Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-09 / 31. szám

KtiniÜJSSG 1944. FEBRUAR 9. fs fél... Szombaton vidáman sütött a nap, tiszta kék volt az ég, vasárnap reggelre azonban tíz centiméteres hó hullott le, s nem szűnt meg hullani egész nap. Estére már nagy ho borított be mindent, s Mátyás király dús bronzhaján kis hósipka incselkedett. A pesz- szimisták nem tudták eltitkolni örömüket, gúnyolódva kérdezgették optimista bará­taikat: — Na, hol a tavaszt Tél van kérem, tél. Most jön csak az igazi! A gyerekek az agyag golyócskákat felcse­rélték a hógolyókkal, s az iskolák udva­rai és az utcák nagy hócsaták színterei lettek. A sizók, akik már reményüket vesz­tették, most újra előszedik a Sífelszerelést, s nagy túrákat tervezgetnek. A költő dühösen összetépi a tavaszról irt versét s felsóhajt: . — Megint becsaptak! Aztán papirost és tollat vesz elő, most a teli öl ir verset, mert valamiből meg kell élni. Egy nap alatt minden megváltozott, a ta­vaszból tél lett. — Játszik a természet — mondogatják az emberek, s a már előkészített tavaszi hol­mik újra visszakerülnek a szekrénybe. Kínt hull, hull egyre a hó, nem akarja abbahagyni. En pedig megtanultam, hogy februárban, bármennyire is süt a nap, s ígérkezik a tavasz, nem érdemes tavaszi kesztyűt húzni. Lefagyott a kisujjam... h. ;. Szolgálatos gyógyszertárak Egyszarvú-gyógyszertár, Mátyás király- tér 10. Távbeszélő: 32-23. Kereszt-gyógy­szertár, Mussolini-ut 2. Távbeszélő: 13-49. Harglta-gyógyszertár, Horthy Miklós-ut 1. Távbeszélő: 21-53. Páduai Szent Antal gyógyszertár, Hitler-tér 13. Távbeszélő 31.10 — Február 10-én tudományos szűk­ülést tart az EME orvostudományi szak­osztálya. Az Erdélyi Muzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztálya február 10-én, csütörtökön délután 6 órakor az Uj Klinika (Mikó-u. 4.) előadótermében tudományos szakülést tart. üléselnök: Klimkó Dezső dr.. Bemutatás: Lőrincz Ernő dr. (Áll. Bábaképző Tnt. Kézdivá- sárhely): öriás petefészektömlő a gyer­mekágy ban., Előadások: Lőrincz Ernő dr. (Áll. Bábaképző Int. Kézdivásárhely): Újabb tapasztalatok a méhnyálkahártya átültetésével és Orbán István (Áll. kór- tani és bakteriológiai Int.): Uj polyva- lens dysenteria elleni védőoltóanyag. Az érdeklődő orvosokat és orvostanhallga­tókat az elnökség ezúton is meghívja. — „A kis sportteleptől az olimpiai sta dionig. * Kovács Gyula kolozsvári városi műszaki tanácsos a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Kolozsvári Osztálya elő­adásainak sorozatában február tO-ép, csütörtökön délután fél 6 órakor az Egyetemi Könyvtár előadótermében elő­adást tart. Kovács Gyula műszaki taná­csos előadásának tárgya: „A kis sport­teleptől az olimpiai stadionig“ (vetített képekkel). A Mérnök- és Építész-Egylet érdeklődőket ezalkalommal is szívesen lát. A belépés dijtalan. — Két és fél évi fegyházbüntetésre Ítéltek egy betörésre vetemedett rovott- multu munkanélkülit. Lukács Mihály 23 esztendős felsősófalvai munkás katonai szolgálata letöltése után Kolozsváron keresett alkalmazást. Hamarosan rossz útra tévedt s igy elveszítette gyors egy­másutánban váltakozó munkaadói bizal­mát. A kenyértelenül maradt fiatalem­ber két Ízben is biróság elé került lopás miatt. Az enyhén elbírált