Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-14 / 258. szám

1943. NOVEMBER 14. 7 JCeletiUjsxg Fél évszázad Isten szolgálatában Józan Miklós unitárius püspök emlékezik munkában gazdag életéről Kolozsvár, november1 13. Félszáz esz­tendő nagy idő egy ember életében. Nagy idő különösen akkor, ha valaki ezt az időt, ennek az időnek minden percét Isten és embertársai szolgálatára állítja be, mint Józan Miklós, a magyarországi unitáriusok közszeretetben álló püspöke, aki néhány nap múlva ünnepeli pappá- szentelésének ötvenedik évfordulóját. Ünnep lesz ez nemcsak neki, — aki élete nagy mérföldkövéhez jutott, hanem ün­nepel ebből az alkalomból Dávid Ferenc egyháza is, valamennyi intézményével egyetemben. Az unitárius lelkészek or­szágos szövetsége a november 21-i főta­nács alkalmával, illetőleg november 18-án délután 5 órakor díszközgyűlést tart s ezen ünnepli a főpásztort. Józan Miklós püspök már régen túlha­ladta a hetvenedik életévét is. Más em­ber, ilyen korban, szívesen élvezi a nyu­galmat, de az ősz főpásztor a nyári sza­badság néhány napját kivéve úgyszólván még most is éjt-napot munkában tölt. Mert Erdély legkisebb törvényesen elis­mert felekezetének igen nagy gondjai vannak. A hatalmas vagyont, amelyet a Bercfe Mázsa és az egyháznak még any- nyi jóttevője hagyott örökségképpen. a letűnt idegen uralom szétdarabolta. A kicsi egyháznak azonban mégis teljesíte­nie kellett a rámért nagy erdélyi hiva­tást. Iskolákat kellett fenntartania és fenn is tartotta azokat az idegen uralom alatt, sőt még épített is az örökséghez. Tudjuk, hogy például az egykori Nagy- románia területén az unitárius egyház építette Székelykereszturon a legelső gazdasági iskolát s elsőnek szervezte meg az úgynevezett ifjúsági népfőisko­lákat. Ezek az alkotások részben még a püspök-elődök és egyházi elöljárók müve volt, de a folytatás és az uj építés gond­jai már az uj pöspök és uj egyházi ve­zetőség vállaira nehezednek. Felkerestük hivatalában Józan Miklós püspököt, hogy mondjon valamit félszá­zados emlékeiről. Most is munkában ta­láltuk. Félretette az előtte feltornyosuló ügyiratokat, hogy a nagy nyilvánosság számára elbeszélgethessünk néhány percig gazdag életének élményeiről. Azon kezdi, hogy mint belső egyházi em­ber árvája, szinte törvényszerűségből vonzódott az egyházi pálya felé. És érettségi után mégis jogásznak iratko­zott be, de aztán átment a teológia aka­démiára. Első állomása Polgárdi volt, ahova 1890-ben iktatták be mint lelkészt és vallásoktatót. Innen ment ki azt~n Oxfordba, három éves ösztöndíjjal. Az oxfordi évek x — Oxfordi éveim voltak életem leg­boldogabb és leggondtalanabb évei — folytatja. Soha sehol olyan kényelmet nem láttam, mint éppen itt. Egyébre se volt gondom, mint magam művelésére.' Ezekben az években egyszerre tíz nyelv­vel is foglalkoztam naponta. Rég volt ez már nagyon s annyi maradt meg csupán ebből a tudásomból az angol nyelv eltö- kéletesitésén kívül, hogy ma is tudok Bibliát olvasni a magyar nyelven kívül angolul, franciául, hollandul, olaszul, héberül, latinul és görögül. Ha már az oxfordi évek emlékeinél tartunk, megkérdezzük a főpásztort: — Tudtunkkal az erdélyi unitáriusok a békeévekben szoros kapcsolatokat tar­tottak fenn az angol és amerikai unitá­riusokkal. Amióta háború van, tudnak-e érintkezni a két világrész unitáriusai? — Egyáltalán nem — mondja a püs­pök, — Évekkel ezelőtt kaptunk egy levelet a Vöröskereszt utján, de ebben is családi vonatkozású dolgokról értesí­tett egy angol ismerősünk. Kapcsolata­ink vaióban élénkek és termékenyek voltak. Az amerikai és angliai unitáriu­sok építtették például a budapesti Uni­tárius Missziós Házat is, hatalmas anya­gi áldozatokkal. Ennek az építkezésnek az volt a célja, hogy a Romániából ál­landóan kimenekülő székely főiskoláso­kat tudjuk valahova elhelyezni. A Misz- sziós Házban egyébként egy erdélyi stí­lusú szép imaház is van. Békeidőben gyakran meglátogatták a tengerentúli unitáriusok ezt a nemes intézményt s élénk érdeklődést tanúsítottak az ott el­helyezett székely diákok sorsa iránt is. De most valóban nemcsak világok, de elvek is sokmindenben elválasztanak bennünket egymástól... A püspök ezután arról beszél, hogy az oxfordi évek alatt jutott el oda Kossuth Lajos Halálhíre is. Az angolok nagyon sokra becsülték Kossuthot s igy történt, hogy egy este, amikor a fiatal magyar unitárius pap fellépett a szószékre, a hí­vek egyöntetűen arra kérték, ezalkalom- mal ne prédikáljon, hanem Kossuth La­josról emlékezzék meg. — De szerették abban az időben Ang­liában a magyar nótákat is — mondja a főpásztor. Családokhoz voltam sokszor hivatalos. És ilyenkor, esténként magyar nótázásra tanitgattam az angol lady-ket. Mintha most is hallanám, ahogyan egy kislány dalolta hamisítatlan magyar szövegkiejtéssel ezt a dalt a zongorája mellett, hogy: ,,Barna legény elbujdosott, Azt mondják, hogy lovat lopott...“ Az oxfordi évek után Józan Miklós a Szeben melletti Brassóra került gróf Teleki Árvád Ralph és Erik fia mellé angol nevelőként. Innen hívta meg pap­jának Torockó a millenium évében s ide is hozott magának fiatal feleséget még pedig messzi Dunántúlról. Házasságuk­ból három fiú született. Torockóról ke­rült Budapestre s ott szolgált egyfolytá­ban 42 esztendeig. 1902-ben választotta esperesévé a Duna-Tiszamenti egyház­kor, majd pedig az összeomlás után, 1920-ban, amikor Erdélyből nem láto­gathatta híveit az unitárius püspök, püspöki vikáriussá léptette elő az egy­házi főhatóság s igy került be a felső­házba 1927-ben, amelynek ma is tagja, mint az egyetemes unitárius egyház püs­pöke. Mint püspöki vikárius kapta meg a Sárbogárdi 220 holdas nagyszerűen felszerelt gazdaságot. Egyházak kalákéia Józan püspök ezután azokról az idők­ről beszél, amikor a csonka magyaror­szági kicsi unitárius egyház annyira együtt tudott dolgozni a többi protestáns felekezetekkel. Elmondja, hogy a Dávid Ferenc Egylet rendezvényein számtalan esetben szerepeltek református teológiai tanárok, evangélikus püspökök s ő is nem egyszer szerepelt más protestáns felekezet ünnepségén. ■— Kár, hogy egy idő óta nem azt ke­resik a különböző felekezetek, ami ösz- szetartja őket, ami azonos bennük, ha­nem ami elválasztja őket. Ez a sajnála­tos jelenség nem egy keserves percet szerzett azoknak, akik szivükön viselik Krisztus örökségének a sorsát. A pappászentelésének ötvenedik év­fordulóját ünneplő főpásztornak nemré­giben jelent meg ,,Aratás“ cimü hatal­mas müve, de a közeljövőben uj könyv­vel jelentkezik. Cime „Szemtől szembe“. Azokat a beszédeket és felolvasásokat tartalmazza, amelyeket a rádióban; mon­dott el. Régebben jelent meg a ,,Fejede­lem és papja“, amely János Zsigmondról, az egyetlen unitárius erdélyi fejedelem­ről és udvari papjáról, Dávid Ferencről szól. Mint emlékezetes Kormányzó Urunk az elmúlt évben tüntette ki az unitárius egyházfőt a Magyar Érdemrend nagy keresztjével. A magas kitüntetés előtt már megkapta a bronz és ezüst Signum Laudis-t és a Magyar Érdemrend közép- keresztjét. Emlékezés Brassai Sámuelre Beszélgetés közben Brassai Sámuelre, a nagy polihisztorra terelődik a