Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)
1943-12-08 / 278. szám
% W**rTrfI.T$XG & ms. DECEMBER 8. WWIgffWWţiWIIWVJB&aHf a—Iuw—^^g-^— % Újabb cáfolat a dákó-rumán kontinuitásnak Irta: Ait ay József A Magyar Nemzeti Szövetség és Magyarok Világszövetség?, hivatalos lapja, a „Nagymagyargrszág-' legutolsó számából vettük át Ajtoy József dr. fontos megállapításokat tartalmazó alábbi cikkét. A napi sajtó ismételten foglalkozott azokkal az ásatásokká', amelyeket a budapesti Nemzeti Muzeum őre. Radnóti Aladár vezetése alatt feltárta a szilásrymegyel Mojgrád községben a Ma rum és Pomet hegységekben a Kr. u. a IX. században a rómaiak által épített hatáierődítések romjait, az egykori PoreÜHsnmot, Észak.Dáciának a barbárok által utóbb elpusztított főhe'yét. A perdöntő jelentőségű eredményről Kosba Márton, a ko'ozsvári egyetem nagyhírű régésztanára általánosságban már beszámolt. A föld mélyében közel kétezer esztendőn át érintetlenül megmaradt és most napvilágra került régészeti em’ékek kétségtelen bizonyítékokat szolgáltatnak az ujabb időben politikai célzatokból újra előtérbe vetett dák-runián kontinuitás ellen. Világosan és meggyőző erővel cáfolják azt az elméletet, hogy a rutnán nép az őslakó a Kárpátmedence keleti részében, a dákok és az egykori római telepesek leszármazol lévén. Nyelve is ott keletkezett és azóta á'landó folytonosságban (kontinuitás-ban) mint a dák-római kultúra képviselője él a mai Erdély területén és igy történeti alapon jogot formál őshazájának birtokára. A szi’ágysági ásatások is mindenben megerősítik azokat a feltárásokat, amelyeket eddig a másfélszáz éves dáciai római malom telephelyein végeztek. A föld nem Hazudik és egybehangzóan mindenütt — én most Magurán is — azt bizonyltja, hogy amikor Trajárni« római császár hosszú és véres harcok után Kr. u. a lí. század eie- JM* Dsieiát meghódította, a dák népet valósággal kiirtotta, 'megsemmisítette, vagy menekülésre kényszeritette. Az ezután következő időkből emléke nem maradt, jóformán nyoma veszett a dák uralomnak és kultúrának. A rópiai Dáciában felszínre került mintegy 2300 feliraton alig husi olyan nevet talált a nye'vészeti tudomány, amelyet thrákdák jellegűnek lehet tekinteni. A többi latin, görög, kelta-iliir személynév. Kitűntek • dák város, és helynevek ós helyükbe a római uralom alatt latin elnevezések léptek. Majd ezek is feledésbe merültek a légiók és a romanizált telepeseknek Dáciából történt visszavonulása után és utóbb, az első évezred második felében e területen megtelepedő' szlávok adtuk elnevezéseket a lakóhelyeken. Ezek jórészt fenn is maradiak mind a mai napig. Poroltssumoak most feltárt romjai a többi erdélyi ásatásokkal együtt aat is Igazolják, hogy amikor utóbb Aurelhvnus császár Î11- hen Dacia Trajana-ból vi stow vont* a Kómái Birodalom légióit és odavitt telepeseit, ezzel a csupán másfélszáz. éves római élet és kultúra ott teljesen megszűnt. A föld feltárt méhe ugyanis sehol Erdélyben nem tartalmazott olyan latin-római «»léket (tárgyat, pénznemet, feliratot), amely a SÍI utáni időből származik. Már ebből is biztosan lehet arra következtetni, hogy agy a dák, mint a római uralom és kultúra a Kr. «. ITT. század végétől kezdve a Kárpátmedence keleti részében teljesen eltűnt. Ez természetes is. hiszen a népvándorlásnak ez időtől kezdve egymást követő hullámai (gőtok, gepidák, longobárdok, vandálok, hunok, avarok, szarmaták) ezen a területen