és gazdasági feltételekké' vette fel a küzdelmet az örök rém ellen. Nem kellett már egymagában kiállni a félelmetes szomszéd megfékezésére, a kis nép harci ereje csak megsokszorozódott. A háborút azonban most sem másért, hanem csak létezéséé it, nemzeti függetlensége megőrzéséért, a politikai szabadság megóvásáért folytatta, — imperiálista célok nélkül. Finnország tudja, hogy miért harcol! Finn testvéreink nagyon jól tudják, hogy miért folyik ez a hatalmas, emberfeletti küzdelem, az emberi történet legnagyobb és legborzalmasabb háborúja, hisz ők ennek a háborúnak földrajzilag legkényesebb helyén, idegen hatalmi érdekek ütközőpontjában élnek. Csa'k a függet’enség lehet a háború vége, vagy pedig a könyörtelen megsemmisülés, megszűnése és halála mindannak, amiért érdemes volt eddig élni a magas, hideg északon, ,,az ezer tó országában". Ilyen szempontból kezelte és mérlegelte mindig a finnség a keletről és nyugatról egyaránt elhangzó fenyegetéseket, figyelmeztetéseket és „jótanácsokat“. A fenyegetések azonban nem befolyásolhatták a nemzet magatartását, az idegháboru minden borzalma sem volt elég ahhoz, hogy a legkisebb törést is létrehozza a nemzet testében. Az erős finn köztársaság a háború megpróbáltatásaival továbbra is meg akar birkózni. Kétségtelen, hogy az elmúlt esztendőben talán kevesebbet hallottunk és beszéltünk finn barátainkról, mint a bolsevizmus elleni hadműveletek kezdetén. A katonai és a hadászati helyzet más területekre irányította az érdeklődést. Egyes, talán nem is mindig jóakarata vélemények szerint, Finnország nz északi harctereken a mult évben beállott viszonylagos szélcsendet arra használta volna föl, hogy álláspontját revideálja és semlegességbe vonuljon vissza. Bizonyos, hogy Finnország —- elsősorban emberanyagban — nagyon sokat vesztett ebben a háborúban és a lakosság megtizedelése nem lehet közömbös a nép jövőbeni fejlődése szempontjából, a finn nép azonban sokkal büszkébb, nemzeti becaületérzése sokkal fejlettebb annál, semhogy megálljon a félúton, vagy — ami ennél is több egyenesen azok ellen forduljon, akik a nemzeti cé’ok elérésében segltökezet nyújtottak. Az Idegháboru pergőtüzében Már a bolsevizmus elleni hadjárat kezdetén, 1941-ben és 1942-ben mindazok a területek, amelyeket a moszkvai „béke“ elrabolt, visszajutottak Finnország birtokába az erőszakkal eltulajdonított hadászati pontokat újból hutá méba kerítette és ezáltal a háború további folytatásához e'engedhe- tetlenül szükséges , ugródeszkához jutott. Olyan hatalmas katonai eredmények voltak ezek, amelyeket a moszkvai békekötéskor még nem is lehetett sejteni. További erőt el- je« támadásra északon akkor nem is volt szükség, a Szovjetunió ei'en viselt háború kulcspontja délre tolódott. Igv a finn harctereken viszonylagos szélcsend állott be. E az állapot egészen a legutóbbi időkig, r Ibenángrádnál megindított hatalmas szovjet offenzív» pillanatáig tartott. Az átmeneti időben Finnország célpontja lett az idegháboru minden megpróbáltatásának. Számos alkalommal kü'önbözö állítólagos békegjénlatokról hallottunk. A finn nép evktüc«l ellenáll óerejét «kurta volna megtörni most az újabban Helsinkit ért erős szovjetorosz légitámadás Is, amikor, mini lapunk is megírta, erős ellenséges repülőkötelékek heves támadást Intéztek a finn főváros ellen. A gyors egymásutánban két légitámadást ^télt Helsinki, tengeri kikötő a Finn-öböl északi partja». Háromszázezer lakosa van. Gyönyörű város, kis félszigeten fekszik, öblök veszik körül. Rendezett, csinos utcái vannak. Eszakeurópa