Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-18 / 39. szám
1944. FEBRUÁR 18. 3 KeietiUjsxg 1 GRUCZfl LIPÓT I Kolozsvár, febr. 17. Csütörtökön reggel 8 órakor, rövid szenvedés után meghalt Grucza, Lipót, yárosi tanácsnok, a kolozsvári Ipartestület Iparhatósági biztosa, volt rendőrkapitány, a Nemzetvédelmi Kereszt tulajdonosa és számos társadalmi, szakmai és sportegyesület elnöke, diszelnöke és igazgatója. Grucza Lipót munkaterének erejében, 58 éves korában távozott el az élők sorából. Néhány nappal ezelőtt féloldali széhüdés érte Szappan-utcai lakásán. Aggódó hozzátartozói nyomban orvost hivtak. Eleinte bíztak is felépülésében, de a katasztrófa nap- ról-napra súlyosabbá vált s hiába való volt minden emberi aggódás, orvosi tudomány, nem sikerült megmenteni az életnek és a munkának, amelyet annyira szeretett... Grucza Lipót régi, kolozsvári patrícius családból született. Életét, születésétől fogva haláláig ebben a városban töltötte. Itt végezte tanulmányait is s már egész fiatalon az akkori városi rendőrkapitányság rendőr- kapitánya lett. Ebben a minőségében érte az összeomlás is s mert az idegen hatalomra nem volt hajlandó esküt tenni — mint annyi más derék magyar ember — máról holnapra hivatal helyett a sötét bizonytalanságba került. Hivatalától megfoszthatta az idegen hatalom, de munkakedvétől, kedélyétől és rendőrkapitányi elmétől soha... Ha még az idegen uralom mélyén megjelent valahol, vagy végigment jellegzetes alakjával Kolozsvár utcáin, innen is, onnan is felhangzott a járókelők figyelmeztetése: — A kapitány ur... Ott megy a kapitány ur... És a „kapitány ur“ — ment. Megszokott, biztonságot nyújtó rendőrtiszti hivatala helyett először a Dermata bőrgyárba. Tisztviselőnek. Akkoriban oda ment jóformán minden eskümegtagadás miatt, máról-holnapra az utcára tett magyar főtisztviselő, törvény- bíró, táblabiró. És itt egészen rövid idő alatt alapos szakismeretre tett szert a nyersbőr kezelés terén. Páratlan szakértelme, szervezőképessége csakhamar a gyár cégjegyzői tisztségébe emelte. De a „kapitány ur" innen is tovább ment. Akkoriban vette át az Országos Magyar Kolozsvár és Vidéke Ipartestület I elöljárósága mély megrendüléssel I tudatja, hogy iparhatósági biztosa,! Grucza Lipótj városi tanácsnok, Kolozsvár thj. sz. kir. város Iparhatóságának vezetője, 1944 februári 17-én elhunyt. Kolozsvár kézmüiparossága egyik | legjobb barátját veszítette el benne, aki hosszú évtizedeken át mindig se-| gitő kézzel támogatta és vezette | Kolozsvár kézműiparát. Halála váratlan és súlyos csapást jelent szá- [ munkra. A jó Isten adjon örök nyugodalmat neki és nekünk vigasztalást. Kolozsvár, 1944 február 17. Kolozsvár és Vidéke Ipartestüleí | Elöljárósága. Párt a Keleti Újságot, Erdély legnagyobb politikai napilapját s ennek lett kiadóhiva- tali igazgatója. 1927-et Írtak akkor. A magyarság már éppen tiz évet töltött keserves kisebbségi sorsban s bizony megfáradt és megcsüggedt a súlyos iga alatt. Apostolokra volt akkor szükség, akik ne ijedjenek meg sem a román csendőr szuronyától, sem sártól, sem hóvihartól. Akik neki merjenek indulni az erdélyi falvaknak, hogy reménységet és.biztatást vigyenek a föld népének... És a kapitány ur ment... Esőben, sárban, hóviharban járta a falvakat, hiszen most már „jogalapja“ is volt erre, mert a „Keleti Újság“ kiadóhivatali igazgatója volt, akinek szerveznie kellett. Szerveznie kellett, mert kellett a Kenyér. Kellett a betevő falat kenyér a lap újságíróinak, kiadóhivatali tisztviselőinek és az üzem rengeteg munkásának, azok családjának, akik ennél a nagy tűzhelynél kötöttek ki az akkori sötét erdélyi éjszakában... És ment a kapitány ur a falvakra akkor is, ha választások voltak. Gyalog, szekéren, szánon, mindegy volt számára, mert nem a kényelmet kereste, hanem a módokat és esz- köaöket, amelyekkel meg lehet menteni a miagyar szavazatokban a csüggedő lelkeket. Munkásságával, falujárásával hihetetlenül nagy szolgálatokat tett az erdélyi és az egyetemes magyarság ügyének. Alig van ember akár tisztelői és barátai hatalmas seregében is, aki őt ezért egyetlen-egyszer is dicsekedni hallotta volna. — Kötelességünk volt, — mondotta — magyar kötelességünk. * így köszöntött rá a kapitány urra a boldog felszabadulás napja. Soha el nem felejtjük ezeket a perceket, amelyek a döntés óráját megelőzték. Itt szorongtunk akkor mindannyian — mint egy nagy család — a kicsi, füstős szerkesztőségi szobában, a rádió mellett. És akkor a kapitány ur azt mondta: — Most pedig megyek a rendőrségre. Vigyázni kell, hogy amikorra jönnek majd a „mieink“, mindent rendben találjanak. És a kapitány ur ment... És azokban a súlyos pillanatokban, amikor az elszabadult szenvedélyek szinte szikráztak utón, útfélen, a kapitány ur ott ült a rendőrségi épületben, talán éppen annál a kopott Íróasztalnál, amelytől azelőtt huszonkét évvel elzavarta az erőszak. Éjjel-nappal ott ü t az íróasztalnál és őrködött azok felett a javak felett, amelyeket át akart majd a „mieinknev“ s hivatali felettesének adni. Mert úgy t tóttá, hogy újból *beáll a rendőrség köi.eié- kébe, amelyet nem hivatalnak, de hivatásnak ismert a maga számára... Az uj magyar é et eiiendezödés azonban másként akarta. A kapitány úrral más céljai voltak... És a kapitány ur végüis beletörődött a felfelé „bukásba“. Városi tanácsnokká nevezték ki. A kapitány űrből városatya lett s ha valaki hivatali beosztásában érintkezett véle. akár alárendelt tisztviselői, akár a hivatalában seregestől megfordult felek, Grucza Lipót tanácsnok urban soha nem a rideg, paragrafusok emberét, a „tisztviselőt“ érezhették meg, hanem a lehetőségek szerint mindenkin segíteni akaró, a szó legnemesebb értelmében vett városatyát ismerték meg benne. * Pedig Grucza Lipót tanácsnok hivatali beosztása nem volt a legkönnyebb. Az iparügyosztályt vezette nagy szakértelemmel, körültekintéssel és lelkiismeretes magyar kötelességtudással. Munkája eredményét csak most látjuk, ha körül tekintünk a Mátyás király-téren... Néhány évvel ezelőtt még alig volt a világnak ezen az egyik legszeb- bik főterén magyar cégtábla s alig három és félév munkája és irányítása után, a helyzet gyökeresen megváltozott. Grucza Lipót tanácsnok nem csak úgynevezett iparengedélyt adott az arra érdemes magyar kiskereskedőknek az átállítás idején, vagy azután, hanem továbbra is szivén viselte sorsukat. Időnként munkahelyeiken kereste fel a kisiparosokat, kiskereskedőket, akiknek üzlete az ő szeme előtt és segits gével indult virágzásnak s biztatta azokat is, akik a háborús nehézségekkel nem számolva, másként képzelték el, ha majd egyszer iparhoz, vagy kereskedői pulthoz jut nak... A városi tanácsban, a közgyűlésen és mindenütt, ahol hivatalos minőségben megjelent és felszólalt, szavait mindig a legnagyobb megfontolással ejtette ki. Érvelései mindig józanok és megfontoltak voltak. Va'ahogyan mindig tanitani szeretett volna, de úgy, hogy az ne tűnjön fel tanításnak. Csak inkább úgy, hogy „értsenek“ az emberek belőle... Bölcs élettapasztalataiból leszűrt tanulságait mindenütt elmondotta, ahol azt hitte: ebből ta’án még más is tanulhat, ebből még másnak is haszna lehet, de főként a magyar közösségnek. Grucza Lipót tanácsnok, vagy ahogyan még most is a legtöbben nevezték, — a kapitány ur — az az ember volt, akit min- derki