pusztítva vonultak végig. Mit mond a történelem ? De nemcsak a föld mélyéből napfényre kei ülő és pártatlanul bizonyító emlékek szólnak a politikai törekvések jogcímeként hangoztatott dákó-rumán kontinuitás ellen. A földfeletti történet, a nyelvészet, a folyó- é* helynevek, a telepitéstörténeti is, az adatok nagy tömegével ezt igazolja. Xgy Eutropiusnak IV. századból származó latin- nyelvű története e mondja, hogy Trajanus császárral folytatott véres háborúk során a dákok teljesen elpusztultak, az akkori idők szokása szerint őket kiirtották a római császár légiói. Elmondja azt is, hogy Trajámts ezután a római birodalom „minden részéből" („Ex toto orbe Romano") hozott telepesekkel népesítette he az elpusztított területeket. Az erdélyi ásatások során talált feliratok szerint a kolonistók nagv része Kis.Ázsiából, Szíriából származott, tehát neru Itáliából. A légiók katonái között sem találunk itáliai, igazi római származásra valló neveket. Nem szabad figye’men kiviil hagyni, hogy a mai Erdélynek csupán egyes pontjait, az arany-, só- és vasbányavidéket és a határszélek bejáratait szállták meg a római birodalom csapatai és g mindenünnen toborzott többé- kevésbe romanizált telepesek. Ezeket is azonban rövid másfélszáz év után Aureliá- nus császár 271-ben átköltöztette a Itűzkárok támadása eHen jobban védhető Moesiá- ba. az Alfhina jobbpartjára, a mai Eszak- Bulgária vidékére. Ez a terület ez időtől fogva „Dacia Ripensis“ és „Mediterránná" név alatt szerepel. A rómái uralom bukása után hétszáz éven keresztül egészen a magyarok bejöveteléig csupán rendkívül fogyatékos és ritka történeti adataink vannak a mai Erdély, az egykori Dácia főrészének területétő’ Ez természetes is. mert ez a’att a szakadatlan népvándorlás miatt állandó megtelepülés, szervezett és szerepet játszó állami alakulat ezen a földön nem jöhetett létre. A történelem szinteiére ez a föld újra csak akkor lépett, amidőn a honfoglalás során, a IX—XI. századok foolyamán a magyar állam részévé váll és magyar kormányzat, kulturális és gazdasági élet keletkezett rajta a magyarok, székelyek és szászok lakóte- í ületein. ' A „vlach“ („valachus“) néven a Balkánon már korábban, az e’ső ezer év második felének folyamán, majd a XI. és XII. században emlitik a görög történészek (Kedranos. Kekaumenos) az oláhságot és ott jött létre ebben az időben az Asemidák bolgár-oláb fejedelemsége is. Holott Erdély földjén az oláhokat az okirati kútfők csupán a XIIT. századtól fogva kezdik emlegetni, mint jn_ haikkal nomád pásztoréletet folytató, kis csoportokban, szláv és kun származású kenézeik vezetése alatt a in aga. s hegyvidéken barangoló népelemet. Ezt részben katonai szolgálatra fogták, részben jobbágyi szolgálatra az elpusztított és náptelenné vált területekre telepítették le a magyar birtokosok. Egy része azonban még száz év előtt is, Lénk altábornagy német nyelvű lexikona szerint, nomád életet folytatott a határszéli Kárpátokban és Erdély nyugati határán húzódó magas hegyvidékeken. Hasonlóan ahhoz, ahogy a vlach pásztorok ju- haikkal hegyröl-hegyre vándoroltak füszakoh a Kárpátok ormain egészen Sziléziáig és Morvaországig, Keleten pedig Dé’oroszor- szágon és Kis.Azsián keresztül egészen a Kaukázus hegyvidékiig. .Tórészük utóbb az idők folyamán a hegyvidékről lehuzódott a „terra deşerta" néven említett aldunamenti, moldvai és beszarábiai lakatlan sikvidókre, majd kun, bolgár és szláv vezetés