Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)

1943-12-19 / 287. szám

Vasárnap

1943, december 19

Ára 30 miéi

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE- I

GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ I HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 287. SZÁM

ÉVRE 49.00 PENGŐ. — POSTATAKAKÉK- I KIADJA A L A F KIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. I

SZERKESZTŐSÉG, KI ADÓHÍV AT AI. ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR. BUASSAI-ü. 7. TELEFON: 15-08. — POST.AFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

Kállay Miklós:

„A kisnépek exisztendálls, nem pedig hatalmi politikát folytatnak, mert megmaradni és fejlődni

akarnak, nem pedig uralkodni“

A miniszterelnök beszéde a Felsőházban

Budapest, december 18. A Felsöház szombaton folytatta a jövöévi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását, ferenyi Zsigmond báró elnök nyitotta meg az ülést.

A következőket mondotta:

— A felsőházi értesítőből értesültem, hogy vitéz Somogyi Béla felsőházi tag legutóbbi beszédében a képviselőház egyik tagjára sértő kijelentést tett. K sértő kijelentés miatt a felsőházi tag urat rendreutasi- tom. Egyben ebből az alkalomból kérem a felsőházi tag urat és a Felsöház összes tagjait. hogy a jövőben kerüljenek minden beavatkozást a képviselőhöz belső ügyeibe, különösen pedig méltóztassanak tartózkodni attól, hogy a képviselőház tanácskozásainak módja és tagjainak személye felett esetleg sértő bírálatot mondjanak.

— Ezekben a nagyon súlyos időkben igen fontos országos érdek fűződik ahhoz, hogy a képviselöházzal való egyetértés és együttműködés biztosíthassák. (Helyeslés.)

„A tisztikarnak a legmagasabb erkölcsi fokon kell állania!“

Ezután József királyi herceg emelkedett «zólásra. Hangsúlyozta, hogy a tisztikarnak a legmagasabb erkölcsi fokon kell állania minden körülmények között. (Helyes’és.)

— Meggyőződésem, hogy honvédségünkben az erre való törekvés mindenben meg Is van. Honvédségünk fejlődésében egyik legfontosabb tényező a tisztikar erkölcsi súlyának emelése, amit úgy érhetünk el, ha legjobbjainkat állitjuk a tisztikarba. Ennélfogva mint a hazáért aggódó teljes és tapasztalt katona, e helyről kérem a társadalom felsőbb osztályait, állítsák lie fiaikat olyan számban a honvédség tisztikarába, amilyen számban körülményeik megengedik és egyesül jön a legszebb hajtársiasság- gal a magyar társadalorii minden rétege a kötelessé gtel.k'si lésben, mert hazánk léte függ a honvédség minőségi és erkölcsi erejétől.

A királyi herceg szavait a Felsöház tagjai nagy éljenzéssel fogadták.

Szakát* Zoltán felsőházi tag szólalt fel még napirend előtt. Félreértett szavait igazította helyre. Ezután áttértek a napirend tárgyalására.

A nemzetiségi kérdésben az ország Senkitől sem fogadhat el kívülről leckét!“

Krüger Aladár a magyarság önérzete fokozásának szükségességét hangsúlyozta. Eu- rópa-eileiu'snek minősítette azt a támadást, amely Románia részéről Magyarország ellen történt. A nemzetiségi kérdésben az ország nem fogadhat el senkitől sem kívülről leckéket, még kevésbbé attól a Romániától, mely a legelemibb jogától fosztotta meg a magyar kisebbséget. Szükségesnek tartotta továbbá a moldvai és csángótelepü'ések iránti érdeklődés ápolását. A moldvai magyar csángótelepülések nevei honfoglaláskor: településekre engednek következtetni. Ezután áttért a magyarság számának növekedése problémájára és Itt két veszedelmes gócpontot talált. Bűnnek tartja a miitétvégzések Igen sok lehetőségét és kifejtette, hogy büntető-kódex rendelkezései ilyen esetekre igen enyhék. Ezután a válások nagy száma ellen emelte fel a szavát. A költségvetést elfogadta.

Szüliö Géza foglalkozott a kisebbségi problémákkal. Tapasztalata alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy minden nemzeti- | ség't politika akkor köveli ei a legnagyobb Î

7

hibát, ha a nemzetiségek elnemzetlenitésére törekszik. A magyar állam sohasem vallotta magáénak ez,t az álláspontot. Csodálatosnak mondotta, hogy Magyarországon mindent megadnak a nemzetiségeknek, de erről sem az ország, sem Európa nem akar tudni. Ugyanakkor a magyarság Dél-Erdélyben történő elnyomatását sem veszik figyelembe és e.rröl sem akar tudni Európa. A költség- vetést nem fogadja el.

Közben megjelent az ülésteremben Kállay Miklós miniszterelnök és a kormány több tagja is. Megteltek a felsőházi tagok padsorai.