első büntetését követő esetben — visszaeső bűnösként — már súlyosabb börtönbüntetésre ítél­ték. Alig töltötte ki ezt a büntetését, 1943 november 26-án álkulcsot készített és ennek segítségével felnyitotta a szom­szédos Madaras János lakását. A háziak távoliétében Lukács minden elmozdít­ható holmit kihordott. Zsákmánya több­ezer pengőt érő férfi és női ruhák, fe­hérnemű, ágynemű, továbbá élelmicik­kek : füstölt szalonna, kolbász, sonka, meg szappan volt, de magával vitte még a házban talált 60 pengő készpénzt is. A betöréses lopás leleplezése után Lu­kács Mihály ismét biróság elé került kolozsvári törvényszék Szabó András dr. elnöklésével ülésező hármas büntetőt; - nácsa — Daróczi íbor dr. ügyész vád­beszédére — két és fél évi fegyházbün tetésre, valamint tíz esztendei jogvesz­tésre Ítélte Lukács Mihályt. Az elitéit enyhítésért fellebbezett. AGYAR. OMAL Kinek a kardját csörtetik odaát? Bálán metropo ita vezércikket irt a „Tran­sylvania Noastra“ cimü hetilap január 23-i számába. A cikk csak most jutott el hoz­zánk, de most sem késő megállapítani, hogy szerzője, a magas egyházi méltóságot viselő román egyházfő Isten szolgálatának csendes ösvényéről a politika szenvedélyekkel és In­dulatokkal szegélyezett csapásaira tévedt s „ békesség, a megértés szolgálata helyett a gyűlölködés fegyvereivel övezte magát. A gyűl ölködök, uszítok és izgatok Sorába tehát beállt Bálán metropolita is. Legalább Is ezt bizonyltja a fennemlitett lapban az ö neve alatt megjelent vezércikk* Ennek rövid foglalatát az alábbiakban adjuk: „A román nép sohasem kívánt mást, csalt a tiszta igazságot. A román nép nem volt és ma sincs abban a kényes helyzetben, hogy egy úgynevezett ezer­éves uralom ambícióinak súlyos ólomtcr- hét vonszolja maga után. A román nép csak az élethez való jogait hangoztatta. Minden nép s igy a román is, az igazságos békét s azt akarja, hogy összes fiai sza­badon éljenek. Ennek megvalósítására kész bármilyen áldozatra. Meg van győ­ződve arról, hogy a román népet, amely missziót tölt be a történelemben, nem le­het legyőzni és a világ semmiféle hatalma sem tudja helyéről kimozdítani. Az igaz­ság Istene a románokkal van és megse­gíti őket. hogy a nehéz megpróbáltatá­sokból sértetlenül kerüljenek ki.“ Ha a íománság és annak nevében Bálán metropolita annyira kívánja a tiszta igazsá­got, mi sem könnyebb, mint annak megis­merése. Csakhogy ehhez az volna szükséges, hogy mind a román nép, mind pedig első­sorban politikai, egyházi és szellemi vezetői ragaszkodjanak is a tényékhez és azok Igaz­ságához. A tények pedig, amelyek a törté­nelem lapjain könnyen és mindenki által el­lenőrizhetők, egészen mást mondanak és egészen mást bizonyítanak, mint amit a ro­mán nép vezetői a múltban Igazságként hir­dettek és homlokegyenest ellenkeznek azzal, amit ma sem szűnnek napról napra hangoz­tatni. Amikor Bálán metropolita azt mondja ve­zércikkében, hogy a román népet a világ semmiféle hatalma nem tudja legyőzni és nem tudja helyéről kimozdítani, az minden bizonnyal igen szépen hangzó kijelentés, csak éppen kegyesen elhanyagolja a törté­nelem tényeit. Ha a román nép annyira szl- árdan állt mindig a maga helyén, vájjon nit szól Bálán metropolita ahhoz a tényhez, hogy a népvándorlás