alatt a havasalfö'di és moldvai hűbéres fejedelemségbe szerveződtek. Erdélyben pedig a pó»z- torkodó oláhság — a Balkánról a török nyomás folytán egyre nagyobb tömegekben letelepedési helyet keresve — nemcsak a nur- gns hegyvidéket szállta meg. de laaaan-ta*- Mi. mint munkaerő lehuzódott a magyarok. musst.ok. sőt a székelyek földjére is. Az egykori csekélyszámu oláhság Erdélyben az utóbbi kétszáz év alatt igy vált többséggé. A Balkánról bevándorolt és félnomád állapotú oláhság — amelynek papsága sem tudott jórészben iml-olvasni még a IS. században sem — igen alacsony szellemi, gazdasági és társadalmi színvonalon állott és igy önként érthetően nem játszhatott Erdélyben a „három nemzetéhez" (magyar, székely, szász) hasonló és növekedő számerejének megfelelő közéleti szerepet. Nem a* erdélyi magyarok és szászok nyomták el őket és szorították le mélyebb fokra, amint east hangoztatják, hiszen még jóval elmaradottabb helyzetben voltak saját országukban, a havasalföldi és moldovai oláh fejedelemségekben. A nyelvészeti adatok tanuságtéteée • A nyelvészeti adatok szintén kétségtelenné teszik, hogy a román nép és nyelv keletkezésének helye nem lehetett Erdély, hanem csakis a Balkán nyugati és déli része, ahol a rumán nyelv átvehette a szomszédos olasz, albán és szláv hatásokat szókincsben és nyelvtani alakulatokban egyaránt és ahol jelenlétük a messzi, múlttól kezdve állandóan kimutatható. Valószínű, hogy az Apenniiiek legmagasabb gerincéről és fensikjáról: az Abruz- zókró! Apulia síkjáról lejáró és az ötre.utói szoroson Epirusba és Albániába is áthúzódó olasz nyelvű pásztorelem keveredett össze albán és más balkáni pásztorokkal és igy keletkezett az oláh nép és nyelv. Szókincse Densusiann szerint is túlnyomóan szláv, továbbá albán, török, görög. Gramatikájában és. számolásában is lényeges albán hatások mutatkoznak. Kultúrája, va’lása, népszokásai, építkezése balkáni és teljesen eltérő a Nyugaton létrejött többi romanizált népétől. A magyarokkal érintkező románság nyelvében sok a magyar szó is, az Írott rumán nyelvben Mandrencti szerint mintegy kilencszázra rúg. Hasden is elismeri, hogy Erdély oláh neve: Ardeal a magyarból származik (Erdőelv, Erdőalj). Ellenben a magyarban vajmi kevés az oláh nyelvhasználatból átvett szó és főleg a pásztorkodással, a havasi élettel kapcsolatos. Ez is tanúsítja, hogy a magyarok és székelyek nem találhattak Erdélyben letelepedett őslakó« és latin kulturájn oláhokat, különben éppúgy átvették volna tőlük a letelepedéssel kapcsolatos szavakat, mint ahogy átvették az itt talált és felszívott csekélyszámu sziávoktól. MH bizonyítanak a helynevek és a településtörténetem adatai? Kniezsn István budapesti egyetemi tanár részletesen bizonyítja, hogy az erdélyi folyó- és helynevek sem mutatnak az oláhság régi letelepülésére. Ellenkezőleg, ujabbkori bevándorlását tanúsítják. A fblyók nevei magyar közvetítéssel jutottak a rumán nyelvbe, a sik- és dombvidéki régi községek nevei magyarok, szlávok, németek. Oláh elnevezésük — még a kétszáz év előtti községenként! oláh egyházi összeírásokban is — az eredeti magyar név oláhos elferdítése. A magyar telepiiléstörténelmi kutatások eredményei és egyéb bőséges hazai és külföldi adatok alapján szinte községről-köz- ségre pontosan és kétségtelenii1 megállapítható az oláhságnak jóval utóbb, túlnyomó részt az utolsó háromszáz év alatt történt erdélyi és magyarországi bevándorlása, települése