Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-16 / 12. szám

1944. JANTJASt 16. 7 KeietíUjskg MENDEL GREGOR At átőiőklcdési ton rregolopitója halálának 60. évfordu'ájára Az alábbi méltatást Naohtshoim János ár., a berlini egyetem át- oröklödési tanszékének tanára és vezetője, a Kaiser Wilhelm intézet kísérleti átöröklődési patológiai osztályának, valamint az anthropo- lógia és az emberi átöröklödés és az eugenika tanára (Berlin—Dah­lem ) irta. A napokban volt hatvanadik évfordulja annak, hogy Mendel Gregor prelátus, az altbrunneri Szt. Tamás Agostonrendi bará­tok apátja, 1884 január 6-án 62 éves korá­ban meghalt. Halhatatlanságát azonban nem annyira magas méltóságának, melyet rend­házában és az egyházban betöltött, vagy nemes emberbaráti szivének köszönhette, hanem Inkább annak a munkának, ame’yet mint természettudós, papi és tanítói hiva­tása mellett, voltaképen a hivatalos tudo­mányon kivül álló személyként folytatott. Logikusan és okosan kidolgozott és lelkiis­meretesen véghezvitt keresztezödési kísérle­tek által, melyeket növényekkel és állatok-« kai folytatott, sikerült neki azon törvény­szerűséget felfedeznie, ,amelyet ma a tudo­mányos világ a ,.Mendel átöröklödés! tana­ként“ ismer. De Mendel is úgy járt, mint sok más felfedező és kutató: tudományos munkája és elért eredményei nem keltettek nagyobb visszhangot élete folyamán. 1866 kiadott munkája „Kísérletek növényhybri- dákkal“ majdnem teljesen feledésbe merült és halálakor már nem is gondolt rá senki sem. Csak 34 évvel halála után, a század- forduló éveiben lett három biológiai tudós munkájára figyelmes: a német Correns és Tschermak, valamint a hollandus H. de Vries, akik kísérleteikkel Mendel eredmé­nyeit később teljesen igazolták. Mendel és a három tudós munkájának és kísérleteinek köszönhető, hogy az uj tudományág, az át- öröklödéal tan kifejlődhetett, amely a bio­lógiát uj utakra vezette. Mielőtt azonban rá­térnénk Menrlel felfedezésének méltánylásá­ra, kövessük rövid vonásokban élete folyá­sát. Mendel János az akkori osztrák Sziléziá­ban, egy kis falucskában, Heinzendorfban, látta meg e napvi’ágot, 1822 jiulius 22-én. Szülei egyszerű német parasztok voltak, úgy apai, mint anyai ágon ősei főképen gazdálkodással és kertészettel foglalkoztak. Szülei egyet'en fiuknak — volt még kívüle két leánygyermekük is — szintén ezt a sor­sot szánták, abban a reményben, hogy a ki3 apai birtokot ő fogja átvenni és tovább mü- ve'ni. Mendel érrdeklődése azonban más irányba terelődött. Anyja segítségével végül is elérte, hogy tovább tanulhatott. A trop- paui gimnáziumot 1840-ben kitüntetéssel vé­gezte el. Utána Olmützben két évig filozó­fiát tanult, de, mint ő maga mondotta volt, gazdasági gondjai miatt, kényszerhelyzeté­ben belépett a Szent Agoston-rendbe, hogy létfentartását biztosítsa. Itt kapta aztán a Gregor nevet. Brünnben teológiai tanulmá­nyokat folytatott, majd lelkész és segéd­tanító lett, mig 1851-ben rendje a bécsi egyetem természettudományi fakultására küldötte tovább tanulrii. 1854-ben visszatért Brünnbe és az ottani föreá^akolában mint a természettudomány és a fizika tanára te­vékenykedett. Állását 14 éven keresztül buzgó szorgalommal! látta el. Ebbe az idő­szakba esik tulajdonképeni tudományos munkássága is. melynek későbbi hírnevét köszönhette. Számos növénykisér!étéin kivül keresztezés! kísérleteket is végzett ekkor különböző ál'atokon, méheken és egereken. Sajnos, Mendel állatkísérleteinek eredmé­nyeiből semmi sem maradt az utókorra. Biológiai tanulmányain kivül Mendel még intenziven fog’alkozott meteoro'ogiai tanul­mányokkal is. Egyike volt azoknak, akik rendszeres meteorológiai megfigyeléseket végeztek. 1868-ban nagy kitüntetés és elis­merés érte. Rendje kolostora rendfőnökévé választotta. Sajnos, ez annyi elfoglaltsággal és munkatöbb’ettel járt, hogy majdnem te'- jesen fel kellett hagynia tudományos kuta­tásaival. Később még egy hosszadalmas adópör is kerekedett rendháza és az állam között. Ez sok izgalommal s időveszteséggel járt. Mendel e1 keseredve és szomorúsággal e'telve halt meg 1884 január 6-án. minden­kitől elhagyatva. Legfontosabb kísérlete Mendelnek, amiről Beszterce - Naszód megyében erdő érmeiéihez megbi ható, önálló, disposicióképes könyvelő ts administrator fölvétetik. AJánatokat Balogh hirdető­irodába, Bpest, V. Szent István- krt 9. kérünk „Dispositi képes 663“ jeligére. a nevéről elnevezett átöröklődési törvényt is felfedezte, borsőkeresztezések voltak, amelyeket 1857—65-ig végzett. Kísérletei során majdnem 13.000 növényegyedet tett vizsgálatainak tárgyává. Kísérletei során egészen uj utakon járt. Mig az addigi ku­tatók az átöröklődési problémát olyan nö­vény- és állatkeresztezésekkel igyekeztek megközelíteni, melyek egymástól lehetőleg nagyon különböztek és az u. n. „basztardo- kat“ tették vizsgálatuk tárgyává, addig Mendel egy és ugyanazon fajú növények ke­reszteződéséből indult ki, amelyek csak cse­kély eltérést mutattak fel egymás között. Az Így nyert uj egyedek kivizsgálásával si­került csak Mendelnek átöröklődési tanának törvényszerűségét, valamint az egymásra következő nemzedékek vá'tozatainak és ho- vátartozásának számarányát megállapíta­nia. A Mendel-teőria újból való felfedezése tette csak lehetővé, hogy a basztardkutatás a mai fokát elérhette és áltaJlános érvényű törvényszerűsége ismeretessé válhatott. Az átöröklődési tan a legalacsonyabb élőlénytől a legmagasabb növényre és állatra éppen úgy vonatkozik, mint az emberre magára. Normális tulajdonságok ugyanúgy „mende- leznek“, mint betegségek, működésben vagy lelki ismertető jelek azonos módon öröklöd­• • nek át, akárcsak a testiek. A „mendelezö“ ismertető jel alárende't szerepet éppen úgy játszhatik az organizmusban, mint ahogy lehet létkérdéses is. Lehet kicsi és lehet nagy; vonatkozhatik egyes testrészekre an­nak teljes egészében, vagy csak egy pici részére. Az emberi szemlencse pé'dául nem nehezebb, mint egy gram harmadrésze és a testsúly 250.,000 részének felel meg, egy bi­zonyos átörőklődő hályogos megbetegedésnél azonban esak egy bizonyos töredéke homá- lyosodik "fel: a szemhályog mendelezik. Tes­tünk legkisebb részecskéire, a sejtjeinkre és azok magvaira is kiterjed Mendel át­öröklődési tana. Azok is ezen tan törvény­szerűségeinek megfelelően örőklik át tu'aj- donságaikat. Tudományos érdekessége mellett, amelyet Mendel tana magában hord, nagy gyakorlati jelentősége is van a mendelizmusnak s ezért a legszélesebb körök érdeklődésére tarthat számot. Az átöröklődési tan a növényterme­lést és az ál’atienyésztést egészen uj ala­pokra fektette. Mind kultúrnövényeink, mind háziállataink tervszerű nemesítését, gazda­ságilag értékesebb, jobb, nemesebb fajták elérését Mendel kutatásainak és felfedezésé­nek köszönhetjük. Nem utolsó sorban azon­ban maga az emberiség is sokat nyert Men­del tanából. Fajhigiéniai törekvéseink Men­del eredményeire támaszkodnak és ha ma már módunkban áll átöröklődött betegsége­ket hathatósan leküzdeni, úgy azt Mendel és • utódai szorgos és kitartó munkájának köszönhetjük. ÚTKÖZBEN — Be jó, hogy találkozunk! — tör rám egy régen nem látott ismerősöm, útközben. — Tudod, szeretném elmondani neked, hogy a napokban kint jártam >a falutokban, olyan „félhivatalos“ minőségben. — Először jártál a falunkban, yagy vol­tál még máskor is ottf — kérdem tőle. •— Igen, először, — mondja — s mondha­tom, hogy számomra élmény volt. Te, olt olyan jókoponyáju emberekkel találkoztam, hogy ha hiszed, ha; nem, minden gondolko­zás nélkül meg tudnám tenni őket minisz­ternél:. — Na, az jő, hogy nem tőled függ a dolog — intem le. — Miért t Te talán lebecsülöd a faludat. — Dehogy becsülöm, — mondom —• ren­des falu az. Rendes, dolgos, szorgalnuis em­berek lakják. Ezt én is tudom s hangsúlyo­zom is, ahol csak lehet s erre szükség van. Ismerősöm elgondolkozik pillanatra, de aztán újból megszólal: — Csak egy baj van. Különösen a fia­talabb nemzedékkel. Te, én azt hiszer• ’ egy azok egytöl-egyig nyilasok. — Micsodák? — Nyilasok, — mondja még nagyobb nyomatékkai s meggyőződéssel — Hát, te ezt honnan veszedt — Megfigyeltem, — folytatja nagyon ag­godalmasan — hogy mind zöld ingben jár­nak. Igen, kérlek, zöld ingben. Vagy neked ez nem mond semmit? önkénytelenül is elmosolyogtam maga­mat. Mert a kidéi magyarok valóban „zöld ingesek“ egy idő óta. De nem politikai meggyőződésből. Politikával amugysem tö­rődnek. ők egy idő óta „mussályból“ zöld ingesek. Azt is elárulhatom, hogy miért: — Tapasztalhattad, hogy Kidé majdnem úgynevezett „tiszta magyar falu“. Az ide­gen megszállás alatt éppen ez volt a tra­gédiája. Kizárták őket a gyapot igénylők sorából s esztendőkön keresztül nem tudtak gyapothoz jutni. így aztán nem is szőhet­tek jó, finom gyapotvásznat asszonyaik. A férfiak régi gyanotingei pedig rendre elf osz­tódtak. Aztán jött a boldog felszabadulás. Bizony, mi tagadás, kicsit már lerongyolód­va találta őket Es aztán jöt a háború. Gyapotot már hiába is igényeltek volna. Asszonyaik tehát csak kendervászon inge­ket tudtak készíteni számukra, De ez még mind nem lett volna baj. Ha nincs más, hát jó ez is. Csakhogy jött ám a szappan- hiány is. Ez már nagyobb baj volt. A marha mellett, a nehéz földmíves munkában erő­sen koszolódik az ing. Nosza fogták magu­kat a kidéi asszonyok s vettek zöld fes­thet s megfestették a férfiak ingét zöldre.'.. Tudod, ez olyan „álcázás“ féle eljárás. A kosz ellen. Hát ez a titkai az én falumnak, barátom. Nincs ott semmi baj a politikát áVásfoalalás körül, ne féltsd te őket. Nem nyilasok, csak egy kicsit szűkölködnek nagy mértékben ezzel is. azzal is, de lelkes:tes­tien és józanul látásban már nem Ezt neáia magad is tapasztalhatod. — Miért sir, Mária ? — állilom meg útközben egyik hölgy ismerősömet. — Vs- gyázzon, megárt a ezé "égének... — Ugyan, ne gúnyolódjék már maya is. Ha tudná, mi történt vélemf... — Mi történt, Mária f — Az történt, hogy Tibortól kaptam karácsonyra egy babát. Egy egész zep, nagy játékbabát.. Ezelőtt egy órával eiiött hozzánk azzal, hogy én pletykáltam riia valamit s ezt ő nem tűri. Ezzel jog a ma­gát, hóna alá vette a babát s magával vitte. — S most maga ezért sir? — Hát, hogyne sírnék. Mikor milyen szép baba volt. Most szabattam neki ui uhát. Olyan volt benne, mint egy valóság >s an­gyal. Az álmáriom fiókban megtaláltam szegény megboldogult nagyanyám hajfona- tát s abból uj parókát csináltam a babának. Tudja maga, mert talán még emlékszik rá, hogy milyen dús hajfonata volt a nagy­anyámnak, mielőtt behódolt volna az uj női divatnak s le nem vágatta. Ezt kapta meg a baba. 8 Tibor most ezt a kedves emlékünket is elvitte a babával. De ebbe még belenyugodnék valahogyan, ha nem történt volna valami az előbb, ami aztán egészen felkavart... Képzelje el. Megyek az utcán s találkozom Ibollyal. — Hova mégy ? — kérdem tőle. —- Viszem haza ezt a babát, — mutatja — most kaptam. — Hát, tudja, majd összeestem, amikor megmutatta a babát. Az én babám volt nála. Tibor, az a senkiházi, neki ajándé­kozta. Ilyenek a férfiak... Pedig már majd­nem vőlegényem volt. Legalábbis a család véleménye szerint. így kijátszani vélem. Ilyen nevetségessé tenni engem. Iboly előtt. Mert tudom én, hogy Iboly sejti a dolgot. Tudom én, mert úgy nézett rám, amikor ta­lálkoztunk, olyan kaján örömmel. Mintha azt mondta volna: Látod, mégse téged, ha­nem engem szeret... Nem, ezt nem lehet elviselni... Ezt nem. * 4 minap délelőtt bejött a szerkesztőségbe egy szép, viruló székely lány. Megáll előttem s azt kérdi: — Ki vesz örökbe egy gyereket t — Gyereket 1 Milyen gyereket f — Az én gyermekemet, — azt mondja — az én gyermekemet. Úgy villogott a tekintete, mint egy éles kés pengéje. — Hol a gyereket — kérdem tőle. — Három hónap múlva a világra jön Hatodik hónapban vagyok véle. — 8 az apjával mi van? A gyerek ap­jával?. .. — Ha volna, nem jöttem volna tanácsol kérni. Neki már nem kellek. Mit tudom én hogy hol van?... Legutóbb Budapesten lát­ták. Azt mondják, hogy hajóács lett. Éle­temben háromszor találkoztam véle. Annyi közöm van hozzá, hogy a gyerek az övé, csak éppen ő nem akarta elismerni. Azért akarom örökbeadni. — Dehát hogyan akarja örkbeadni? Hi­szen azt se tudja, hogy fiú lesz-e, vagy lány?. . . — Nem érdekel. En mindenképpen örökbe adom. Hagyom, hogy a világra jöjjön, de látni se akarom, örökbe akarom adni, érti, ebben legyen segítségemre. 1 Es keservesen zokogott. Adtunk neki egy pohár vizet. Csak énné hozzáérintette az aikát. Aztán megörülte verítékező homlokát, rózsapiros orcáját s kitántorgott a szerkesztőségből. .. BÍRÓ janop. *>a rk ettezés »d. tö«INfZY JÓZSEF ak. Zá.pólya-utca 14. szám vagv Sebőit cukréisde Mátyás kir.-lér 23. szám. Telefon.- 1S-59 IKASELfcHZO ikOúA Szüts László, Budapest, István-ut 20. A legértékesebb információ úgy üzleti­leg, mint a magáné’ etben a kíméletle­nül őszinte jellemrajz. öt sor kézírás elegendő. Megadandó, hogy férfi vagy női irás-e. Részletes elemzés dija P 35. Üz etl elemzéseknél méltányos átalány­díjak. Fizetendő utánvétté'. Csak tudo­mányosan képzett felelős iráselemzöt vegyen igénybe! H Közellátási Hivatal szerint sm Kövei el bíincselekm^nvt a líerishe#, ha eísPsoifan réei vev§it szeipálfa hl Kolozsvár, január 15. Adott esetből kt" folyólag a közellátási!eyi hivatal illetékes fő­osztálya következő álláspontot foglalta el: Nem követ el bűncselekményt a kereskedő abban az esetben, ha áruhiány esetén első­sorban régi vevőit szolgálja ki és uj vevőinek az áru kiszolgálását megtagadja. Arra azon­ban nagyon kell ügyelnie, hogy az ily eljárás még közvetve se szolgáljon nyerészkedési célt, mert ez estiben már áruelvonási követ el. A rendelkezésre álló közszükségleti cikkek igaz­ságos egyenlő és minden feltételnélküli szét­osztása elsőrendű köz- és honvédelmi érdek. Ennek folytán a közszükségleti cikkek szét­osztásában résztvevő kereskedők elsősorban kötelesek a rendelkezésre álló árumennyiséget megfelelően szétoszlani. CSŰRÖS EMÍLIA KISBACGNI FENYŐFÁK Kis székely falu a megszállás e’ső évei­ben. Vannak, akik menekülnek haza, Ma­gyarországba, mások úgy érzik, ott kell ma­radnia, a szülőföldön, vállalni a kisebbségek nehéz sorsát, nem szabad e hagyni a föld népét, nem szabad elhagyni a székely he­gyeket, erdőket, ott kell dolgozni a magyar jövőért. Csűrös Emília, aki maga is Erdélyben élte át ezeket a nehéz éveket, Ifjúsági regényt irt a Székelyfö d kisebbségi éveiről. Re­gényt irt Máriáról, az esküt nem tett, elbo­csátott magyar jegyző leányáról, aki meg­szerezte a tanítónői diplomát, de bizony soká kellett Várnia, amig egy falusi feleke­zeti iskolába kmevezték. Mária egy elké­nyeztetett kis eány nevelönője Kolozsváron, de hisz, bizik és dolgozik. Az igaz hőse en­nek a szép regénynek Benedek Elek, az ő nemzetmentő, szinte emberfeletti munkája áll ennek a mozgalmas, érdekes, megható regénynek középpontjában. Nagyapó, min­den erdélyi magyar gyerek Nagyapója. De nemcsak a gyerekeket tanítja, tartja meg magyarnak Nagyapó, minden csüggedő fel­nőtt az ő hitéből merit erőt a további küz­delemhez. Erdély hegyei, Érdé y múltja, Erdély népe ihlette mindig a legszebb ifjúsági regények Íróit. Csűrös Emília uj regénye a Küzdő, nem csüggedő magyarokról, vezérükről, Nagyapóról, méltán ilieszked k bele ezeknek az ifjúsági regényeknek sorába. Utat mu­tató hazafias könyv, de egyben érdekes, for­dulatos, szivhez szó ó regény is Máriáról, meg a többi fiatalról, akik megtalálják mun­kájukat, de megtalálják a boldogságot Is. Megjelent az Uj Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner) kiadásában. BAKÓ JÓZSEF: KAPASZKODÓK — Regény. Magyar Élet kiadása. — Kü önös k sregény a „Kapaszkodók“. Egy alföldi falu életének keresztmetszete. Főhő­se a tanító. Egy fiatal tanitó, aki minden­képpen segítségére akar lenni a falu népé­nek. Minden téren. És itt következik be az­tán az összecsapás. Szemrehányást kap feletteseitől, szemrehányást kap mindenki­től, aki nagyobbnak és fontosabbnak érzi magát nála. És ki ne érezné. magát fonto­sabbnak a kis tanítónál ? .— aki elvégre arra való, hogy a gyerekeket tanítsa Imi, olvasni, de nem arra, hogy a „nagyok" dol­gába ártsa magát. . . A tanitó végülis a falu „salakjával“ fog össze. A börtönből haza­tért, izgatásért elitéit napszámossal, hogy Valahogyan mégis felrázza a tespedö falut. A börtönviselt napszámost éppen úgy kikö­zösíti a falu, mint a népéért mindenre kész tanítót-. Itt tehát már nem lehet tovább megkapaszkodni. A tanitó és a börtönviselt napszámos egyszerre hagyják el a falut. Szekérre lakják mindenüket s -’z egyik az gyík, a másik a másik faluvégen indul ki a közömbös faluból. Elindulnak a nagy is- meret enség felé, a falu pedig végre fellé- legzik, hogy olyan szerencsésen megszaba­dult ettől a két oda nem illő embertől... Bakó József regénye mindenképpen érde­kes, érdekfeszitő olvasmány. (—)

Next

/
Thumbnails
Contents