Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-30 / 24. szám

1944. JANUAR 30. 3 KeletiUjsxg „ AGYAR. IVÓNÁL Lecke a kulacsokról A magyar irók útját nem szegélyezik ró­zsakertek. S ha útjukon nyílik is rózsa, an­nak inkább tüskéit érzik. Tény és valóság: azért a múltban is, a jelenben is láttunk szép és eredményes irói pályafutásokat. Ezek azonban mégis a szabályt erősitö ki­vételt jelentik. írásból ma is csak az tud úri, vagy legalább is szerény polgári kere­tek között megélni, akit tehetsége és hlva- tottsága mellett barátok, klikkek pártfogása divatba hoz s egyéni nagyságának vitorláiba jól kapcsolja be a konjunkturafuvallatát. A magyar iró mostoha sorsa már régóta foglalkoztatja a hivatalos érdeklődést és a társadalmi lelkiismeretet. A hivatalos ér­deklődés és a hivatalos segitő lehetőség azonban éppen hivatalos jellege miatt kor­látozott s csak kivételes esetekben jelenthet nagyon kis, pillanatnyi segítséget. A társa­dalom lelkiismeretének megmozdulása sem jelent sokat. A magyar társadalom, amelyet rengeteg egyesület, alakulat „szervezett be", alapjában véve mégis csak szervezetlen, mert a társadalom nem csak társadalmi fo­kozatok szerint van alaposan széttagozva, de tudatában sem egységes. S ha ez az egy­ség meg is volna, akkor sem jelentene sokat az iró szempontjából, mert a társadalmat egyedek alkotják s elképzelhetetlen az olyan társadalom, amelynek minden egyes egyeáe azonos Ízléssel és azonos lelki, szellemi igé­nyekkel fordul az irodalom s az irók felé. Úgy látszik azonban, hogy ebben a tekin­tetben megindult már a kristályosodási fo­lyamat. Több alapítvány volt már a múlt­ban is azzal a rendeltetéssel, hogy kima­gasló irói teljesítményeket jutalmazzon. Ezeknek azonban megvolt ş megvan az a jellegzetességük, hogy meghatározott, jól körülrt céllal kapcsolódnak bele az élő iro­dalomba s éppen ezért csak igen kevesek élvezhetik hasznukat. Tágabb, mozgéko­nyabb keretet jelentett a Baumgarten-alapit- vány, amely már körülbelül másfél-két év­tizede foglalkozik irók rendszeres segélyezé­sével. Úgy látjuk, még ennél is szélesebb körű és eredményesebb munka lehetőségei rejlenek az egy évvel ezelőtt alakult Ma­gyar Irodalompártolók szervezkedésében és célkitűzéseiben. Most csak ennek a két ala­pítványnak szerepével kívánunk foglalkozni. Alkalmat az ad erre, hogy az egyik fő­városi napilap alaposan megleckéztette Szabó Lörlncet, a kiváló költőt és műfordí­tót: kétkulacsosnak nevezte azért, mert el­fogadta egyrészt a Baumgarten-alapitvány diját, másrészt pedig átvette a Magyar Iro­dalompártolók tekintélyes összegű jutalmát is. Nemrég Féja Gézát részesítette Ünnep­lésben egyik laptársunk azért, mert nem fogadta el a Magyar Irodalompártolók di­ját. S itt kezd jegecesedni valami a mai ma­gyar szellemi élet zűrzavarában. Ez a folya­mat most vajúdik, de épp a vajúdás ködös gomolygásában látjuk már a kérdés körvo­nalait. S ami most születőiéiben van, nem a jövendőnek szól, csak a mának. Kivánjuk is, hogy ami az irodalmi alapok juttatásai kö­rül felvert vitából kijegecesedik, maradjon a mai magyar szellemi élet jellegzetes szü­leménye s a jövendő küszöbét legfeljebb fájdalmas tanulság kisérteteként lépje át. Kavarjuk