Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-09 / 6. szám
1944. JANUAR 9. 3 KntTIÜJSKG Német felderítek megállapították: óriási katonai vállalkozás készül a Csatorna túlsó partján Svéd jelenlés Berlinből: Németország már a közeli napokra várja az inváziói II keleti arcvonalon érő döntés egész Európa sorsát pecsételi meg — hangsúlyozzák Berlinben A LENGYEL-SZOVJET VISZÁLY AT,A- ^ HALASA világosan meg fogja mutatni, hogy milyen módon képzelik a szövetségesek győzelmük ‘ esetére a háború utáni uj világ megszervezését — írja az „Afcsam" című török lap. Az eddigi események ezeket a terveket a lehető legrosszabb szinben tüntetik fel. A lengyel menekült miniszterelnök legutóbbi rádiónyilatkozata mutatja, hogy a londoni lengyel körök nagy és egyre fokozódó bizalmatlansággal szemlélik a helyzet alakulását s mindinkább úgy látják, hogy angolszász barátaik, akik állítólag a lengyel szabadság védelméért fogtak fegyvert, teljesen kiszolgáltatták őket a Szovjetnek. Londonban az a benyomás, hogy M'Kolaj- czyk lengyel miniszterelnök rádióbeszéde, amelyben határozottan a régi lengyel határ megtartását követelte, csak mégjobban ki- élesitette a feszültséget a Szovjet és a lengyelek között. Most a legnagyobb feszültséggel várják, hogy mit válaszol Moszkva a lengyel nyilatkozatra. Általában tisztában vannak azzal, hogy egy kormánynyilatkozattal az ellentéteket nem lehet áthidalni. A lengyel menekült kormány határozott megállapodást akar létesíteni a Szovjettel és pedig az 1920. évi helyzet aiapjan. neves a remény arra, hogy a lengyelek követeléseiknek akárcsak csekély töredékéről Is lemondjanak. Mikolajczyk azt Is hangoztatta, hogy a lengyelországi ellenálló mozgalmaknak szigorúan alkalmazkodniuk kell a londoni kormány utasításaihoz. Különösen Jellemző az amerikai visszahatás Mikolajczyk beszédére. Lengyelország háború előtti határainak visszaállítása — jelenti Washingtonból a „Svenska Dagbia- ded“ munkatársa — Oroszországgal vaio háborút jelentene, világos azonban, hogy sem Anglia, sem Amerika nem hajlandók a lengyel határok miatt a bolsevistákkal háborút viselni. Azt a szovjet álláspontot, hogy a keleteurópai kérdésekben csupán az oroszoknak van beleszólási joguk, az amerikai sajtó még mindig határozottan elutasítja. A „Newyork Times“ azt hangoztatja, hogy Amerika számára nem közömbös, vájjon Oroszország ezt a kérdést az Atlanti-okmánnyal összhangban, vagy pedig fegyveres erővel akarja-e megoldani. Az orosz hatalmi eszközök felhasználása ebben a kérdésben elriaszt bennünket attól — Írja az amerikai lap — hogy részt vegyünk bármely oilyan szervezetben, amelynek célja az oroszoktól végrehajtott határrendezés fenntartása. Semmi kétség sem lehet afelől, — állapítja meg a „Morgen Tidningen“ — hogy a Szovjet a régi cári politika célját, a pán- szláv-uniót akarja megvalósítani. Angliában és Amerikában a politikai köröknek az a véleménye, hogy a szövetségeseknek először meg kell nyerniök a háborút és nem szabad a béke vitás kérdésein civakodniok. Roosevelt és Hull valószinüleg arra számítanak, hogy a Szovjetunió az ország újjáépítésében nem nélkülözheti majd Amerika segítségét és ezért Moszkva végül kénytelen lesz a kisállamokkal szemben támasztott követeléseit módosítani. A „Die Tat“ cimü svájci lap úgy értesül Washingtonból, hogy ottani diplomáciai körök szerint a lengyel-szovjet közeledés ügyében akkor történik meg a döntés, amikor az európai tanácsadó bizottság Lengyel- ország „ezután fölszabadítandó területein“ megkezdi működését. Az angolszász államok hajlamosak arra, hogy a határkérdést csak a háború után oldják meg. A tanácsadó bizottság tevékenysége, melyben mind a Szovjet, mind a lengyel menekült kormány képviselői ott vannak, folyamatosan kikényszerítheti az ügy megoldását. A Budapesti Tudósító stockholmi jelentése szerint ottani szovjet körökben azt hangoztatják, hogy a lengyel problémát nem szovjet részről vetették fel. Moszkvának semmi oka sem volt arra, mert a kérdés csak a lengyel területek megszállása után válhat időszerűvé. Orosz szempontból egyelőre csak a katonai feladatok állanak előtérben. A lengyel kormánynak az a nyilatkozata, amely szerint utasította otthoni híveit, hogy ne fejtsenek ki ellenállást az orosz hadsereggel szemben, nem lényeges, tekintettel arra, hogy az-orosz hadsereg soha sem tartott ilyen ellenállástól. A lengyel kérdésen kívül ugyancsak súlyos fejtörést okoz a szövetségeseknek a jugoszláv menekült kormány és a Tito-féle partizáncsoportok ellentéte. Az angol híriroda kairói értesülései szerint jelenleg semmi remény sincs megegyezésre a két jugoszláv tényező között. A „Grazer Tagespost“ hangoztatja, hogy az angolok mindeddig hiába tettek kísérletet a két csoport diplomáciai és katonai együttműködésének létrehozására. A kairól menekült kormány legutóbb nyilatkozatot tett közzé a Tito-féle bandák veszteségeiről. Megállapította, hogy Tito csapatait a Dinári Alpokban részben elvágták összeköttetéseiktől, kiverték őket valamennyi nagyobb városból és faluból, kisebb csoportokra szaggatták szét s ezek közül több már bomlófélben van, mások pedig Nyugat-Bosznia felé húzódnak vissza. Stockholmba egyébként jelentések érkeztek arról, hogy a szövetségesek állítólag partraszállottak volna a volt Jugoszlávia területén. Londoni illetékes helyen ezt a hírt határozottan cáfolták és megjegyezték, hogy az valószinüleg az Adria olaszországi partvidékén történő hadműveletekre vonatkozik. A lengyel kérdés hullámai az utolsó órákban Itt is igen magasra csaptak. Miközben a szovjet és lengyel vélemény nyílt és heves ütközetet vív egym. jsal a nemzetközi közvélemény előtt, az angolszász hivatalos körök szemlátomást bizonyos tartózkodó és majdnem hogy semleges magatartást igyekeznek tanúsítani. Moszkvából érkező jelentések minden esetre azt mutatják, hogy a Szovjetunió a lengyel kérdésben igen merev magatartást tanúsít és könnyen megtörténhetik, hogy Moszkva a londoni lengyel kormánnyal nem hajlandó többé egyáltalán szóba állni. Newyorki jelentés szerint a „Newyork Times“ pénteki számában megjegyzéseket fűzött a Pravdának ahhoz a bírálatához, amely Wendel Willkienek az orosz határkérdésről szóló cikkét kísérte. Az a tény, hogy a Pravda hirtelenében szükségesnek látta megplrongatni Willkiet politikai véleményének kifejezéséért, amelyek teljességgel összhangban vannak annak korábbi nézetével és az amerikai kormány szempontjaival, baljóslat bevezetése a keleteurópai politikai rendezés gyorsan közeledő egyéb problémáinak. A kérdés az, vájjon ezt a rendezést Oroszország egyoldalúan fogja elvégezni az erőszak alapján, vagy pedig az egyesült nemzetek egész szerződésrendszerének keretén belül és az Atlantic Charta szellemében. Annyi bizonyos, hogy ha Oroszország az erőszakot választja, ennek eredménye nagymértékben elvenné a kedvét Amerikának bármilyen jövő szervezetben való részvételtől, amelynek célja a háború utáni rendezés fenntartása. * AZ EUROPA ELLENI NYUGATI TÁMADÁSRÓL érdekes véleményt mondott Changier amerikai szenátor, egyike annak az öt szenátornak, akik annakidején Végig utazták a szövetségesek európai harctereit. Changier szerint az európai elözünlés felesleges és megkísérlése az angolszászok részéről csak hadseregeik tömeges feláldozását jelentené. Az angol közvélemény szerinte elutasítja a Csatornán keresztül vezető ilyen hadműveleteket, mivel tudják, hogy az azokkal kapcsolatos kockázat túlságosan nagy. Az angolszász betörési hírveréssel kapcsolatban a német lapok két hivatalos közleményt hoznak, hogy a német közvéleményt felvilágosítsák a birodalom védelmi erejéről és készültségéről. Az egyik közlés szerint lényegesen megerősítették a nyugati partvidéken ldvül a Földközi-tengernek a német haderő kezében lévő részét is. Magukról az erődítésekről kevés adatot közölnek, csak azt állapítják meg, hogy azok lángszórós akadályokból, tankcsapdákból, gépfegyverekkel és ágyukkal felszerelt ellenállási fészkekből állanak. A másik német közlemény Rommel tábornagy nyugateurópai szemleutjával foglalkozik. Rommel különböző gyakorlatokat végeztetett azokkal a tartalékcsapatokkal, amelyeket abban az esetben vetnének harcba, ha a szövetségeseknek sikerülne áttörni a partvidéket védő erősítéseket. Göbbels dr.’, német birodalmi miniszter a várható nagy katonai események előtt pénteken több keleten harcoló magasrangu katonai vezető, s a Berlinben állomásozó csapatrészek tisztjel előtt beszélt a katonai és politikai hadvezetés összefüggéseiről és a kettő szoros egységesítéséből vezette le azokat a kimeríthetetlen erőforrásokat, amelyek a német győzelem bizonyosságát szolgáltatják. * A CHURCHILL ANGOL MINISZTERELNÖK LEMONDÁSI TERVEIRŐL elterjedt híreket stockholmi szövetséges körökben — amint a Budapesti Tudósító jelenti — nem tartják alaptalannak. Egy neves angol politikus. aki néhány nappal eze’őtt Stockholmban volt, célzást tett arra, hogy Churchill a béke problémájának megoldását már nem tekinti személyes feladatának. Más jól értesült oldalról szármázó hír szerint az orvosok legutóbbi megbetegedésével kapcsolatban nyomatékosan figyelmeztették Chür- chíllt, hogy eddigi rendkívül nehéz munkájáról le kell mondania. BERNARD SHAW ÉS H. G. WELLS szólált meg az angol sajtóban a világ jövőjéért folyó küzdelem szellemi sik- ján. Érdemes a két világhjrü angol iró véleményét is meghallgatni az alábbiakban: Siegfried Hornd dr„ a Német Távirati Iroda diplomáciai munkatársa — amint a MTI Berlinből jelenti — a következőket irta: A „Daily Mail“ „Hogyan kell majd Németországot kezelni“ cim alatt cikket közölt. A cikkiró azt javasolja, hogy Németországot 1937. évi határai közé szorítsák vissza Kelet-Poroszország nélkül, teljesen fegyverezzék és szereljék le, állítsák ellenőrzés alá, kapcsolják be újból a nemzetközi gazdasági életbe. Szellemileg újítsák meg és a háborús bűnösöket büntessék meg. Nem éri meg a fáradságot, — írja a Német Távirati Iroda diplomáciai munkatársa — hogy ezeknek a terveknek a részleteivel, illetve e tervvel kapcsolatban időközben a Daily Mailhez intézett Vidéki fogorvosok figyelmébe alán- lom, mindennemű, szép, minden igényt kielégítő f© aszalt munkáimat. Jótállással, gyorsan készítem és postázom a munkákat OROSZ JANOS fogtechnikai laboratórium KOLOZSVÁR, IImAR-UTCA 26. hozzászólásokkal foglalkozzunk. Nem érdektelen azonban Bernard Shaw következő megállapításait idézni: „Ha végre kell hajtani a leszerelést, akkor mindenkit le keil szerelni! Ezt azonban senki sem fogja tenni. Az a követelés, hogy a háborúért és a vezetésért felelős németeket Szibériába száműzzék, magától értetődően a mi saját militaristáinkra és imperialistáinkra is vonatkozik. Mi 1914-ben és épp úgy 1939-ben hadat- üzentünk Németországnak és az alsóházat egyik esetben sem kérdezték meg. E szerint tehát Churchill urnák is Szibériában a helye. Ami pedig a kegyetlenséget illeti, kétszázezer bombát dobtunk német városokra és néhány a le- dobottak közül óvodákra és kórházakra esett. Amikor pedig azt javasolták, hogy kerüljék el a hadvezetésnek ezeket a módszereit, kibúvókat kereslek és az ilyen követeléseket elutasították.“ Ez Bernard Shaw véleménye a brit lap javaslataival kapcsolatban, amely javaslat pedig Wansittartot nem is említi. Ugyanakkor H. G. Wells óva int újabb versaillesi parancsbéke megkötésétől. Egyébként a Daily Mail-ben felvetett téma nem is annyira a javaslatok miatt érdekes, amelyekkel a német nép soha semmiféle illúziót sem tánlált, hanem a valódi helyzet teljes félreismerése miatt. Itt okán vita folyik, mintha Németország ellenfelei már zsebükben éreznék a Németország és szövetségese! feletti győzelmet. Teljességgel felismer- hetetlen az a pszyliológlai vi • abatá*. amelyet az események másként alakulása as ilyen viták következtében a vágyálmokban ringatózó széles törne- ekre hozni fog. Ezt majd a brit és amerikai néptömegeknek magukkal és vezetőségükkel kell elintézniük. Szemüvegek Fotócikkek Fotólaboratórium