szó. — Igen, én még jól ismertem szemé­lyesen — mondja a püspök. — Amikor Oxfordban voltam, teológus koromban kakaót küldtem az öregurnak, mert erő­sen a telkemre kötötte, hogy ne feled­kezzem meg kakát küldeni neki. Akkori­ban nálunk még nem nagyon ismerték a kakaót, de Brassai bácsi ebből készítette a reggelijét. Amikor hazajöttem Oxford- ból, jelentkeztem nála tisztelgő látogatá­son s ő azzal fogadott: — Mondd csak öcsém, mennyibe ke­rült az a kakaó? Addig nem hagyott bé­kében, amig utána nem számoltam s ki is fizette az árát piculákban . ■. Egyéb­ként egy küldöttség élén én köszöntöt­tem az öregurat, amikor pontosan 90 esztendős volt s még ma is el tudom mondani a köszöntőt... És valóban elkezdi „skandálni“, mert a köszöntő hexameterekben volt írva. Arról érdeklődünk, hogy ötven éves Isten-szolgálat alatt mi volt a legna­gyobb élménye? , Kis gondolkozás után a következő él­ményt mondja el Józan püspök: — Angliai tartózkodásom alatt, Hink- ley város határában sétáltam. Estefelé járt az idő s a határban leültem egy sövény kerítésre. Leültem és elgondol­koztam sorsomon, amely hazámtól olyan messze dobott... Még el is érzékenyül- tem pillanatra, amikor úgy éreztem, hogy Isten tart a karjain ... És ezt ére- zem ma is, azóta az élmény óta mindig, amióta Istent és embertársaimat szolgá­lom — Majd igy folytatja: — Kedves élményem van még 1925» bői. Az amerikai unitárius egyház ekkor ünnepelte megalakulásának 100. évét. Az ünnepségen az1 erdélyi unitáriusokat a gyengélkedő Ferenc József püspök he­lyett Boros György dr. főjegyző képvi­selte, mig a magyarországi unitáriusok képviseletében én jelentem meg az ün­nepségen. Az amerikai unitáriusok nem győztek eleget csodálkozni, hogy milyen gazdag az erdélyi, illetőleg a magyar- országi unitárius egyház, hogy három püspököt is eltud tartani __Hiába ma­gyaráztuk nekik, hogy csupán egy püs­pökünk van, Ferenc József, ők minket is püspököknek néztek, sőt püspöknek is tituláltak ... Később valóban püspökök lettünk — mondja elmosolyodva az em­léken Józan főpásztor. Szüntelenül dolgozni akarok egyházamért, hazámért Ezután mint boldog nagyapa emléke­zik meg három unokájáról, akik min­den szabad pillanatát bearanyozzák. — Bizony, ezután már több időt kell velük is töltenem, — mondja az ősz fő­pásztor, — mert nincs annyi hátra, mint amennyit Isten kegyelméből leéltem életemből. Az első palástom még meg van s ha üt az óra, ezzel járulok Isten szent színe elé, hogy sáfárkodásomról számot adjak. Addig is szüntelenül dol­gozni akarok nemzetemért, egyházamért, mint ahogyan eddig tettem, a többi az­tán Istenre tartozik. Benne hiszek és szent végzéseiben. Ezt a hitet hirdettem egész munkásságom alatt s főként a ne­héz trianoni-esztendők alatt s hitem részben valóra vált. Ha valóra válik, amiért nem szünök meg soha imádkozni, hogy híveim ezrei újból visszakerülhes­senek a közös anyaszentegyházhoz, ak­kor hiszem, hogy életem nem volt hiá~ bavaló... BIRÓ JÄNOS' Ifjú Oláh Gusztáv Kolozsváron rendezi a Bolygó hollandit Kolozsvár, november 13. Nagy élményben lesz részük a kolozsvári operakedvelőknek november 23-án este. A Nemzeti Színház opera-társulata bemutatja Wagner „Bolygó hollandi" clmü örökbecsű müvét. A Wagner operát ifj. Oláh Gusztáv, a magyar királyi Operaház vezető főrendezője rendezi Kolozs­váron s ő tervezte a csodálatosan szép dísz­leteket is. Ifj. Oláh Gusztáv főrendező egyébként már meg is érkezett Kolozsvárra s csütör­tökön reggel megkezdte a „Bolygó hollandi“ színpadi próbáit. A már külföldön is elis­mert tehetségű fiatal főrendezőt éppen a színpadon találjuk. A színpad egyébként egy ksiebbfajta „menekülés" színhelyét mu­tatja. Minden hegyén-hátán van... És mint­ha nem volna éppen elég nagy a „rendet­lenség“, a rendező utasításaira még maga­sabb „hegyet" képeznek deszkákból és emel­vényekből a vezető énekesnek, aki éppen az egyik, áriát zengi teletorokkal... Szembe véle egy másik „mü hegyen" .ugyancsak szárnyaló énekhanggal feleselget az opera­énekesnő. Ilyenkor még nehéz elképzelni, hogyan lesz ebből a nagy összevisszaságból egy „egész“ és művészi előadás. Dehát ez a színészek lelkiismeretes munkáján túl a rendező, ez- esetben ifj. Oláh Gusztáv főrendező dolga. — örülök, hogy éppen Wagner-operát ren­dezhetek Kolozsváron — mondja Oláh Gusz­táv főrendező. — A Wagner-operáknak ugyanis egészen más a rendezési stílusuk, mint a többi operáknak. Tudni kell ugyanis, hogy Wagner nemcsak irta, de rendezte is az operáit teljesen egyéni stílusban. Az ő felfogása szerint az opera műben nemcsak a zenének kell uralkodnia, hanem a pontos, szép szövegkiejtésnek, a díszleteknek, de BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Favázas szobáit 6*—F-től 12* P-in Kétágas szobák 0*— P-től 18’— P-iq Éttermében Veres Káro'y és cigány- zenekara muzsikál Elismertéi kiváló kon\jha. Polgári árak. főként a színészi játéknak is. Wagner an­nakidején Bayreuthban rendezte operáit. Rendezéseiről tanulmányok sora jelent meg, de bárhol néztem meg valamelyik müvét, annak a rendezése sehol nem érvényesült úgy, mint éppen Bayreuthban. Itt valaho­gyan megőrizték az ö rendezésének a szel­lemét s átmentették az utókornak is. Három nyáron át tanulmányoztam a beyreuthi ope­rarendezést s amit ott tanultam, azt sze­retném most kolozsvári rendezésemmel be­mutatni a közönségnek. Oláh Gusztáv vezető főrendező ezután nagy elismeréssel beszélt a kolozsvári Nem­zeti Színház operatársulatáról. Ezzel a kitű­nő társulattal kijelentése szerint még a leg­nehezebb operákat is elő lehet rajd adni a minden kívánalmat kielégítően felszerelt ko­lozsvári Nemzeti Színház színpadán. — Boldog vagyok, — folytatja — hogy megismertem ennyi kitűnő tehetséget s fő­ként boldog vagyok azért, hogy együtt dol­gozhatom ebben a darabban Vaszy Viktor­ral, a kolozsváriak nagytehetségü karmes­terével. Amint említettem, nemcsak a ren­dezését végzem a „Bolygó hollandl“-nak, de a díszleteket is én terveztem. Ebben nagy segítségemre volt Varga Mátyás, akinek munkája ma nagyon hiányzik Pesten. — Mindezeket összevéve nagy sikerre szá­mit főrendező ur — jegyezzük meg. — Természetesen, de ezt majd a közön­ség fogja eldönteni — mondja s már szalad is beál’itani egy „hegyet", mert éppen most süllyedt le, mintha földrengés érte volna.., (—) MOZI-MŰSOROK ÁRPÁD MOZGÓ: Ne kérdezd ki voltam. Fősz.: Karády Katalin. Csak 16 éven fe­lülieknek. Vasárnap d.e. fél 12-kor matiné. CORVIN MOZGÖ: kajla. Kezdete: 1^4, 146, 148 és vasárnap d. e. 11 órakor. EGYETEM MOZGÓ: Gróf Monte Christo. (A legújabb francia feldolgozásban) Első rész: Az If-vár foglya. ERDÉLY-mozgó: Éjféli gyors. Fősz.: Sárdy János, Bordy Bella, Bilicsi Tivadar, Toro­nyi Imre. Előadások kezdete: 3, 5, 7. Va­sárnap 11-kor matiné. MÁTYÁS KIRALY-mozgó: Viharos éjszaka. Fősz.: Hell Finkenzeiller, Geraldine Pat, Legújabb Magyar és Ufa világhiradók. Előadások 3, 5, 7 órakor. Vasárnap 11-kor matiné. RÁKÓCZI MOZGÓ: Családunk szégyene. Főszerepben: Mály Gerő, Turay Ida, Va- szary, Hajmássy. Vasárnap d. e. 11 óra-« Tióz rmt'n*. TTCad'.rc!:: 3, 5, 7 órakor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents