Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-22 / 42. szám
Kedd 1944* február 22 Ára 16 fillér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ES NYOMDA: KOLOZSVÁR, BEÁSSAM!. 1. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ARAK: GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ ÉVRE 40.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. 573! Határainkat és a nemzet tiszta lelkét kell megvédenünk! Nagyobb a békénk s lobb a megélhetésünk, mint bármely népé ezen a világon Kállcy Miklós miniszterelnök nagy beszédben vázo'ta a magyar kötelesség- *- tejesítés útjait a nemzetvédelmi keresztesek eskütételén Budapest, február 21. A Magyar Országos Tudósító jelenti: Seregszemlére gyűltek össze vasárnap délelőtt a nemzetvédelmi keresztesek, hogy hazafias ünnepség keretében avassák fel uj zászlójukat. Az avató ünnepségen megjelent Rállay Mik'ós miniszterelnök, Bornemisza Géza iparügyi miniszter, Radoesíay László igazságügyminiszter, Antal Istyán neínzetvédelmi és propagandaminiszter és Lukács Béla táreanélkü i miniszter, Fáy István, vitéz Bonczos 'Miklós, Bárczay János és vitéz Gergetyffy ADdrás államtitkárok, ifjú vitéz Horthy Miklós meghatalmazott miniszter, Varga József, Fabinyi Tihamér, Lossonczy István és vitéz Jaross Andor nyugalmazott miniszterek. A Vigadó nagytermét zsúfolásig megtöltötte a nemzetvédelmi keresztesek hatalmas tábora. Pontosan 11 órakor érkezett meg az ünnepségre Kállay Miklós minisztere1 nők, akit a megjelentek lelkes éljenzéssel és tapssal fogadtak. A minisztere'nök a diszeme’vé- nyen foglalt helyet, mellette jobbról és balról ültek a nemzetvédelmi szövetség vezetői. Amint a miniszterelnök elfoglalta helyét, a Törekvés dal- és énekkar a Himnuszt énekelte el, ame’yet a közönség állva hallgatott végig. Ezután nagy figyelem közepette vitéz Magasházi Lász ó elnök emelkedett szólásra. A nemzetvédelmi keresztesek nevében hódolattal és hűséggel emlékezett meg a Kormányzó Úrról. Szinte egy emberként ugrottak fel helyeikről a nem- zetvéde'mi keresztesek és perceken keresztül éltették Magyarország Kormányzóját. — Azért jöttünk ma össze, — mondotta ezután az elnök, 4— hogy zászlót bontsunk, melynek szárnyán a mi keresztünk ragyog, jelezve a szegedi gondolat alapját: a keresztény és nemzeti Magyarországot. Ez a sereg ma is töretlenül, küzdöképesen, tettre- készen, ércfalként áll a kereszt és a haza szolgálatában. Nem bántunk senkit, de felemeljük irányitó és figyelmeztető szavunkat és újra sorakozunk, ha a szennyes áradat Ismét feleszakadni készül. A hagy tetszéssel fogadott megnyitó után Kállay Miklós miniszterelnök emelkedett szólásra és nagy figyelem közben a kővetkezőket mondotta: Határainkat és a nemzet tiszta lelkét kell megvédenünk — Mi a nemzetvédelmi kereszt? Nemcsak kitüntetés, elsősorban elkötelezés. El- Kötelezés a nemzet, az á'lamfő, minden igaz magyar ügy iránt. De nem ad jogot sem tárgyi, legkevésbbé anyagi vonatkozásban, ’ de jelent jogot, sőt kötelességet ott, ahol a nemzet, az egész érdekében helyt kell állania és szót kell emelnie. Jelent kötelesség- teljesítést mindnyájunknak. Igen, az áldozatban, a fegyelemben, a kötelezettségekben és még egyben, amit kérek a mai nehéz világban: a nemzeti létünk és annak magasabbrendüségét egyedül biztosító puritán és mást nem is tűrő életfelfogásban legyetek elöljárók. Legyen ott mindenütt az a tábor, ahol szükség van reá ennek az országnak. Legyen ott a mindennapi munkában és a mindennapi példaadásban, legyen ott,, ha eljön esetleg a nehéz küzdelem ideje, akár a határvédelemről van szó, akár a nemzet lelkének véde’méröl idebenn az országban. (Nagy taps.) Mert e kettőt kell megvédenünk. Határainkat és a nemzet tiszta- lelkét, ha ezt a kettőt támadják. Határainkat fegyverrel és munkával. A nemzet lelkét a magunk tisztaságával és megbotránkozásával kell megvédenünk mindenek felett, ami nem becsület, ami nem tisztesség, ami nem méltó a nemzethez, nem méltó a mai történelmi időkhöz. Ez a kettő a magyar politika, nem más. — Ez a kettő a lényeg, ez a kettő a fontos: a nemzet le'ke és az ország határa, és én itt előttetek teszek fogadalmat: ameddig egy katonája van a nemzetnek, védeni fogjuk az ország határait minden erőnkkel. (Viharos taps.) És ennek a nemzetnek mindig lesz katonája erre a feladatra, mindig lesz ereje arra, hogy ezt paraocsolóan, meg nem alkuvóan végrehajtsa. (Viharos taps.) De ugyanakkor éppen azért, hogy a határokon az ellenállás töretlen legyen, a nemzet lelkének őrt kell állania, mindnyájunknak a mindennap apró kérdései, apró őrlő gondjai felett. mai világégés e szörnyű korszakában egy nagy gondo atot ke1! magáévá tennie, amelyben én az élen kell, hogy járjak: Ez a felelősség gondolata. Hangsúlyozni akarom, nem mint pártpolitikus áhok e’öttetek, bár pártom van, a legnagyobb párt ebben az országban és talán ezen kívül is vannak támogatóim. Nem azért jöttem ide, mint sokan gondolnák, hogy ezzel a politikusokat érdeklő kérdéssel foglalkozzam: választunk-e, vagy nem választunk a közeljövőben. Felelős magyar királyi miniszterelnök vagyok, nem egy párté, hanem az egész országé. És előttetek, mint Magyarország miniszterelnöke ákok, aki felelős vagyok mindenért, ami ebben az országban történik. Felelős vagyok az ország külpolitikájáért és katonai elhatározásaiért egyaránt. Ebből a felelösségbő1 nem csak az következik, hogy vezetésemért és irányításomért ma, vagy az utókor által felelősségre vonható vagyok, hanem kötelességem elhatározásomnak és akaratomnak minden erővel és mindenképpen és mindenkivel szemben is érvényt szerezni. (Viharos tapsi) — A miniszteri fe’elősség nem csak mindazért terhel valakit, amit cselekszik, hanem mindenért is, amit elmu'aszt. És éppen ez utóbbi szabja meg részére azokat a köte- lességsket, amelyeknek teljesítésében nem válogathat érzelmi szimpátiák, még esetleg elf ógültsá gai szerint sem, hanem soha semmi, de semmi mást nem tarthat szem előtt, mint egyedül a nemzet egyetemes érdekelt és ennek érdekében semmit elmulasztania, semmi eszköz igénybevételétől visszarettennie nem szabad. (Helyeslés és taps.) A nagy világégés lángjai közelednek országunk felé — Országunk ma súlyos napokat él. Az országgyűlés összehívásának e’sö napjaiban . rrrf nÜ’tt beszédemben rámutattam arra, hogy a nagy világégés lángjai közelednél országunk felé. Feltétlenül bízunk barátainkban. De biztonságot mégis csak egy nyújthat nekünk, ha elsősorban magunkban bízunk, ha elsősorban magunk tesszük meg kötelességünket és magunk állunk ki a gátra. (Úgy van! Helyeslés.) Ez megingathat at’an és legszentebb elhatározásom. Ameddig én viszem az ország dolgát, abból a tételből, amit már annak idején felá'li- tottam, hogy országunk határait minden ellenséggel szemben feltétlenül megvédjük és belső rendünket minden eszközzel biztosítjuk, soha, de soha egy vonalnyit engedni nem fogok. (Viharos taps.) Ebben az egész nemzet, nemzetem minden hü fiának támogatására számitok. Ezt annál inkább is kérem, mert egészen természetes, hogy ahol megingást, fegyelemlazu'ást, vagy csügge- dést tapasztalnék, ott a „salus rei publicae suprema lex“ mindenre felhatalmazó ereje alapján a szükséges intézkedéseket megteszem. (Nagy taps.) Ezek a szavaim talán kemények, mert minden megingathatatlan elhatározás egyúttal kemény is kell, hogy legyen, de semmi esetre sem jelentenek kihívást, vagy provokálást senki felé, legkevésbbé az ország határain kívül, de Idehaza sem. Magyarország a legbékésebb nemzet a világon. Már a revizlót is mindig csak békés eszközökkel hirdette, mint ahogy tényleg és valójában igy is valósította meg. (Úgy van!) Békében akar élni ezen a földön a magyar, igazi Európában régi kultúráját akarja tovább fejleszteni, népeinek szabadságát, egyenlőségét, szociális jólétét kívánja előrevinni. (Taps és éljenzés.) A békét és kenyeret én hirdetem, én akarom megadni magyar pépemnek, nem pedig azok, akik ilyen cimü röpcédulákat szórnak szét, valójában nem azért, hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy a békét Idebenn felborítsák, az ellenségnek az országot kiszolgáltassák és a kenyértől, amely most hála Istennek bőségesen meg van, a dolgozókat megfosszák. Miért várják éppen tölünk? — Békét és kenyeret hirdetnek és meg akarják á’litani a munkát ebben az országban. Kérdem, hogyan lesz kenyér munka né’kül. Békét hirdetnek és fel akarják dúlni a magyar lelkeket, a magyar lelkek békéjét és nyugalmát. A békét és kenyeret — ismétlem — a mi politikánk, az az állam- vezetés adja, amely a határokat meg akarja védeni és a békés munkát akarja lehetővé tenni ebben az országban. Külföldről is halljuk a „béke és kenyér" jelszavát és azt, hogy tegyük le a fegyvert. Hadd kérdezzem meg naiv egyszerűséggel: Miért várják éppen tőlünk, békés kis nemzettől, akik csak határainkat akarjuk védeni, hogy tegyük le a fegyvert? Miért nem ott kezdik meg, miért nein ott járnak elől jó példával, ahonnan ezek a felhívások jönnek? (Taps és helyeslés.) Á tobzódás és hivalgás megbontja a nemzet lelki egyensiTyát A *»’ «fi I. o»t ve s.oltsa el ni esi ÜaaeiYla a frontiot — A határok védelmében soha sem des- truálódott a .magyar katona, a magyar honvéd a frontot soha e! nem hagyta. (Úgy van!) Idebent azonban megindulhat egy Ör*ési folyamat. Kicéríet történhet a magyar lélek kikezdésére. E felett őrködni elsősorban nektek, nemzetvédelmi kereszteseknek a kötelességtek. Legyetek a nemzet élő lelkiismerete. Legyetek a nemzeti gondolat szószóői. Véget kell vetni a szégyenkezésnek, ki vele a nyilvánosság elé és ki vele az országból, aki ma nem tisztességes és- nem állja meg a helyét. — A határt tudom védeni a magyar katonával és tudom, tiz magyar sorakozik fel mindegyik mögé, ha szükség lenne a pótlásra. Tudom vezetni külpolitikánkat, de azt, hogy a nemzet lelke meg ne rendüljön, egyedü' magam biztosítani nem tudom A nemzet lelke és a nemzet ereje a magatok, a magunk kezében van. Igen, ott leszünk. Lesz karhatalom, lesz erő, hogy megőrizzük ennek az országnak a rendjét. Ez nem kétséges. Erre számítson mindenki, aki a rendet megbontani akarná. De minden ilyen kísérletet elsősorban a nemzet leikének kell megakadályoznia. Mert nehéz sorsba jutott az a nemzet, ahol már nem a közösségi gondolat tartja kezében a társadalmát, ahol nem a nemzet lelke tartja fenn a rendet, hanem a szuronynak az erejére van szükség, . Jünnek a nemzetnek a —; Ha a sok baj között nincs is minden úgy, mint amint szeretnök, ha nemzeti társadalmunknak sok rétegei, tisztjeink, tiszt- vise'ö nk és munkásaink között sokan nagyon nehéz megélhetéssel küzdenek is, pedig ezek a társadalmi rétegek leghívebben teljesitik kötelességüket. Mégis nagyobb a békénk, jobb a megélhetésünk, egyeseknél nagyon is jó a megélhetés, mint bármelyik népé ezen a világon. Gondokozzunk egy kicsit. Van-e még egy országa Európának, ahol m'nt nálunk, évröl-évre tagadhatatlanul javul a közellátás. Ahonnan a gyűlöletet hirdetik, ott nem kenyeret akarnak adni, ott a kenyeret akarják elvonni az emberek szájából, mert a kenyérből megelégedettség, nyugalom, belső munka fakad, a hazafiság, a nemzet léte és élete. Akik a kenyeret támadják, azt akarják kivenni a magyar ember kezéből. Nem mondom, hogy nincsenek bajok. Jól tudón a bajokat, ismerek és tudok minden bajt, ami ebben az országban van. De mégis merem állítani, hogy a háború ötödik évében közellátásunk jobb, mint volt húrom évvel ezelőtt. Felelősségem tudatában bejelentem, hogy igen rövid időn belül megoldjuk a lábbeliellátást és mindent; el fogunk követni, hogy a ruhanemű vonalán Is előteremtsük az ország szükségletét. Gyapjutermelésünk soha sem volt nagy, Olaszország kiesésével a kereskedelmi forgalomból mürostkészletünk egyharmad része hiányzik, hazai gyártásunk pedig most van kifejlődőben. Semmi luxüsárut az országban többé gyártani nem fogunk. Ilyet be külföldről nem hozunk. (Nagy taps és éljenzés.) Mindezzel szemben állnak a mindennapi élet sötét foltjai: a fekete-piac, az árdrágítás,- a visszaé'ések, panamák. Ezekről akarok most szólam. A fekete-piac, az árdrágítás szomorú velejárója a háborúnak, sok a pénz, kevés az áru, ez sodorja a, dőli
