Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-14 / 258. szám
KtimüJSKG , _____________** 1943. NOVEMBER 14. Légy itt, légy ott... Légy mindenütt. Pimpulák elkeseredetten horkant föl délutáni szunyókálásából. Ebéd után egy kicsit lepihent ülőtartásban a megszokott családi fotelbe, újságot lapozgatott, de a közgazdasági híreknél már elnyomta az álom. Lehet, hogy ezért álmodta azt, hogy egy nagy lucernatáblának hasalt neki és táplálkozni kezdett az Ízletes közgazdasági növényből. Már éppen javában falatozott, mikor jött egy rettenetesen szúrós szemű csősz, aki nem volt más, mint egy hatalmas légy és a kampós botjával megszurta a Pimpulák orrát. —- Itt nem szabad legelni! — mondotta szigorúan. Pimpulák ezelőtt is dühös volt a legyekre, de ilyen szemtelenség után már igazán elvesztette türelmét és hatalmasat csapott megzavart álmának utolsó rezdüléseiben az orrát bökdösö légy felé. Talált! Hatalmas orditásra ébredt föl. ő maga ordított: Pimpulák. Az történt ugyanis, hogy az orrán tartózkodó légy felé csapva, telitalálatot ért el a saját orrán. —T Mi történt — rohant át rémült feleségé a második szobából. Azt hitte, hogy a guta suhintgatja Pimpulákot. Aztán meg azt gondolhatta, hogy világéletében csigavérü férje-ura hirtelen jnegbo- londult, mert, mint a szélvész, csapkodni kezdett maga körül az újsággal. — Kiirtalak! ... Kiirtalak! —< orditotta eszelősen. Pimpuláknén a hideg borzongott végig. Éppen tegnap olvasott egy családirtásról az újságban. Ijedelme üjabb színnel bővült: Pimpulák a nagy csapkodás közben leverte a hitvesi gondosság által a kezeügyébe varázsolt feketét a méregdrága csészével és műkincs- számba menő aljjal együtt. A remek porcelánok zugó ívben hasították át a szoba levegőjét és á szobát elborító túlzott méretű perzsa túlsó csücskén kötöttek ki, csak most a sorrend volt fordított: először huppant a csésze és tetejébe az alja, amiből az következett, hogy a remekmívű tányérka kettévált. — A szerviz! — sikoltotta egy elhaló — Micsoda bolondság, idetenni a feketét a könyököm alá! Az asszonyka elpityeredett az ajtóban. — Inkább megköszönnéd, hogy gondoskodom a kényelmedről — szepegte bánatosan. — Köszönöm — morogta bosszúsan Pimpulák és elborultan nézte á remek Afrikát a damaszt térítőn. Felesége szemét törülgetve vonult ki az ajtón, mint egy temetési menet. A családi békének befellegzett mára. A bedurranó konyhaajtó hangja, mely kresszcsendóban rezonált a Pimpulák fülében, legalább is erről tanúskodott. Pimpulák úgy nézett körül a szobában, hogy az összes legyek hidegrázást kaptak. A bosszú szele suhogott át a szobán. Most értette csak meg hivatalbeji kollégájának gyűlölettől szákrázó szavait, amikor azt mondta a múltban: — Minden el tudok viselni.. . Nem huzom fel az orromat, ha az utcán ismerőseim elnéznek a fejem felett köszönés helyett... Az sem bánt túlságosan, ha ugyanezek megeszik az összes kekszeméit, sós stahgli- kat, megisszák likőrömet és boromat vizit alkalmával, de rögtön dührohamot kapok, ha egyetlen légy van a szobámban ... Pimpulák kecses légycsapóvá csavarta össze a napi'apót. Olyan bunkót sikeritett a végére, hogy azzal egy ökröt is agyon lehetett volna verni. . . Papucsot húzott és meggörbült háttal támadóállásban körülnézett a szobában. Félelmetes volt. — Ott van! íróasztali lámpájának ernyőjén