meg, ziláljuk szét a szempon­tok ködös kavargását és vegyünk kémcsőbe néhány alig-alig megfogható atomocskát eb­ből a zűrzavarból. Mindenekelőtt: Amig csak a Baumgarten-alapitvány ju­talmazott, sohr senkit gáncs nem ért azért, mert a juttatást elfogadta. Aki Baumgarten- dijat kapott, annak fényképét hozták a pesti képes lapok, azzal intervjut csináltak a színházi lapok munkatársai. Akit a Baum- garten-kuratófium kitüntetett, azonnal csil­lagként szökött fel a magyar szellemi élei egére s joga lett sztárként tündökölni. Amikor azonban vitéz Szabó Lajos dr körül néhány lelkes budapesti magyar ügy­véd tömörült s megalapította a Magyar Iro­dalompártolók Társaságát s ez az áldozat kész önkéntes sereg egy év alatt közel 50.00< pengőt adott magyar Íróknak, ime: égj hang égig magasztalja az egyik jutalma zottat, mert függetlensége megóvására a di jat nem vette át; a másik hang pedig két kulacsossággal vádolja a másik költőt, meri ö ezt a dijat is el merte fogadni a Baum garten-alaptól kapott díjjal egyidöben. Ezel szerint tehát úgy fest a helyzet, hogy amij a Baumgarten-dijat elfogadni dicsőséget még pedig nem vitatható dicsőséget jelent a Magyar Irodalompártolók kitüntetésé' mintha csak pironkodással volna szabad el fogadni (az egyik esetben), vagy pedig áru lás számba megy, ha azt is elfogadják (a másik esetben). Az egyik alapítványról köztudomású, hogy egy hajdani zsidó nagy vagyon jövedelmé­ből osztogat dijakat egy meglehetősen sza­badkőműves színezetű kurátórlum, olyan Íróknak, akik az alapítólevél kikötéseinek megfelelnek. A másik alapítványt lelkes, ál­dozatkész magyarok fillérei hozták össze azzal a szándékkal, hogy magyar Íróknak elvégzett munkáját jutalmazzák. S amig egyik oldalon a« alapítólevél ki­kötései az irányadók, a másik oldalon az egyetlen szempont az, hogy magyar iró magyar szellemű munkája kapjon a dij for­májában elismerést. ^ És amig az egyik alapítvány juttatásait általános csinnadrattával volt szokás köz­hírré tenni, a másik munkáját vagy agyon­hallgatják, vagy cselvágásokkal igyekeznek csúffá tenni. Ezen a ponton kristályosodnak ki egymás mellett az egymással nem elegyithető szem­pontok. Egyelőre csak annyit láthatunk tisz­tán és világosan, hogy annak, aki Baum- garten-pénzt kapott, árulószámba megy a tisztán és kizárólagosan magyar eredetű ju­talom elfogadása. S ha semmi más nem is állana bizonyítékképpen rendelkezésünkre, az Irodalompártolók indu’’ása körül felka­vart kifogások egymagukban is eléggé bizo­nyítják, hogy a Baumgarten-alapitvány el­fogadása kötelezettséget jelent. Nem mi mondjuk, a budapesti „A mai nap“ cimü lap vezércikke táncolja körül a lényeget: aki a Baumgarten-kulacsból ivott, annak tilos a másik kulacsból is kortyintania. S ha ezt a tilalmat elfelejtette, ám tudtára adják azonnal: vagy egyik, vagy másik, de a kettő egyszerre „nem megy". Amulva és hüledezve nézünk szét a mai magyar, vagy inkább pesti szellemi arcvo­nalon s mint akit a sötétben mellbevágtak, kérdezzük: milyen forrásból, vagy hogy az eredeti szakkifejezésnél maradjunk: milyen kulacsból illő ezek után innia a magyar Író­nak? Mert ugyebár, azok után, hogy »A mai nap“ vezércikke oly félreérthetetlenül megleckéztette Szabó Lőrinc költőt, jogosan feltételezhető, hogy mai magyar Írónak csak egy ku'acsot engedélyez a pesti bul­várlap nagylelkűségé. Ez a lecke oly világos és oly félremagya- rázhatatlan, hogy leckeként valóban tudo­másul kell vennünk. Tudomásul kell ven­nünk, hogy a mai magyar közvélemény egyes „irányitói“ úgy vélik helyesnek, ha a magyar iró csak a Baumgárten-alapitvány- tól fogad el kitüntetést és ha erkölcsi füg­getlensége további bizositására visszaadja a jőszándéku magyarok magyar jutalmát. Am van az éremnek másik oldala is. Épp ilyen joggal feltehető az a kérdés is, hogy magyar iró, aki épp annyira magyar, mint amennyire iró, elfogadhatja-e egyáltalán a Baumgarten-alap pénzét? És az a kérdés is felvethető s valószínűleg fel is fog ve­tődni: vájjon helyes-e ha a Magyar Iroda­lompártolók plyan Írókat is kitüntetnek, akik a Baumgarten-alapitvány alapitó leve­lének kikötései szerint „tauglich"-nak bizo­nyultak? Nem a pénzről van itt szó, ebben a vitá­ban, amelyet oly hévvel és meggyőződéssel indított el egy-két jellegzetes megnyilatko­HLMflSVOLGYI SZÉNBÁNYA R. T. VÁROSI TELEPE Kolozsvár, Csaba Vezér 36 Teie*on: 12-32. Központi iroda: Telefon: 27-2.9 zás. Itt nézetek, eszmények, világszemléle­tek csapnak össze ebben a kulacsperben. A -vádiratot a „A mai nap“ vezércikk­írója adta be. S egyelőre ott tartunk, hogy magyar irót kell megvédeni azért, mert magyar alapítású irodalompártoló tábor ki­tüntetését is el merte fogadni. A pesti bul­várlap főmagánvádlőja bizonyára attő! tart, hogy e magyar irodalmi jutalom elfo­gadása Is elkötelezettséget jelent. Nem boncolgatjuk most köz ' bről a Baumgarten-dij alapitő levelének rejtelmes kikötéseit. De a Magyar Irodalompártolók szándékát ismerjük, ök csak egy kikötést isméinek: Magyar iró magyaroknak Írjon, magya­rul, magyarokért. .. Nem ml mondjuk, „A mai nap” rajta­ütésszerű vezércikke bizonyltja: egészen más kulacs ez, mint az eddig dédelgetett, ajvározott, tömjénnel és mlrrhával dicsőí­tett ama másik kulacs. Tartalmuk és lénye­gük különbözik egymástól gyökerében. Elég, ha a különbséget röviden fogalmaz­zuk meg: Az egyik lényege a magyar szándék és magyar cselekedet. Ettől tüszköl és ettől berzenkedik a pesti aszfalt mindennapos kinyilatkoztatása. FINTA ZOLTÁN Kiállítások egész sorozatát rendezi Kolozsvár városa a Műcsarnokban i Kolozsvár, január 29. A hazatérés óta pezs- dülő művészi élet indult meg Kolozsváron. Különösen, amióta a sétatéren lévő Műcsar­nokban kiállítás kiállítást ér- Február 6-án üj kiátlitás nyílik meg a kolozsvári Műcsarnok­ban, amelynek előreláthatólag rendkívül érdekes anyaga lesz- Szlnyci-Merse Jenő kultuszminiszter ugyanis, mint ismeretes, az 1942—43- évre 12—12 úgynevezett „székely­földi ösztöndíjat" létesített azzal a céllal, hogy tehetséges, fiatal festőművészek az ösztöndíjból járják be Erdélyt s főképpen a Székelyföldet és dolgozzák fel ottani élmé­nyeiket; Az ösztöndíjjal! kitüntetett festők, képzőművészek alkotásaiból január 1-én ki­állítást rendeztek a budapesti Szépművészeti Múzeumban. A kiállítás most zárult be. Mű­vészi anyagának nagy sikere volt. Katona Lajos dr., Kolozsvár város kultur- tanácsnoka a kiállítással kapcsodban a kö­vetkezőket mondja: __ Kolozsvár város vezetőségének alkalma volt ezt a kiállítást megtekinteni s arra a meggyőződésre jutott, hogy annak gazdag, rendkívül érdekes és értékes anyagát a ko­lozsvári miiértő közönséggel Is meg kelt ismertetni. Ezért Csánky Dezsőtől, a Szép­művészeti Muzeum tudós igazgatójától köl- cSökértük a kiállítás anyagát s február 6-án, vasárnap délelőtt 12 órakor ilyitjuk még hi­vatalosan a kiállítást a Műcsarnokban, KüSön érdekessége a kolozsvári kiállításnak, hogy megnyitásakor Draskócty Farkas Zoltán, a kiváló művészeti iró tárlatvezetéssel egybe­kötött előadást tart a megnyitó közönségének. , Előadása iránt máris nagy az érdeklődés. Katona Lajos dr. ku! túr tanácsnok a Mű­csarnok további kiállítási tervezeteiről a következőket mondja: — A február 6-án megnyíló képzőművészeti kiállítás után majd ujnbb kiállításokat ren­dezünk. Gazdag és változatos anyagról gon­doskodtunk. Együttesen rendezünk kiállítást még a tavasz folyamán a Szinyei-Merse Tár­sasággá!, továbbá kiállítjuk a nagybányai és kassai képzőművészek alkotásait is. Ezt csere* kiállításnak szántuk. Tervbe vettük Slkó, Barabás Miklós és Simó alkotásainak kiállí­tását Is, amelynek anyagát máris gyűjtöget­jük. 'Esetleg rendezünk egy Gyárfás Jenő- klállitást is. Műsorunkban szerepel a Barabás Miklós Céh tavaszi és őszi tárlata, továbbá az erdélyi képzőművészek karácsonyi kiállí­tása, amely egyúttal karácsonyi vásár Is lesz. Nemrégiben a város több pályázatot irt ki tehetséges erdélyi képzőművészek alkotásai­nak díjazására. Ha ez az anyag is együtt lesz majd, ebből is uj kiállítást rendezünk — fejezi be nyilatkozatát Katona Lajos dr. tanácsnok. Mindezekből azt látjuk, hogy Kolozsvár városa nem cél nélkül épitette nagy áldoza­tok árán a díszes Műcsarnokot, mert már eddig is számos értékes kiállításnak adott otthont s jövőben még gazdagabb és értéke­sebb anyagú képzőművészeti kiállítások szín­helye lesz. Villámlás, mennydörgés — januárban Slmor Ferenc dr. egyetemi magántanár érdekes nyilatkozata a péntekesti szokatlan természeti jelenségről i Kolozsvár, január 29. Téli időben szo­katlan természeti jelenségnek volták ta­núi pénteken az estéli órákban azok* akik ebben az időben történetesen az ut­cán tartózkodtak. Kilenc óra tájban az elsötétített város felett hirtelen meg- eredtek az ég csatornái, villámok cikáz­tak, megdördült az ég s pillanatok alatt hamisitatlan májusi zivatar mosta végig a kolozsvári utcákat. Emberemlékezet óta nem fordult elő Kolozsváron, hogy januárban villámlá­sok pásztázzák át az eget... Mi ennek a szokatlan s rendkívüli ter­mészeti jelenségnek a magyarázata? Erre a kérdésre Simór Ferenc dr. egyetemi magántanártól, az ismert, ki­váló ^neteorológustól kértünk felvilágo­sítást, aki alaposabb ismerője Erdély időjárásviszonyainak. Simor dr. egyéb­ként éppen most dolgozza fel Erdély ég­hajlati viszonyairól összegyűjtött tudó­mányos megfigyeléseit. — A téli zivátar — mondotta a me­teorológus, — igen ritka jelenség. Er­délyben több évi átlagban egy-egy he­lyen 27 zivátaros nap szokott előfordul­ni, amelyeknek legnagyobb része a há­rom nyári hónapra és májusra esik, mig novembertől márciusig ritkán fordul elő. Egy-egy téli hónapban 20—30 év alatt l-*-2—3 zivatar szokott jelentkez­ni. Számos helyen egyáltalában nem ész­leltek téli Zivatart. — Á zivatar alatt a vizpáráknak nagy­mértékű elektromos jelenségek kíséreté­ben történő kicsapódását értjük. Pára­dús levegő heves felszálló áramlásának a következménye. Ez magyarázza meg, hogy miért elsősorban nyáron fejlődik. ki. A meleg levegő páratartalma tudni­illik jóval nagyobb, mint a hideg leve­gőé. A zivatart előidéző felszálló lég­áramlás előállhat a talajmenti levegő ré­teg helyi, rendkívül erős felmelegedése utján. Éz a helyi, vagy fő zivatar. Vagy pedig különböző eredetű légtömegek ta­lálkozási helyén, az úgynevezett fronto­kon keletkeznek. Ezek a frontzivatarok. A téli Zivatarok csakis frontzivatarok le­hetnek. Ilyen volt tehát a péntek esti is, amely viharos eredetű levegő betörésé­vel kapcsolatban keletkezett. Érdekessé­ge volt a jelenségnek, hogy dz úgyneve­zett görgő Viharral, azaz erősen lökéses szélrohammal párosulva jelentkezett. Volt egy pillanat, még pedig 10 óra 45 perckor, amikor a pillanatnyi széllökés 23 méter volt másodpercenként. Ez már rendkívül pusztitóerejü. Ezt megelőzően a légnyomás zuhanásszerűen süllyedt, majd ismét rohamosan emelkedett. A hő­mérsékletet és a levegő nedvesség is fel­tűnő változást mutatott a jelenség tar­tama alatt. Az Egyetemi Légkörkutató Intézet irómüszerei igen szépen megörö­kítették a jelenség lefolyását. Az iró- müszerek szalagjainak feldolgozása s az egész jelenség tüzetesebb tanulmányozá­sa csak később történik meg, mert hi­szen ismerni kell hozzá az általános európai időjárási helyzetet is, amely pil­lanatnyilag nem áll rendelkezésünkre- Ennyit mondott Simor dr. meteoroló­gus a szokatlan természeti jelenségről az időjáráskutató tudomány megvilágításá­ban... Lehet azonban, hogy a szokatlan jelenség égi intés az öt év óta harcoló emberiség felé... (V. L.) Ehi 15 nap alatt nem fizeti meg a pénzbüntetést, azt nyomban bezárják Kolozsvár, január 29. A hivatalos lap pénteki száma közli a belügyminiszter ren­deletét a pénzbüntetések végrehajtásának egyszerüsitéséröl és meggyorsításáról. Esze­rint, ha a rendőri büntetőbíróságok által ki­szabott pénzbüntetést a terheltek 15 nap alatt meg nem fizetik, akkor a sok időt igénylő végrehajtási eljárás mellőzésével, az Ítéletben behajthatatlanság esetére meg­határozott elzárásbüntetést kell végrehaj­tani. Minden olyan kihágási ügyben, amely­ben a rendőri büntetőbirő azt állapítja meg, hogy a terheltnek nincs végrehajtható va­gyona, vagy pedig oly csekély vagyona van, amelyből a kiszabott pénzbüntetés tel­jes összege előreláthatólag nincs biztosítva, végül pedig az elitéit indokolt kérelmére, ha a pénzbüntetés saját vagy családjának megélhetését Veszélyeztetné, ezt a behajt­hatatlanságot a büntetöparancsban, illetőleg az ité'etben azonnal kimondja. Ugyanebben a rendeletében mondja ki a belügyminisz­ter, hogy a rendőri büntetöbirák a háború­val kapcsolatos és súlyosabb büntetőjogi be­számítás alá eső kihágások miatt kiszabott liagyösszegü pénzbüntetéseket á büntető­parancsok és az Ítéletek jogerőre emelke­dése után minden esetben a legsürgősebben hajtsák végre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents