Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)
1943-12-25 / 291. szám
KlllTtUjSAG 16 1943. KARÁCSONY o o J r\ j ) loIO. m Kedves János, a tűz kialudt, eltévedtem, elmerültek az utak, melyek hozzád vezettek és mégis irok neked. Szólítalak kiáltó torokkal és talán a végtelen mesz- szeségben, a mérhetetlen távolságokon keresztülhatol a hangom és eljut hozzád, a messzi birodalomba, az idegen földre, ahova eltemettek, a rideg göröngyök alá. 1 ' '-eh ránehezednek forró szivedre, rneiy ■t elcsitult és hangtalanná vált, örökre. Szólítalak, halljad e szót, meg merem most mondani: szeretlek. Szerettelek mindig, a.z első nap óta, amikor először beszéltünk, tudtam, hogy az a júniusi éjszaka valami újat, ismeretlent hozott az életembeA sétatéren a fák édes illattól terhesek, körülöttünk a város zaja, lelkűnkben mélységes csenddé világosság ég, a boldogság és a várakozás meleg fénye. Egymás mellett haladtunk, lassan és azt mondtad, hogy másnap ismét vissza kell, hogy utazz a harctérre. Ezt olyan biztonságérzéssel, olyan elhatározottsággal mondtad, hogy bátorságot kölcsönöztél nekem is szavaiddal, melyek itt élnek most is a lelkemben, nem felejtem el őket sohasem, érzem. Reggeli .Unk teát, süteményt. Es ideadtad a verseidet, olvassam, a keserű, komoly soraidat, gondolataidat. Hallgattunk. de értettük egymást mégis. És értettük egymást akkor is, amikor kimentünk a rétre. A nyári, meleg földből ki- piroslottak az illatos virágok, a szél megsimogatta a füveket, a fákat és világos volt minden, derűs. Nevettünk, arra gondoltam, milyen lehettél gyermekkorodban, azelőtti életedben, mikor még nem ismertelek. Kérdeztelek, milyen voltál, hogy egyszer Robinson módra elcsavarogtál hazulról, mesélted, de megtaláltak a szüleid s vissza kellett menni az iskolakönyvekhez és a hegedűhöz. És igy eltemetkeztünk az egyedüllétünkben, a fü meleg bársonyán feküdtünk, homlokodat kezembe temetted és minden olyan csönddel telitett volt, a napsugár átme- legitett behunyt szempilláimon, emlékezni akarsz mindenre, mondtad, ami most történik velünk, magaddal akarod vinni. A városba egyedül utaztam visz- sza. Este volt és szomorú felhők tolakodtak az égre. A vasúti fülke alsó lépcsőjén álltam, félkézzel fogódzva, félkézzel a le kezedet szorongattam. Ha még holnap lesz egy kis időd, beutazol hozzánk, mondtad s a gőzös pöfögve elindult. Magam sem hittem, hogy jössz. Csokor rózsát hoztál. Vázába tettem a csokrot, lassan hervadjon, sokáig legyen látható jelzője annak, hogy itt voltál, nálunk. Táncoltunk a szobámban, ugy-e igy volt? Néztem az arcodat és minden kicsi vonás olyan ismerős volt, már kívülről tudtam. Nem volt idegen semmi veled kapcsolatban. Kikisértelek az állomásra. Reggel volt, szélfuvással, esővel. Némán, lehajtott fővel mentem melletted, fáztam. Éreztem kezed melegségét, megfogtam a karodat, biztonságérzet vett rajtam erőt. Megcsókoltál, úgy maradtam sokáig, homlokommal a válladra támaszkodva és úgy mondtam halkan: „Gyere vissza!“ „Visz- szu össz ugy-e?“ A hangom olyan volt, mintha a sírással küzdenék, de nem engedem kitörni a könnyeimet. Aztán elfordultam, elmentem nehány lépést, utánad kiáltottam, a nevedet Hangosan kiáltottál te is, de a vonat kattogása elnyelte a szavaidat, intettél, de a távolság egyre nagyobb lett közöttünk, már alig láttalak. Kegyetlen, sajgó fájdalom markolt a szivembe igen, a válás olyan már, mint a halál. Napok múlva megkaptam a leveledet. Útban voltál a front felé. írtad, hogy valamit elfelejtettél megmondani és ahogy a soraidat olvastam, mintha a hangodat, az élő szavaidat hallottam volna: „Nehéz nekem ez, nem is'mondtam még senkinek sem, szeretlek,“ Mit válaszoljak? Hogyan kezdjem? Ez már egy évvel ezelőtt történt. Az idő elröppent, mint egy nap és most visszaemlékezem mindenre, magam előtt látlak, beszélgetek veled és minden olyan közel van megint, mintha tegnap történt volna. Együtt vagyunk. Előttem vannak a leveleid. Milyen egyszerűek, gondosak, szavaid mögött az arcod, a mosolyod. És most itt van az idegen, az ismeretlen, baráti kéztől írott levél is: ..Szomorú kötelességet kell teljesítenem akkor, amikor tudatom Önnél, hogy szeretett bajtársam hősi halált halt.“ Miért engedted, hogy ez az érzés elhatalmasodjék rajtam, hogy aztán annak a tartalmától, kifejlődésétől megfosszál? És hol vagy most, szerelmem? Kezemet kinyújtom utánad, a messzeség felé, de csak az ürességben tapogatózom. Hol vagy? Olyan a lelkem, mint valami sötét odú, a világosság nem jut el oda, a meleg napsugár nem adatik meg nekem. Nagyon fáj, János, borzalmasan fáj, nem tudom elviselni. Miért nem is voltam jobb hozzád, miért nem is szerettelek még jobban? Úgy örültem pedig, hogy szabadságra , jössz, de most már késő, mindennek vége... Miért is volt mindez? Hol keresselek, merre kutassalak? Itt vagy ugy-e velem, itt leszel mellettem életem utolsó pillanatáig, itt látlak, erős vagy és mosolygó, nevetsz, a te komoly, feledhetetlen nevetéseddel. Fogaid csillognak és barna arcodba hajcsomó hull, a hangodat hallom, a halk mély, kissé rekedt hangodat. És mondod: ne sírjál kislány, itt vagyok veled. Érzem a kezed melegét, ahogy hajamat simogatod és érzem a csókodat, fejem a szivedhez szorítom... a szivedhez, János m. j. Poeey Belémkaroltál aztán,' vittél magaddal, mintha ez lenne a legtermészetesebb. Azt mondtad, kis vigsággal, kis mosollyal akarod elkergetni arcomról a fáradtság redőit, mondtad, hogy nevessek én is, veled együtt. Kocsira ültünk, ugy-e igy volt és csodálkozással néztük az előttünk mutatkozó várost, az igyekvő, siető embereket és ahogy melletted ültem, láttam csak, hogy néhány ' ősz hajszál csillog homlokodon, pedig fiatal voltál, akárcsak én. Halkan fütyültél, aztán hozzámhajoltál és úgy mondtad komoly hangon: te. Szürkült, a sötétség lepkéi szálltak a városra, magadhoz vontál ésa meg akartál csókolni. Én védekeztem s £ ahogy kiszálltunk a kocsiból és céltalanul bolyogtunk az utcákon, akkor mondtad, emlékkel akartam távozni Kolozsvárról, amire mindig, későbbi életemben is gondolhassak, de nem baj, jól van ez igy is s megcsókoltad a kezemet, hosz- szan. És már akkor láthattad, hogy nem tudok felelőtlenül nevetni, nevetgélni es inkább szomorú és komor lehetsz, amikor velem vagy■ mint vig. De nem tudtam ellenállni' és nem is akartam és éppen ezért volt az, hogy az életöröm zuhogó kacagása lett úrrá rajtunk. Csókjaidnak sem álltam ellen és nem volt semmi sem idegen, ami hozzád taríozon,|| minden, a virág, amit az utcán vettünk, I] minden, a hangod, a kezed, a csókod. gg A város aludni tért, aztán éjszaka lett, lg s mindez olyan váratlanul,, az órák ugyM teltek, mintha csak álomban éltem volna Ja át őket, a sápadt házakra a holdvilág sze- ■ lid fénye lehelte sugarait, ünnepélyes a» világ, a hajnalban dolgozni kezdő utcu- & seprők ünnepélyesek, a mosolyod, melyet ® mintha fátyolon keresztül láttam volna. P Jer velem, — mondtad. Megvártad, mipji átöltöztem a szobámban s mentünk, se- E bes léptekkel. A hajnal köszöntött, i mondtam neked: Jó reggelt! Jó reggelt I