legszebb városai köze tartozik, a múltban is, az elnyomatás Idejében Helsinki a finn szellemi és gazdasági élet központja volt. Egyes pontokon emlékeztet ftz elmúlt orosz uralomra, de ezek mellett az ősi finn architektúra uralkodik a városon. Helsinkinek híres egyeteme van, különböző intézetekkel és gazdag gyűjteményekkel, Sok tudományos társulata és intézménye is van. Megerősített kikötőiben nagy a forgalom. Különösen sok fát és faárut termelnek és szállítanak ki Helsinki kikötőjén keresztül. Svédország és Németország felé irányuló külkereskedelmi forgalma nagyrészt Helsinkin keresztül zajlik le. A főváros Iparában főképpen a hajó-, dohány-, posztó-, gép-, sör- és szeszgyártásnak van különös jelentősége. Helsinki egyúttal ttszakeurápa egyik leglátogatottabb tengeri fiirdíje is. A fővárost 1550-ben alapították a mai várostól kissé északabbra, a Wen da torkolatánál és csak 1642-ben költöztették át mái helyére. A kikötőt 1729-ben kezdték megerősíteni. A főváros az orosz-svéd háborúkban is sokat szenvedett. Akkoriban hol az oroszok, hol a svédek gyújtották fel é« sarcaitok meg. 1800-től a főváros Is orosz fennhatóság alá került. 1812-ben Finnország fővárosa lett. A It «inreff«»lmot fofyfnlni ItolV ! Finnország három esztendeje, úgyszólván megá’lás nélkül, teljes erejével folytatta a háboi-ut, annak ellenére, hogy az 19S9-e« hadműveletek súlyos veszteségeit úgyszólván pótolni sem tudta. Ezt a körülményt, vagyis a gazdasági hiányokat hangsúlyozta többször az ellenséges hírverés, abból a célból, hogy Finnországot eltérítse német szövetségesétől. Ugyanakkor az egész világon olyan hírek kezdtek keringeni, hogy Finnország közvéleménye rokonszenvvel fordult a kü’önbéké gondolata felé, sőt hogy' a békekötés már kész tény is lenne, csupán a megvalósulása késlekedik még ... Ez a súlyos idegháboru mindezideig nem érte el túlságosan Is átlátszó célját. A hős finn nép megőrizte hidegvérét és ellenállóerejét. Józan ítélőképességének megfelelően mindig éber szemmel figyelte az események alakulását. Kétségtelen, hogy a háború újabb főidül atal nem voltak számára közömbösek és a hatalmas ellenfél erejét nem becsülte le, józan Ítélettel azonban mégis a küzde'em továbbfolytatását látta szükségesnek. Különösen a moszkvai és teheran» megbeszélések után vált nyilvánvalóvá, hogy az angolszász hatalmak Finnországra vonatkozóan engednek a Szovjetunió kívánságának g hogy a Szovjet — győzelem esetén — még a Balti-államokat és Lengyelország egyrészét is bekebelezheti. Finnország számára tehát nem marad más kiút, mint á további elkeseredett küzdelem könyörtelen folytatása. Belpolitikai vonatkozásban is rá kell mutatnunk azokra a körülményekre, amelyek Finnország háborús vállalkozását már eddig is súlyos próbára tették. 1941—*2. tetőn hatalma« élelmezési gondok »«akadtak Finnországi«. 1942-ben pedig súlyos pénzügyi nehézségek. Az élelmezési gondokat részben megszüntette az 1942. évi jó termés, a német és különösen dán gabonaszállitások pedig annyira feljavították, hogy ma már joggal lehet ál'ltani: Finnországiján nincsen nélkülözés, a finn katona és a finn munkás mindent megkap, amire szüksége van. Az utóbbi időkben a. németek újabb kereskedelmi szerződést kötöttek a finnekkel s ennek értelmében a további gabonaszállitások is biztosítottaknak látszanak. A pénzügyi nehézségeket adóemeléssel és belső kölcsönök igénybevételével sikerült megszüntetni. Finnország ma talán egységesebb, mint valaha. Katonai vonatkozásban nagy gondot fordítanak az uj finn nemzedék