Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-06 / 29. szám

ihinOnjrc seeeBBBee 1944. FEBRUÁR 6. • •A nap olyan melegen süt, hogy as ember ; azt hiszi, végé van a télnek. A icliknbál is kényelmetlen már. Egy tir elszántan töriiigééi izzadt homlokát. Meleget okádó, vattelinncl bélelt remek kabátját legszívesebb-n az ut- szóli pocsolyába hajítaná, .hogy kiskabálban folytathassa útját­A piactérre ér. Meglepetten ' áll meg, mert a káposztás és murkos kólák tőszomszédsá­gában felfedezi az ig ■ tavaszt, Micsoda! világi' Februárban. már virágos kosarak a piacon' Csak amikor közelebbriíi veszi szemügyre a virágokat, akkor' látja, hogy azok nem élővirágok, hanem az emberi kéz remekei, —“ Tessék, ‘ aranyos, — ' kínálja portékáját a fejkendős «‘■'kszoknyásj öreg néni. —Hány szánt adjak' Milyen ügyesek ezek a ,ák- Mintha élnének' — morfondírozott h- - , isiin az ur­A néne váh szélűén, a legnagyobb szak­értelemmel mondta: — Persze, hogy élnek. Még szaguk is van. Csak'Szagolja nif g, drága! Az iir kétkedve nyúl s rózsa lilán és mi­után -alaposan megszórja ujját a tüskeivel, óvatosan',emeli az a'-atíomo' virágot az orra elé. Kölnivíz szaga terjeng, a levegőben. Pfflszköive adja vissza a rózsát. ~ Miből készül ez. néni? — Miből? Hát köból —■ Viaszból tufán — javítja ki az ur, aki valamit konyil a szobrászaihoz és nem na­gyon hiszi e., hogy csupasz kőből ilyen éiet- hü, sokleveles, i kérvény s é:s csipkézett rózsákat lehelne kiiaragni­— Dénogv viaszból. Kőből, ha mondom. Szagos kőből! — Hehélie, — vigyüi-tg in elet > ii k egy csa­vargó, aki jól mulat a „szagos kő" histó­riáján! — .Ne nevess, ki, hél — fordul felé harcia­sai) a iieiie. — Igaz, hogy .nem én csinálom őket, ile -azért tudom, hogy mit beszélek! — No, vigyen az ur pár szálat- Még a gomb­mogorván szó! rá az asszonyságra: — Mit érdekli az n-agátf Hát csak úgy, no! Már kérdezni sem szabad? — truccof az, asszony. ügy tesz, mintha -menne, de azért murád. ■*— Persze, hogy magunk festjük — mondja bél ölékenyebben a. néne, — Miután meg­száradd, meszes vizhen lemossuk, mert a bo­gáncs zsíros és másképpen nem fogná a fes­tek. Aztán épp .a úgy festjük, mini a rúha­anyagöt. Amikor a fiel d-, forr. akkor bei; - -lógatjuk a bogaim ot, hogy Csak a virágja legyen színes, de a -szára nem, Azlán addig tartjuk a festékben, amig meg nem színese­dik- Ehhez is érteni kelt ám! — bólogat és közben titokban lesi * hutást hallgatói greán. Úgy látszik az eredmény kielégítő, mert s zavartalanul folytatja tovább- — Mert nem minden festék fogja meg- Csak a zöld, a vörös és a lila. Sárga festékbe hiába márta­nánk, mert az nem festi meg. — Miért? — áímélkodik a kosaras asz­szouyság. i — Tudja a hóhér, hogy miért! —- Azlán meg lehel-e ebből élni? — kap­csolódik újból a beszélgetésbe az ur. — Hát bizony ilyenkor télen nagyon sze- I rtny a kereset és sok veszödvéggel jár. nagyon, de azért szerényen megélünk belőle. Nyáron jj azlán joliban megy az üzlet, meri akkor job- | ban veszik a friss, vágott Virágot. Különösen az úri naccságák viszik szívesen. Van olyan kuncsaftom is, akinek délután házhoz szálli- tóm az árut. Minden másnap egy csokrot, lgv aztán Cehet *egy kiesi! keresni- De kell j is, mert ha akkor nem gyűjtenék, ilyenkor éhen is halnék. — Hát az ura nem keres? — kérdi az asz- szonyság­— Nincsen nekem uram- özvegyasszony vagyok. 