világ, jó reggelt boldog, munkábasiető E emberek, jó reggelt Erdély, virágaikat E bontó fák, jó reggelt! Vonatra ültünk éíi utaztunk a kisvárosba, ahol a laktanyád | volt. Azt mondtad, hogy ott már készü- | lödnek a katonák, a bajtársaid. Harmat 8 csillogott a réten, pacsirták szöktek a g magasságba, boldog, ujjongó nevetéssel-K Ök is mondták: Jó reggelt. A vonat | megállt minden kicsi állomáson, falusiak | szálltak föl tömött, vastag szatyrokkal.. I köszöntek: Jó reggelt. Karácsony első napján közvetíti a rádió Xil. Plus pápa szózatát Róma, dec. 24. XXI. Pius pápa december 24-én, pénteken a vatikáni rádióállomás utján szózattal fordul a világ népeihez. A mai viszonyok között a magyar rádiónak nem áll módjában a pápa szózatát a Vatikánvá- rosból kábel utján közvetíteni. A posta és. a rádió azonban mégis mindent elkövet, hogy a rövidhullámon sugárzó vatikáni adóállomáson elhangzó pápai szózatot vevőkészülékein felvegye, hanglemezre rögzítse és á magyar hallgatóságnak közvetítse. Ameny- nyiben a légköri viszonyok kedveznek, a rádió az eredeti műsor megváltoztatásával december 24-én 15 óra 05 perckor közvetíti a pápa Szózatát. A közvetítést ugyanaznap 21, óra 40 perekpr a rágió megismétli. Amennyiben a közvetítés műszaki okból nem sikerülne, a rádió a beszéd tartalmát nem sokkal elhangzása után magyar nyelven ismerteti hallgatóival. Karácsom/ harmadnapjá székházál a Kolozsvári Gazdasági Egy esülef Kolozsvár, december 24. Nagy ünnepélyre készülnek a kolozsvári bóstáti kisgazdák. A Kolozsvári Gazdasági Egyesület sokévtlzedes közérdekű, szorgalmas munkája után végre eljutott odáig, hogy székházat vásárolhasson magának. Harminchét évvel ezelőtt két telket vásárolt az egyesület székház céljaira a Magyar-utcában. Akkor a nehéz anyagi körülmények; majd az első világháború, azután a megszállás nehéz évei, legutóbb pedig a második világ-- háború akadályozták azt építkezésben. A gazdatársadalomra nehezedő körülmények mind jobban éreztették a gazdaotthon szükségességét. Az egyesület ezév tavaszán eladta Magyar-utcai két telkét és majdnem egyholdas, szép uj házastelket vásárolt a Honvéd-utca 128. szám alatt. A földmivelésügyi minisztérium erdélyi kirendeltségének erkölcsi és anyagi támo- I gatásával a nyáron az egyesület egy gyümölcsfeldolgozó, aszaló és szeszfó'ző üzem résziére két nagy épületet is emelt a telken. A szeszfőző üzem már működik is, a gyümölcsfeldolgozó- és aszaló pedig jövőben kezdi meg működését. Az egyesület ezenkívül vásárolt egy nagy állatmérleget s ezt is fedél alá helyezte. Felállított egy villanyeröre berendezett takarmányfeldolgozót, amelyen a tagok saját terményeiket saját állataik részére önköltségen készíthetik elő. Itt helyezi el az egyesület a tagok részére közös használatra beszerzett mezőgazdasági gépeket és természetesen itt tartja jövőben az egyesület gyűléseit is. Az egyesület tagjainak régi óhajtása vált valóra a gazdaotthon megteremtésével, mert mig az iparos- és kereskedötársada- lomnak megvan a maga otthona, a gazdák eddig hajléktalanok voltak. A székházfelavató ünnepélyt december 27-én, hétfőn délelőtt fél 12 órai kezdettel tartják meg, este bátyus társasvacsorát rendeznek a Vigadóban. A Kolozsvári Gazdasági Egyesület munkája nélkülözhetetlen ma már a köz számára. Állandó tanácsadója, segítője a gazdáknak és támogatója, egyben a hatóságoknak is a rendeletek végrehajtásában. A gazda ma tilalomfa-erdőben jár, amikor a termelés nehéz munkáját végzi. Az egyesület hivatott arra, hogy a gazdákat a helyes utón vezesse. Ezt a feladatát hi ven be is tölti. Magiakat vett, tenyészállatokat, mezőgazdasági gépeket, gyümölcsfákat, takarmányt szerez be közösen és oszt ki a gazdák között. Legújabban megalakított;! a legelöbérlő társulatot is abból ’a célból, hogy a város-legelőgazdaságát a kisgazdák saját kezelésükig vegyék át. Az egyesület annak a társadalmi osztálynak a munkáját segíti elő, amely a köz-' ellátáshoz szükséges éleimicikkeket, kenyeret, húst, zöldséget, tejet állítja elő. így az egyesület eredményes működése a város egész lakosságát érinti. A kolozsvári gazdák székházavató ünnepének műsora egyébként a következő: 1. Szózat. Énekli a kolozsvári földészek egyesitett énekkara. 2. A székházra áldást mond: Kádár Géza lelkipásztor. 3. Ünnepi beszéd: Török Bálint, a KGE elnöke. 4. Üdvözlések. 5. Himnusz. Énekli a kolozsvári földészek egyesitett énekkara. 6. A székház és az egyesület üzemeinek megtekintése. A szerkesztésért és kiadásért telel: JENEY LÁSZLÓ Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Brassai-utca 7. sz. Telefon: 15-08. Posta takarékpénztári csekkszámla száma: 72X48. I’ostafiók: 71. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. A kolozsvári isko ák szive A zsinórirás egyszerű művészetében kirajzolt gyermekbetiikkel áll a honvédeink- hez címzett jókívánság másfélszáz fenyő- gallyas, gondos kezek munkájával készült csomagon. Mindenikben a szent ünnepre *emlékeztető édes izek tára: cukorkák, sütemények, porhanyós "keksz, meg cigaretta és egyéb gyakorlati ajándéktárgyak. Dobozonként valamennyi csaknem kilónyi. De, ha a szeretet mérlegével mérjük, egész szív kell az elbírálásához. Mert nem a tehetősek, a „mellényzsebből“ adakozók gyűjteménye ez. A nemzeti jövő biztató ígéretének, a tankönyv mellé alig felserdült népiskolai tanulóknak adománya a nemzet jövőjének biztosítékait őrző hős honvédé ink számára, A „nemzet napszámosainak“, a kötelességüket mindig fölösen és észrevétlen teljesítő tanítók lelkében fogant elgondolás kifejezőjeként a helybeli tanítói járáskor szociális, bizottságának kezdeményezésére a kolozsvári . állami népiskolákban megalakult 'Ifjúsági Vöröskeresztekbe tömörült növendékek hordták egybe valamennyit szorgos áldozatkészséggel. Az állami iskolákhoz csatlakozott felekezeti iskolákkal együtt 17 népiskola összesen többezer főnyi tanulója. A kismester-utcai állami népiskola igazgatói irodájában felhalmozott ajándékcsomagokat a tanítónők és tanítók küldöttsége vitte át sok-sok angyali szív meleg érzésével a Vöröskereszthez. Onnan karácsony előestjén folytatják ártatlan hittel, szeretettel körülfont útjukat a harcterek, kórházak és kaszárnyák diadalmas visszatérésre várt honvéd hőseihez. (r. i.) Egyesület jóléti tevékenységéhez nem szükséges iparigazolvány. A kereskedelmi miniszter adott esetből kifolyóan megállapította, hogy jóléti egyesület üdültetési tevékenységéhez, amely a tagok elszállásolásából és étkeztetéséből á'l, nincs szükség iparigazolványra. Föfeltétel azonban, hogy az egyesület csak saját tagjait részesítse kedvezményben »és az elszállásolásért; valamint az étkeztetésért csak az önköltségi árakat számitsa fel. Miután ilyen esetben ez a tevékenység keresetszerüség hiányában iparsze- rünek nem • minősíthető, iparigazolványra szükség nincs. JÓ ÁRU ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK HVefeiésekf apréffr ejtések feSadteaféBs Deák Ferenc-utca 42 szám alatti irodahelyiségben ■iísas A Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. nyomása, F. v.: Major József.
