Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)

1943-12-12 / 281. szám

KtllTlUjSXG

6

Î943. DECEMBER ÎÎ.

Ráró Răţiffy Reszsö

Irta: Vâsârliclyi János püspök

Az Erdélyi, Református Egyházkerület I g aggató tanácsa pénteken emlékezett meg Bán fi y Dezső születésének századik évfordulójáról. Az emlékbeszédet Vásárhelyi János püspök mondta. Hatalmos hesrt léből idézzük az alábbi szép részleteket:

Mi erdélyiek, különösen erdélyi reformátusok, Bánffy Dezsőt nagyon Jól ismerjük, mert hiszen a szemünk előtt nőtt fel, benne gyönyörködtünk akkor amikor mint alkotó államférfin a milleniumi Magyarországot képviselte és hozzánk tért vissza akkor, amikor ezerféle csalódás és népe jövőjéért aggódó szivének ezerféle gondja terhelte a lelkét. Itt Kolozsvárt a mi kollégiumunk udvarán játszadozott, itt bontakoztak ki jellemének egész életét meghatározó nemes alapvonásai, A kolozsvári kollégiumban tanuló tíz éves kicsiny fiáról így ir az édes apja: „Dezső igen jól tanul, gondos, szorgalmas, eszes, kötelessége teljesítésében lelki- ismeretesen pontos és a kurázs Dezsőben kiemelve mutatkozik." Mint a ko'ozsvári kollégium növendéke már 16 éves korában komoly törekvéseket és lelkes szervező erőt árul el, amikor 12 társával önképzőkört szervez és pedig igen jellemző módon, az önképzőkörnek nincs alapszabálya, hanem a résztvevők egyezséget kötnek, amelyben kijelentik, hogy törvényük a becsület, óhajtásuk a társulat sikere. Ezt a nagyon rövid megállapodást azonban meg is tartják és működésűkben szép eredményt mutatnak fel. Emlékkönyvet adnak ki és a munkásságban elől jár Bánffy Dezső. A kolozsvári kollégium őrzi egy pár jellemző dolgozatát. Már a gyermek ifjúban jelentkezik a határozott, megalkuvást nem ismerő nemzeti érzés. Gróf Bethlen János értekezésére ezt jegyzi meg: „Száz szónak is egy a vége, a magyar földön csak magyar nemzetiséget ismerek el vezető helyem!“ Drámát Ír, amelynek egyik fő hősével, Serédyvel, a Ferdtnánd-párti magyarral, aki a fiatal Bánffy politikájának képviselője, ezt mondatja: „János király meghalt, most az idő felhasználni minden alkalmat, módot és egyesíteni a szét da rabolt, elszaggatott hasát."

*

A jpllem meghatározó vonásai már kora ifjúságában jelentkeznek az emberben. így jelentkeztek Bánffy Dezsőben is. Férfias bátorság, megalkuvást nem ismerő nemzeti érzés, pontosság és becsületesség és gyöngéd hűség, iroe, ezek voltak kialakuló és később szépen érvényesülő férfi jellemének alkotó vonását.

Az érettségi után hosszabb' külföldi tanulmányutat tesz és két évig a berlini és lipcsei egyetemeket látogatja, ahol jogi és gaadasági ismereteit gyarapítja. Haza érkezve a« ősi birtokon. Apáim g/faluban gazdálkodik, majd feleségül veszi báró Kemény György leányát, Máriát. Ebből a házasságából származnak Kazimir, Ferenc fiai é* Alice leánya, míg Máthé Honával kötött második házasságából Dóra leánya. Egész fiatal korában megkezdi közéleti tevékeny, ségét. Figyelő szemekkel nézi vármegyéje magyai-ságának helyzetét, erőviszonyait és tusakodó lélekkel keresi egy őntadatosabb nemzeti politika útjait én lehetőségeit, t E kereső töprengések indítják arra, hogy különös buzgalommal vegyen részt » első népszámlálás előkészítésében és keresztülvitelében. Mindenütt ott van, napokon együtt dolgozik segítő társaival otthonában a népszámlálási adatok pontos feldolgozása és mérlegelése érdekében. Érzi, hogy öntudatos és erőteljes, a magyarság érvényesítését hathatósabban szolgáló politika vállalására van szükség és ezért apja akarata ellenére is áz ez irányzatot inkább képviselő balközépen vállal ellenzéki képviselőjelöltséget és később így lesz, amikor a balközép a kormánypárttal fuzionált, a Tisza Kálmán pártjának híve. Tisztában van azonban azzal is, hogy a politikai törekvések alapját esek komo'y közgazdasági tevékenység adhatja meg. így kezdi meg' agitácróját a Számos- mente elhanyagolt gazdasági érdekeinek felkarolása céljából a szamoevölgyi vasút épitése érdekében. Majd vállalja Szolnok- Doboka vármegye és később Beszterce-Na- szód vármegye főispáni tisztét. Erőteljesen képviseli a tekintélyének elismeréséért küzdő magyar kormányzatot. Ennek a kormányzatnak tisztességét erkölcsi értékei alapján kívánja elismertetni és biztosítani. Hangsúlyozza, megkívánja és érvényesíti is a pártatlan, lelkiismeretes közigazgatás követelményeit. Sokszor hangsúlyozta tisztviselőivel való beszélgetés rendjén és maga is követte amaz ismert aranyszabály bölcs Útmutatását, hogy a közigazgatásban is a siker két egyszerű szülőnek gyermeke. Es pedig a pontosságnak és a lelkiismeretességnek. A szeme rajta volt mindenen, intézkedéseivel sohasem késett és ha kellett, UhiPtt félelem nélkül bátor és határozott