viharai a románokat, helyesebben: azok őseit sem kímélték? Váj­jon mely nép volt az, amely kunok, besse- uyők, tatárok és törökök nyomása elől el­hagyta balkáni területeit és költözött előbb a Bullától, majd a. Kárpátokról északra? es ha a román nép annyira verhetetlen, any- nyira legyőzhetetlen, akkor a történelem legfrissebb fejezetében vájjon melyik nép volt az, amely néhány évvel ezelőtt Is épp elég alaposan „kimozdult helyéből“? Még pedig úgy, hogy' még csak meg sem kísérelte legyőzhetetlenségének beblzonyltásátl Bálán metropolita az Igazságra és az igaz­ság Istenére hivatkozik cikkében. Erre nincs más megjegyzésünk, csak ennyi: könnyű a szavakkal dobálózni és z.songlőrködnl. Egy­házfőtől azonban, Bálán metropolitától is, több tárgyilagosságot, több mérsékletet, több józanságot várnánk, annál is Inkább, mert aki az igazságra oly fennen hivatko­zik, annak tudnia kell, hogy Isten a világot nem csupán a románság kénye-kedvére te­remtette. A metropolita „igazságkereső vezércikké­hez méltán csatlakozik ugyancsak a „Tran­sylvania Noasra“ január 23-1 számában Ho­lla Holubei „Erdély pedig a miénk kell le­gyen" c. cikke. Horia Holubei a bukaresti egyetem rektora. Cikkének gondolatmenete a következő: „Erdély szerves része Romániának s az erdélyi román kérdést feltétlenül meg kell oldani. Orvosolni kell az 19JtO-ben elköve­tett súlyos hibát. A román uralom alatt % Erdélyben az oda politikai célzattal bete- , lepitett idegenek is a románokéval azonos jogokat élveztek. A román elfelejtette a mult fájdalmát s nagylelkűen biztosította mindazok jogait, akik tiszteletben tartot­ták a törvényeket. A tévesen idegen ura­lom alá került erdélyi románok nagy tra­gédiája beszédes példa arra, hogy milyen nagy hiba volt. megváltoztatni a határo­kat.' Bármilyen fordulata is legyen az eseményeknek, Erdély a miénk kell le­gyen.“ A bukaresti egyetem rektora is a jól is­mert szöveget fújja a. jól Ismert dallamra. Cikkének minden megállapítása szemensze- dett ferdítés s a történelem igazsága Horia Holubei nagyhangú kijelentéseit is kártya­várként sepri el. Erdély sohasem volt Románia szerves ré­sze. Még 1018 és 1940 között sem! E két évtized alatt- Erdély a Regát gyarmata volt s ezt nem csak a kisebbségek, hanem az er­délyi románság is állandóan érezte. Szemen- szedett valótlanság Holubei rektornak az az állítása, hogy itt „a politikai célzattal be­telepített idegnek Is a románokéval azonos jogokat élveztek“. Az adózás rendszerét, az iskolapolitikát, a székelyföldi kulturzónát, a hatóságok halkánl túlkapásait nevezi Ho­lubei rektor „azonos jogoknak“? S vájjon kiket ért a jeles tudós „politikai célzattal betelepített Idegenek" alatt ? A magyarokat és székelyeket talán, akik itt már évszáza­dokkal azelőtt országot építettek, hogy az első román pásztorok feltünedeztek a Kár­pátok északj lejtőin? Vagy a szászokra cé­loz? Holubei rektor úgy beszél, mintha a honfoglalás Idején Érdé y földjén hatalmas román birodalom lett volna, amely kegye­sen befogadta és megtűrte a szegény hazát­lan magyarokat. Ez a beállítás, még ha annak szerzője a bukaresti egyetem rektora is, közönséges történelenihamlsltás. Ilyesmi­től azonban „odaát“ nem^ idegenkednek s — Nagy sikere volt a Mária Valéria teadélutánjának. A Mária Valéria Arva- leánynevelő Egyesület első teadélutánja a legszebb siker jegyében zajlott le. Ott láttuk Kolozsvárnak a jótékony cél ér­dekében mindig szívesen áldozó előkelő társadalmát. A teadélután műsorán a jövő Ígéretei szerepeltek nagy sikerrel. Albert Anna Mária, Fetti Ilona, Lengyel TELI SPORT Kizárják az oiasz bírói kar ismeretien helyen rejtőzködő tagjait Róma, febr. 8. (MTI) A Német Távirati Iroda közli: A római rádió jelentése szerint az olasz igazságügyminiszter rendéletet adott ki, amely Ideiglenesen hatályon kívül helyezi a bírói tisztségről szőlő elmozdlthatatlanságra vonatkozó törvényt. Az igazságügyminiszter ugyanakkor közö te több magasrangu biró és törvényszéki tisztviselő elbocsátására vo­natkozó rendeletét, amely azokra érvényes, akik politikai okból már több hónapja Isme­retlen helyen rejtőzködnek. Csegezy OUtPUtn ’PWiw * >■ r m-ne-unsem ■f Szélia tercettje, «altorjai Mike Éva sza­j valata váltottak ki nagy tetszést. Külö­nösen kiemelkedett kulturált, szép tömör hang'ával Szabó Gizella. A jól sikerült teadélután vendégei a záróráig kelleme­sen töltötték az estét. A Mária Valéria Vrvalaánj nevelő Eg; esület második tea­délutánja 11-én, pénteken d. u. 5 órai kezdettel lesz az Unitárius Nőszövetség I Kossuth Lajos-u. 7. szám alatti I. em. helyiségeiben. — Ma délután van a Baross Női Tá­bor kolozsvári csoportjának előadása. Ma, szerdán délután fél 6 órakor rendezi ( meg a Baross Női Tábor téli előadás- sorozatának ötödik előadását a Baross Szövetség Deák Ferenc-utca 4. szám alatt levő helyiségében. Előadást tart: Szabó Lajos, a Nemzeti Színház titkára „A magyar élet a színpadon“ címmel, B. Hatházy Erzsébet, a Nemzeti Színház tagja pedig szavalatokkal szerepel. Az előadás dHtrlan. A rendezőség kéri a özönség pontos megjelenését. Jú ÁRU ÉS Jö HIRDETÉS ALAPJA A Jő ÜZLETMENETNEK Holubei rektor kiállása azt bizonyltja, hogy a jó példát a román „tudomány" kimagasló egyéniségei szolgáltatják a hangos és lár­más propaganda számára. Holubei rektor ott is meghamisítja a tör­ténelmet, amikor a „tévesen idegen uralom alá került" erdélyi románok hagy tragédiá­ját emlegeti. Tudjuk, hogy Horia Holubei a bécsi döntésről beszél. Már pedig történel­mi tény, hogy Erdély egy évezred óta min« dig magyar fö d volt s ha tévedés történt, úgy ez a tévedés az volt, hogy a magyarok annak idején beengedték ide a Balkán véres mezőiről elmenekült pásztorokat s tűrték, hogy — amíg a magyarság vérzett — az Idegen jövevények a fejünkre nőjjenek. fis ha történt még tévedés a történelem rendjén, úgy Trianonban k .vették el a legvaskosab- bat, mert évezredes magyar jusst ajándékoz­tak oila a saját erejével ás hivatásával soha tisztába jönni nem tudó déli szomszédnak. 1940 eseményei ezt a vaskos tévedést tették jóvá, de csak részben, mert az évezredes magyar föld tekintélyes része még ma Is Idegen megszállók uralma alatt áll. Horia Holubei azdnban nem elégzik meg a mult hánytorgatásával. Cikkének egyik mondata a jövőbe pillant. Azt Írja, hogy bármilyen fordulatot is vegyenek az esemé­nyek, Erdély a románoké kell legyen. Itt megállunk és lemérjük pontosan, Ho­lubei rektor jövöbepillantásának lényegét. A most érő háborús és politikai események sokféle fordulatot vehetnek. Vegyük sorra valamennyit. BekÖvetkezhetik a Balkánon egy angolszász partraszállás. BekÖvetkezhe­tik az, hogy az orosz haderő előrenyomul a Dunáig. Romániának — Holubei rektor sze­rint — mindegy, hogy merre fordul a világ sora. Erdély mindenképpen mégis csak az övé.k lesz, — mondja. Valószínű, hogy ugyanez az elképzelés az események más­fajta fordulatára is. Romániának mindegy! S minthogy az eshetőségekben Románia to­vább nem válogathat, mert a fenntl három fejleménylehetőségen túl nincs több válasz­ték, Holubei rektor cikke rendkívül beszé­des és jellemző bizonyítéka, a déli szomszéd politikai moráljának. Ez a politika most már a. „mindegy“ álláspontjára helyezkedett, holott Európa élethalálharcában egyáltalán uem mindegy, hogy kik eszményeinek kato­nái, vagy — az események fordulata szerint — lesipu 3kás partizánjai. A Holubei rektor cikkében lefektetett „mindegy“ és az euró­pai lé(, vagy nemlét „nem mlndegy“-e között fennforgó nagy különbség olyan figyelmez­tetés, amely mellett Európa nem mehet el közömbösen. Annál Is inkább nem, mert Bálán metro­polita és Holubei rektor cikkel után még egy tudósítás figyelmeztet a ma román közhan­gulat veszedelmes Izzására. A „Transylvania Noastra“ január 23-1 száma beszámolót kö­zöl az erdélyi menekültek kulturális körében tartott előadásokról s azt Írja, hogy azok­ról „a hallgatóság mindig a bosszú érzésé­től eltelve távozik". Lássunk tehát tisztán és tárgyilagosan: A román közhangulatot a bosszú érzete füti. Ez az indulat mozgat - ma minden ro­mán megnyilatkozást. Isten neve, az „igaz­ság" emlegetése, a kultúra — mind csak ürügy arra, hogy a bosszút szolgálja. Akár­milyen román állásfoglalás is érkezzen hoz­zánk, annak a jól Ismert szólamok szövegé­ben és jól Ismert dallamban ez a „vezér- motívuma“. S az egészet valami bősz kard- csörtetés zaja féstl alá. Igazán itt az alkalom, Holubei rektor ki­állása után, hogy megkérdezzük egész Eu­rópa nevében: Kinek a kardját csörtetik odaát ellenünk? üfeqhalV Kuncr Ferenc dr* szentszéki tanácsos« marié numi Elittanár Kolozsvár, febr. 8. A kolozsvári római ka­tolikus papságnak, a középiskolai tanári testületnek egyik kiváló érdemes tagja Kuncz Ferenc szentszék! tanácsos, a Ma- rianum leánynevelö intézet hittanára várat­lanul eltávozott az élők sorából. Mint Kuncz Ignácnak, a kolozsvári Tudományegyetem egykori híres politika-professzorának fia, ő is kezdetben jogi pályára készült, mpg is szerezte a jogi doktorátust, hivatása azon­ban a papi pályára vonzotta. Teológiai ta­nulmányait a jezsuiták hires Insbruckl Inté­zetében végezte. 1913-ban lépett a kolozs­vári Máriáimul szolgálatába s azóta meg­szakítás nélkül itt végezte hittanári és lel­kész! munkáját. Tanítványai, pap- és tanár­társa“, lelki gyermekei egyaránt a lélek igazi emberét, a papi hivatás áldozatos teljesítő­jét tisztelték benne. A román megszállás ne­héz ével alatt egy pillanatra sem szűnt meg hinni a magyar feltámadásban a csüggedö- ket sokszor emelték fel bátorító szaval. Az utóbbi években több ízben betegeskedetţ, szívbaja egyre jobban ránehezedett s halá­lát is szivgörcs okozta. Temetése csütörtökön délelőtt tiz órakor lesz a főtéri Szent Mihály templomból.

Next

/
Thumbnails
Contents