1’iidil) vásárlók jönnek és a néne nem ér . rá beszélgetni. Az ur is lehajol és kiválaszt két szál rózsát. Nem iiizi ki ugyan a -gomb­lyukába, de úgy érzi, a hazai ipart támo- j gatni kell. f-— 1‘íngcJ' 'yhez kötik a virágárusítást a | piacon? . í — Hát! — mondja önérzetesen a néne. — Még az is benne van az iparengedélyemben, hogy művirágot is árulhatok. Alert az külön megy. Még utána kiált a rózsákkal felfegyverkezve távozó kuncsaftjának: — Aztán majd tavasszal is gyüjjön hoz­zám igazi rózsát venni az nr' Olyan s-zép virágokat adok, hogy mind megfordulnak utána a jányok! Mar nincs sok virág a kosárban. A por­téka csaknem elfögyótt, megy haza újabb 1 rakományért. Ha szerencséje van, még egy jj kosárral kiárul dé?ig- Az emberek ma. a mű­virágot, meg a mübogánesot is úgy veszik, mint a szagos pünkösdi rózsát... (Ü. L.) a vasvoiîNztsKSâs magévása érdekében lyukálja is kitűzhetné. Vagy haza is vihetne á feleségének. Negyven' fiidér száljia. Meny­nyit ad jak v Az. ur rémülten mered az asszonyságra, aki már nagy buzgalommal szedi is ki a kosár­ból a rózsákul.. Vagy húsz szálat is. Meg ke 1 hagyni, igen csinos jószágok. Van köztük- piros, sárga, bordó, rózsaszín és még ere­zett is­— Jaj, de szép rózsák — lelkendezik egy fiáiul falusj menyecske. — Adjon csak ne­kem vagy ti/, szálat! — és meg sem kérdezi az urát, már kotorász szoknyája millió ránca közölt a pénzes zacskójáért Az ur közben tovább szemléli az öblös kosár tártál mát. A színes papírból készült rózsák, margaréták es búzavirágok tömkelegé között egyszerű színes bogáncsot fedez fél. — Hát ezt hogyan csinálják? — kérdi meg- J lépetten, mert a bogáncs nagyon életlni- Az 1 Cinber .szinte a szamarat is ínöllé képzeli. I- — -Bogáncs lelkem — felel készségesen a , néni, niiiitán gondosan megó vásai a liieiivecs-. kitol kapott pénzt. — A cigány-asszonyok tömegesen hozzák be nekünk a rétről. Mi . aztán megszáritjuk és megfestjük. Ilyenkor téten jo keletje van. Nincsen élővilág. —- Veszik? — hitetlenkedik az m-- — Mán hogyne vénnek! Begged harminc \ Szálat hoztam ki és már csuk négy szj^l van, Jj amint lát jut. Mind elkapkodták. «gnz, hogy 1 nem is drága. Csak harminc fi.lét szaíja és i a lakás ha a ni égis mulai. Az ur árra: gondol* mit «/ólna a felesége, lm egy kosár színes bogáíecMÜ aílilana be délben. Még eikép idiii sein jó! Maguk . festik meg? — kivánesiskoíiik kosaras asszonyság, aki Jközben odavető" dőli és nagy érdeklődéssel ha. Igái ja az el- ánisilónő és az nr eszmecseréjét. ügy látszik, jó tippriek találja a bogáncsárusilást és elv- g bon máris koukurrenciát nyií a szoknyás | néninek. Miihelylilkokat les most. ki. A néne ugylátszik valamit megsejt, meri * Vásárlási kanyve! kötelesek nyitni a kolozsvári ékszerészek, tlrágakökersskedőfe, záfegiiázisol és zsibáriisok Kolozsvár, február 5. A rendőrség ko­lozsvári kapitányságának vezetője, Hói- lósy-Kuthy Lajos dr. főkapitányhélyet- les — mint Kolozsvár város 'hivatalos lapja közli — a 'vagyonbiztonság meg­óvása érdekében a következőket ren­delte el: A rendőrhatóság területén működő ék­szerészek. ezüst- vagy aranyáru gyár­tásával foglalkozó üzemek, drágakőke- reskedők, órások, zálogházak, zsibáru- sok kötelesek saját költségükön a rendőr- hatóság által meghatározandó adatok bejegyzésére alkalmas vásárlási köny­vet nyitni ős azt hitelesítés céljából a rendőrhatóságnak bemutatni. Ebbe a vásárlási könyvbe az előző szakaszban említett kereskedők stb. min­den magánegyéntől vásárolt, aranyból vágy ezüstből készült ép, egész vagy tört- tárgyat. — fémből készült dísztárgyat, befoglalt vagy foglalat nélküli drága­követ. — használt vagy használatlan állapota ruhaneműt, s, rmét, értékesít­hető gépet (pl. Írógépet és gépalkatrészt, gépjármű, kerékpár alkatrészt), egyéb felszerelési tárgyat, ritka könyvet, ké­pei, antik tárgyat, zálog- és letétjegyet, stb. a felismerhetőség szempontjából jel- | Jegzeies tulajdonságaik feltüntetéseméi- i lett, pontosan bevezetni tartoznak. A rendőrhatóság vagy annak igazolt | közegei á vásárlási könyvet bármikor megtekinthetik és ellenőrizhetik, az első szakaszban felsorolt kereskedők stb. te­hát kötelesek azt az arra jogosított kö­zegeiknek a helyszínen akadálytalanul rendelkezésre bocsátani, vagy a szük­séghez képest felhívásra a rendőrható­sághoz beszolgáltatni. A kereskedők mindazokban az esetek­ben, áruikor náluk oly.tárgyat kiváltnak értékesíteni, amelyekre nézve vagy a rendőrhatóság előzetes értesítése alap­ján, vagy egyéb körülményeknél fogva az a gyannjuk, hogy a felkínáló a meg­vételre kínált 1 rgynak nem jogosult tulajdonosa, — a rendőrhatóságot azon­nal és feltűnés nélkül értékesíteni, eset­leg a felkínálót a legközelebbi rendőr­őrszemnek átadni kötelesek. A rendelet a kihirdetést követő 24 óra elteltével lép életbe és kifejezett meg­újítás nélkül 1944 december 31-ig ér­vényes A füacieflen Albánia felé... 1926 karácsonyán az egyik zágrábi szálló lakosztályában, az Esplanadeban egy fiatal férfiú feküdt betegen... •Senkisem tudta róla, hogy kicsoda, még-,a szomszédai sem és orvosán, ina­sán kívül senki sem jöhetett be hozzá. A beteg Kmesiu Venn Beg nőit, al­bán államférfi, Zogu királynak á so- g ra. Cená Bég Albánia függetlenségének egyik előbarco.sa volt. Nehéz napok vol­tak ezek a kis Albániára, magyar szem ­mel nézve az eseményeket, leginkább az 184S-a.s időkhöz- hasonlíthatjuk ezeket az éveket az albán nép történelmében. A király, . ítimed Zogu, amint köztudo­mású. szélsőségesen' olaszBkrát volt, hazájának a sorsát Itáíiához .kívánta hozzákapcsolni. Mái- a „tiranai ■ szerző­désben“ megfelelő légkört próbált te­remteni enne1- az elképzelésnek megva­lósítására Altiéi Iának Olaszországba Való bekebelezésének gondolata azon­ban nem volt népszerű az albán nép széles rétegeiben és egy kicsi, de annál elszántaid) ellenzék szervezkedett a ki­rály sógorának, Cena Bégnek vezetésé­vel. Ez a csoport- Albánia függetlensé­gét tűzte ki célul. A tiranai szerződés­től egészön Albánia bekebelezéséig ezek a férfiak elszánt és elkeseredett küzdel­met folytatlak a nemzeti önállóság ki­vívására. Zogu király, hogy a számára nem kellemes -sógorát távoltartsa, Belgrád­iul. majd Prágába nevezte ki követnek. Á llomáshelyére el is utazott, de útját Zágrábban meg kellett szakítania be­tegsége miatt. Egy honfitársa kereste őt fel a szállodában... Csakhamar halk. de annál i/sratottabb beszélgetés kezdődött a két férfi között. — A Bal’ ' ' a balkáni népekét Ezt vegye tudom-,snl mindenki és még el­jön az idő, amikor tudomásül is fogják venni! — mondta Véna Bég. — Kérem, ne szól iuu most még senkinek sem ar­ról, amit most itt beszéltünk, de talán már nincs messze uz idő, amikor min­dent nyilvánosságra hozhatunk. Jugo­szlávia is nagyban hibás, hogy ennyire jutottunk. Többször felkerestem a jugo­szláv köröket és előadtam aggályaimat. De Belgrád nem törődött velünk és mindent hagyott a maga módjára. Amikor pedig legutóbb Tiranában vol­tam, olasz’ ügynökök követték minden lépésemet. Több olaszbarát álbán poli­tikus is felkeresett és-arra akart rá­bírni, hogy hagyjak fed, munkámmal. Most tapintatosaknak-, kell lennünk. Ha majd ismét találkozunk, Ígérem, hogy még többet fogok mondani erről a kér­désről. Véna Bég nem tarthatta meg Ígéretét honfitársával szemben. Néhány hónap­pal k'sőbb Prágában a „Passage“ ká­véházi),nü több revolverlövéssel kioltot­ták életét. 