megpillantotta a fenevadat. Úgy settenkedett közelébe, mint egy surranó rézbőrü. Visszafojtotta lé'egzetét... felemelte a taglót... és ... Ütött! A lámpaernyö nagyot kondult. Ha meg nem kapja, leborul az egész. A légy pedig kecses Ívben húzott el as orra előtt és rászállott a kaktuszra az ablakpárkányon. Pimpulák értelmetlenül nézett utána. —. Nem értem — morogta — novemberben járunk és ebben a légyben még ennyi vitalitás van ... Csak mese az egész arról az őszi légyről... Már újra ott állott a kaktuszon tanyázó légy háta mögött. Ha lehet, még jobban koncentrált. — Vagy én, vagy te! — sziszegte és odavert. Üvöltve kapta föl a kezét. Testes kaktusztövis állott ki a tenyeréből, mint egy zsákvarrótü ... A légy pedig odébb állott. Bosszút lihegve követte. Fölmászott utána a szekrény tetejére. Oda bunkózott az ablaküvegre. .. Pofont adott a faliórának... Majdnem ketté hasította a rádiót... Esernyővel böködte a csillárt ... Megdögönyöz- te a foteleket ... Úgy űzte az őszi legyet, mint valami csodaszarvast, zegből-zugba követte és cikkből-cakkba ... Rövid félóra alatt olyan volt a lakás, mintha ott vivták volna meg az austerlitzi ütközetet. Lakberendezői tevékenysége közben lábujjihegyre állott, majd féllábra, fotelekre ugrott és ablakpárkányra mászott, a karnisba kapaszkodott és billenést csinált. Amint a helyzet követelte. A legnagyobb önfeláldozással zargatta a szerencsétlen szárnyast. Pokoli melege lett, mire eredményt ért el. A légy a végén ugyanis annyira szemtelen lett, hogy nem átallotta Pimpulák tulajdon kobakjára szál'ani. Ott macerálta üldözője fejbőrét. Ez több volt, mint amennyit Pimpulák elviselhetett. — Az apád! —orditotta elkeseredetten és a légycsapóvai fejb ^teremtette enm.igát. Valami az orra hegyére pottyant, aztán lepergett a parkettre. A légy volt... az őszi légy... Pimpulák először diadal’al, aztán sajnálkozva nézte. Már sajnálta, csaknem megsiratta, mert igen jámbor lélek volt. Rendes körülmények között nem ártott a légynek se. Arra gondolt, hogy megadja majd neki a végtisztességet .. . Egy kis dobozban elteszi valahová. Esetleg tavasszal még föl is éledhet. Mindenesetre nincs értelme a méregnek... Lecsillapodott és elhatározta, hogy kibékíti az asszonyt. Megfogta tehát a kis rovart egyik szárnyánál fogva és kiódalgott vele a konyhába.-1- Megvan ... — mondta ott künn és egy 1 csepp diadal sem volt a hangjában. — Nem haragszol ? — Nem —mondta a felesége és késznek nyilatkozott- arra, hogy békepuszit adjon. Ez azonban a sors különös akaratából kifolyólag elmaradt. Pimpu’ák ölelő karjai lehullottak és megkövültén nézett a szobába nyi- ló ajtó felé, amelyen keresztül valami berö- püR. Még egy légy! — üvöltötte vészesen, mint égy' szluindián és a fölragadott légycsapóval beviharzott a szobába ... Irta és rajzolta DOBKY LAJOS Németit László: fi Metive-uîcai polgári — ß Magyar Élet kiadása — hang. Pimpulák végleg kiszabadult az álom bűvköréből. Kivörösödő fülcimpákkal eszmélt rá a tragédiára. Egy pillantással azt is felfogta, hogy egy damaszt asztalterítőt is tönkretett, mert a fekete Afrika jólismert foltját mintázta meg rajta. Mentegetni \igyekezett magát: síb. képviselet Németh László, mint a Medve-utcai polgári iskola orvosa, 1934-ben szociális és egészségügyi vizsgálatokat végzett az isko'a növendékei körében. A vizsgálatok