katonai kiképzésére. Kétségtelen, hogy Finnország kívánja a békét, de azt nem fegyverletétellel, hanem a háború tértiéinek további vállalásával akarja elérni. A háború továbbfolytatása mellett tör pálcát ma is az egész finn nép, sőt — és ezt különös nyomaték- kai hangsúlyozzuk — még a finnországi baloldali körök is. Ml, magyarok különös rokonszenvvel fordulunk most, a Helsinkit ért hatalmas légitámadások után hősi testvéreink felé, akik már a száz napig tartó háborúban is bebizonyították, hogy egy hős katonanemzet nem pusztulhat el és nem semmisülhet meg, még ha az egész világ is szövetkezik ellene. • • ÚTKÖZBEN Útközben óé egyik mozi előtt vitt el utam. Gondolom, benézek, hátha akad valami pennahegyre való. És akadt is, elmondom, ha meghallgatják: A mozi jegypénztára még zárva volt, de előtte legalább száz ember, asszony és gyerek állott szabályos leettös rendben felfejlődve. (Ez már a rendőr miive volt, aki igazán elkövetett minden tőle telhetőt a rend és a kettős sor fenntartása érdekében.) — Miért nem jön még a kisasszony, hol a kisasszony, aki a jegyet adja? — tiircl- metlenkedétt a tömeg, de leginkább a későbben érkezők. Igaz, hogy öl: csak későbben juthatnak jegyhez, hiszen oda kell állatitok a sor végére s ki tudja, mikor keríti rájuk sor, ha még mm is nyit a jegypénztár ? Az is érdekes, hogy mennyire rendet tartanak önmaguk között is a sor- banéllúk. Csak próbálná meg a késönjövő, hogy az első sorba furakodjéle, minden bizonnyal rákoppintanának fejére. Mint ahogyan rá is koppintanak. De ebből aztán lesz is olyan lárma, hogy csak úgy cseng belé a mozi élőcsarnoka, Akinek rákoppintottak a fejére — nagyon rendis öltözetű uriasszony — mégse nyelheti le csak úgy sző nélkül a dolgot s ö is „feleselni“ kezd, Még szerencse, hogy rendőr is van kéznél... Vég-Mis az uriasszony duzzogva kiáll a sorból s megáll az egyik sarokban. Aztán oda- viharzik a majdnem legelöl álló, szerényebb öltözetű asszonyhoz s félreinti. Vájjon mi készül itt? -— s már ott is vagyok mellettük. Tisztán hallom, hogy az uriasszony, akit a sor végén az előbb fejbekólintottak, azt mondja: —- Jó asszony. Mondok én magának valamit. Adja el nekem a helyét. Nem benn a moziban, hanem itt, itt, ahol eddig > álfa állott. Nekem még varrónőhöz, fodrászhoz s ezer helyre kell elszaladnom ma délelőtt, tudja, tehát nem állhatok Iff ítéletnapig. Kap érette 10 pengőt. Rendben vanf... Maga is jól jön ki. Lesz 10 pengője... — Jöjjön vissza a naccsága ide s ne pusmogjon ott elöl! — hallatszik a figyelmeztetés a sor végéről. — Az előbb itt állott, mit keres most olt elölt Akkor mi sem állunk tovább sorban. Biztos ur! ... — Csend! —• kiáltja el magát a biztos ur. És csakugyan csend lett. így legalább tovább figyelhettem az alku menetét. — Ne gondolkozzék sokat, jó asszony. Itt a 10 pengő és álljon maga az én helyemre, oda a sor végére. Hamar, hamar, mert nyitják a „kasszát"... igen, csakugyan nyitják a jegypénztár ablakát. Az első „jegyigénylők“ már mag is kapták jegyeiket a holnap esti előadásra, de az alkuból még mindig nem lett bolt. Már azt hittem, hogy dugába döf az egész, amikor azt mondja az egyszerű asszony annak az úrinak: —- Naccsága. Tudja mit. Osszuk kettőbe { ii tizpenyűst. Adja ide a jegy árát. Vissza- állok a helyemre s megveszem én a naccalgának is a jegyet. Várjon meg addig a mozi előtt. A sor végére én sem állhatok, mert nekem is öl gy rekcn- s háztartásom van otthon, tehát sietnem kell. De öt pen- gőért mrgrnillom én a naccsága jegyét is az enyémmel együtt. Ide hamar a pénzt, mert én következem. . . És Így is történi. És ezt meg kellelt írni. Mert ez is napjaink krónikájához tartozik. Ilkájához tartozik, akár as amit ugyancsak útközben Napjain, alábbi dolog szedtem fel: Éppen a kávéház ajtaján lépek ki, a-miko, elibém áll valaki s azt mondja: — Lehet, hogy szerkesztő ur nem emlék szik ram, pedig mi már találkoztunk az életben. — Lehet, lehet, hiszen olyan nagy az ! 2-szer naponta reggel és különösen este lefekvés eléri Chlorodont fogpaszta Magyar kéuifmóny. etet s annyi alkalmat kinél találkozásokra — mondom — tehát lehet, hogy csakugyan találkoztunk... — Ugyan, ugyan, — mondja ő — hiszen még pertut is ittunk. Nem emlékszelf Nn, szervusz. — Szervusz, — mondom én is neki — mivel lehetek szolgálatodrai — óriási kellemetlenségem volt az éjjel — folytatja. — Az egyik éjjeli mulatóban. De várj, azt tudod, ugyebár, hogy elseje óta önállósítottam magamat? Január elseje óta. Csak azt bánom, hogy nem hamarabb. Nagyszerű boltokat kötök, barátom. Tiszta keresetem tízezer pengőn fejül volt januárban. Csak azt bánom, hogy nem önállósítottam magamat hamarabb. De most már mindegy... — De mit akarsz ezzel mondani S- Ha lehet, kérlek, minél hamarabb mondd el a dolgot, mert sietnem kell. — Ugyan, ugyan, minek sietni? Figyelj előbb ide, mert csak úgy érted meg tisztán a dolgot. Világosan. Amint mondottam, január havi „tisztám“ meghaladta a tízezer pengőt. Dolgoztam is, mint egy állat. Állandóan útban. Hol vonaton, hol gépkocsin, Saját kocsim van. Elgondoltam minap este, hogy 'ez Így mégsincs rendjén. Dolgozni, loholni, de mulatós semmi... így történt aztán, hogy néhány barátommal bementünk abba az éjjeli mulatóba, ahol aztán kellemetlenségem voll. Erről szeretnék neked beszélni. .. — Kisérj el s mondd el útközben — biztatom, mert nekem csakugyan rohannom kell. — Elmondhatom én neked egy szóval, hogy mi történt vélem abban a mulatóban — mondja. — Egyszerűen az, hogy engem ott kiraboltak. __ Miért nem jelented a rendőrségnek f — kérdem tőle. — Ez a rendőrségre tartozik. — Nem — mondja, — ez rádtartozik és rajtad keresztül a nyilvánosság elé, barátom. Mert ezt meg kell Írni. Képzeld csak el. Voltunk a társaságban öten és fizettettek vélem azok a frakkos micsodák, pincérek, hóhérok kereken ezer pengőt. Ezer pengőt, barátom néhány üveg vacak pezsgőért, Igaz, hogy néhány „tündér“ Is odaült mellénk a mulatóból, dohát ml közöm neleem hozzájuk f... Ezért dolgozom,, lótok, futok, hogy így kifosszanak ? Ezer pengőt elraboljanak ■ tőlem egyetlen este? Hiszen akkor nem tízezer pengőt kellene keresnem, hanem harmincat, negyvenet, hogy élni is tudjak belőle, barátom. Móniid, hogyan is tudtok ti. ti „fixesek« megélni a keresetetekből?... Ilyen borzasztó és felháborító átlapolok mellett. Ezt mondd meg nekem, barátom ?.. . Közben éppen elérkeztem munkahelyemre kezein is már az ajtó kilincsén volt, gyorsan kez't fogtam hát még véle és beléptem az ajtón. Nem árultam el neki a .nagy titkot“. Undd rágódjék rajta. Gondolom. egyszer csak eljön az idő, hogy rájön majd magától. Addig csak „rabolják“ ki tovább is, akár minden este azok a frakkos hóhérok. . . BÍRÓ JÁNOS — Eltűnt egy kolozsvári kisfiú. Kiss Ibolya, Peguly-utca 36. szám alatti lakos bejelentette a kolozsvári rendőrségen. hogy Miklós nevű 11 éves, negyedik elemista fia február 3. óta eltűnt. A kisfiú a kérdéses napon az iskolába indult el hazulró1, de azóta nyoma veszett. A rendőrség meginditotta a nyomozást. Ha valaki tudna hollétéről, jelentse édesanyjának, vagy a rendőrségnek.