és balkáni származása. Ezeknek perdöntő hatása alatt ma már a rumán történészeik is kénytelenek feladni a/.t a képtelen álláspontot, hogy a rumán nép és nyelv dák-római alapon Erdélyben jött volna létre két évezreddel ezelőtt és onnan terjedt azután szét Dél felé a Balkánra: Albániába, Epirusba, Tráciába, Macedóniába, Görögországba, Tstriába, Szerbiába és Bulgáriába. Az utóbbi időben a rumán történészek és nyelvészek fordítottak egyet az alapjában megrendített dákó-rumán elmé’eten és azt kezdik most hirdetni, hogy a rumán nép és nyelv bölcsője Erdély és Balkán egyaránt és mindkét helyen egyidfiţjen született meg. Ennek azonban meggyőző módon ellentmond az a kiáltó és rumán részről is elismert tény, hogy az igen nagy területen szétszóródott románság nyelve — csekély tájszó'ási kü’önbségeket nem tekintve — feltűnően egységes. Ez arra mutat, hogy ez az egységes nyelv nem egymástól nagyon távolesö és egymással semmi kapcsolatban nem lévő, nagyklterjedésü különböző területeken, hanem csakis ugyanazon egy bölcsőben, kisebb területen jöhetett létre, ahonnan az oláhság csakis az ujabb századokban történt kirajzás utján terjedhetett szét azon az egymással semmi összefüggést nem mutató területen, ahol manapság él. A rumán nyelv és nép szétszói-ődottsága ellenére megőrizte az olasz, albán, görög, balkáni szláv és balkáni török, igen erős hatásokat mutató meg'epően egységes jellegét és ősi főfoglalkozásának nomád-pásztorkodó teljesen azonos minemüségét. Ez önként érthetően csakis egyhelyrő!, nem régen történt kirajzással és lassú szétterjedéssel magyarázható meg. Az igazi tudomány álláspontja Mindazok a hamsai és külföldi történészek, nyelvészek és írók, sőt újabban egyes, komoly tudományos kutatást folytató rumán szerzők is, akik politikai szempontoktól függetlenül, kizárólag a pártatlan tudomány .Szemüvegét vad alapján f i kérdést történeti, nve'.vászeri, régészeti ’etelepfflési vonatkozásban egyaránt szigorúan megvizsgálták, mindazok a dákó-rumán kontinuitás elméletének tarthatatlanságát kel’ett, hogy megállapítsák. Ezek a tudó* névre méltó szerzők nem engedhették magukat megtéveszteni attól a külső látszattól, hogy a jelenben nagyto&mn oláhság él az egykori dák-római uralom te. riiletén: Erdélyben és közvetlen környékén. Világosan felismerték azt. hogy ez a véletlen egybeesés nem a kétezeréves múltnak megnemszakadt folytonoságát jelenti, hanem az adatok ezreinek bizonysága szerint a legújabb idők kétségtelenül felderített fejleményeinek eredménye. A dákó-rumán kontinuitás meggyőző cár f ólat át inegta’áljuk úgy a magyar Hunfalvinál, Réthynéf, Jancsó Benedeknél, újabban Tamás Lajosnál, Alföldinél, G&ldynál, Mak- kainál, Kriezsánál, mint a német Schlöser nél, Kösslernél, FI sebeznél, Dobachnál, Gnt~ schniidtnél, a szláv Jireczeknél. Mlklósisch- nál, a francia Ferdinand I-otnál is. Cáfoló nyelvészeti adatokat találunk továbbá erre- nézve a német Weigand Gusztáv lipcsei egyetemi tanár nyelvészeti munkáiban is. Vájjon mit bizonyít az a tény, hogy a* Abbázia kötelében fekvő Monte Maggiore magashegyridékén Mane Mare, Mune Mica és Seianu községekben élő istrial oláhok nyelve meglepően azonos hangtani lag (kiejtésben) és a nyelv alapját illetően az erdélyi érchegységben élő „móeok" nyelvével, a bánsági oláhoké. pedig a macedóniai Pin- dus hegységben ma is még félnomád életet folytató pásztorokéval az óriási távolság é« a • területi összefüggés hiányának ellenére ? Maga ez az egy tény Is megdönti a német Gnmilscheg által njaMnn hangoztatott, tudományos alátámasztást nélkülöző álláspontját, hogy a rumán nép és nyelv hólesője, az erdélyi Ifcrohegység, a móeok földje lenne. Hiszen az adatok roppant tömeg« bizonyítja, hogy az. oláhság a török nyomát elöl a Balkánról húzódott fel az északi területekre és nincs egyetlen adat sem arra- nézve, hogy Északról vonult volna le a Balkán különböző részeibe. A móeok nyelvében megtaláljuk ugyanazokat az albán, olasz, balkáni szláv elemekét (amiről e sorok írója a helyszínen, a móeok földjén és Seiasn hegyi kisközségben, a Monte Maggiore fen- sikján, személyesen is meggyőződött), mint az istriai, csiribirinek nevezett pásztorok nyelvében, de mégis azzal az eltéréssel, hogy ez utóbbiból természetesen hiányoznak • w-óeok nyelvében fellelhető és a magyarból kölcsönvett szavak. Irodalmi különlegesség Válasz az Elsodort Falura Szabó Dezső híres regényének alakja, Farcády Jenő, az íré testvérbátyja, tsz irodalmi levélben válaszolt az Elsodort Falura. Szabó Jenő, a volt háromszéki református pap a regényhős jogán érdekes bírálatot mond öccse regényéről és leleplezi az Elsodort Falu többi alakjait. Az eddig ismeretlen müvet tulajdonosa most amatőrkiadásban nyilvánosságra h ózza kizárólag azok számára, akik előre, utánvéttel megrendelik 10.— pengőért. A „Farcády Jenő levelei Szabó Dezsőhöz, intimitások Szabó Der,só életéből“ című könyvet Dávid Iván hírlapírónál Maros- vásárhelyt, Jókai-u. 47. szám alatt lehet levelezőlapon megrendelni. Kolozsvárra figyel fel vasárnap Nagyvárad és Marosvásárhely divatioarossága A munka és .a tehetség külöialeges, színes ünnepére készül Kolozsvár- Vasárnap- december 12-én délután 5 órakor tartják meg a Mátyás Király Diákliáz nagy színháztermében az» a zenés divatbemutatót, mely Kolozsvárra r hozza Budapest 16 legjobb hirii divatkreáló nőiszabó szalonjának alkotásait és amelynek tereiében nemes versenyre áll ki Kolozsvár • jóhirii nőidivatipara is. A mérkőzésnek is beillő, mintegy 200 modellt felsorakoztató revii hire — mint értesülünk — eljutom már Nagyváradra és Maros- „ vásárhelyre is. A hölgyközönség és a divat- | szakmák szempontjából mutatkozó nagy I jelentőségét pedig mi sem igazolja jobban, 1 mint az a jelentés, hogy Erdély e két nagy f városának érdekelt Iparosai nagy számmal fel akarnak utazni Kolozsvárra, hogy a látót- ■ lakból uj ötleteket merítve, a maguk részére | is hasznosítsák az ipariig}’! minisztérium | Budapesti Óival központ nevű szervezetének I ezl r* első erdélyi seeregléaéL A X’evüt különösen érdekessé teszi az is, hogy ezúttal nemcsak ruhákat, kosztümöket, kab.Vokat és számtalan egyéb különleges női öltözéket, hanem mindezek mellé stílszerűen alkalmazkodó' kalapokat, kesztyűké1 harisnyákat, cipőket, retikülöke*. esernyőket, sót különleges frizurákat is látni fogunk. A két és fél óra hosszal tartó revu szemkápráztató szépségeit ermészetesen Kolozsvár hölgyközönsége is fel akarja használni, hogy ölleteket gyűjtsenek egyéni szépségüknek a legújabb divattal való hangsúlyozására. Biztos, hogy az idei karácsonyi vásár Kolozsváron a divatszakmák körébe tartozó ajándé.kok jegyében fog állni és hogy a karácsonyfa alatt számtalan családnál viszontlátjuk majd a divatbemutatónak a kolozsvári iparosok által feldolgozott számos ötletét. Jó ÁRU «8 Jó HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK
