Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-18 / 39. szám

fCtlETIÜJSXG 4 1944. FEBRUAR IS. Székely Bertalan, Benczúr Gyula és Munkácsi Mihály centenáriuma Budapest, február 17. (MTI) Szinyei- Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi mi­niszter kezdeményezésére az 1944. eszten­dőben méltó keretek között ünnepli meg az ország Székely Bertalan, Munkácsi Mihály és Mészöly Géza festőművészek centenáriu­mát. A Benczur-kiállitás már megnyílt. Az országban több helyen volt i> >" >zur-ünnep- ség, a Munkácsi-centenárium ünnepségei pedig küszöböná"nak. A kultuszminiszter kezdeményezésre Munkácsi Mihály szüle­tésének százéves fordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia összes-ülést tart, amelyen Munkácsi Mihályról, aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, Petrovics Elek emlékezik meg. A kultusz- miniszter elhatározta, hogy Munkácsi Ér­met alapit, amelyet öt évenként ajándékoz oda a legjobb magyarszellemü festőművész életmunkájának jutalmazására. A centená­rium alkalmából a Szépművészeti Múzeum­ban Munkácsi-kiállítás készül. Szinyei- Merse Jenő kultuszminiszter átiratot inté­zett a centenárium alkalmából Budapest székesfővároshoz annak érdekében, hogy a székesfőváros emeljen szobrot Munkácsi Mihálynak. Támogatja a kultuszminiszter Munkács városát abban a törekvésében, hogy a város nagy szülöttjének, Munkácsi Mihálynak szobrot állítson. A centenáris esztendőben a kultuszminiszter Munkácsi­emlékérmet veret, hasonlóképpen Benczúr­ról, Mészölyről és Erkel Ferencről is. Elfogadták. a dohánygyári munkások nyugbérszabályzatát Kolozsvár, február 17. A Nemzeti Munka­központ dohánygyári szakcsoportja az el­múlt napokban országos közgyűlést tartott Budapesten. A gyűlésen képviseltették ma­gukat az ország összes dohánygyárainak munkásai s résztvett a Dohányjövedék köz­ponti igazgatósága is. Mester Miklós dr. országgyűlési képvi­selő, a NMK országos alelnökének meg­nyitó szavai után Téglás András oiszagos szakmai titkár részletesen beszámolt a szö­vetség és a szakmai elnökség multévi mű­ködéséről. A jelenlévők között osztatlan örömet szerzett Nemes Ernő dr. miniszteri taná­csosnak, a Dohányjövedék központi igazga­tójának felszólalása, amelynek során be­jelentette, hogy a Nemzeti Munkaközpont által beadott nyugbérszabályzatot. a pénz­ügyminiszter nagyrészben elfogadta.Ugyan­csak megelégedéssel vették tudomásul a közgyűlés tagjai, hogy a dohánygyári mun­kásságot érintő másik igen fontos kérdés, a családtagok ellátása is megvalósult. A múltban a dohánygyári munkások özvegyei és árvái semmiféle ellátásban nem részesül­tek. A jövőben az elhalt férj szolgálati ideje alapján rendszeres segélyben részesülnek. n honvédelmi miniszter rendelete tiszteletbe;! leventeparancsnokok kinevezéséről A Honvédelmi Miniszter a „Tiszteletbeli Levente Parancsnoki“ rendfokozat rendsze­resítéséről rendeletet adott ki. A rendelet értelmében tiszteletbeli leven­teparancsnokká a miniszter nevéb n az If­júság Honvédelmi Nevelésének és a Test­nevelésnek Országos Vezetője nevezhet ki azok közül, akik a leventeíntézményben ki- magas'ó eredményű hivatalos vagy magán­tevékenységet folytatnak, vagy folytattak, vagy a leventeintézmény fejlesztése terén elismerésre méltó eredménnyel közremű­ködtek, hajlandók