szeretett. A titka ennek csupán annyi, hogy ő is szeretett mindenkit. Ha el lehet mondani valakiről, hogy nem volt ellensége, akkor Grucza Lipót tanácsnokról, a kapitány úrról, nyugodt lelkiismerettel el lehet mondani. De nem csak most, amikor már „néhaivá“ vált, hanem el lehetett Róla mondani életében is. * Szólanunk kell azokról a kimagasló és soha el nem hervadó érdemeiről is Grucza Lipótnak, amellyel a város magyar társadalmát igyekezett a nehéz időkben mindenképpen megszervezni és lehetőleg egy családban tartani. Az elnyomatás szomorú korszakában nagy szerepe volt a város magyar vezetői életében a Majális-utcai „Társadalom“ helyiségében megrendezett heti rendszeres összejöveteleknek, ahol „Poldi bácsi“ mindenről igyekezett gondoskodni, hogy aki oda elzarándokolt, még valóban magyarnak érezhesse magát. A román hatóságok nem is nézték a legjobb szemmel ezeket a rendszeres összejöveteleket, mert magyar tűzfészket szimatoltak benne, de aztán mégis szemet hunytak, mert a kapitány urnák még előttük is kellő respektusa volt... * Grucza Lipót hirtelen halálhíre mély és őszinte megdöbbenést és részvétet keltett Kolozsvár magyarságának minden tagjában. A város saját halottjának tekinti. A város minden közintézményére kitűzték a gyászlobogót. Haláláról a város külön gyászjelentést adott ki. Gyászjelentést adott ki a kolozsvári Ipartestület is, amelynek iparhatósági biztosa volt. Temetése szombaton délután 3 órakor lesz a házsongárdi temető halottas kápolnájából a családi sirkertben. A kolozsvári iparos társadalom testületileg vesz részt a temetésen Demeter Ferenc ipar- testületi e’-Dök vezetésével. Grucza Lipót halála azonban legmélyebben sújtja szükebb hozzátartozóit. így feleségét, született Fajk Margitot, akivel 32 évi boldog házas életet élt. Továbbá egyetlen fiát és rajongásik szeretett kicsi unokáját s közelebbi és távolabbi rokonait. Grucza Lipót lelkiüdvéért az engesztelő szent mise áldozatot hétfőn reggel fél 8 órakor mutatják be a Szent Mihály templomban. Özv. Grucza Lipótné szül. Fajk Margit fájdalomtól megíört szomorú szívvel tudatja, hogy a legjobb férj, apa, nagyapa, testvér és rokon Grucza Lipót Kolozsvár thj. sz. kir. város tanácsnoka, volt rendőr- kapitány, a Nemzetvédelmi kereszt tulajdonosa, sok társadalmi, szakmai és sportegyesület diszelnöke, elnöke, igazgatója, választmányi, illetve vezetőségi tagja stb., stb. folyó hó 17.-én reggel 8 órakor rövid szenvedés után életének 58-ik, boldog házasságának 32-ik évében visszaadta nemes lelkét teremi őjének. Drága halottunk földi maradványait folyó hó 19-én d. u. 3 órakor a köztemető halottas kápolnájából helyezzük örök nyugalomra a házsongáidi t metőben levő családi sírkertbe a római katholikus egyház szertartása szerint. Nyugalma legyen csendes, emléke mindig áldott. Az engesztelő szent mise áldozatot drága halottunk lelki üdvéért folyó hó 21-én reggel lél 8 órakor fogjuk bemutatni a Szent Mihály templomban. Kolozsvár, 1944 évi február hó 17. Grucza István és neje szül. Kálnoky Anna fia és menye Grucza Emese Anna Mária unokája Grucza Erzsébet férj. Fajk Istvánné testvére özv. Györgyfalvi Sándorné szül. Fajk Emma Fajk István Fajk József sógornője és sógorai Özv. Kálnoky Dénesné anyatársa Kolozsvár törvényhatósági jogú szabad ki rály város közönsége mély fájdalommal tudatja, hogy GRUCZA LIPÓT tanácsnok életének 58-ik évében folyó hó 17-én Kolozsváron elhunyt. A megboldogultat mint a város halottját folyó hó 19-én, szombaton délután 3 órakor a házsongárdi temető halottas házá* ból a római katholikus anyaszentegyház szertartása szerint he' lyezzük örök nyugalomra. Kolozsvár, 1944. február hó. I , • • -