nagyon érdekes és tanulságos adatokat eredményeztek. Ezeket az adatokat dolgozta fel az iró ebben a nálunk akkor még eltűrésnek számitó tanulmányában. A tanulmány eredetileg az iskolaorvosok folyóiratában jelent meg, tehát csak egy zárt szakkör számára tette hozzáférhetővé a tanulságos adatokat. Most a Magyar filet külön könyvben is kiadta a tanulmányt. Ha a könyvnek más haszna nem is lenne, mint az, hogy felhívja a nagyközönség figye'mét a polgári iskolára, már azzal is nagy szolgálatot végezne a szerző. A polgári iskola MARÉK ANTAL: GYERE VELEM ANDRÁS — A Nemzeti Könyvtár 108. száma — Marék Antal, a jó tollú, kitűnő fiatal iró az „Egy orvos vallomásai“ elmü nagysikerű regénye után uj müvei gazdagítja a Nemzeti Könyvtár sorozatét. Gyere velem András, a kis regény címe s megismerteti az olvasóval a művészetek alapelemeit. Egy értelmes, népfőiskolát végzett parasztlegény a hőse, aki a művelődés utáni vágyával s égő szerelemmel a szivében Pestre jön. Három csodálatos nap után magával viszi szerelmesét s megismerkedik az irodalommal, zenével, fesü^ettel. szobrászattal, épirnind nagyobb jelentőségre tesz szert müve lödési és társadalmi életünkben. Megérdemli tehát a közelebbi figyelmet és vizsgálatot, hgy a kispo'gári társadalom jövendő tagjai milyen szociális, egészségügyi és kulturális körülmények között készülnek fel az é’etre, továbbá az is, hogy milyen rétegekből és társadalmi vsizonyok közüli kerülnek az iskolába. A vizsgálódás eredményei természetesen csak akkor adhatnak majd a'apót az általános következtetésekre, ha egész sor polgári iskolára vonatkozólag elvégezzük ugyanezt a vizsgálatot. Erre ad ösztönzést és példát Németh László gondos, szakszerű, mégis érdekes és Írói eszközökkel dolgozó tanulmánya. tömüvészettel, színjátszással, rádióval, stb. Élvezetes dialógusokban észrevétlenül magába szivja mindazt, amit egy müveit embernek a magyar művészetekről tudnia kell. Élményt jelent nemcsak azoknak, akik számára kis müvét megírta, hanem azoknak is, akik a szórakozás mellett ismereteikét bővíteni akarják. A nagy érdek’ödésre számottartő füzet címlapját s belső rajzait a tehetséges Vida Márta készítette. Kiegészítő tanulmányt Simándi Béla irta a Népművelésről. Jó ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK OSCAR WILDE: KÖLTEMÉNYEK — Kosz to? Any i Dezső műfordításai. Révai kiadás —A magyar könyvpiacnak igen előkelő vendégei Kosztolányi Dezső posthumus müvei, vagy müveinek újabb kiadásai. Egymásután jelentek meg kötetnyi műfordításai. Életműve kötetröl-kötetre terebélyesedik s a költőt eddig ismeretlen, vagy csak kevéssé ismert oldalairól mutatja be. így ismerjük meg a műfordító Kosztolányit, akt mind mennyiségben, mint minőségben korunk egyik legnagyobb műfordítója volt és zseniális verselőkészségével át tudta ülcetiii magyar nyelvre hűen, az eredeti vers formáihoz ragaszkodva, nagy műgonddal a kor csaknem valamennyi nagy külföldi költőjének héhány versét, Paul Geraldy egyéni izü verseitől kezdve a japán és kínai költőkön keresztül egészen a nehezen fordítható Vv tide versekig. Ennek a kötetnek olvasása közben úgy érezzük, hogy nem is annyira a ma már korszerűtlen Wilde-versek kedvéért, hanem . inkább Kosztolányi fordítói zsenijének további bizonyitékául jelent meg. A Uö: ei Wilde körülbelül negyven szonettjén és kisebb Urai versén kívül tartalmaz néhány hosszabb elbeszélő költeményt is. Ezek közül különösen művészi fordítás a nehéz formájú „Szfinksz“-nek és Wilde leghíresebb balladájának, a „Reading! fegyház balladá- já“-nak átültetései. Szép a „Humanitad“ és az „Itys éneke“ is, melyekben a költő a letűnt görög isteneket és világot siratja s képzeli el a tavaszodó Themze parton. Kosztolányi legfőbb érdeme, mint annyi más fordításánál az, hogy a formán, rímeken és szótagszámokon kívül sikerült átmentenie az eredeti versek hangulatát s a mögöttük élő költő lelkét, érzésvilágát. h. f. GULYÁS PÁL: AZ ALFÖLD CSENDJÉBEN — Versek. Ä Magyar Élet kiadása — Gulyás Pál legújabb verseskötetét tanulmányozva akaratlanul is Oláh Gábor, az Alföld és Debrecen néhai nagy magános költője jut eszünkbe. A jelző azonban — a nagy jelző — nem a költőn, hanem a magánoson van. Hiszen Oláh Gábor — alig két évvel ezelőtt halt meg — egész könyvtárra menő verseskötetet és regényt irt, de miivei értékénél és maradandóságánál sokkal nagyobb és sókkal legendáshiriibb a magánossága ... Félő, hogy ugyanez lesz a sorsa az Alföld, talán éppen Debrecén másik költőjének is, Gulyás Pálnak, hiszen olyan lenyűgözően azonos a lelkivonás és még a témáknak a megválasztása is közte és Oláh Gábor között, hogy az már szinte megdöbbentő. Az „Alföld csendjében" szemre és kézbe- véve elég vaskos kötet. Háromszáz oldal. Miről dalol a költő ennyi oldalon, ennyi versen és ennyi betűn keresztül? Témái roppant egyszerűek. A. család, a vidéki udvar, a szérüs kert, a szőlő, a lomb, a Nap. Mindezek a témák valami sejtelmes homályba burkolva kerülnek az olvasó elé Gulyás Pál verseiben. Itt-ott oláhgábon, amott pedig már finomabb tóthárpádi kidolgozásban. Gulyás Gábor költészetének azonban egyéni és eredeti ize van, mert úgy tudja lírává oldani százfelé ágazó műveltség-anyagát, ahogyan talán csak kevesen, különösen a debreceni, az alföldi költők közül Csokonai Vitéz Mihály óta. Ez az, ami megragadó Gulyás Pál költészetében. Valahogyan úgy ragaszkodik egy-egy valóban személyes élményéhez, hogy az olvasónak is személyes élményévé válik. Gulyás Pál általában az a költő, aki mindenből verset „tud“ irni, ami körülötte történik. Sok helyen gyermekien üde, más helyen pedig erős szatirikus hangot használ, akár a természettel, akár a — kultuszminiszterrel szemben. Gulyás Pálnak általában nincs kedveim versteknikája. ír rimes verseket és ir szabad verset éppen úgy, ahogy legjobban megfelel saját és a verse hangulatának. Talán azt lehetne mondani róla, hogy nem igényes költő, ha nem találnánk „Az Alföld csendjében" kötetében egész kivételes tehetséget eláruló költeményeket. És ezek a rövidebb, az egy-két szakaszos versek, sóhajtások. Ő maga Írja a „Nem volt ez dal“ cimü versében: „Olyan hallgatag volt a hangja, mint a délibábok harangja...“ Gulyás Pál verseiben a csend, az Alföld csendje, a délibáb csendje muzsikál s aki elég fogékony a szépségek iránt, az bőséges lelki eledelt talál kötetében. Egyébként a kötet a költö húsz évi terméséből ad szemelvényeket. Ezek a versek eddig nyolc megjelent verseskötetben és több színvonalas Irodalmi folyóiratban jelentek meg. Ré ÜZEMEKET, MALMOKAT, FŰRÉSZTELEPEKET látogató I uiaxét gépszij eladására 1 keresőn^ „Magas jutalék“ jeligére I Erdős hirdetőbe, Bpest, Terézkörut 35 £ I
