Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-06 / 29. szám

1944. FEBRUAR G, MnmttjsKG ...sa* AGYAR. VONAL Mire tanít az „Istra“ magyarellenes nuiniiássága ? Az Erdélyi Tudományos intézet kiadásá­ban jelent * meg I. Tóik Zoltán terjedelmes tanulmánya „Az Astra románositó tevé­kenysége a Székelyföldön“ címmel. Tulaj­donképpen az volna a helyes és észszerű, ha ezt a tanulmányt folytatásokban minden erdélyi magyar lap közölné. Az a munka tudniillik, amit az „Astra“ román kultur- egyesület Erdélyben és különösképpen a Székelyföldön végzett, elsősorban és lénye-, gében azt a célt szolgálta, hogy a magyar­ság sorait gyengítse s ebben a vonatkozás­ban az „Astra“ munkájának tanulságai minket, magyarokat érdekelnek legköze­lebbről. I. Tóth Zoltán tanulmánya pontosan a szeg fejére talál, amikor az „Astra“ mun­káját es annak élteimét a következőkben határozza meg: ~ „Az Astra évi ünnepélyes közgyűlései kiemelkedő eseményei voltak az erdélyi román életnek, még Romániából is a leg­nagyobb figyelemmel kisérték őket. 1905- ben Szebenben és 1911-ben Balázsfalván nemzeti tüntetésszámba menő nagygyűlé­sek voltak, amin a román államból is igen sokan resztvettek. Az Astfa rendeltetése volt a politikailag lappangó — mert állam- ellenes — román nacionalizmus politikai célkitűzéseit .művelődési eszközökkel szol­gálni. A román nemzeti öntudat felkel­tése, a román nép szellemi és anyagi megszervezése és egy szerencsésebb kor­szak politikai uralmára való előkészítése volt az egyesület hivatása.“ Ezt a munkát kötelességünk ismerni, mert annak súlyos szerepe volt a magyar­ság 1918-ban bekövetkezett összeomlásának és tragédiájának felidézésében. S az „Astra“ munkáját azért is parancsoló kötelességünk általánosságban és részleteiben is ismerni, mert annak hatása ma is megvan, s ami a legfontosabb: az „Astra“ céljai ma sem mások, mint a múltban. Az „Astra“ ugyan kulturegyesületnek nevezte magát, amely „Erdélyben és Magyarországon“ a román­ság szellemi és anyagi jólétét volt hivatva munkálni. „A valóságban — állapítja meg I. Tóth Zoltán tanulmánya — a román Ir­redentizmusnak jól leplezett szerve volt és legfőbb törekvése -volt szellemileg előkészí­teni a románságot a „csodára“. Tudjuk, mit jelent ez a csoda. De hadd. idézzük az „Astra“ egyik lelkes és öntudatos munká­sának, Rafiroiu alsócserqátoni román pap­iak esetét. Levelezésben állt, — még az jßiö világháború előtt! — Jorga professzor­ral s egyik levelében elpanaszolta, hogy alig vannak hívei s azok is végzetesen csökkennek, Jorga igy válaszolt: „A hivök dolga ne ejtsen kétségbe,, mert nem lehet tudni ns órát, amikor a csoda bekövetke­zik.“ Eire az órára azonban az „Astra“ jól felkészült s 1918 után sok vezetője egyene­sen az egyesület érdemének tudta be, hogy Nagyromániát megteremthették. Nem rész­letezhetjük az „Astra" 1914—1918 előtti munkásságát, de el kell ismernünk: lelkes­ségben. áldozatkészségben, a hivatástudat gyakorlati kivetésében a nagyszebeni egye­sület nemcsak a román, népnek adott nagy­szerű példát. De 1918 után — vázolja I. Tóth Zoltán pompás tanulmánya — az „Astra“ szerepe betelt. A csoda megtörtént és a románság élvezni kezdte a csoda gyü­mölcseit. Maguk a románok Is megdöbben­tek attól, hogy némzetl ideáljaik csodájá­nak megszületése után mily hatalmas mo­hósággal vetették magukat a politika és ag anyagi érvényesülés konjunktúráiénak hul­lámaiba. Abban a lázas és mohó „menny­országban“, ami Nagyrománia a huszas években volt, a napi és pártpolitika telje­sen lekötötte a románság figyelmét s ter­mészetes volt, hogy az „Astra“ áldozatos, nemzetépitö munkája háttérbe szorult. 1925 táján maguk a románok is úgy látták hogy az „Astra“ nem több, mint az a bizonyos mór, aki megtette kötelességét s mehet. Voltak, akik helyesnek látták az egyesület felosztását. A Regát nemcsak Erdély föld­jét kapta meg, hanem a más szellemi erő­vonalak között felnőtt erdélyi románságot is. A Regát nemcsak kisebbségeit tekin­tette gyarmati bennszülötteknek, hanem erdélyi vértestvéreit is. A válság a napi politika síkjain és a sajtóban tombolta ki magát s az „Astra“ valóban elszürkült a , politizálás orgiáinak árnyékában. Goldis László, akit 1923-ban választottak az „As­tra“ elnökének, , a román nép közönye miatt hiába próbálkozott uj lendületet adni az egyesület életének. Csak a huszas évek végén eszmélnek fel a románság vezetői arra a rideg igazságra, hogy Nagyrománia megvalósulása rengeteg munkát és köteles- ségteljesitést is jelent. 1930-ban a Nagy- szebenbe összehívott román „kulturális par­lament“ ülései alatt derült ki, hogy az a népi és társadalmi erő, amely megterem­tette és felvirágoztatta az Astrát, 1918 óta más ösvényekre terelődött s ennek követ­kezménye az lett, hogy a nagyszebeni ro­mán kulturegyesület morális és anyagi vál­sága csak uj öntudattal és uj munkakörrel hidalható át. Az uj lendületet Moldován Gyula kolozs­vári egyetemi tanár bekapcsolódása indí­totta el az „Astra“ orvosi szakosztályának újjászervezésével. Moldován professzor úgy­nevezett biopolitikai kutatásai adták meg aZt az irányt, amelyen nemcsak az „Astra“ úgynevezett kulturmunkája, hanem a hi­vatalos román politika is' csakhamar elin­dult. Jorga kimondta a tételt: „A székelyek eimagyarosodott románok“. Az „Astra“ pedig Moldován professzor biopolitikai te­vékenységével a „tudományos“ bizonyítéko­kat igyekezett szolgáltatni. Az 1930 őszén Nagyszebenben megtartott „kulturális parlament“ már ismerte Moldo­ván professzor biopolitikai munkásságát — a lókra alapította székelyföldi munkatervét. Ezt a programot Opreanú Szabin foglalta össze elvben és gyakorlati részleteiben. S noha a program mestermüve volt a mellé­beszélésnek óvatos és konciliáns szövegezé­sével, a gyakorlat rövidesen megmutatta, hogy mik egyfelől az ,;Astra“ s másfelől a hivatalos román kormányzat valódi céljai. A programot a székelység a maga bőrén tapasztalta ki. Az orvosi vérvizsgálatokat és embertani méréseket rövidesen követték a névelemzés és a hírhedt kulturzónás ren­delkezések gyötrelmei. S amig Opreanu Szabin szövege méltóságteljes kétszínűség­gel mondotta ki eleve az erőszak alkalma­zását, a székelység számára rövidesen el­viselhetetlen gyötrelemé vált a „művelődési defenzíva“. A legtüzesebb székelynek is fülébe jutott a nagy felfedezés hire, amelyet Moldovgn professzor igy fogalmazott meg: „Ellentmondás lehetősége nélkül mond­hatjuk már, hogy. a Székelyföld lakossá­gának többsége román eredetű, függetle­nül attól, hogy még beszßli-e nyelvünket, vagy nem, hogy hitünkhöz tartozik-c, vagy nem, hogy megőrizte-e természetes kapcsolatait a román néppel, vagy nem- ebben a tartományban a körülmények ereje folytán, vagy a mi felelősségünk hiányának következtében elraboltak és el­rabolnak még ma is annyi román lelket.“ Függetlenül attól, hogy a székelyföldi vér­elemzések index-számai tudományos bizo- nvitékok-e, vagy nem — a román politika igen alkalmas eszközt látott a maga Ismert celláinak'alátámasztására. A román politi­kának szüksége volt az ilyen fogásokra. A harmincas évek derekán már hallani lehe­tett Versailles és Trianon eresztékeinek recsegését. Csodáljuk-e, hogy a „Revue de Transsylvanie“ 1938. évi IV. füzetében Popovici György már ilyen merész állítá­sokat kürtői világgá: „Faji szempontból a magyaroknak semmi közük sincs Erdélyhez; egy Határ- revízió esetén inkább a románoknak volna joguk visszakövetelni vértcstvéreiket, akiket a magyarok felszívta,k, amint ez a vérfajvizsgálatokból kitűnik.“ A székelyek azonban ezt a tudományos maszlagot semmiképpen sem voltak hajlan­dók bevenni. Bennük a román vér aztán igazán nem szólalt meg úgy, ahogyan azt Bukarestben és Nagyszebenben hallani sze­rették volna. S ha a székely vér meg Is szólalt, az mindig nyílt és félre nem ért­hető tiltakozás volt a román megszállás túl­kapásai ellen. S amig a székely "vér nem vált vizze, megállapíthatjuk — a román vér sem vál­tozott, hü maradt önmagához. Kell más bizonyiték, mint a román belpolitika alaku­lása a harmincas évek derekától kezdve, a bécsi döntésig? Akit a részletek érdekelnek, olvassa el 1 Tóth Zoltán tárgyilagos tanulmányát. Minkét most csak az érdekel, tanit-e ben­nünket is valamire az „Astra“ tevékeny­sége? Sok nagy tanulság rejlik ebben a munká­ban. Az első az, hogy a román politika kultúra ürügye alatt a legvakmérőbb lélek­rablás hivatalos módozataitól sem rettent vissza s az „Astra“, tultéve magát az Er­dély földjén kialakult európai szellem tör­vényszerűségein, készséges szolgája lett a Balkánról hozott politikai módszereknek. Tanulság az is, hogy a székelyek megsem­misítésére törő román politika nem váloga­tott eszközeiben, semmitől vissza nem riadt, ha eredményt remélt. De legnagyobb és legértékesebb számunkra is az a tanulság, amelyet az „Astra“ első hősi és romantikus kora rejt magában. Abbán a munkában, amelyet az első világháború évei zártak le, az „Astra“, mint az erdélyi román nép szel­lemi életének csucsszervezete, valóban népi és nemzeti eszközökkel alapozta meg mü­vét s ha ez a mü magyarellenes volt is, el kell ismernünk a román társadalom hatal­mas érdeklődését és áldozatkészségét, ame­lyet egyéni síkról a köz szolgálatáért be­vetett. S ha tanulhatunk ma valamit az „Astra“ eredményeiből, akkor tanuljuk meg azt, hogy nem az állam, nem a politika az, ami erőt ad a népnek. Aki mindent az államtól vár, aki nem ismeri fed és nem teljesiti a maga népi kötelességét az egyéni hivatás- tudat, az egyéni áldozatkészség területén, az gyenge marad és gyengíti fajfája, népe, nemzete erőit is. Azoknak a magyaroknak szól az „Astra“ leckéje, akik azt hiszik, hogy Magyarország és a magyar életkeret csodálatos böségszaru, amelytől csak várni és követelni lehet. Az ilyen magyarok tudják meg, hogy Magyar- ország és a magyar életkeret magas, tiszta, de szegényes oltár, amelyet fel keli díszí­tenünk, körül kell bástyáznunk a népi és nemzeti áldozatkészség önkéntes és önzet­len cselekedeteivel. Mert itt kezdődik a népi és nemzeti fel- emelkedés: ha az egyén kulturális, nemzeti és szociális síkon küzdő katonának érzi magát s nemcsak szóval, nemcsak érzéssel, de a csendesen, öntudattal megtett cseleke­dettel szolgál hittel, fanatikusan egy felette álló, de tőle el nem választható ügyet. A nemzetépités nem felülről kezdődik. Min­Már 29 kg. vételnél) előnyös ár mellett vásárolhat falaimét és diót. 1 Gyümölcskereskedelmi I Kff.-itál I Mussolini'Ut 58. szám. Telefon: 23-32. denkinek magán kell kezdenie ezt az építő- munkát. Ez az „Astra“ munkásságának legfonto­sabb tanulsága számunkra* És vannak az „Astra“ múltjának politi­kai tanulságai is. Most azonban ezeket nem érintjük. Csak egy vonatkozást említünk meg. \ A kontinuitás elmélet mlthosza után épp az „Astra“ munkássága teremtette meg a román vér mithoszát. Ez a mithosz nem­csak érinti a magyarságot, de fenyegeti is a székely kérdésben. Tudományunk, politikánk legyen felké-( szülve arra, hogy az ujjal megfejelt régi) mithosz politikai vetületének árnyéka ál-í landóan itt kisért Délkelet-Európában. Ez a felkészülés azonban nem azt jelenti, hogy tudományunk és politikánk olyan módsze­rekhez nyúljon, mint aminőkkel a román politika Indult rohamra a Székelyföld ellen. Épp ellenkezőleg: mindkét munkaterületen ragaszkodnunk kell az európaiság eddig is kínos gonddal megtartott szabályaihoz. Utolsó fillérig fiiisralcolcsooi ! «I Budapest,' február 5. Mint ismeretes, a buzakölosön jegyzésének ideje január 31-én lejár. Az utolsó napok torlódása íniatt a jegyzés eredményére vonatkozó részletes adatok csak most jutottak el a pénzügyminisztériumba. Illetékes hely­ről azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az eredmény teljesen megfelel a várakozá­soknak. Az ötmillió métermázsa buza. jelenlegi pénzbeli ellenértékének meg-’ felelő kétszázmillió pengő névértékű! kölcsönt ugyanis 100 százalékban leje-* gyezték, amelynek ellenértéké azután; február 4-én már befolyt az államkincs­tár számlájára. Értesítés! Polcz Ilona Erén gyorsíró-, gépíró- és szépfróiskolája Kolozsvár, Timái-utca 2. szám. Tisztelettel értesíti as érdeklődőket, hogy február hó­napban több növendéket túlterhelés miatt nem vehet fel. Leflirészelt férfifejet találtak a kolozsvári állomás egyik szemétgödrében Kolozsvár, február 5. Szombaton dél­előtt szokatlan leletre bukkant a ko­lozsvári MÁV állomás területén az egyik pályaőr. A szemetes gödörből, amint a szemetet éppen el akarták szállítani, egy lefürészeít férfifej került elő. A le­leten pontosan kivehetők a fűrész nyo­mai, habár az már hosszabb ideje lehe­tett a szemetes gödörben. Az esetről nyomban értesítették a rendőrkapitány- I ság bűnügyi osztályát, amely azonnal megkezdte a vizsgálatot. Az eddigi fel­tevés szerint lehet, hogy bűntényről van szó, de nincs kizárva az sem, hogy a lefürészeít férfifej valamelyik orvosi, laboratóriumból került ki eddig még kit nem derített módon s jutott a szemetest gödörbe. A vizsgálat tovább folyik. A S rendőrség intézkedésére a középkorúnak j Ítélt, lefürészeít- férfifejet beszállították, a törvényszék bonctani intézetébe. A' nyomozás folyik annak megállapítására, hogy a férfifej milyen utón került az állomás egyik szemetes gödrébe. Háromezer darab anyajuh kedvezményes áron való kiosztását rendelte e! I a föfiimivelésügyi miniszter A Magyar Távirati Iroda jelenti : Báró Bánffy Dániel földmívelésügyi mi­niszter népis fésűs-gyapjas' juhállomá­nyunk javítása, gyapjutermelésüuk fo­kozása és egyöntetűvé tétele érdekében mintegy 3í)#0 darab auyajuk kedveznie-, nyes áron való kiosztását rendelte el. gazdasági fel­Az akciót a vármegyei ügyeiőségek és a fe gazdasági kamara utján a Juhtenyész- tők Országos Egyesületének közremii- » ködösével bonyolítják le. Egv-egy köz- Ş ségben 50 darab anyajuhnál kevesebbet Énem osztanak ki. Azok a gazdák, akik az akció során juttatásban részesülnek. kötelesek a juttatott tenyészjuhokat két évig tenyészteni és okszerűen takarmá- nyozni. A juttatottak a kiosztásra ke­rülő juhok vételárából 40 százalékig ter­jedhető állami kedvezményt kaphatnak. Az akcióban való részvételre március 15-ig lehet jel onfkezűi. A legcélszerűbb a vármegyei gazdasági felügyelőséghez fordulni. A földmívelésügyi miniszter­nek ez az akciója Erdélyben csak Szi­lágy vármegyét érinti, ahol a fésűs gyapjas tenyésztési irányban is a juh­állomány örvendetes fejlődése tapasz­talható.

Next

/
Thumbnails
Contents