Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-05 / 28. szám

1944. FEBRUAR 5. DK3rwnaSI WţPTHRWW 5 KÉienüJSXG Szolgálatos gyógyszertárak Egyszarvu-gyógysEertár, Mátyás kixáJy- tér 10. Távbeszélő: 32-23. Kereszt-gyógy­szertár, Mussolini-ut 2. Távbeszélő: 13-49. Hargita-gyögyszertár, Horthy Mlklós-ut 1. Távbeszélő: 21-55. Páduai Szent Antal gy ógyszertár. Hitler-tér 13. Távbeszélő 31.10. — Meghalt Bogya János dr., volt or­szággyűlési képviselő. Bogya János dr. volt országgyűlési képviselő hosszas be­tegség után február elsején elhunyt. Te­metése pénteken, február 4-én délután 3 órakor lesz a Farkasréti temető ha­lottasházából a római katolikus anya- szentegyház szertartása szerint. — Bűnügyi razzia Kolozsváron. Ko­lozsvár egyes részein bűnügyi razziát rendezett az elmúlt éjjel a rendőrség. Több előállítás történt. Hat személy to­vábbra is őrizetben marad. — Magyar halat esznek a svédek. Stockholmból jelenti a Magyar Távirati Iroda: Valamennyi esti lap képes tudó­sításokat hoz egy nagyobb magyar fo- gasszállitmány Svédországba való érke­zéséről. — Dr. Thohvay Zsigmondné halála. A Ko­lozsváron széles körben ismert dr. Tholway Zsigmond nagykanizsai ny. postahivatal) igazgatót, aki a világháború idején a kolozs­vári 21-es honvéd gyalogezrednél teljesített szolgálatot, mint főhadnagy, illetve százados és nagy népszerűségnek örvendett, rendkívül súlyos csapás érte feleségének Sterba Jo­lánnak tragikus hirtelenségü halálával. Fér­je éppen Kolozsvárra volt elutazóban, ami­kor Budapesten a pályaudvaron vette a táv­iratot, hogy felesége hirtelen rosszul lett, mire visszatért, de a nagyasszonyt már csak eszméletlen állapotban látta viszont. A nagybeteg másnapra kiszenvedett. Dr. Tholwayné nemes szivii nagyasszony volt, B aki a társadalmi jótékonyságból bőven ki­vette részét. Férjével együtt annak idején sok izgalomban volt része, mert Tholway Ksigmond a Székelyhadosztályban is szolgált s ez alkalommal ismételten igen válságos és veszélyes helyzetbe kerültek. Dr. Tholway Zsigmondné halála — a nagyasszony hosszú évekkel ezelőtt szintén a kolozsvári posta szolgálatában állott — általános nagy rész­vétet váltott ki nagyszámú erdélyi Ismerő­seinek és tiszte'öinek körében. — Halálos szerencsétlenség ért egy ismert amerikai újságírót. Amszterdam­ból jelenti a Magyar Távirati Iroda: A i brit hírszolgálat washingtoni jelentése i szerint Raymond Clapper, ismert ameri­kai újságíró a Marshall-szigetek felett; repülőgépszerencsétlenség áldozata lett. Az a repülőgép, amelyen Raymond Clap­per a Marshall-szigetek fölé repült, hogy ! tudósítást készítsen az ottani invázió- : ról, összeütközött egy másik géppel. Mindkét gép egy lagúnába zuhant. Sze­mélyzetük életét vesztette. AGYAR. CNAL Mi nem futunk sehová! I Régi szerkesztőségi törvény: névtelen le­velekre nem válaszolunk. Régi szerkesztő­ségi szabály: a névtelen levél rendszerint olvasatlanul repül a papírkosárba, vagy a kályhába. Ennek ez a rendje. Aki a sajtó nagy nyilvánosságához fordul, abban legyen annyi erkölcsi bátorság, hogy a szerkesztő­ség címére eljuttatott soraiban foglaltakért merje vállalni a felelősséget. Ml magunk is vállaljuk a legteljesebb felelősséget minden sorunkért, minden betűnkéit. Ezért ne cso­dálkozzanak a névtelen levélírók, a szer­kesztőség névtelen barátai, a lap titokba burkolödzó ellenfelei, ha teljes névvel és címmel el nem látott leveleikre soha sem kapnak választ. Most mégis megszegjük a régi törvényt, mellőzzük a jól bevált gyakorlatot és vá- laszolunK egy névtelen levélírónak. Tultesz- szük magunkat a kialakult uzuson s erre okunk van. A névtelen levél sorai nem csak magánvéleményt fejeznek ki. Ez az egyik ok. A másik ok pedig az, hogy az ismeret­len levélíró olyan módon fenyegetőzik, amit nem szabad szó nélkül elengednünk a fülünk mellett. De azért sem hagyjuk szó nélkül a névtelen levélíró handabandázását, mert sorait épp a -Magyar arcvonal“ egyik cik­kének hatása alatt vetette papírra. Emlékszünk jól: az egyik szociáldemo­krata honatya kétemeletes luxus bérpalotá­jának felépülése alkalmával azt tettük szóvá, hogy nagy különbség van a marxista szociálpolitika és az épitő magyar szociál­politika között. Az egyikre azt találtuk jel­legzetesnek, hogy a „proletárok“ vállán felemelkedett szocdem honatya burzsujok- nak is dicsőségére váló bérpalotácskát ka­parintott magának, ugyanakkor a magyar szociálpolitika sokgyermekes munkáscsalá­dok ezreit juttatta emberi otthonhoz. Erre jött a válasz. Mert soha, egy pilla­natig se felejtsük el: élnek itt, magyar földön olyan magukat magyarnak valló em­berek, akik mindent megértenek, mindent helyeselnek, csak egyet nem: a magyar álláspontot. Nem újság ez és nem meglepe­tés. amikor ennek a fonák magatartásnak tüneteivel találkozunk, de egyszer már nyíl­tan szembe kell néznünk ezzel a jelenséggel. A mi névtelen levélírónk is ebbe a kategó­riába tartozik. Örvendünk, hogy összehozott a véletlen s ha csak jelképesen is, egymás­sal szembe sodort a felettünk é* "körülöt­tünk elzugő történelmi orkán forgószele. És ha már igy történt, vállaljuk ezt a találkozást. Annál is inkább, mert az ilyen találkozásoknak hasznát látjuk különöskép­pen magyar szempontból. Még akkor Is, ha a találkozás történetesen nem is a legkelle­mesebb. Már pedig a mi találkozásunk a névtelen levélíróval cseppet sem az az alka­lom, amikor a résztvevők olvadoznak a gyö­nyörűségtől. Épp ellenkezőleg! A névtelen levélíró lelkét semmiképp sem emelkedett érzések töltötték el, amikor sorait papírra vetette. A gyűlölet és bosszú zsarátnoka minden betűje, amit leirt. Terror lappang a levél sorai között s fenyegetés izzik a le­vélpapíron. Az ilyen érzésektől átfűtött lé­lek nem tud mosolyogni. Magunk sem mo­solygónk, hacsak nem részvéttel és sajnál­kozással. Nincs ebben semmi különös, őszintén sajnáljuk, hogy a magunk magyar álláspontja és a magát magyarnak mondó névtelen levéliró álláspontja közé idegenből hozott szemlélet ásott szakadékot. És minthogy a névtelen levél egy nem­zetközi marxista alapon álló honatya cserri- pézett lukszusvillájára irt megjegyzéseinkre jött válaszul, sejtjük, honnan fuj a szél; érezzük, micsoda szemlélet áll szembe az­zal az állásponttal, amelyet — érzésünk szerint •— minden jó. magyar, társadalmi rangjára váló tekintet nélkül nyugodt lelki- ismerettel vállalhat. Tudjuk, hogy hol fáj ez az álláspont; ismerjük, hogy hol szokás felhördülni minden olyan állásfoglalásra, amely minden magyar magyar magatartá­sára vonatkozik; többször ki is mutattuk, hogy a józan és tiszta, de megalkuvást nem ismerő magyar magatartás megnyilatkozá­sait hol szokták egy gondosan összeállított szótárból beszajkózott sértésekkel becsmé­relni. A mi névtelen levélírónk is ebbe a táborba tartozik s annak minden bizonnyal szélső baloldalán jelölte ki a maga ideoló­giai tartózkodási helyét. Mert más fertályain a társadalmi beren­dezkedésnek nem szokás a levelezésnek ilyen tenorja: „ön nem végzet egyetemet ön marha na azt gondolja hogy.. ■“ Ilyen nyájas nyitány után a mi névtelen levélírónk félreérthetetlenül arra utal. hogy amennyiben nem a német birodalom nyeri meg a háborút, mi következik azokra, akik hittek ebben a győzelemben. S a maga kissé hiányos logikájával mindenért, ami történt es nem történt, az újságírót, ebben az eset­ben a „Magyar Arcvonal“ cikkíróját teszi felelőssé. Úgy fogja fel a dolgot, mintha például a földosztást, házhely juttatást az ujságiró végezné s annak sikere, vagy ki nem elégítő volta miatt az események szürke krónikása, vagy magyarázója a felelős té­nyező. ,,Vigyázzon minden ZMp el van téve önre felelősség vár. tudja ön hogy mi jön hova szalad, mit tét ön a magyar szegényekért hány magyar kapót 3 év ólat ház helyet." * Vitézi értekezlet. Kolozs vármegye és Kolozsvár thj. sz. kir. város Vitézi Széke február havi vitézi értekezletét folyó hő 7-én, hétfőn 19 órakor tartja az Erdélyi Párt Farkas-utca 7. sz. alatti nagytermében. Elő­adást tart intéz Országh József m. kir. ez­redes. Az értekezlet előtt 18 órakor a Vitézi Társadalmi Bizottság fart megbeszélést ugyancsak az Erdélyi Párt helyiségében. — Február 6-án rendezi meg legköze­lebbi jótékonycélu műsoros estjét Ko­lozsvár város tisztviselői kara. Kolozs­vár város tisztviselői kara havonként műsoros tarka este rendez a régi Redout 1 csinosan és Ízlésesen átalakított nagytér- f mébcn. Az a néhány est, amit eddig Ke- j; lemen Tibor polgármesteri titkár irányi- | tásával rendeztek, a legnagyobb siker- I lel zárult. Ezeknek az estélyeknek kei- 1 tős a céljuk: közel hozni a város tiszt- | viselőkarát, hogy azok a fehér asztalnál j közelebbről megismerjék egymást és megteremtsék a nagy munkaadó: a vá­ros összes tisztviselői között az együvé- tartozást és barátságot. Ezenfelül talán még fontosabb cél az, hogy az estélyek bevétele jótékony célt szolgál, ameny- niyben a tiszta hasznot a város szegé­nyeinek segélyezésére fordítják. A leg­közelebbi tarka est február 6-án. vasár­nap délután 6 órai kezdettel lesz, ugyan­csak a Redout termében. Belépődíj nincs, csak a műsor megváltása kötelező. A tarka estre a város tisztviselői rokonai­kat és ismerőseiket meghívhatják és meghívót kérhetnek a polgármesteri tit- 1 kari hivatalnál, vagy pedig este a pénz- J tárnál. A legutóbb n-gy sikerrel meg­tartott tarka est után biztosra lehet , venni, hogy a február 6-i tarka éstnek s mind erkölcsileg, mind anyagilag nagy | g| sikere lesz. — Kolozsvári munkásnő hirtelen ha­lála egy idegen ház udvarán. Nagy Róza 50 éves kolozsvári gyári munkásnő munkahelyéről hazafelé menet rosszul lett. Betért a Szent László király-utca 18. szám alatti udvarra, hogy ott meg­pihenjen. Mire a ház lakói odasiettek, hogy segítségére legyenek, már halott volt. A rendőrség intézkedésére tragikus hirtelenséggel meghalt munkásasszony holttestét beszállították a kórbonctani ihtézetbe, hogy hivatalosan megállapít­sák a hirtelen halál okát. — öngyilkossági kísérlet hamuluggal. Zámbó Anna 29 éves, Zug-utca 2. szám alatti kolozsvári lakos öngyilkossági szándékból megivott két liter forró ha- raulugot. Jajveszékelésére hozzátartozói még idejében észrevették tettét s kihív­ták a mentőket. A mentők beszállították ' a belgyógyászati klinikára s ott gyomor­mosást hajtottak végre rajta. Zámbó Annát, miután megígérte, hogy öngyil­kossági szándékáról lemond, szabadon engedték. Állapota nem súlyos. Tettét érzelmi okok miatt követte el. — Már csak néhány pótszék van a mai Pluhár-estre. A KAC tagirodája jelenti pénteken este: A szombati Pluhár-estre néhány pótszék kivételével minden jegy elfogyott. Az iroda ismételten felhivja a közönség figyelmét, hogy az előadást Pluhár István aznap esti visszautazása miatt pontos időben kezdik. — A kolozsvári gép- és villamosipari középiskola igazgatója értesíti az érde­kelteket, hogy február 7-én a középiskola épületében, Malom-utca 28. sz. alatt gőzkazánfütői, villamosvilágitási és erö- átvitelszórelési tanfolyam kezdődik. Je­lentkezni legkésőbb február 7-én este 6 óráig lehet. — Baleset egy kolozsvári húsüzemben. Székely Árpád mészárossegéd, a Kriza- utcai húsüzem alkalmazottja, az egyik gép körül dolgozott. Eddig még ismeret­en körülmények között a gép kereke el­kapta kezét és súlyosan összeroncsolta. A mentők a sebészeti klinikára szállítot­ták. Az ELSŐ MAGYAR ALTALANOS BIZTOSÍTÓ TARSASAG erdély- észi aliigazgatósásra ezúton is tud; Íja érdekelt t. feleivel, hogy az Első Erdélyi Általános Biztositó Részvénytársaságtól átvett sorsolással kap- jsolatos életbiztosításoknak 1944. február 3-án közjegyző jelenít ében megtartott nyilvános sorshúzásán a következő betücsoportos kötvények ’n-rsnlfaltak ki: A.W.B. O.F.M. X.D.B. U.F.W. P.S.Y. Utalhatnánk arra, hogy hány ezer ma­gyar munkáscsalád jutott tiszta, békés ott­honhoz, amelynek falai között sok-sol gyár gyermek serdül fel emberré s ma­gyarrá. Utalhatnánk arra, hogy hány ezer magyar kisgazda lett önálló birtokos a ma­gyar földbirtokpolitika céltudatos munkájá­val. Magyarok között ezek az adatok érvet jelentenének, sőt annál többet is. Magyarok között a magyar szociálpolitika eddig elért eredm a jövőre is Ígéretet s kötelessé­get jele. nek. Mert mi, magyarok, magunk között tudjuk, hogy háború van s háború­ban nem lehet szélesebb, átfogóbb reformo­kat végrehajtani, ha csak helytállásunk és megmaradásunk tényezőit nem akarjuk alapjaiban megingatni. A jövendő feladatait azonban ismerjük és vállaljuk! Ez a névtelen levéliró sorai végén büsz­kén harsogja, hogy „vigyáz a magyar a magyarra« — mégis tudjuk róla, hogy ha magyarul is beszél, érzéseiben és szándékai­ban mégsem magyar. S bár ó is nagyon jól tudja, hogy a földet és a házhelyet nem az ujságiró osztja az arra jogosultaknak és méltóknak, mégis fenyegetőzik: ,.Gondolja meg... hogy hová fog mene­külni.“ Az élet prózájában igy hangzik mindaz, amit Szakosíts „eívtársék“ a humánum és demokrácia, a szabadság és népboldogság vívmányairól finom és körmönfont dialekti­kával közölni szoktak a nyilvánossággal. A névtelen levélíró nyíltabb és becsületesebb. Kertelés nélkül megmondja, hogy minden­kinek, aki magyar szívvel érzett és magyar módon cselekedett, jó lesz menekülnie, men­tenie puszta életét. Feltéve, ha tudja. S a névtelen levéliró szép szerényen, de eleve elhárít magától egy bizonyos gyanút, mondván: „Ez item bolsevizmus beszéd." Hát, akármilyen beszéd ez a beszéd, na­gyon ostoba beszéd! Semmiképpen sem ma­gyar beszéd. De akármit mond, egyet a magunk részé­ről mi is kimondhatunk: Ismerjük felelősségünket. 0 felelősség teljes átérzésével ezután is teljesítjük köte­lességünket. S mint János apostol, megír­juk, amiket láttunk. Forró szívvel, hideg aggyal, de nem langyosan. Mert írva áll az írásban: „Légy hideg, vagy légy meleg, de ha langyos vagy, kiköplek számból“. A magyar nép nevében ágáló idegen szellemű agitátorok doktrínáitól nem félünk. Nem 1918-at Írunk! Rólunk, nélkülünk nem intéz­kedik többé az idegen métely hadserege. És mi nem fogunk innen elszaladni. Ne­künk nem politikai és világnézeti konjunk­túra, hogy ezen a földön vagyunk és lenni akarunk. S ha névtelen levéliró bizonyos számadás­ra utal, mi magunk is várjuk ennek a szám­adásnak az óráját. Nem azért, amiért az eszme névtelen partizánja várja. Csak azért, hogy bizonyságot tegyünk: idegen ta­lajról magyar ég alá plántált doktrínák és dogmák nélkül is tudunk életet és áldást, kenyeret és kultúrát adni minden magyar­nak, minden másnyelvü népnek, amely bé­két, biztonságot és alkotó munkát óhajt. Elfutni? Menekülni? Ez a névtelen levéliró úgy látszik elfelej­tette, hogy itt élnünk és halnunk kell... Felakasztottak Szekszárdim egy roveHimiItu cigány-betörőt Szekszárd, február 4. (WTT.) A szek­szárdi törvényszék az elsötétítés ideje alatt elkövetett betöréses-lopás miatt halá’ra Ítélte Kolompár József (Gugás) többszörö­sen büntetett előéletű szekszárdi cigányt. Az Ítéletet Bogár János állami Ítéletvégre­hajtó csütörtökön délután fél 1 órakor a szekszárdi törvényszék udvarán hajtotta végre Kolompár Józsefen. — Folyóirattá alakult ü' a „Szamosvidék“. Szamosvidék elmen Désen uj északerdélyi folyóirat jelent meg, amely a hasonló cimü hetilapból alakult át. A minden hó elején megjelenő folyóiratot szintén Sztojka László szerkeszti, fömunkatársak: Flórián Tibor, Huber Győző, Mohi Sándor, Varró Dezső, Wass Albert gióf. A feb uár havi számban Veér Iván az első magyar óvoda centenná- riumáról ir, Székely Mózes Kié az ország? cimmel szlnmürész'etet közöl, Kun András a Vihariámpásról számol be, Andor János az EMKE északerdélyi munkáját ismerteti. Tompa László „Fohászkodás“ cimü költemé­nye értéke a lapnak, amelybe cikket irt még SztOiV-” TÓS7,'Ó — Rézüstöt loptak a vándorcigányok. Bíró József Szentegyház-utca 42. szám alatti lakos bejelentette a rendőrkapi­tányság bünügvi osztályán, hogy isme­retlen tettes ellopta Árpád-ut 7. szám alatti kenyérgyára színjéből 80 literes, 1500 pengő értékű rézüstjét. A gyanú azokra a vándorcigányokra hárul, akik az elmúlt napokban kéregetés ürügye alatt több Arpád-uti lakásba bekopog­tattak s több helyről értékes holmikat loptak el.

Next

/
Thumbnails
Contents