lenni, mert főispán korában is jellemezte közvetlen egyéniségét az, amit tiz éves korában róla az édes apja irt: Dezsőben a kurázs kiemelten jelentkezik. Fáradhatatlan odaadással karolta fel Bánffy Dezső a magyarság elhanyagolt ügyét is és szinte azt mondhatjuk, hogy Szolnok-Doboka és Besz- terce-Naszód vármegye magyarságának ma is meglevő összes magyar intézményei, kulturális alkotásai mind-mind Bánffy Dezső céltudatos munkásságára utalnak. A dési magyar színház, magyar Kaszinó, polgári iskola, a besztercei református templom, polgári iskola, magyar hitelintézet, hogy csak ezt a párat e-me'itsük, élénken mutatják, hogy Bánffy Dezső miképen igyekezett mint öntudatos főispán nemcsak erőteljesen képviselni a politikai magasabb célok vedel, méhen a magyar nemzeti érdekeket, hanem miképen állott oda a kicsiny, erőtelen, szétszórtságban éiő magyar atyafiak mellé, egyesítette őket kaszinókban, iparos egyletekben, létesített számukra társas köröket, iskolákat, hogy a megtört magyar erőt élővé és elevenné tudja tenni ezen a sokfé'eképen megpróbáltatott és magyar erejében megtört vidéken.

Az erélyesen, az okosan és cé'tudatosan kormányzó főispán azonban.nem végezhette be munkáját, mert máris országos feladatok betöltésére hívták el. A képviselőház elnöke, majd miniszterelnök lesz és tovább halad a tündöklő politikai sikerek utján. A milleniumi Me.ogyat ország lendületében az őt jel'erhző bátorsággal, okossággal, mindenre figyelő éleslátással és újabb és ujgbb csodálatot kiváltó sikerekkel kormányozza országának hajóiát. Alig volt államférfiig aki ragyogóbb politikai sikereket tudott vo na felmutatni, mint éppen Bánffy Dezső. Mi erdélyiek, az akkori erdé’yi közvélemény gyönyörködött benne és biztosan kormányzó kezének gesztusaiban felismerte a nagy erdélyi hagyományok igazi képviselőjét. Ott volt benne a Bethlen Gábor mindenre figyelő eszessége. A Wesselényi Miklós lobogó szenvedélyű, égő magyarsága. De ott volt benne az öreg Rákóczinak óvatos tapogatva járása is. Igazi erdélyi politikus volt az ország kormányelnöki székében és kormányzata alatt volt valami a magyar életen abból a fénybői, amit aranykornak mondhatunk. A fény sok bajt, gondot takart, de fény volt mégis és ezt a fényt a Bánffy Dezső okossága, körültekintő eszessége varázsolta a nemzet, a dicsőséges történelmi múltját ünneplő nemzet fölé.

•*

Okos volt minisztériuma megalakításában, mert kitűnő férfiakat nyert meg munkatársainak. Erélyesen és sikerrel képviselte nemzetünk méltóságát az Agliárdi afférban. Pompás ügyességgel biztosította az egyházpolitikai törvények végrehajtásét. Céltudatos és határozott volt a nemzetiségi túlkapásokkal szembe® vaió védekezésben. Páratlan ügyességgel készítette élő a milléDiumi ünnepet és kapcsolta bele az ünneplés mámorába a királyt és tette az ünnepet Szi lágyi Dezső beszéde által Magyarország törvényes függetlenségének és nemzeti egységének örökre emlékezetes manifesztáció- jává. Gyönyörködve láthatja az ember azt az ügyességet, amellyel sokféle ellenszenvtől körülvett nemzetét oda tudta állítani a világérdeklődés középpontjába, meg tudta jutalmaztatni a tiz szobor ajándékával az addig blzaimatlankodó uralkodó által. Megnyitja Európa elismerése és ünneplése mellett a Vaskapuban a nemzetközi vizi utat és még arra is gondol, azáltal is fokozza a monarchiában Magyarország jelentőségét, hogy a német császár Budapestet látogassa meg.

Bánffy mindenre gondoló, a haaája sorsával összefüggő külföldi jelenségeket is élesen figyelő, a nemzeti érdekek szolgálatára felhasználható tehetségeket elfogultság nélkül megbecsülő, számbavevö ée támogató magatartására semmi sem jellemzőbb, mint Apponyi azon megállapítása, hogy a magyar politikusok közül Bánffy Dezső vette legelőször észre az interparlamentáris unió nemzetközi jelentőségét ée biztosította, hogy a magyar nemzet abban megfelelően vegyen részt, sőt, magát Ápponytt is Bánffy indította M az azután olyan nagy jelentőséggel kibontakozó nemzetközi konferenciákon való közreműködésre. Erről szó szerint ezt írja Apponyi: „Az igazságszeretet köteleségem. mé teszi annak megállapítását, hogy Bánffy miniszterelnök volt az, aki a politikai élet összes tényezőinek figyelmét pá,rtkülönbség nélkül erre. a helyzetre felhívta ée minket egy erőteljes, számban is jelentékeny ée tevékeny magyai csoport megalapítására buzdított.“

Bánffy Deaaő úgy él a nemzeti közvélemény tudatában, mint nagyon ügyes, erélyes, sikerekben gazdag gyakoţ-lati politikus, fis válóban az is volt. A gyakorlati politikusnak jellemvonásait őnraga nagyon világosan körvonalazta egyik nyilatkozatában:

„Aktiv politikusnak talán nem is szabad a kérdést (a nemzetiségi kérdésről szólott) prog ram szer üleg tárgyalni; helyesebb, ha hallgat, helyesebb, ha nem beszél, hanem megfigyel. És minden eljárásában anélkül, hogy azt láthatólag is kifejezésre juttatná, csak a célt tartja szem előtt. Azt hisszük, így jártunk el addig, amíg magunkat aktív politikusnak tekintettük.“ Jellemző az is, amit a gyakorlati politikusnak a viszonyokkal számotvető, mondjuk úgy, hogy az adott tényekkel megalkuvó módszeréről mond: „Mert hát mondotta — a mi viszonyaink között nem mindig lehet, nem mindig szabad azt tenni, amit az ember legjobbnak tart. Egy áilamférfiunak, mig a hatalmon van, nem arra kell törekednie, hogy mindent megtegyén, mindent megalkosson, amit legjobbnak tart, ami ideálja, hanem meg kell elégednie, ha létrehozza a lehetőt, mert megtámaóhatatlan igazság az, hogy aki mindig az abszolút töké’etest keresi és akarja megvalósítani, az a relativ jót és Időszerű’eg posszibilist ritkán alkotja meg.“

így lett Bánffy Dezső a komoly magyar politikai gondolkodásnak igen figyelemreméltó útmutatója és tanítómestere. Kár volt, hogy szava elveszett az akkori politikai küzdelmek tü’ekedésében és a tanító mester komolyabban számbaveendő jelentőségét elhomályosította a nemzeti közvéleményben kia’aknlt gyakorlati politikusnak képe. Hozzájárult ehhez természetesen az is, hogy bár Bánffy Dezső igazán lélekből szólott, de hiányzott egyéniségéből a szélesebb tömegeket megmozgató szuggesztiv erő.-*

Már az Apponyi által idézett megállapításból, amely tanúsította, hogy Bánffy hívta fe’ először nagyon komolyan a figyelmet az interparlamentáris konferencia nemzetünk sorsát érintő je’entöségére, látjuk, hogy Bánffy Dezső igen élénken figyelte a nemzetközi élet jelentőségeit és kutatta, hogy a kialakuló újabb európai helyzetben mi lehet a magyarság sorsa és jövője. Csendes visszavonultságában megérezte a közeledő vihar zúgásét és érezte, hogy ebben a viharban a lét és nemlét kérdése ele fog ke. rö’ni nemzete. Minden gondja és aggodalma arra irányult, hogy ke'löleg felkészítse és megerősítse nemzetét a reá váró nagy feladatok megoldására. Először is tisztán körvonalazta a magyar nép politikai helyzetét a kialakuló európai küzdelmek között. Megdöbbentően aktuális és tiszta látás nyi’at- kozik meg abban, ahogy kijelöli a magyar nemzet világhelyzetét: „A szláv es német nagy küzdelem harctere írja 1903-ban -— nem mondjuk éppen, hogy ezidő szerint fegyverrel megvívandó nagy küzdelme más helyen, mint a magyar állam területén nem vívható meg és hogy akár az egyik, akár a másik fél végleges letörését a harc elő ne idézze, itt eze,n a földön, melyet magyar államnak nevezünk, kell olyan viszonyoknak alakulni, melyek lehetővé teszik, hogy egy sem szláv, sem germán érdeknek alá nem vetett ál'am képezze a Rubikont, melyet átlépni sem az északi kolosszusnak, sem a germán hatalomnak nem lehet, nem szabad. Magunk vagyunk. Írja, de csak akkor vagyunk, akkor leszünk tényezők a jövőben is, ha egységesek, nemzeti magyarok tudunk lenni.“

így alakult ki Bánffy meggyőződésében a tiszta látás afelől, hogy az általa előre megsejtett és remegő szívvel előrelátott nagy történelmi katasztrófa megpróbáltatását a magyar nemzet csak akkor lesz képes diadallal kiállani, ha határozott, szilárd egységként áll meg a viharban és a legkisebbtől a legnagyobbig a* egész nemzetet átfogja, a nemzet minden gazdasági és szellemi erejét egységes kifejtésre tudja egyesíteni a mindent meghatározó és, minden áldozatra kész nemzeti gondolat, amely ott van mindenütt, beleszól mindenbe, akar mindent és meg nem lankad soha. Ennek a nemzeti gondolatnak kivánt szószólója lenni.

*

Bánffy Dezső elgondolására rendkívül jellemző és ma is döntően komoly figyelmeztetést és tanulságot adó Útmutatás, hogy a nemzeti öntudatositás munkájában e’ha- tároaó jelentőséget tulajdonit a hazafias szellemű, nemzeti gondolattól áthatott, felelősségteljes nőnevelésnek. Ezért hirdeti a magyar nőnevelés nemzetivé tételét. Panaszosan állapítja meg, hogy igazi hazafias szellemű, nemzeti érdekeinknek öntudatosan szolgáló nőnevelésünk nincs. A jövő nemzedék hazafiasabb szegemben való nevelésére és irányítására alkalmas anyák csak kivételek, mert hiszen azok is, akik alapjában jól és helyesen gondolkoznak a külföldies- kedő általános irányzattal szemben, csak ritkán és kivételesen tudnak érvényesülni. Látunk müveit, derék nőket, de bizony csak kivételesen látunk igazi magyar nőket, amilyeneknek születni pedig szép és nagy gondolat. Nem véletlen dolog, hogy amikor erdélyi református egyházkerületünk a sziolyan alkotással kívánta megörökíteni, ami neki igazán szive szerint való alkotás lehetett, akkor egy nemzeti szellemű felsőbb leányiskola felállítását határozta el.

Bánffy Dezső egy erkölcsi erőkben megújult, nemzeti gondolattól áthatott, egységes nemzeti társadalomtól várta és remélte azt az erőkifejtést, amely alkalmas lehet az általa előre tisztán látott és megsejtett nagy történelmi próbá Itatásokban a magyar nép megtartására. A megújult erkölcsi erőkhöz fűzött szilárd reménységét pedig Bánffy egyre öntudatosabb és elmélyülő val'ásos hitéből merítette, ő is vallotta az általa annyira tisztelt Bismarckkal: Egyáltalán nem tudom, honnan meríteném kötc- lességteljesitésemhez az erőt, ha nem az élő Istenbe vetett hitemből. Ez a magyarázata annak, hogy mind teljesebben kapcsolódott be'e saját egyházának hltépitő munkásságába. Hivő lélek volt ée hitéből merítette a soha ki nem alvó reménységet. Egész életében hiven és önzetlenül dolgozott egyházáért, de éppen vissza vonulta ága pár évtizedében minden érdeklődése ée figyelme főként az egyház munkájáé volt és különösen jel’emző, hogy az úgynevezett belmisz- sziói munkásság odaadó végzésének tulajdonított’ döntő jelentőséget a nemzeti érdekek szolgálatában. Most csak egyetlen nyilatkozatát idézem, amelyik tiszta betekintést enged a református Bánffy Dezső szivébe: 1892-ben, mikor a dunántúli egyház- kerület főgondnokát, Tisza Kálmánt ünnepelték főgondnokságának 25 éves fordulója alkalmából, az egyházkerületi közgyűlésen így nyilatkozott: „E'mentünk tiszteletünknek és ragaszkodásunknak kifejezést adni azon férfiú iránt, ki vallása törvények által biztosított jogainak védelme érdekében vakmerőén bátor volt szembeszállni a hatalommal, de ki midőn a hatalmat maga kezelte, elég bölcs és körültekintő volt azt soha felekezeti érdekből ki nem használni, ki vallása, hite érdekében sohasem felejtkezett meg arról, hogy mi a haza érdeke, ki mindig mint magyar tett, habár mint református érzett is."

Bánffy Dezső Tisza Kálmánról mondotta ezt a jellemzést, de szóról-szóra talál Ä reá nézve is. Mint református érezett. Hitéből merítette bizalmát, hűségét, reménységét, vigaszta'ását, megtartó lelki erejét. Hogy miképen érezett mint református magyar, azt két felejthetetlen jelenet irta be egyházkerületünk és egyházunk szivébe. Mi ezt az erős férfiút kétszer láttuk şimi. Egyszer akkor és ennek magam is mint fiatal teológus mélységesen megrendült sziwel tanúja voltam, amikor az egyházkerületi közgyűlés az 8 akarata el'enére megengedte a le’készeknek, hogy más mellékfoglalkozást is vállalhassanak, holott ő azt vallotta, hogy a református papnak teljes munkaerejét maradék nélkül kell hivatása szolgálatába állítania, mert a magyar nép felemelése, erkölcsi megújítása mástól, mint a lelkipásztorok teljes önfeláldozást gyakorló munkájától nem várható. Másodszor akkor fakadt könnyekre, mikor egy liberális teológiai tanár Kálvinról kíméletlenül nyilatkozott és irt és nem találta elég erélyesnek ezzel szemben nemcsak az egyetemes református közvéleménynek, hanem magának a hivatalos egyházvezetőknek az állásfoglalását sem. Feledhetetlenül ekkor tekintettünk be a Bánffy Dezső szivébe és éreztük meg, ismertük meg, hogy ő valóban mint magyar a magyar nemzeti érdekeknek sohasem rendelte alá saját egyházának érdekeit, de mélységesen úgy érezett mint református magyar. Evangéliumi hite vigasztalta ott * titkos kamrácskában, amikor áz erpberi dicsőség, siker múlandósága felett viaskodott. Ezért maradt neki mint hivő reformátusnak utolsó könyve és utolsó barátja a Biblia.

WPZI-JS ÍSOROK

wsmmimn'ii m —ppw———

ÁRPÁD filmszínház: Alomkeringő. Fősz.:

Sárdy—Zsilley Margit, Latabár, Csortos. Vasárnap d. e. L.,12-kor matiné.

CORVIN: Mesék a szerelemről. Bordy Bella, Szendrey Kató, Egri Mária, Simon Marosa, Jávor Pál, Pethes Sándor és Ferenc. Sárdy, Hajmássy. Kezdet: 144, 1^6, 1/^8 Minden vasárnap és ünnepnap d. e. 11 órakor matiné.

EGYETEM: «des ellenfél. (Szeleczky Zita, Kiss Manyi, Latabár Kálmán, Mály Gerő.) Vasárnap d. e. 11-kor matiné: Édes ellenfél. Hétfőn este 7-kor diszbemutató: Az 50 éves férfi. (Carl Froelieh, Heinrich George, Ilse Werner, Paul Wigener.) RDÉLY mozgó: A nagymama. Főszerepben: Szörényi Éva, Perényi László, Cz. Aczél Ilona, Rózsahegyi Kálmán, Pethes Sándor. Előadások kezdete: 3, 5, 7. Vasárnap d. e. 11 órai kezdettel matiné. ÁTYAS mozgó: Féltékenység. Fősz.: Tol- nay Klári, Somlay Artur, Nagy István. Magyar és Ufa világhiradók. Előadások: 3, 5. 7 és vasárnap d. e. 11 órakor. RÁKöCZI-filmszinház: Hegyek lánya. Fősz.: Fényes Alice, Nagy István, Dr. Hosszú Zoltán, Greguss Zoltán. Vasárnap 11-kor Matiné.