1927 októberében történt ez. Az albán nép függetlenségéért küzdő egyik leg­tet etséiresehb harcos esett el. Gyilkosa egy albán diák volt, aki a prágai tár­gyaláson azt vallotta, hogy egy hologj nai Professzor vette .rá őt a gyilkosság­ra, Nagyobb összeg pénzt is ígért, ha piindíjn sikerül, A tárgyalóteremben az­tán még egy megrázó tragédia történt. Mikor -a vádlott vallani akart, egy .is­meretlen merénylő a vádlottak padján lőtte le ... Venn Bén halálával az albán függet­lenségi mozi-atom rem'nytelen helyzet­be került, 19?9 ánril’s 7-én olasz csapa­tok szálltak partra Purazzónál. Alimért Zogut, az olaszbarát királyt is elsöpörte a történelem vihara. Az a'bán szabad- só °'inozg?i lom vezetői külföldre mene­kültek. Csak a legutóbbi időt ese mé­nvei hoztak változást az .aUtán nép Sor­sában is. Badoglió kapitulációja után a balkáni kérdéseket is az európai közvé­lemény egész más szempontok szerint vizsgálja és mérlegeli. . A Palkón a bal­káni .jiéoekó*“ — mpodts, Venn Bég és az utóbbi időkben Németország is ki­küldte megbizofHát von Neurath báró személyében a Balkonra, aki albán ál­lamférfiakkal is tárgyalt. Az álbán nép történelmében uj feje­zet nyílik. Az önállóság és független­ség évszázados vágyának lehetőségei ma kézzelfogható tények. Véna Bég munkatársai kerii’tek előtérbe, ők vet­ték kezükbe Albánia sorsát, mely a sza­bad ég uj Euróna egyik független és öná*‘ó, szabad állama lesz. Könyvek köpött ■■WaWlMIUfcWlulilWtPWWWiIi.KfwtK.ij.wn i'OT»Wi, wpafrugi PR. NÁDAS 70T.TÁN: „Ő IS SZENVEDETT...“ cimmel könyvet irt a mai idők legaktuáli­sabb problémájáról: a szenvedésről. ,A Fe­hér Barát“ felelős szerkesztője, a jónevü egyházi író és szónok messze elkerüli ,a szentimentális általánossá gokat, ehelyett a hit és a becsület acélos igazságaival, komoly lélekismerettel és a meleg érzés .őszinte meg*' é 1 ésével mutat a szenvedés legkü'önbözöbb forrásaira fis ezek közös céljaira, egyszóval: a szenved -: értelmére. Ugyanakkor az is­tenközelség világítótornyának fénykévéjébe segítve a szenvedéshullámoftk , u'izködö ’lelket, a nap-nap után való erő.: sütésekhez, nehézségekhez szeretettel nyújtja az elvisé- lés krisztusi módozatait is. Ehhez a minden izében modern könyvhöz dr. Scheffler János szatmári püspök irt elő­szót. Kiadta a „Fráter György" Sajtószövetke­zet, Budapest. FeSiiivds ti ns es isii黫 «ló lila ©e Kolozsvár város adóhivatala közli. M. kir. ’ Pénzügyminisztérium 207.958/ 1943.—VII. számú körrendeletének értelmé­ben felhívjuk a munkaadókat, akik alkal­mazottaik után keresett adót fizetnek, hogy a betegségi járulékoknak (O. T. I.), vala­mint a „Tébe“ országos nyugdíjpénztári já­rulékoknak az alkalmazottakra át nem há­rított 50%-át az 1944. évi január hó.l. nap­ja után kifizetett illetményekhez hozzá kell számítani — ezen át nem hárított 50% fel­tüntetendő a havi illetményjegyzék 12., a heti. illetményjegyzék 15. rovatában, s a 11., 12./ illetve a 14., 15. rovat végösszege adja meg az adóalapot, a 13., illetve 16. ro­vat — és az alKalmazottak kereseti adóját, valamint az állami pótadót ennek megfele­lően kell leróni. Továbbá felhívjuk a munkaadók figyel­mét arra is, hogyha üzemük, cégük, iparuk megszűnt, vagy valamely oknál fogva szü- ,neteltetik, vagy adóköteles alkalmazottat nem tartanak, úgy ezen körülményt azon­nal írásban bé'yegmentésen közöljék az al­kalmazottak kereseti adójának ügyosztá­lyával (Széchenyi-tér 6:, II. em., 7. számú szoba). Végül azon munkaadók, akik az átalányo­zás iránti bejelentésüket még nem tették meg, úgy azok azonnal, de legkésőbb folyó é i február hó 15-ig bejelentésüket tegyék meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents