Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)

1943-12-28 / 292. szám

V iz :iy v-t-é Kedd 1943, december 2S La Buda? »Síi? EZTŞR!î éra m fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 292. SZÁJ! ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ELKESEREDETT HARCOK ZSITOMIRNÁL, NÉMET ELŐRETÖRÉS R3ESICÂNÂL 54.800 Ionná Kaafóierel süllyeszVeffek el a német buvárliajók Hősies Harcban ax Ésxahi-telsüllyedi a Scfparnßorsi német csaia&afó Eisenhowert és Monigomeryt nevezték ki az enrópai angolszász seregek főparancsnokaivá Februárra, vagy márciusra tervezik a nagy Invázióé támadást az angolszász vezérkarok? AZ AACHENI DÓM SZÉTROMBOLASA­VAL „ünnepelte“ az angol légihaderö 1943 karácsonyát. Ezenkívül karácsony szombat­jának reggelén olyan időzített bombákat dobtak Berlinre, amelyeknek éppen kará­csony estéjén kellett volna felrobbanniok, amikor a még éppen maradt német ottho­nokban a szogényes háborús karácsonyfákat állották körül a német főváros sok megpró­báltatáson átment lakói. Ezt a szándékukat azonban nagymértékben meghiúsították, mért a német tűzoltók és Berlin légoltalmi szervezetei ártalmat tanná tették a veszedel­mes karácsonyi ajándékokat. Belgiumot, Északfianciaorszagot és Hollandiát is tá­madták a karácsonyi ünnepeken az angol­szász repülőgépek s a cél nélkül ledobált Irombák sok munkást és földművest fosztot­tak meg lakóhelyüktől. Ezzel szemben a német főparancsnokság karácsonyi ünnepélyeket rendezett az angol­szász Hadifoglyoknak. Különösen nagyará­nyú ilyen ünnepség volt Rómában. * TÖBB „KARÁCSONYI BESZED“ hang­zott el angolszász oldalról. György angol király rádiószózatot intézett a Brit Biroda­lom népéihez. Bár fényes képet alkotunk magunknak a jövendőről, — mondotta — a közvetlenül előttünk álló napokról nincse­nek rózsás álmaink. Minden eddiginél ke­ményebb és súlyosabb küzdelemre lesz szük­ségünk. Hasonló hangulatú volt Roosevelt kará­csonyi üzenete is. A háború olyan szakaszá­ba lép, — mondotta az amerikai elnök — amelyben nagy emberveszteségre, sok el­esettre, sebesültre és eltűntre kell számítani. A háború ezt megköveteli. A végső győze­lemhez vám vezet, könnyű ut és a vég még nincs is a láthatáron. Az Európában és a Távolkeleten egyszerre meginduló tömeg- támadások megkövetelnek minden erőt, amelyet a szövetségesek latbav/ethetnek. Roosevelt egyébként beszédében, amelyet az Egyesült Államokban felfokozott érdek­lődéssel vártak, nem mondott sok újat Megismételte azt az állítást, hogy összpon­tosított támadást szerveznek Németország ellen s a Szovjet keleti támadó hadműve­leteivel s az olaszországi szövetséges had­mozdulatokkal együttesen az angolszász erők „a földgömb más pontjain“ is támadni fognak. Japán ellen is fokozott erővel indul meg a harc — jelentette be Roosevelt. Marshall tábornok MacArthurral és Nímitz tengernaggyal tanácskozott ezekről a kérdé­sekről s megbeszéléseik — amint Roosevel hangoztatta — sok rosszat takargatnak a japánokra már a közeljövőben. Háborús célul Roosevelt \.a világ általá­nos békéjét“ és ennek a békének fenntar­tását jelölte meg, Németországot és Japánt békebontóknak, az emberiség nyugalmi ál­lapota állandó megzavaróinak bélyegezte s kijelentette, hogy ennek a két népnek ka­tonai hatalmát egyszer s mindenkorra meg akarják törni s ezután olyan békerendszert akarnak felépíteni, amelyben a két angol­szász hatalom, Szovjetoroszország és Kína ereje tartaná fenn a békét és fenyitené meg az esetleges békebontókat. Azt állí­totta, hogy a négy hatalom vezetése alatt a föld lakosságának háromnegyedrésze él és igy számukra már csak ’ ezért is biztos győzelem. Azt természetesen nem tette hoz­zá, hogy ebből az óriási embertömegböl hány százalékot tartanak leigázva és hogy milyen csekély az a töredék, amely