„Nem lehet mindent a kincstártól várni!“

Reményi-Sohnellef Lajos pénzügyminiszter válaszolt ezután az elhangzott felszólalásokra. Nagyon megkapták a. minisztert Wünschen Frigyes szavai, amikor rámutatott arra, hogy nem lehet mindent a kincstártól várni, a társadalomnak is össze kell fognia és a szövetkezeti gondolatnak előre keli haladnia.

A felszólalásokból a pénzügyminiszter azt a következtetést vonja le, hogy a költségvetés összeállítása az arany középidőn járt és a mutatkozó' deficit elviselhető lesz. mert a bevételnek igen óvatos becslésével jött létre. Nem lett volna nagy művészet kiegyensúlyozott költségvetést beterjeszteni, mért hiszen nem kellett volna mást tenni, mint az 553 millió pengős beruházást 280 millióval, a deficitnek a felére renulálni és kiegyenlített költségvetés lett volna. Alig hiszi azonban, hogy a beniházósok között akadna olyan, amelyről azt mondhatnák, hogy nem időszerű.

Ezután az adóztatás kérdésére tért át. Hivatkozott a képvíselöházban elhangzott expozéjára, amelyben már közölte, hogy két uj adónemet vezetett be, az egyik a beruházási hozzájárulás meghosszabbítása, a másik a jövedelmi többletadó, amely magában foglalja a hadtjövedclmi adót is.

Az ipar eladósodásának oka nem az árpolitika!

A pénzügyminiszter áttérve a gazdasági kérdésekre, reflektált Baranyai Lipót felszólalására. Baranyai azt állította, hogy az ipari töke csökkent s ez nagyrészt a karbantartás elmaradására vezethető vissza.

— Nem vonjuk kétségbe, — mondotta a miniszter — hogy háborús viszonyok között olyan mértékben karbantartani és felújítani, mipt kellene, egyetlen országnak sem lehetséges. Az ipar eladósodásának oka nem az árpolitika. Ez két körülményre vezethető vissza. Az egyik az, hogy az ipar igen nagy invesztációkat hajtott végre, részben saját elhatározásából és érdekében, másrészt honvédelmi érdekből. Természetes, hogy háború alatt a honvédelmi kormányzatnak parancsai lehetnek, amelyeket az iparnak teljesítenie kell, (Helyeslés.)■ A másik oka az ipar eladósodásának az, hogy az iparvállalatok is átvettek egy-egy részt a kincstári kibocsátásokból. Az iparvállalatok mérlegeit nézve, meg lehet állapítani, hogy a rentabilitásban nincs semmi baj. A mai időkben, a társadalmi és szociális feszültségben

— hangoztatta a továbbiakban a miniszter

— nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a tőkének megadjunk és biztosítsunk mindent és ugyanodékor az ország lakosságának túlnyomó részétől és mind- annyiunktól csak lemondást és áldozatokat

— Elnézést kérek — kezdte meg beszédét a miniszterelnök —, hogy a felsőházi vitát felszólalásommal megszakítom, de talán helyesebb, hogy egy előre meghatározott időben szólalok fel, mintha az előre nem la,tható végén a vitának, mért igy szerencsés lehetek mindazok előtt szóiani, akik súlyt helyeznek arra és körülményeik megengedik, hogy beszédemet meghallgassák.-— Az alábbiakban az alaptételekkel akarok foglalkozni, amelyek felmerültek. A felszólalások jó részét a gazdasági, elsősorban az agrárgazdasági, az agrárellátási kérdések dominálták. Azokra az előttem szólott pénzügyminiszter ur gazdasági csucsminiszteri minőségében is válaszolt.

— Én ehhez annyit jegyzek meg, mint a magam részére megnyugtatót, hogy egyetlen olyan kérdés sem merült fel, amit ne. ismertem volna. Természetesen ez maga után vonja azt a további következtetést, hogy a kormány, ha ismeri a tényekét, miért nem segit rajtuk, vagy magyarázza meg, miért nem tud segíteni. Ennek sok oka van. Vannak okok, amelyeken változtatni nem tudunk: Ez a közismert nyersanyaghiány, ez az igények fokozódottsága. és a hadsereg nagyarányú szüksége, ez az a tény, hogy nálunk nemcsak a normális gazdasági rendet követelő szabadforgalomnak és áralakulásnak alapvető tényezői hiányoznak most a háború alatt, mert hiszen áruhiány idején is, pénzbőség idején is a szabadkereskedelemnek és szabadforgalomnak és a gazda- ságosellenes és szociálisellenes fejlődése is lehetséges, de sajnos, hiányzanak az irányított, vagy ha tetszik, a kény szeritett, a közös gazdálkodásnak jó keresztülviteléhez szükséges alapfeltételek is. Hiányzik és ebben teljes elismerésben és belátásban vagyok, a szervezési képesség, de hiányzik a közönség is, amely megértő, engedelmes, fegyelmezett és azt is tudja, hogy a rendszabályok, amelyek neki kellemetlenek, ö érte hozattak, végeredményben csak az ő létüket biztosítja és az ország érdekeit szolgálják.

— Másik baj, amire szintén rá. méltóztat- tak mutatni, az a száz és száz hiba, amely tényleg megvan, amely éppen úgy megtalálható a falvakban, mint a városban, amelyet minden eszközzel és erővel onx>solni igyekszünk, de természetesen a nagyközönségnek megértése és segíteni akarása, nélkül soha orvosolni nem lehet és nem is fogjuk tudni. Nem puszta- figyelmeztetésképpen mondom el ezeket a dolgokat, csak magyarázatképpen. Tudom, ez igy van, ezen változtatni igen nehéz. De mégis mindent meg kell próbálni, hogy a dolgok menjenek. Igyekeztem az ország legjobbjait ebbe a munkába beállítani. A felelősséget természetesen nem akarom, áthárítani és elismerem, hogy eddig keveset foglalkoztam ezzel a, kérdéssel, de a jövőben többet fogak (helyeslés, taps).

mert ez a helyzet súlyos, ezt tudom és el akarom érni, hogy minden megtörténjék, ami módunkban áll, amire a lehetőség megvan.

Azt azonban méltóztassék tudomásul venni ötödik évében a háborúnak és a háborús állapotnak, hogy számos kötclességtel- jesítés, hadseregünk fejlesztése után anyagkészleteink nagyon megcsappantak, belső termelésünkben is mutatkozik visszaesés, külföldi behozatalunk, kivéve amit Németországtól kapunk, minimálisnak nevezhető, az igények és szükségek pedig, mivel a jelenlegi rendszerbe a munkások jó keresete, egyáltalán a domináló szociális gondolat folytán mindig nagyobb és nagyobb néprétegek lépnek fel az eddiginél fokozottabb igényekkel, a szülcséglet veszedelmesen nő. Hozzá kell ehhez adnunk azt is, hogy viss- szacsatolt területeinket egyrészt teljesen kiürített állapotban kaptuk vissza., másrészt pedig lakosságuk sohasem volt önellátó és ezekről is mint csucsfagygsztókról beszélhetünk. .

— Érdekes tünet, hogy nincs pénz, nincs fa, nincs hús, hogy csak ezeket a legfontosabb tételeket soroljam fel. Es ma több szenet bányászunk, mint békében, több tűzifa került nemcsak kitermelésre, de leszállításra, mint valaha, több állatot, vágtunk le az országban, mint a legbékésebb időkben. Arra a kérdésre, mi lett mindezzel, csak azt válaszolhatom, hogy eltüzelik és megeszik, és mivel a módosak ma sem bírnak talán többpt enni, talán nem bimak el melegebb szobát, mint -azelőtt, meg kell állapitanom, hogy többen többet fogyasztanak és a hiány nem mindig az igazságtalan elosztás miatt, hanem éppen gyakran igazságos elosztás miatt következik be. Hogy csak két tojás van karácsonyra, az azért van, mert mindenki kap!

— A Felsöház vitájának másik alaphangja volt a megértés a szociális kérdések iránt. Tény, hogy szociális utón ke.ll haladnunk és megállapítható, hogy azon is haladunk. Az ország mai szociális helyzete nem aggasztó. Az általános kereseti viszonyok kielégitöek, sőt túlnyomó részt jóknak mondhatók. Nem szabad azonban úgy felfogni ezt, — ami főleg az anyagellátásra vonatkozik —, hogy nem jut mindenkinek ma lehetősége értékálló vagyon gyarapítására, igy például házépítésre, vagy tatarozásra, mert hiányzik a legszükségesebb anyag, hogy ez feltétlen méltánytalanság lenne. Mert ma több kisház épül és több tatarozás folyik, mint fis évvel a gazdasági fellendülés idején, amikor volt anyag, de nem volt pénz. Ma pénz bőségesen van. Ez minden háború idején igy szokott lenni. De ma nem lehet várni, hogy az anyagellátás a rendelkezésre álló pénzmennyiséget dami- nálóan túlhaladja.

— Az egyik felszólaló az ipari cikkek árát kifogásolta, amelyhez csak feketén

Kállay minisztereinÖk beszéde

i

követeljünk. (Úgy van! Úgy van! Taps.)

Hangoztatta a miniszter, az az álláspontja, hogy józan, észszerű egyensulyhclyzctnek kell lennie. Mindenkinek kevesebbel kell beérni a mai időkben. Nem szabad válogatni. A kormány nagyon jól tudja, hogy a középosztály helyzete rendkívül nehéz. Ezek között a legrosszabb a tisztviselőké. Éppen ezért jelentette be költségvetési beszédében, hogy a beszerző csoportokat ki fogja fejjavitásókat eszközölnek, igy a tisztviselők adóemelése tekintetében.'

— Az a gazdasági politika, — fejezte be szavait a pénzügyminiszter — a.mit követünk, benne van és ezen alapszik az egész költségvetés, amelynek elfogadását kérem.

A pénzügyminiszter beszédét a Felsöház élénk helyesléssel és tapssal fogadta.

A pénzügyminiszter beszéde uláu általán«» érdeklődés közepette KéHay Miklós miniszter*