Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-14 / 258. szám
KtltTlQjSKG 6 1943. NOVEMBER 14 GU Irta : Geszlelyi Nagy Zoltán Limohádéárusok ezrei igyekeztek italaik szagával leküzdeni a kikötő bűzét, hajók nyelik és köpik a szenet, a vámház körül izzadó emberek az úttestet javitják és a színesre avult házak között lengőruháju lány sétál. Lábát ruhájára rajzolja a szél, szeme nevet. Máltában vagyunk. SZÍNESRE VANNAK FESTVE a hajók, égözölden lobognak elő a falombok a kertes téreken. Az ut nagy kőlapjai melegek a naptól, de nem égetnek. A levegő éppen olyan, amilyen a jókedvhez szükséges. Vitorlások korcsolyáznak a vizen és, egy elfoglalt halász egy oszlop árnyékában mandolint penget. Erő és láng a dala, ismeretlen, ezer más dallamból szövődő dallam, mindig változó és mindig ismerős, mint a hullámverés játéka. Belekap a húrba, indulózik, aztán simogatja őket és a La Palorna testvérdallamai bűvölik el a barackot majszoló gyerekeket. Lányok is állnak itt. A kezükben piros legyező és arra gondolnak, akire ezt az édes, olvadó dallamot vonatkoztatják. Jimmy, a komám, gyarmati fiú volt. Mikor partraszállás után programot csináltunk, kiderült, hogy kutyába se veszi a máltai lányok szemét, látott ö már annál délibbeket is és alaposan a mélyükre nézett. Sokat hallott ellenben az illatosított borokról és azokat akarta sorbakóstolni. En, régi motoros az olasz vizeken és borokon,, átengedtem neki az italméréseket és egy régi, ismerős címre igyekeztem, amit már évek óta zsebemben hordok. Amikor olasz levelezőtársat kerestem, ezt a máltai Gugliemina Prattit választottam és éveken át szoros és mély barátság leveleződött közöttünk. Először voltam Máltán, La Valetta ban és izgatottan fordultam be abba az utcába, ahová Isten tudja hány levelemet hozta a posta és ahonnan felémindultak a válaszok. Elegáns villa fogadott, az öntözött gyepen gumikigyó csavarodott, kőlapok, lépcső és a kertiszéken egy vidám leányarc; Gugliemina Pratti, fiús természetű kereskedőivadék, szenvedélyes horgász, kovács és futballista, édes becsapom éveken keresztül. Mig mindezt egyszuszra tudomásomra adta, olyan erővel csapott a kezembe, úgy megölelt és hátbaveregetett, hogy apjának kellett kimenteni zavaromból. — Ne törődjön az én szeleburdi lányom szeszélyeivel. Azért jó „fiú“ ő — mondta lánya válla felett kimeredö bamba arcomba. Feltaláltam magam és én is jól hátbave- regettem Guglieminát, vagy ahogyan a leveleimben becéztem öt eddig: Gu-t. — Tudod, — magyarázta lelkesen — a lányok mind ostobák és soha ilyen komám nem volt, mint te, ahogyan megismertelek a levelekből. Megértettem, hogy minden igyekezeté nem nőiesen viselkedni és a szerint bántam azután vele. Megértettem továbbá, hogy amit most mondott, a maga módján bocsánatkérés volt a hosszú becsapásért. Néztem hát nővé vált barátomat: mig beszélt, nekipirultan, „fiusága", ha volt, eltűnt. Kedves, zavart és meglepetést palástoló kislányvolt, akinek az ember legszívesebben szalagot kötne a nyakába és az ölében doromboltatná. — Hogy kaptad meg a leveleimet? .— kérdeztem, mert már úgy látszott, egészen természetesen tegezni kell egymást. — Az volt a legkönnyebb. Csak először volt nehéz megmagyarázni a postásnak, hogy a buta külföldi nem ért jól olaszul, azért ir fiunevet. A többit megszokta. Elképzeltem. Ha én máltai póstás vagyok, akár az egész póstaszállitmányt is elsikkasztanám a kedvéért. Természetesen ott uzsonáztam. Leveleinkről egy szó sem esett. Azok, mintha csak arra va'ók lettek volna, hogy előkészítsék ezt a kedves egyiittlétett Minden ember ilyen barátról álmodik. Mikor uzsonna után elmentünk megnézni Gu birodalmát, szobáját, műhelyét, könyveit, kertiházát, szerszámait, horgászbotját, — még a fürdőruháit is végig kellett nézzem, — biztosak vo tunk abban, hogy viselkedésünk elárulta: olyanok vagyunk, amilyennek gondoltuk egymást. Fürdés következett. A tenger vizén e>- nyulni, tengerparti kertben hancurozni: mintha álmodnám az egészet. Azért is gondoltam ezt. mert soha, senkihez való viszonyomban nem éreztem ezt az angyali módon tiszta szeretetet, amiben sem a barátságok érdekszinezete, sem a szerelmek önző izéből és te'hetetlenségéböl nem volt semmi. Azért szerettem Gut, mert szeretett és ö azért szeret, mert szerettem. 8110830 KARÁCSONYRA MÁR MOST!!! vásár Hon KÖNYV ajándékot Kovács könyvkereskedésben Szentegyház-u. 3. Telefon: 11-07. Kt rien na en iönyiueavzélíet boldogok voltunk egymástól, hiszen ilyesmi csak egyszer fordulhat elő egy életben és akkor sem mindenkivel. Fürdés után Gu megelőzött, belopódzott a kabinomba és elcsente a ruháimat, nekem pedig az övéibe kellett öltöznöm. Bolond kedvünkben igy járultam szülei elé, akik holtra nevették magukat egyetlen leányuk ilyen méretű és tempójú barátkozásán. Mintha egy pillanatra Gu is megsokallta volna a dolgot. De lerázta magáról az átfutó borút, mint pincsi a vizet. — Nem szeretem a hátsógondolatokat — mondta rosszul megkötött nyakkendőm felett s lötyögő nadrágomból komolyan. a szemembe nézett. Megértettem. Egy pillanat alatt elgondoltam, hogy a tökéletesség nem tartható fennt örökké, örüljön neki az ember, ha egyszer elérte, azután búcsúzzék el a pillanattól és gondolatban járjon vissza hozzá. Ezt gondoltuk mindaketten. A szép emberi vonzalom mellett durvaság lett volna a legédesebb szerelem is. — Ne félj, nem fogom elrontani — mondtam és Gu szemei is megértést ragyogtak. Háromévi levelezésünk csak ez a boldog délutánt készítette elő. Olyanoknak irtuk le egymást leveleinkben, amilyennek akartuk magunkat, s mert hittünk a leveleknek, ezen a délutánon valóban olyanok is voltunk. Két fiatalember. Találkoznak és már ismerik egymást. Nem volt szebb emberi helyzet a földön. Kolozsvár, november 13. Keledy Tibor dr. polgármester a tűzifa szétosztása körül felmerült panaszokra való tekintettel körzeti rendszer bevezetését határozta el. A körzeti rendszer alkalmazása az alábbi szempontok figyelembevételével történik: 1. Minden kiskereskedő köteles az üzletében állandóan kis tételben vásárlók faellá- tásl lapját a fedőlapon, közvetlenül a kerületi bélyegző mellett cégbélyegzőjével felülbélyegezni és a felülbélyegezett faellátási lapokról kimutatást készíteni. 2. A kimutatásba csak azokat a fogyasztókat lehet felvenni, akik tüzelőanyagszükségletüket kis tételben, állandóan kiskereskedőnél, váltójegyre szerzik be. Mindazok, akik nagykereskedőnél bármilyen tüzelő- anyagmennyiséget szereztek be, vagy ellátási lapjukra váltójegyet nem vettek ki, a kimutatásba nem foglalhatók. Hasonlókép- pen nem lehet felvenni a kimutatást« azokat a fogyasztókat, akiknek az összeírás idején öt mázsát meghaladó készletük volt, vagy pedig 1943 május l-e óta tüzelőanyag- járandóságuknak több mint felét váltó- jegyre igénybevették. 3. A kimutatásba a fenti feltételeknek Mocsárvidék, október közepe. A háború nyomai szanaszét hevernek az orosz földeken. Rongyosra tépett, füstös betonerődók a dombvonulatokon, törésekben gaz, • bombáktól felszántott harckocsiárok cikk-cakkban, fenekükön az őszi esők földuzzadt vize, szétrobbantott hidak, összezúzott házak, fe'ége- tett faluk, repülögéproncsok, autóvázak s különösen sok-sok harckoesihulla. Úgy fe- küsznek ezek a páncélos szörnyetegek, mint az ősvilági állatok megszenesedett hullái. Az emberek ma már ügyet sem vetnek rájuk, hozzátartoznak a szürke mindennapok képeihez. Amikor ezek a robogó gépcsodák átdübörögtek a sztallnköves orosz falukon, láttukra a szakállas muzsikok a kalapjukat is levették és összekulcsolták a kezüket, most rájuk sem néznek. Úgy hevernek ott, mintha már évtizedek óta itt rozsdásodnának. A mocsár magához huzza őket, belapultak jó mélyre az iszapba, sokszor delekig elmerültek. — Harckocsi temetők. így nevezik őket. * Az ősz, mintha utolsókat rúgna. Persze, az „orosz vénasszonyok nyara“ azért valamivel más, mint odahaza a Dunántúlon, vagy az erdélyi fenyvesek között. Az erdők közötti földúton csípősen húznak végig a keletről beszabadult szelek. A huszárjárőr föl sem vette a szé'fuvást. Fütyültek ra, ahogy a huszár szokott. Köpenyük gallérját fel- gyürték és fütyürésztek. De a szemük fürAzt sem kellett megmagyarázni, hogy elmegyek. Elmúlt a délután, csendesen szcde- lőzködtünk, apró emlékeket adtunk egymásnak és megkerestük Jimmyt, aki lobogó hajjal éppen forradalmat szított a kiskocsma kártyázó matrózai közt. Nagyszerűen mulattunk rajta. Kimentünk és rohantunk a hajóra. Útközben hatszor mutatkozott be Gunak. Fékeveszetten vidámak voltunk. Jimmy a bortól, mi pedig a biztos tudattól, hogy életünk utolsó együttes perceit éljük. A korlátnál megfogtam Gu arcát és a szájtátó, kijózanodott Jimmy láttára hosz- szan, tisztán szájon csókoltam. Úgy éreztem, elsüllyed az egész világ, a napégette sziget, a hajó és körülöttünk a beszálló emberek. Azt hittem, a kővetkező pillanatban valami áhitatosat fogok tenni, például kiterjesztett kezekkel megáldom ezt a lányt. De csak egyszerű szavak jöttek. — Ne Írjál — mondtam. Bólintott. Érti. Sohatöbbé, sirta a szemé, ő, hogy ismertem közös törvényeinket, a boldogság törvényeit. — Fogsz rám gondolni? — hüppögte. — Igen. Ez volt minden. A tömeg elsodort. Gu zsebkendője lobogott és sárga ruhájában az én ezerszer drága bartánőm úgy állt ott egyre messzebbről lengetve, mint távozó emlék. A part veletünt. Jimmy csuklott egyet. — Nice and Cosy. Nagyszerű volt, old boy. Mit csináltál ezzel a lánnyal ? — Soha többé nem teszem a lábam Málta földjére, mondtam elszántan. — Nono — mondta elképedve. De az alkonyati tenger érett színei: kék, sárga és piros, helyeseltek. megfelelő és felvételre jelentkező fogyasztók közül köteles felvenni a kiskereskedő azokat, akiknek lakóhelyéhez a fakiskereskedők közül az ő üzlete esik legközelebb, de szabad felvennie máshonnan jelentkezőket is, ha faellátási lapjukat más cég még nem bélyegezte le. 4. A kimutatást a közellátási hivatal által készített és szétosztott nyomtatványokon kell két példányban elkészíteni. A neveket az ellátási lapok számának növekvő sorrendjében kell feltüntetni. 5. Ha a kimutatásba való felvétellel kapcsolatosan a kereskedő és fogyasztók között bármilyen vita támad, annak eldöntését a fogyasztó főtizedesnek elbírálására kell bizni. A döntés ellen a közellátási hi' vatal tüzelöanyagosztályhoz lehet orvoslásért folyamodni. Itt írjuk meg, hogy a Dregán-völgyben és Beszterce-Naszód vármegyében a Nemzeti Munkaközpont által kitermelt tüzelő- ; famennyiség felét a város vezetősége a polgármester rendelkezésére nem a városi tisztviselők, hanem az ellátatlanok között osztja ki. készve kémlelte az erdőt. Harmadnapja hajszolták a Nikltln-csopor- tot. Az orvlövészek a mocsárba szorultak, de a végtelen mocsárutvesztökben, az iszapos talajú őserdőkben szinte reménytelen volt az üldözésük. De azért huszár a huszár, hogy csak úgy egykönnyen ne törődjék bele a sikertelenségbe. — Azért is elkapjuk őket! A nap már délutánba hajlott, a szél hevesebb lett és csipösebb, nyugatról felhők sodródtak. Az éjszakát a századnak erdőbe kell töltenie. A járőr talált is erre alkalmas he’yet. Egy dombháton. Mire a nap lebukott az ég nyugati peremén, már készen álltak a tarka sátrak, a lovak részére külön alkalmas hely volt, égtek a rögtönzött legénységi tűzhelyek, sőt sült burgonya kellemes illata áradt szét a nedvesszagu levegőben. A jókedvű huszárjárőr pedig tovább ment. Föl kellett derítenie, a környéket, hogy a ködös éjszakában az orvlövészek rajta ne üssenek a századon. Egy szűk csapáson lekanyarodtak az erdőbe. A csapás a földuttal párhuzamosan haladt. Az ut mentén kilőtt páncélosok hevertek, közöttük több T-34-es. . Az oi ősz harckocsi-óriások. Még igy, holtukban is félelmetesek és lenyügözöek. Oldalaikon ott tátongtak a német páncéltörőktől ütött sebhelyek. A huszárok továbbhaladtak. Néhány kilóméterrel juthattak tovább, amikor egyszerre tüzet kaptak. Villámgyorsan levágódtak a nyeregből, 0 titzelőszert kis tételben vásárló közönség ezután csakis választott kiskereskedőtől szerezheti be tiizifaszükségletét II fogyasztók sürgősen jelentkezzenek a legközelebbi kiskereskedőnél n zsirosztás mintájára szervezik át a faeladást Huszárroham páncélosok ellen ÓTETT UTALNA: 50.000P. Vegyen 4 pengős jótékonycélu ÁLLAMI SORSJEGYET! Húzás: December 3. tüzelő állást foglaltak el és vártak. Sehol semmi. Mögöttük a fák sötétedő rengetege, előttük alig száz méterre az ut. ®s az utón egy tucat kilőtt T-84-es. Semmi sem mozdult. De nem sokáig tartott a csend. A T- 34-esek hirte’en megelevenedtek. Az óriás harckocsikban megbújt orvlövészek elárulták magukat. A huszárjárőr golyószórósa tűz. alá vette őket. — Csak egy félómig tudjuk tartani őket. A hirvivö huszár már ott vágtatott az utón, vissza a századhoz. Az orvlövészek érezték, hogy hurokba kerülnek, idejében le akarták küzdeni a kis huszárcsoportot. De a „jókedvű hüszárjárör" remekül tartotta magát. A bolsevisták hiába kísérleteztek, hogy kitörjenek a harckocsikból. A huszárok jól Irányzott tiizükkel a harckocsik gyomrába űzték vissza őket. Közben megérkezett a század. Mint a fer- geteg, úgy jöttek. Három nap elkeseredett harci vágya lobogott bennük. Leszálltak és kúszva közelitették meg a bolsevistákat. Tizenöt harckocsit fogtak közre. Géppuskák és golyószórők tüzével füstölték a banditákat. De a vastag páncélfalról csak úgy kop- pantak le a lövedékek. Az este meg közeledett. Sietniök kellett. A huszárok rohamtávolságra közelitették meg a harckocsikat. Kézigránátok zápora hullott a harckocsik sebezhető részeire. Ez már használt. Félóra múlva minden harckocsi csendes volt. A T 34-esek megint ott maradtak egyedül, véresen, füstösen, némán. Másodszor 1« „kivégezték“ őket. SZABÓ SÁNDOR zászlós. — Békiteni akart — öt verték meg. Antal Sándor 42 éves bádogosmester Nádastorok-utca 9. szám alatti lakost súlyos fejsérüléssel szállították a mentők a sebészeti klinikára. Antal Sándor a rendőrségi kihallgatásakor azt vallotta, hogy pénteken este, a késői órákban hazafelé igyekezett, amikor az írisz-telep irányából segélykiáltásokat hallott. Nyomban a helyszínre ment, ahol 3—4 fiatalember titötte-verte egymást. Szét akarta választani a verekedőket, miközben egyik őt is fe.ibesnj- totta, utána pedig valamennyien elme- kiiltek. A rendőrség megindította * nyomozást. Mielőlt bútort venne okvetlen tekintse meg Wolff Sándor asztalosmester lakberendező butorraktárát Deék Ferenc»u 42. sx.