valójá­ban az angolszászok, a Szovjet és Csung- king győzelmét kivánja. Uj volt Roosevelt beszédében az a rész, amelyben a német népről beszélt. Azt állí­totta, hogy a német népet nem akarják le- igázni, hanem meg akarjak adni neki azt a lehetőséget, hogy békében fejlődjék, mim az európai család hasznos és tiszteletre­méltó tagja. Gyökeresen el akarjuk válasz­tani — mondotta — a német népet a ná­cizmustól és a porosz militarizmustól, attól a fantasztikus és erkölcstelen felfogástól, amely a Herrenvolk-ra vonatkozik. Nehéz elképzelni, hogy gondolja Roosevelt Európa jövendő életét a négy nagyhatalom gyámsága alatt. Azt hiszi, hogy a német nép, amely számbelileg nagyobb és kultú­rában téljesebb a brit világbirodalmat ve­zető angoloknál, nyugodtan, szemrebbenés nélkül tűrné azt el, hogy idegen fegyveres erők fenyegetése alatt, mások gazdasági irá­nyítása mellett éljen csak azért, hogy ki­érdemelje kegyelemből a „tiszteletreméltó" jelzőt. Ezek után kissé furcsán hangzott, amikor Roosevelt azt hangoztatta, hogy szándékuk­ban áll féltékenyen tiszteletben tartani minden nemzet jogát, legyen az nagy vagy kicsiny. Ellenségeink alapelve az — han­goztatta —, hogy az erős uralkodjék a gyenge felett és ennek az elvnek meg kell szűnnie. A négy szövetséges nagyhatalom világ­uralma nem volna-e az erősek végnélkül’! és reménytelen zsarnokoskodásá a legyőzöt- tek felett? Az a pMitíka, amelyet Roosevelt a biztonság és a közösségi érzés politikájá­nak nevezett, végeredményben a világ leg­műveltebb részének rabszolgasorsban tar­tása lenne. 44 ROOSEVELT BESZÉDÉNEK ténybeli ré­sze az volt, amelyikben közölte, hogy az in- váziós hadműveletek parancsnokává a többi szövetségesekkel való egyetértésben Eisen­hower tábornokot nevezték ki. Az amerikai, bombázó alakulatok főparancsnoka pedig Spaatz vezérőrnagy lesz. Londoni jelentések szerint Eisenhower pa­rancsnoksága alatt Montgomery vezeti majd az amerikai brit haderőt, Wilson tá­bornok, aki eddig a közelkeleti erők főpa­rancsnoka volt, átveszi a Földközi-tengeri térség föparancsnoki tisztjét, Alexander tá­bornok pedig az Olaszországban harcoló szövetséges haderőket vezeti. Alexander mellőzése bizonyos megütkö­zést keltett az Egyesült Államokban, mert őt a nyugati hatalmak legjobb hadvezérének tekintik. Meglepetéssel fogadták Montgo­mery kinevezését is. Természetesen a főparancsnokok kinevezé­sének közléséből általánosan azt a következ­tetést vonják le, hogy a nyugati nagy táma­dás hamarosan megindul. Angol katonai szakértők a leghatározottabban hangoztat­ják, hogy február és március lesz különösen nagyfontosságu á jövő alakulása tekinteté­ben. A „Stockholms Tidningen“ cimü svéd lap az angol amerikai kinevezésekkel kapcsolat­ban az Európa előzőn lésére tervezett had­műveleteket olyan nagy kalandnak minősíti, amely talán a hadtörténelcm legátfogóbb és legsúlyosabb mozzanata lesa!. Az invázióval a háború eléri csúcspontját. Az á tény, hogy amerikai tábornokot ne­vezlek ki főparancsnokká, valószínűvé teszi, hogy az amerikai csapatoknak nagy szere­pet szántak a hadműveletekben. Johnson szenátor az amerikai szenátus katonai bizottságának tagja kijelentette, hogy megbízható értesülései szerint az Eu­rópa ellen küldendő szövetséges haderők 73 százalékát az Egyesült Államok adják s a többit Anglia álíitja ki. A hír — tette hoz­zá — ptinden hizonnyal megütközést fog kelteni az amerikai nép különböző rétegei­ben. 44 XII. PIUS PAPA KARÁCSONYI SZÓ­ZATÁBAN. mint az örök elvek hirdetője szólott a világ népéihez. Hangoztatta, hogy a béke csak a szeretet és az emberi együtt­működés tételein épülhet fel, az egyének és a nemzetek közötti igazságon s mindenki jogának az élethez való igényeinek megbe­csülésén. A bíborosok testületének karácsony esti fogadásán Róma helyzetéről beszélt a pápa. A háború mindjobban közeledik az örök Városhoz s a Vatikánváros elleni légitáma­dás már egyik tünete voit annak a szellemi megzavarodásnak és a lelkiismeret erkölcsi lehanyatlásának, amelyben néhány éltévé- lyedett ember jutott. Arra hiv.ta fel az egy­ház híveit és az egész emberiséget, hogy á szomorú idők hatása alatt ne veszítsék el a? ' Isten által kijelölt egyenes utat. T* A SZOVJET CSAPATOK a karácsonyi ünnepek alatt szokásukhoz hiven fokozott erővel támadtak. Különösen nagy nyomást gyakoroltak és gyakorolnak a német vona­lakra Zsitomir térségében. A támadási te­rület minden szakaszán rendkívül súlyos vérveszteségeket szenvedtek. A német had- vezetöség alapelvének megfelelően ott, ahol a bolsevista nyomást csak tülnagy ember­áldozattal tudta volna kiegyensúlyozni, visszavonta a vonalakat és hátrábbfekvő állásokban, a tartalékok felhasználásával fogta fel a támadást. Vitebszknél is nagy harcok folytak a karácsonyi ünnepek alatt. A németek meghiúsították az ellenség tá­madásait. Olaszországban Ortoná. városáért folyik kemény harc. A kikötő egyik részét a né­metek még kezükben tartják s egyik újabb jelentés szerint a német ejtőernyősök isme­telten visszaverték a briteket és a számbeli túlerővel szemben is visszafoglalták a város északi részét. B Szovjet téli támadásának megindítása nem teremtett uj helyzetet a k sieti arcvnalu Berlin, dec. 27. (MTI) A Führer főhadi­szállásáról jelentik ,a Német Távirati Irodá­nak: A véderő főparancsnoksága közli: A nikopoli hídfőnél és Bnyepropetrovszk- tól délnyugatra helyi ellenséges támadáso­kat vertünk vissza. Zsitomir térségében a bolsevisták újabb erős gyalogos és páncélos kötelékeket ve­tettek harcba. A súlyos és váltakozó harcok folyamatban vannak. Rjesicától északnyu­gatra a makacs ellenséges ellenállással szem­ben végrehajtott támadásaink további terii- letnyereséggel jártak. Vitebszknél az elhárító csata nemcsök­kenő hevességgel tart. Az ellenség áttörő kísérletei vasárnap is meghiúsultak. Néhány betörést elreteszeltünk. A bolsevisták táma­dói éleit ellentámadásainkkal visszavetettük. Az ellenség ezekben a harcokban 40 páncé­lost vesztett. A Dnyepropetrovszktól délnyu­gatra dúló elhárító harcokban a Maaraus ezredes parancsnoksága alatt álló 477. ber- lin-brandenhurgi gránátos ezred különösen kitüntette magát. Berlin, dec. 27. (MTI) A karácsonykor megindított orosz offenziva céja nérpet ka­tonai körök szerint a német keleti arevonal áttörése és megsemmisítése, Ezzel a célki­tűzéssel egyúttal adva van a német elhárí­tás feladata, amely a szovjet célok meghiú­sításában áll. A keleti arcvonalon a liarcban álló német erők magatartása tehát defenzív jellegű, ami természetesen nem zárja ki, hogy’ bizonyos részletcélok érdekében német részről is sor kerülhessen támadó hadműve­letekre — állapítják meg német katonai kö­rökben. — A célkitűzésnek ennek a jellem­zéséből az következik, hogy a Szovjet téli offenzivájának megindulásával lényegében nem állott be uj helyzet. Hiszen a szovjet már előzőleg is a német arcvonal felgön­gyölítésére folytatta erőfeszítéseit, amit a német hadvezetöség a német védekezés és támadás rugalmas alkalmazásának betartá­sával igyekezett mégakadályozni. Az uj mozzanatok egyrészt a téli offenziva céljaira tartalékolt erők harcba vetésében, másrészt a támadási területek kiszélesítésében mutat­koznak. Ami äz utóbbiakat illeti, a súlypont Zsitomir—Vitebszk szakaszra esik. Zsito- mirnál a szovjet közvetlen célja a zsitomir— korosteni vasútvonal elérése. Itt vasárnap folytatódtak a heves elhárító harcok, ame­lyek természetesen még nem fejeződtek be. Vitebszknél a szovjet hasonlóképpen megkí­sérli áttörési kísérletei fokozását, amelyek

Next

/
Thumbnails
Contents