Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)
1943-12-04 / 275. szám
A dákó-román kontinuitás elmélete az európai szellem megvilágításában Irta; Fínta Zoltán i. A román királyi ház és a román kormány tagjainak jelenlétében ünnepelte meg Bukarest a gyulafehérvári nagygyűlés 25. évfordulóját. S így mindazt, ami az erdélyi kérdést illetőleg az Astra emlékünnepélyén elhangzott, úgy kell tekintenünk, mint a legmagasabb és legfclelösebb román közjogi tényezők által helyeselt és sugalmazott álláspontot. Az elhangzott beszédek, szónoklatok, fogadkozások, lapvélemények mind megegyeznek abban, hogy Románia nem mond le Északerdélyröl és a Székelyföldről s a sokat hangoztatott „történelmi jog“ alapján újra bejelentette igényét a trianoni rabságból hazatért erdélyi földre. A december elsején megrendezett romániai tüntetések nem hatnak a meglepetés erejével. Pontosan tudjuk, hogy Románia, bár a Magyarországnak legalább részben igazságot szolgáltató bécsi elöntést elfogadta s annak rendelkezéseit teljesítette, abba mégsem nyugodott bele s az eltelt három év alatt szakadatlanul, szünet nélkül izgatta, uszította közvéleményét Bszakerdély visszavételére. A legutolsó időkben pedig Románia tekintélyes fegyveres erőt vont össze Dél- erdély északi határvonalán, holott déli szomszédunk mai helyztében a román fegyveres I erőnek nem a kifogástalan korrektségü I szomszéd közelségében volnának sorsdöntő fontosságú kötelességei. Nem szükséges elemezni a román politika vonalvezetését, gondolatmenetét a román haderő ily átcsoportosításának megértésére: a gyulafehérvári nagygyűlés negyedszázados évfordulóján elhangzott fogadkozások félreérthetetlenül megadják a magyarázatot. Olyan kihívó tények ezek, amelyeket lehetetlen tudomásul nem vennünk. Nem a mi tisztünk a román kardesörtetésre és fogadkozásokra hivatalos választ adni, de úgy véljük, kötelességünk annyit leszögezni, hogy amint a magyar közvéleményt nem érte meglepetésként a romániai tüntetések sorozata, a hivatalos magyar tényezők is bizonyára fontolóra veszik, mit Írnak elő a magyar sorsot hordozó magyar föld biztonságának feltételei. Azt is kötelességünk keményen és nyomatékosan leszögezni, hogy a román közvélemény és a román politika téves utakon jár, ha azt tételezi fel, hogy az 1918. évi kirándulást még egyszer megismételheti. Mért ha a mesterségesen felhecceit román közvélemény ma Is 1918 szellemét idézi nagyhatalom ábrándjainak szeánszasztalánál, miután a szenvedély gőzétől és a gyűlölet gennyétől elkábult román közvélemény amúgy sem hajlamos a józan érvek higgadt megfontolására, a magyar közvete mény tájákoztatására kell azt is igen határozottan leszögezni, hogy nem ml, magyarok vagyunk 191,3 végén as 1918. évi magyar összeomláshoz hasonló történelmi és politikát válság küszöbén. Úgy látszik azonban, hogy a való életnek ezt a tényét Bukarest másképpen mérlegelte, mint ahogyan azt a józan politikai raison előírja s ebben kejak magyarázata annak, hogy Románia a maga helyzetében oly szükséges belső épitőmunka helyett ismét az 1918-at megelőző propaganda és kardesörtetés módszerét választotta. 2. Régen nem titok előttünk, hogy déli szomszédunknak súlyos belpolitikai gondjai vannak s az asm titok, hogy a rendnek az a látszata, amelyet a román hivatalos nyilatkozatok leszögeznek, szép, de csalóka potemkin-falai a dialektikus propagandának. A nyugtalan és a politikailag a teljes széthúzás állapotában leledző román közvélemény Izgalmának zsongitására csak egy propaganda-fogásra lehetett számítani csalhatatlanul ható narkotikumként: izgatni a bécsi döntés és Bszakerdély helyzete ellen. Három év őta egy pillanatra sem szűnt meg ez az Izgatás s még akkor Is, amikor Magyarország az uj európai helyzetből következő helyzetének lojális mérlegelésével saját igazságának és létérdekeinek kérdé- sát helyezte háttérbe a délkeleteurópai rend biztosításának érdekében, Románia az erdélyi kérdésben szakadatlanul, konokul, engesztelhetetlenül folytatta a maga külön partizánpolitikáját. Hírnek a partizánpolitikának kvtnteszen- ciája benne foglaltatik Stefan Pop tanárnak az Astra bukaresti emlékünnepélyén elmondott beszédében. Pop professzor a jólismert lemezt forgatta le újra. A bécsi döntést, amelyet Románia is kért, elfogadott és teljesített, úgy tüntette fel, mint Erdély újbóli „elidegenítését“. Azzal érvelt, hogy „ma már az egész világ tudja, hogy Erdély ős- lakói mi (t. i. a románok) vagyunk, mi (t. i. a románok) ott születtünk s Erdély mindig is a románoké volt“. A dákó-román kontinuitás elméletének ismert propaganda rakétáit puffogtatták el a romániai tüntetések többi szónokai is s közöttük miniszter is akadt, aki felelős állásában jelentette ki, hogy a román kormány hivo.talos álláspontja szerint valóra akar jóik váltani azokat a jogokat, amelyek „öntudatuk és akciójuk alapját képezik“ Az 1918. előtti lemez Ismét forog és a kinyilatkoztatás biztosságával hivatkozik arra, hogy ma már az egész világ tudja, miszerint Erdély őslakói a mai románok voltak. Abban igaza van Pop Stefpnnak. hogy e régi lemez már egyszer hozott sikert és babért a gátlástalan román politikának. Valóban volt egy idő, amikor a román propaganda el tudta hitetni a világgal a kontinuitás elméletét. A magyar álláspont mindig tagadta ennek a tudományos stanlolba burkolt vágyálomnak tudományos és történelmi igazságát. Nem fáradozunk azonban azzal, hogy mint a kérdésben érdekelt felek a magunk ütőkártyáit, dobjuk a nagy per igazságosztó serpenyőjébe, mert annál ildomosabbak vagyunk. De Pop Stefánnak és a román közvéleménynek tájékoztatására azt mégis ki kell jelentenünk, hogy tudatos ferdítése az igazságnak az európai közvéleményre hivatkozni a dákó-roinán kontinuitás kérdésében. Pop Stefán és a romániai tüntetések minden szónoka téved, vagy valótlant állít akkor, ha azt véli, hogy a világ közvéleménye 1943-ban is vakon beugrik a kontinuitás elméletének. Ez a kérdés nem csak a nagyromán politika és propaganda kebli ügye, amelyhez csak gutgeslmt román nyúlhat, ' hanem a szabad és független kutatás tárgya s ha Bukarest nem Is hajlandó tudomásul venni, épp a nemzetközi tudósvilág minden érdektől mentes, pártatlan fórumai hordták össze az újabb kutatások anyagát s foglaltak azok alapján állást a kontinuitás elmélete elleni S„ Itt van például P. J. Thomas professzor, a megszállás alatt, működő kolozsvári román egyetem egykori tanárának európaszerte nagy feltűnést keitö könyve. Thomas professzor francia ember. Mint ilyen minden bizonnyal közelebb érezte magához a román testvéreket, mint minket, magyarokat. S ennek ellenére „Les Roumains, nos allies ? “ c. vaskos kötetében mégis olyan képet rajzol Romániáról, amely francia tudós tollából valóban meglepő, még számunkra ts. Thomas proresszor könyve 20. oldalán a következőket olvashatjuk: „Bosszantó, hogy a francia közoktatás bevezette az iskolákba a hamisnak bizonyult kontinuitási elmélet támlását, a botrányos 1919-i békeszerződések igazolására ■' Itt van P. Skok hoivát tudós még 1930- briii szembeszáll! a kontinuitási elmélet legendáival és a tudományos világban meglehetős kétes hírnévnek örvendő C. Diculescu „eredményeit“ egyetlen rövid mondattal intézte el: „Rossz etimológiák, ihijnos, nem tudományos bizonyítékok“. Még érdekesebb az, amit G. Stadtmiitler német tudós a Német-Bolgár Tudományos Intézet 1940—41. évi évkönyvében állapit meg: „A kontinuitás elmélete nem tudományos kutatás eredménye, hanem egy céltudatos politikai publicisztikáé ... Ennek a kontinuitási elméletnek tudományos bizonyítékai valóban hiányoznak“. V ; t Heinz Scheibenpflug bécsi német köziró ,jRvmänien-Rei$e“ c. könyve 72. lapján megállapítja a következőket: „A románok eredetét és legkorábbi népképződését mély homály fedi s azt csak az a mithosz hidalja át, amely a római, azaz román vér meg nem sava/rt kontinuitását állítja“. Ferdinand Lot, a világhírű francia középkorkutató. 1937-ben megjelent müvében súlyos kétségeit fejezte ki a román legendát illetőleg. Érdekes, hogy G. I. Brat.ianu meg Sem várta a raü megjelenését, s máris sürgősen megírta a meg sem jelent könyv ■cáfolatát! Vagy idézzük a kérdés egyik legfontosabb búvárát: Rosier német tudóst? Röslemek „Romanische Studien“ c, nagyfontosságu müvének megjelenése (1871) után már látták az erdélyi román kérdés tudományos kutatói, hogy a kontinuitás elmélete nagyon tetszetős legenda, nagyon csillogó mithosz, de nem igazságos s azt történelmi érvekkel s nyelvtudományi bizonyítékokkal igen köny- nyü sarokba szorítani. Utaljunk arra, hogy Rosier alapvető fontosságú müvének megjelenése után a románok részéről oly szívesen Idézett Tomaschek és Miklosich, a kontinuitási elmélet hirdetői, revízió alá vették régebbi álláspontjukat s megtagadták a dákó-román kontinuitás elméletétf Vagy hivatkozzunk a kérdésben még illetékesebb fórumra: román tudósra? A. Phi- lippide jasi egyetemi tanár két hatalmas kötetben gyűjtötte össze a dákó-román kontinuitás elméletre vonatkozó kutatásai anyagát s az azokból levont következtetéseket. Philippide maga is arra a megállapításra jutott, hogy „a dáciai romanizmus, ameny- nyiben még Aureliánus után is lehet szó róla, idővel elpusztult., s igy semmi része sem lehetett az oláh nyelv kialakulásában“. Philippide szerint a román nyelv nem Er- délrfben, az egykori Dácia, területé» ..keletkesett, hanem a Dunától délre! S amíg Pop Stefan a bukaresti ünnepségeken déli hévvel és szenvedéllyel az indulat és gyűlölet emelvényéről szónokolta a régi lemez szólamait, ime: Európa józan, megvesztegethetetlen Ítéletit nagy elméi az elfogulatlan tudomány tárgyilagos higgadtságával mondanak ítéletet egy világot elkápráztató mithosz valódi értékéről. Csak egy szerény és hevenyében kötött csokrot adhatunk most annak igazolására, hogy a világ közvéleményére való hivatkozás lehet hatásos fogás, de semmiesetre sem fedi az igazságot. A nemzetközi tudósvilág uj eredményeinek tükrében ma az egész világ tiszta képet alkothat magának arról, hogy mit ér az az érv, amellyel Pop Stefan Románia történelmi jogát Erdélybe alá akarja támasztani. A mai román politika azonban hü maradt kipróbált hagyományaihoz s ma sem az igazság útjait hajlandó követni, hanem következetesen megmarad a legendák rejtett ösvényein, ahol mühossok és vágyálmok testnélküli fantomjait liivja tetemre. Éz a tetemiehivás jellemző a román észjárásra és politikai morálra. Pop Stefan szemrebbenés nélkül azt merte állítani, hogy Erdélyt 1940. őszén „idegenítették el“ Romániától. Ha Erdély mindig román birtok, román föld lett volna, vájjon miért nem védték meg utolsó csepp vérig, foggal és körömmel ezt g. földet? Miért távoztak innen oly letörten és megalázva, mint a bitorlók, akik fölött, elhangzott az igazságosztó ítéletÎ Hiába Írja az „Ordinea“, hogy „a román sohasem áhítozott mások javai után, sót mindig tiszteletben tartotta azokat“. Az igazság tükre mást mutat. S ha az „Ordinea“ kiváncsi arra, hogy hányadán állunk ezzel a nagy román önzetlenséggel, ajánljuk figyelmébe a legközvetlenebb bizonyítékot: a román történelmet! Onnan tájékoződhatik arról, hogy mire áhítoztak és mire nem. Az erdélyi kérdés, Dobrudzsa és Besszarábia ügye vájjon nem ad-e csattanós cáfolatot erre a messzeillatozó román szóvirágra. Vájjon miért bélyegezte meg Paleologue, a francia diplomata Románia eljárását a volt orosz szövetséges birtokának mohó elő<•- zása alkalmával? Amint az olvasható a francia államférfiu „A nagy cár országa“ c. müvében. És ha Románia oly önzetlen és annyira tiszteli a tulajdon szentségét, vájjon miért cáfol rá önmagára a most megrendezett , tüntetésekkel ? Bszakerdély!öl és a drága Székelyföldi öí van szó. Kié volt ez a föld egy évezreden át és kié ma ? Kié ez a föld a kard és a vér jogán, az orsságépités és kulturaterem- tés jussán? Az egész világ s akár Isten itélösz :ke előtt is nyugodt, tiszta lelkiismerettel válaszolhatjuk: ez a föld a miénk. S azt magunkénak tudjuk, tartjuk es megvédjük minden olyan öntudattal és akcióval szemben, amely a mi tényleges jogunkat és birtoklásunkat dőre volna elbizakodottságában, vagy kétségbeesésében megzavarni, Sszombat ifiéit. «hóember 4* Hl A: TELJES HETI RADIO-MÜSOR Ara m fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ-----POSTATAKARÉKPÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148, SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIŐK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA rrn t