a levenjeintézmény to­vábbi támogatására fogadalmat tenni és el- vá'lalják egy általuk szabadon választott leventecsapat, vagy leventeegyesület pár­toló tagságát. A tiszteletbeli leventeparancsnokok kine­vezésük alkalmával fogadalmat tesznek és egyenruhát vise’hetnek. Tiszteletbeli leventeparancsnokok kineve­zésére javaslatot tehetnek a levente körzet­parancsnokok és annál magasabb levente- parancsnokok, ezenkívül a leventeegyesü- letek elnökei. A kinevezésre a Leventék Or­szágos Parancsnoka tesz előterjesztést az Ifjúság Honvédelmi Nevelésének és a Test­nevelésnek Országos Vezetőjéhez. Ha egy tiszteletbeli leventeparancsnok fogadalmat megszegi és méltatlanná válik a cím vise­lésére, az IHNOV a címet megvonhatja. A miniszter rendelete értelmében március 31-ig hadtestenként összegyűjtve felterjesz­tik a tiszteletbe’i leventeparancsnoki cinné javasoltak névjegyzékét. JŐ ÁRU ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK A tizenötéves földbirtokrendezés pénzügyi lebonyolítására alakult szövetkezet hatalmas földbirtokpolitikai eredményei Közei 200 millió pengő hosszúlejáratú kölcsönt nyújtott a földhöz jutta- tottaknak — A szövetkezet hatáskörét az erdélyi házhelyrendezésre is kiterjesztették Az 1920. évi XXXIV. t. c.-kel bevezetett uj magyar földbirtokpolitika leghatalmasabb instrumentuma a Földbirtokrendezés Pénz­ügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet amely januárban bensőséges keretek közt ünnepelte fennállásának 15. éves évforduló­ját. Az események sodrában 15 év aránylag nem nagy idő, de ez a másfél évtized volt az, amely földbirtokpolitikánknak áj arcula­tot adott és lehetővé tette a magyar föld­birtok egészségesebb megoszlását. A jubileu­mot használjuk fel arra, hogy számokkal és a tények erejével ismertessük azt a csen­des, de nagy . kiterjedésű munkát, amelyet a Szövetkezet végzett a szociális Magyar- országért. Működését két irányban kezdte meg: kár­talanította a vonatkozó kormányintézkedé­sek által nyújtott lehetőségek közt a kisa­játítást szenvedetteket és kedvező, hosszú­lejáratú kölcsönnel látta el a házhelyhez és földhöz juttatott magyarokat. A Szövetke­zet 1940 végéig több mint 100 millió pengőt fizetett ki kártalanitás cimén az ingatlan- tulajdonosoknak és ugyanezen idő alatt 164 millió pengő jelzálogkölcsönt folyósított az igénybe vett ingatlanrészek uj birtokosai­nak. Érdekesnek tartjuk ebből az alkalomból visszatekinteni a törvény végrehajtása céljá­ból alakított Országos Földbirtokrendező Biróság működésére. Az OFB agrárpo'itikai célokra 940.506 kát. hold területet vett igény­be és ebből törpe- és kisbirtok céljaira 691.431 kát. holdat használtak fel. összesen 30.000 hadirokkant, 26.000 hadiözvegy, 1000 felnőtt hadlárva, 186.000 nincstelen mező­gazdasági munkás, 414.000 törpe- és kisbirto­kos, 4000 közszolgálati alkalmazott, 2000 to­vábbszolgáló katona és 4100 kisiparos része­sült eddig földjuttatáshan. Az örvendetes országgyarapodás után a Szövetkezet feladatai is megnövekedtek. A Szövetkezet végzi a földművelésügyi minisz­ter határozatai alapján a visszacsatolt Fel­vidéken 276.000 kát. holdnyi mezőgazdasági ingatlan fe'parcellázását, a juttatásban ré­szesültek birtokbahelyezését és ezzel kapcso­latos minden pénzügyi és technikai művele­tet is. Ennek során 1943 junius végéig 80.555 kát. hold területet darabolt el és 54.872 kát. holdat osztott ki a földhöz és házhelyhez juttatottak között. A még el nem osztott ingatlanokból á juttatásig 125.000 kát. hol­dat adott a kincstár nevében haszonbérbe. A káipátaljai területen is a Szövetkezet, il­letve ungvári kirendeltsége végezte a felül­vizsgálatot és munkaköre mintegy 150.000 kát. holdat kitevő területre terjed ki. A keleti és erdélyi területen a szükséges munkálatokat a kolozsvári kirendeltség irá­nyítja. A románok által kisajátított erdőte­rületekkel együtt itt 1,267.256 kát. mező- gazdasági ingatlant érint a Szövetkezet mű­ködése, melyet legutóbb kiterjesztettek az erdélyi házhelyrendezésre is. A délvidéki területen 150.000 kát. holdra terjedő terű’eten végzi a Földrendező Szö­vetkezet a pénzügyi lebonyolítást. A feladat­kör további bővülését jelentették az átadás­ra kötelezett zsidó erdőbirtokokkal és az állami erdóliiltok-elővásárlással kapcsolatos szerteágazó teendők. Az így érintett ingat­lanok mintegy 1 millió holdat tesznek ki. Az elővásárlással összefüggő pénzügyi müvele tek lebonyolítását az egész ország területére vonatkozóan a Szövetkezet végzi. A beszé­des számokat összegezve a következőket látjuk: A Földblrtokrendező Szövetkezet működése jelenleg 2,840.040 kát. hold terü­letre terjed ki. A fö' dhözjuttatottak részére 188,200.000 pengő hosszúlejáratú jelzálog­kölcsönt folyósított és ezen felül a rendelke­zésére álló több, mint 100 millió pengőt is nagyobbrészt mezőgazdasági hitelek cé’jaira használja fel. Ezekhez a számadatokhoz nem kell ma­gyarázatot fűzni. Elég ha megállapítjuk, hogy a Szövetkezet kitűnő szervezetével mindazokat a reá bízott feladatokat végre­hajtotta, amelyek eddig végrehajthatók vol­tak. A jubiláns ünnepélyen — amelyen megje­lentek Vladár Gábor m. klr. titkos tanácsos, Demel Aladár m. kir. kincstári főtanácsos, országgyűlési képviselő, a Szövetkezet volt vezérigazgatója, dr. Büsch Viktor miniszteri tanácsos kormánybiztos és helyettese, Lán- czy József miniszteri tanácsos, dr. Festhy Pál m. kir. titkos tanácsos, ny. igazságügy­miniszter, felsőházi tag, a Szövetkezet elnö­ke, megkapó visszapillantást vetett a sze­rény indulásra és a^ megtett útra a kétszo­bás Tükör-utcai irodától a Géza-utcai szék­házig. Fáji Fáy Zoltán kincstári főtanácsos, vezérigazgató a pénzügyi és műszaki vona­lon elért valóban kimagasló eredményeket tárta az ünneplő közönség elé. Dr. Eperjesy Sándor miniszteri tanácsos, vezérigazgató- helyettes Festhy Pál elnök kimagasló érde­meit és a Szövetkezet fennállása óta meg­szakítás nélkül végzett, eredményekben gaz­dag munkáját méltatta kiesetten szavak­kal, majd Fáy Zoltán vezérigazgató kiváló munkásságára mutatott rá. Meleg szavakkal köszöntötte Vladár Gábor m. kir. titkos ta­nácsos, kúriai tanácselnököt és dr. Demel Aladár kincstári főtanácsos, országgyűlési képvise öt, az Országos Földhitelintézet ve­zérigazgatóját, akik az ünnepséget megjele­nésükkel megtisztelték. Az esti szürkületben, szemerkélő havas esőben, pillanatra megálltam útközben a Hunyadi-téri Vöröskeresztes-kórház előtt. Erre kellene mennem, — gondolkozom el újból — de már kősó van, jobb volna visz- szatérni. Állóit, tanakodom magamban, pon­tosan a bejárat előtt. A Vöröskeresztes- kórház előtt katonák haladnak el. Amikor közelembe érnek, mindenikük szalutál. Ket­tőnek, háromnak kalaplevéve köszönök. Közlegénynek, tisztnek, melyik hogy elhalad előttem. De mintha nem ismerném egyiküket sem. Most veszem észre, hogy nem is isme­rem őket szentély szerint. Nem. Dekát ak­kor miért, köszöntenek?... A honvéd Vö­röskeresztes-kórház kapuján éppen orvos ismerősöm lép ki. Üdvözöljük egymást — igaz, mint régi ismerősök — s aztán együtt megyünk. — Mit kerestél erre? — kérdezte. — Csak megállottám, kicsit — mondom s aztán azt is elmondtam neki, hogy aho­gyan ott állottam, hát minden katona, sőt még a tisztek is köszöntöttek. Vájjon nem azt hihették, hogy valami magasrangu va­gyok, csakhogy most éppen ,.civilben“ ödöngők a kórház körül?... — Néni. mondja orvos ismerősöm — nem azt hitték. Kedves, bajtársias szőkíts ez ná­luk. Tisztek és közlegényt k egyformán sapkájukhoz emelik kezüket, amikor elha­ladnak ez előtt az épület előtt, ahol a harcokban megsebesült bajtársaik feknss- nck, vagy lábbadoznak. Ennyi a% egész barátom. Egyszerű, de szép katona szokás... Nem szóltam semmit, de éreznem kelleti, hogy valami eddig ismeretlen melegseg járja át egész lényemet. Aztán hirtelen le­emeltem a kalapomat s t-n is köszöntöttem valamit. Igen, ezt az igaz magyar honvéd, bajtársi szellemet köszöntöttem, amellyel akkor este találkoztam. Szürkületben, sze­merkélő havas esőben, a Hunyadi-téri Vö­röskeresztes kórház épülete előtt. * Síkos az ut s szegény lovak sehogyan nem tudnak megbirkózni hatalmas terhük­kel. Már félórája kínlódnak itt, az Erzsé- bet-ut aljáiban, hogy tovább vontassák ezt a tüzelöfával megrakott szekeret, de nem megy. A kocsis előveszi az ostort s tehetet­len dühében elkezdi verni, ütni a lovakat, öreg ur ereszkedik lefelé az Erzsébet-uton, aztán ö is megáll, mint a járókelők leg­többje s nézi az embertelen jelenetet. Az öregur végül megszólal: — Miért %>erij fiam, azokat az ártatlan lovakat. Látja, hogy nem fog a lábuk a sikos utón. Rakja le felét a fának, úgy ta­lán könnyebben boldogulhat. — Ne tanítson engem senki, — kárpát a kocsis. — Azt csinálok, amit akarok. Ne sajnálja őket az ur. Miért nem lettek szolgabirók, akkor nem kellene igát húzza­nak. — Ne bölcselkedjék, fiam — szólal meg újból az öregur. — Hát hogyan gondolja? Hiszen ezek csak egyszerű, oktalan állatok, nem lehettek szolgabirók. De maga ember­nek született, barátom, embernek, de még egyszerű ember sem tud lenni, nemhogy szolgabiró lehetett volna magából. Pedig1 mondom, embernek született. Miért kivan akkor lehetetlent a lovaitól? Hogy szolga- uirók legyenek, meg hogy felvontassák ma­gának ezt a fúl. ■ ■ Várjon, én ugyan öreg ember vagyok, de egy ’ " áhh~i könnyitek. Es az öreg ur a kovz.-k-.-o yi!.inaiban csakugyan oda lépett a fás szekérhez. Es leemelt a szekérről egy hasáb fát. — Csak a tetőig viszem, — mondotta. — Ne féljen, nem lopom el. Nem hiába mondják, hogy „a példa raga­dós“, mert van úgy, hogy még a jó példa is ragadós. A többi bámészkodóit is oda­mentek a szekérhez. Lehettek vagy harmin­cán. És mindenikük leemelt a szekérről egy-egy hasábfát s megindultak véle az öreg ur után. Ki, a tetőnek. És ott lerak­ták s visszafordultak uj szállítmányért. De erre már nem volt szükség. Mert a lovak is „megemberelték“ magukat, amikor megérezték, hogy terhük könnyebb lett s neki vágtak a hegynek. És meg sem állot­tak a hegy tetejéig. Az öreg ur jóesö érzéssel nézett légig alkalmi „munkatársain“, majd odalépett a lovakhoz s párás, habos nyakukat vé.gig- lapogatta. — Na, látja, fiam — mondta m6g a ko­csisnak s aztán diadalmasan tovább ment. * A Mátyás király-tér sarkán két hölgy beszélget. — Te miket csinálsz mostanában, drá­gám ? — kérdezte az egyik. — Olyan régen nem láttalak. — Igen, — mondja a másik. — Csak­ugyan ritkán mozdulok kt,. Tudod, kötöge- tek, horgolgatok. — Talán gyapjúra tettél szert? Hogy kellene nekem is egy kis jó, békebeli gyapjú fonál, ügy szeretnék kötni valamit. Hol lehetne találni? — Nem tudom, szivem, az én anyagom valóban békebeli. Tiszta gyapjú. Már be is fejeztem valamit, de most látom, hogy kezdhetem elölről az egészet. Természete­sen, előbb el kell bontanom, amit eddig kö­töttem. — Miért? — érdeklődik a másik. — Említettem, hogy ritkán járok ki. És most látom, hogy amióta legutőljdra jártam kint, megváltozott a divat... Tehát újra kötöm majd a kosztümömet. Hát, igen. Ilyen hamar változik a női divat — gondolkozom el a dolgon, ahogyan „kihallgattam» őket. — De, tudod, — folytatta a hölgy — ez nem is bánt engem egyáltalán. Az, hogy újból kell kötnöm az egészet. Olyan jó ér­zés dolgozni ezzel a jó, békebeli anyaggal. Olyan jó érzés elbabrálni véle esténként s délutánonként. Kötögetek s közben várok. Az uramra és a békére várok — mondta még ezt is. BÍRÓ JANÓÉ Elérhetetlen asszony OpereHősbemutató a kolozsvári Nemzeti Színházban Mondják, hogy vannak olyanok, akiknek tetszik az efféle. Lehet. Az Illetőket azon­ban nem ártana alaposan megvizsgáltatni... Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az „Elérhetetlen aszony“ sokkal rosszabb a többi mai operettnél. Nem. Csak — éppen olyan. Az egész „müvei“ kapcsolatosan mindössze ennyi a megjegyzésünk: a közön­ség — a darab szinházi jelenete szerint — görögdinnyéket dobál fel a színpadra, nem­tetszésének kifejezésére. Szerencse, hogy ilyenkor, télen nincs görögdinnye! Fütöp Sándor, a tehetséges rendező, mint a süllyedő hajó kapitánya, igyekezett be­tömni a réseket. Nem vette észre, hogy a „hajónak“ egyáltalában nincsen feneke. Az előadás alatt az volt a benyomásunk, hogy a színészek egyszerre csak abbahagy­ják az egészet. Kár a tehetséges Hiens Hellyért, aki határozott nyereség, a kitűnő, karnaszos kedvességü Szende Bessyért, a remek humoru Jatzkó—Andráséi kettősért, a halk és finom Kubányiérl s a többiekért, akik valamennyien helyükön vannak. Uj bonviván mutatkozott be, Sáfrány Imre. Játszani még meg kell tanulnia, de a hang­ja behizelgően kellemes és megjelenése is egészen jó Sok tanulással és igyekezettel kitűnő bonviván lehet belőle. Érdemes vele foglalkozni. Külön dicséretet érdemel Bar- tos Irén, aki pompásan építette fel a tán­cokat. Rimóczy Viola és Szaboray Zoltán tánca nagy sikert aratott. Általában az egész együttes minden erejét megfeszítve Igyekezett „érthetővé“ tenni a produkciót. Mindezek ellenére nem lehetetlen, hogy a darabnak sikere lesz. (n. e.) Hirdetések, apróhirdetések feladhatók Deák Ferenc-utca 42 szám alatti irodahelyiségben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents