Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-13 / 257. szám
KuztiUjsxg 4 194». NOVEMBER 18. Arcok az Idő sodrában ín önti9 Saracsoglu, Menemencsoglu A kairói török-angolszász megbeszélésekkel kapcsolatban a szokottnál Is nagyobb érdeklődés irányul Törökország felé. A törökök eddig ritka diplomáciai művészettel fáradoztak sikeresen azon, hogy megőrizzék semlegességüket. A mai körülmények között természetesen egyre nagyobb figyelem fordul azok felé a férfiak felé, akik az ország ügyeit intézik. Törökország sorsát, legalább is úgy látja a külvilág, három em- ' er tartja kezében. Az egyik Izmet Inönü államelnök, aki 1884 szeptemberében született a kisázsiai Izmirben. Inönü, vagy ahogy a török névujitás előtt hivták: Musztafa Izmet pasa, katonai pályára lépett és már 22 éves Korában vezérkari százados volt. Korán belesodródott a politikába is, mert •rţsatvett 1908-ban az ifjutörök forradalmi megmozdulásban, amely, mint ismeretes, Abdul Hamid szultán trónfosztásához vezetett. Háborús évek jöttek ezután és Izmet pasa vezető katonai pozíciókban harcolta ezeket végig. Amikor a háborúk, köztük a mult világháború véget értek, Izmet pasa Kemál pasa mellett egyik legjelentékenyebb vezére lett annak a nemzeti ihozgalomnak, mely Kis-Ázsiából indult ki és amely úgyszólván ujjáteremtette Törökországot. Az ankarai nemzetgyűlés megválasztotta a török vezérkar főnökének és ő szervezte meg az uj török hadsereget, amely 1921—22-ben tönkreverte a görögöket. A lausannei béketárgyaláson már mint diplomata tűnik fel Izmet pasa, aki a családi nevek behozatalakor egyik győzelme em'ékére az Inönü nevet vette fel, miután előzőleg odahaza külügyminszterré választották. Kétségkívül az ö szívósságának és ügyességének köszönhetők azok az eredmények, amiket Törökország ezen a konferencián elért. 1922 november T-én irta alá a békeszerződést és amikor hazatért, miniszter- elnökké választották. Két év mu’va ugyan átadta helyét Fehti Okyarnak, de amikor az a következő évben a kurd felkelés következtében megbukott, újra Inönü kapta kezébe az ország gyeplőit. 1930-ban egyszer formailag lemondott, de még lemondása napján újból kormányelnöki megbízást kapott Kemál Atatürk államelnöktől. Inönü erre újjáalakítja kormányát és tovább vitte az ország ügyeit. Később újból külügyminsizter lett és mint ilyen vonult vissza kis időre a politikától 1937-ben. E hét év alatt, 1930—37-ig sok minden történt Törökország életében, amely a mult világháború után főleg Moszkvára támaszkodott. Létrejött a Balkán-paktum, rendeződött az Olaszországgal való viszony, tető alá hozták a saadabadi megnemtámadási szerződést, megkötötték a török-egyiptomi barátsági szerződést, jött Montreux, amikor is Törökország visszakapta katonai felségjogát a Dardanellák felett. Mindezek körül sokat tevékenykedett Izmet Inönü. 1938 november 10-én meghalt Kemál Atatürk, Törökország megujitőja és a nagy nemzetgyűlés Inönüt választotta meg utódjának. így ő Törökország második államelnöke. Tisztségét különben már kétszer meghosszabbították egyhangú választással 4—4 évre, még pedig 1939 április 3-án és 1943 március 8-án. A másik vezető egyéniség Törökországban Saracsoglu miniszterelnök, akinek neve, akárcsak az elnöké, európaszerte ismert. Siikrü Saracsoglu most 55 éves és ugyancsak Izmirbe való, mint Inönü. Fiatalkorában az izmiri líceum matematikai tanára volt, majd kiment Belgiumba, meg Svájcba, hogy tovább képezze magát. Genfben közgazdasági egyetemet végzett és cikkeket irt az ottani lapokban hazájáról. Amikor 1921- ben Kemál pasa kibontotta zász’aját, hazatért és csatlakozott az anatóliai szabadság- harchoz. A török függetlenségi harc győzelmes befejezése után egyideig mint újságíró kereste meg kenyerét, de emellett gazdálkodott Is, majd megválasztották képviselőnek. 1924-ben közoktatásügyi, egy évvel később pedig Inönii kormányában pénzügyminiszter lett. 1937-ben igazságügyminiszter a Celal Bayar-kormányban, amikor pedig két év múlva dr. Refik Saydam alakit kormányt. Saracsoglura bízzák a külügyi tárca vezetését. A rendkívül tehetséges államférfi, aki úgyszólván valamennyi minisztersége alatt alkotott valami maradandót, legeredményesebb tevékenységét a török külügyminisztérium é’én fejtette ki. Az ö külügy- minisztersége alatt kapta vissza Törökország az alexandrettei szandzsákot, ő kötötte meg a török-francia támogatási szerződést, majd kibővített török-angol segélynyújtási egyezményt. 1939-ben Moszkvába utazott Saracsoglu, hogy hasonló egyezményt kössön a Szovjetunióval. 23 napig tárgyalt Moszkvában, de a Kreml akkor Németországgal lépett garancia-szerződésre és Saracsoglu dolgavégezetlenül volt kénytelen visszatérni Ankarába. Két év múlva azonban újra megindultak a tárgyalások és ekkor létrejön a kölcsönös semlcgességi egyezmény Törökország és Szovjeţ-Oroszorszâg között. 1941-ben megköti és aláírja Saracsoglu és Papén a német-török barátsági szerződést. Egy évvel később meghalt Saydam miniszterelnök és Inönü Saracsoglut bizta meg a kormányalakítással. így hát egy év óta olyan miniszterelnöke van Törökországnak, aki úgyszólván valamennyi fontosabb miniszteri tárcát vezette már. Az csak természetes, hogy amikor Saracsoglu a török kormány élére került, a maga helyére leghívebb és legjobb munkatársát ültette a külügyminiszteri székbe, A székelyföldi gyanta kitermelésének elégtelenségét legújabban a „Keleti Újság" 1943 november 6-iki számában olvastuk. Ezenkívül hivatkoznunk kell még a Székely Nép 1943 október 1-i számára. Meg kell állapítanunk, hogy bár „komoly tőkeérdek- lődés“ is nyilvánul meg a székelyföldi gyantaipar iránt, ilyen üzem még mindig nincs. A gyanta a azékelységnek egy eddig teljesen ismeretlen kereseti lehetőséget jelent. Az elmúlt két év próbálkozásai után most már egy uj szervezési lehetőségről számolunk be. 1943 október 5-én Székelyudvarhelyen csendes megbeszélés volt, amelyen öt Udvarhely vármegyei nagyközség közbirtokosság! elnöke, az erdőfelügyelö mérnök és egy előadó vett részt. Kápolnásfahi, Szentegy- házasfalu, Oroszhegy, Zetelaka és Varsát? községek közbfrtokossági elnökei azért gyűltek össze, hogy a gyanta,kitermelés lehetőségeit megbeszéljék. A helyzet ugyanis az, hogy a gyanta kaparása kötelező, csa- polása tilos. A gyanta (nyers) beváltási ára viszont 140 pengő volt métermázsá iként, ami tisztességes napszámhoz sem juttatja a kitermelőket. Ki tud összekaparni naponként 6—7 kg. nyersgyantát? Tapasztalatból tudjuk, hogy ez lehetetlen. Ma pedig a napszám sehol sem kevesebb 10 pengőnél. A közbirtokosság! elnökök értekezletén is ezt állapították meg. Kaparással nem lehet olyan mennyiséget összegyűjteni, hogy az a munkások bérét fedezze. Az erdöfel- ügyelö viszont ragaszkodott álláspontjához, hogy a csapoiásos gyűjtést nem engedheti meg, mert az előző évek folyamán történt próbálkozások szomorú tapasztalatokkal jártak. Hozzá nem értő emberek a csapo- 1 ássál számottevő kárt tettek a fenyvesekben. A kérdés tehát megoldhatatlannak látszott. Képzett munkásaink nincsenek. És más akadály Is jelentkezett: a gyantaino- nopölium. Az értekezlet mégsem oszlott szét dolga- végzetlenül. Az előadó vállalta, hogy U’44 tavaszán a helyszínen tanítja meg a munkásokat a csapolásra. De még további biztosíték is kellett a fák védelmére. Ennek megoldása a következő: A gyanta gyűjtés csak olyan erdőben engedhető meg, amelyik két-három éven belül kitermelésre kerül. És valóban hároméves üzemtervvel dolgoznak az erdőben. így tehát 1944 nyarán megcsapolható minden olyan fa, melyet lfi44-ben kivágnak, sőt azok is — a tudományosan kikutatott módon — amelyek 1945 és 1946-ban kerülnek kivágásra. T. 1.. ha a seb a fa kerületének egyharmadánál nem nagyobb, továbbá, ha szeptemberben időt hagyunk arra, hogy a sebet szurok vonja be, akkor a csapolás a fára nézve nem jelent veszélyt. Az erdőfelügyelö a biztonság további fokozására még azt Is kikötötte, hogy a sebet csak a fának a legalján, tehát azon a részem ejtsék, amelyik a kitermeléskor visszamarad. Ezek szerint tehát a fák épsége biztosítást nyert. Egy, legfentebb két év leforgása a'att még abban az esetben sem rothadna el a fa töve és törzse, ha a munkás tapasztalat hiányában egyes esetekben a megengedettnél mélyebbre vágná a sebet (ami később teljesen kiküszöbölhető). Megállapították, hogy mekkora lehet az a terület, melyet Udvarhely vármegyében évenként ki lehet termelni. Tekintettel arra, hogy az erdőkitermelési tervezetek szerint csak olyan fenyőerdő termelhető ki, amelyik legalább 80—100 éves, az udvarhelyi fenyveseknek századrészét vették számítási alapul. Udvarhely vármegye fenyőerdőterülete 34.000 katasztrális hold, ennek századNuman Menemencsoglu adagi külügyminiszteri vezértitkár személyében. Az uj török külügyminiszter, aki most 51 éves, Lausanneban jogászkodott és aztán diplomáciai szolgálatba állott. 1914-ben mint harmadik követségi titkár Béosbe került. Aztán Athénban és Bernben teljesített szolgálatot. Egy Ideig a budapesti török követség első titkára is volt, majd hosszabb időt töltött azután Beirutban mint fökonzul. 1928-ban visszahívták a külügyminisztériumba belső szolgálattételre, ahol az első ügyosztály vezetésével bizták meg igazgatói ranggal, 1933-ban nagyköveti rangot kapott és ő lett a külügyminisztérium! vezértitkárság vezetője. Ebben a minőségben ö készítette elő a legfontosabb szerződéseket és munkássága révén annyira megnyerte akkori főnöke, Saracsoglu e’lsmerését és barátságát, hogy amikor az felcserélte a küHigy- miniszterséget a miniszterelnökséggel, mindenki tudta Törökországban, hogy az uj külügyminiszter csak az eddigi külügyi vezértitkár, Numan Menemencsoglu lehet. így is történt és egy év óta ez a triász irányítja Törökország hajóját a mostani bizonytalan vizeken. * 1 2 része 340 hold, de ezt háromszor kell vennünk, a fennebb említett kitermelési üzem- tervek szerint. Az évenként csapolható fe- nyőerdő-teriilet Udvarhely vármegyében 1000 kát. hold. Holdanként 100—200 szál fenyőfa számítható, vagyis 100.000—200.000 szál fenyőfa. Átlagos számítás szerint egy fának évi hozama feldolgozatlanul (1 kg. 1.40 P), 1-50 P és 2 P között mozog. Feldolgozva 3—4 pengőre emelkedik. Udvarhely gyantatermése ezek szerint 300.000—600.000 pengőt, jobbik esetben 400.000—800.000 pengőt ér. Számbavette az értekezlet azt is, hogy mennyibe kerülne a gyantakitermelés megszervezése, az üzemek felállítása. A meginduláshoz szükséges tőke nem éri el a felét sem az első évi forgalomnak. A legszerényebb számítások szerint, eltekintve a berendezéstől és a következő években is használható felszereléstől, már az első’ év tiszta haszonnal végződik. Ez olyan pénzösszeget jelent, amely alkalmas arra, hogy a gyan- taipar további fejlesztését lehetővé tegye. A faállomány, a termelési terület és a biztató vállalkozás megbeszélése után sor került a szüksége« .tőke előteremtésének megbeszélésére is. Az öt közbirtokossági elnök egyöntetű véleménye szerint nincs szükség külső beavatkozásra, mert a közbirtokosságok rendelkeznek olyan anyagi alappal, hogy a szükséges összeget a gyan- taki terme lő szövetség rendelkezésére tudják bocsátani. A szövetséget az említett öt község alkotná s bármikor befogadná az Udvarhelymegye területén levő bármelyik fenyőerdővel rendelkező községet, mint egyenjogú társat. Még egyetlen kérdés maradt hátra: a gyantám o nopóüui u. A közt) ill ok osság ok megtették a maguk részéről mindazt, ami megtehető volt. De ugyanakkor megállapították, hogy a székelyföldi gyantalparroi csak akkor lehet szó, ha az ott összegyűjtött gyantát ott is dolgozzák fel, (de nem bérmunkában, amint azţ a vonatkozó rendeletek megszabják). Két szempont igazolja ezt az álláspontot: 1. A nyersgyanta és a feldolgozás üzemi haszna a székely erdőbirtokos gázdáké maradna. 2. A munkabér címén kiadott tekintélyes összeg a székely munkások megélhetését biztosítaná. Itt kívánunk hozzászólásai a Keleti Újság 1943 november 6-i számában megjelent cikkhez, melyben azt látjuk, hogy „komoly tőkeérdeklődés“ nyilvánul meg a székelyföldi gyanta s álía'ában a gyantaipar iránt. Tekintettel arra, hogy a Székelyföld ma különleges elbírálást kivan, feltesszük a kérdést: Tudná-e biztosítani az esetleg ott elhelyezett tőke azt a jövedelmet a székelyek részére, amit a közbirtokossági megszervezés biztosítana? Va'ószinü, hogy nem, mert a tőkét a zeit szokás befektetni egy vállalatba, hogy annak tulajdonosa is jövedelemhez jusson. Ha külső töke építené ki a székely- földi gyanta!part, akkor a haszonnak egy része: mint a tőkével járó jövedelem kivándorolna a Székelyföldről. A széke'ységet pedig anyagilag meg kell erősítenünk. Éppen ezért ne essék rosszul senkinek, ha az utolsó fillérhez is ragaszkodunk. A székelység anyagi megerősítésének politikai okai vannak, ezt tudja minden tisztaszivü magyar.. Le kell szögeznünk azt, hogy a székelynek földre van szüksége, arra a földre, melyet a századok folyamán az erdélyi magyar elvesztett. Ezt csak úgy tudja megszerezni, ha anyagilag megerősítjük, pénzhez juttatjuk. Köztudomású, hogy a székelységet az a szegény föld, melyen él, nem tudja ellátni kenyérrel. Az alföldi viszont többet termel, mint amennyire szüksége van. Az ország belső szervezete azt kívánja, hogy az ország két része egymást egészítse ki. Csík, Marostofda, Háromszék és Udvarhely vármegyék vezetőinek tudniok kell azt,, hogy a székelységet nem csak a külső tőke elhelyezkedésével lehet és kell megmenteni, hanem az önálló vállalatokkal is. Olyan vállalatokra van szükségünk, mlyeknek haszna teljesen a Székelyföldön marad. Milyen különös lenne, ha az alföldi búzatermésnek a hasznát a székelyek vinnék el. S éppen ilyen visszás dolog az, hogy a székelyföldi gyanta jövedelmét Budapest eméssze meg. Még az sem lenne helyénvaló, ha a Székely- földön magánvállalatok alakut-sának a gyanta kitermelésére és feldogozására, mert nem egy vállalat életképességéről van szó, hanem a székely népfelesleg lekötéséről. Köte1 ességünknek érezzük tehát felhívni a figyelmet egy olyan megoldásra, amelyik teljes egészében a székely nép javát szolgálná. Ma még az a helyzet, hogy eltekintve az udvarhelyi felsorolt öt községtől, melyek már valamelyes izelitőt kaptak a lehetőségekből, a Székelyföldön a gyanta, mint kereseti lehetőség, kevésre becsült anyag. így első kötelességünk a felvilágosítás. Meg kell látogatnunk minden közbirtokosságot és el kell mondanunk azt, hogy ma a gyanta éppen olyan közvagyona a székelységnek, mint amilyen a fa. El kell mondanunk, hogy amennyiben a gyantakitermelést és feldolgozást otthon, a Székelyföldön, saját erejükből szervezik meg, éppen mégegyszer annyi székely jut kenyérhez, mint amennyit eddig a fa tartott el. Harcolnunk kell a gazdák önzése ellen is, mert csak olyan üzemeknek van létjogosultságuk, melyek a munkásaikat biztos, tisztessége« és állandó keresethez juttatják. Ki végezhetné el a megszervezés munkáját ? Egyelőre nehéz válaszolni reá. A szervezők munkájának egyetlen feltétele az önzetlenség. De nem várható önzetlenség csak olyan szervezőtől, akinek biztosítva va,n a megélhetése. Ki tudna ilyen anyagilag független, önzetlenül dolgozni tudó szervezőket küldeni a Székelyföldre? Az állam, az EMGE, a vármegyei törvényhatóságok ? Ha pedig szervezünk, ne adjunk ingyen semmit. Nem ingyenkapott üzemre van szükségünk, mert azt nem becsülik meg, mint ahogyan nem becsülték meg annakidején az ingyen kapott földeket sem, hanem az e'ső kínálkozó alkalommal eladták. A cél legyen a tisztességes kereseti lehetőség megadása becsületes munka ellenében. A székelyföldi gyantaipar megszervezésének fokait a következőkben látjuk: a közbirtokosságok meglátogatása, a gyanta.W- termelés megtanítása, az üzemek berendezése, az üzemek jövőjének biztosítása. Ennek a munkának megelőző feltételei: a székelyföldi gyantakitermelésnek a monopólium alól való felmentése és a közbirtokosságok tőkéjének kizárólagos felhasználása. Ezekben látjuk a székely iparosításnak egy, reális alapokra fektetett elgondolását. BARTHALTS JÓZSEF LÖGTAKORLAT AZ ELÖVÖLGYBEN Kolozsvár, november 12. Kolozsvár váró« polgármestere közli: A honvédség egyik gyalogos zászlóalja éleslövészeti gyakorlatot tart folyó hó 16-án az Elővölgyben, a 441. számú magaslattól az 548. sz. magaslat irányában, az Elővölgy túlsó oldala felől a Harmadvölgy innenső oldala felé. Saját érdekében tartózkodjék mindenki attól, hogy a fenti területet a gyakorlat ideje alatt megközelítse. Meţj^irefiîlr «* D*l házál Budapest, november 12. A Magyar-Dalos Egyesületek Országos Szövetsége, Főlel Szántó Endre elnöklésével tartotta választmányi ülését. Huszty Kárólynak, fővárosi tanácsnok, az egyesület társelnökének javaslatára zenei szabadegyetem megszervezését határozták el. Idén is tovább folytatják a tavaly megkezdett és nagyon jól bevált karvezetöi továbbképző tanfolyamokat. Az egyesület meg akarja valósítani a Magyar Dal házát és erre a célra a fővárostól kér megfelelő házhelyet. Az egyesület a kultuszminiszter elé terjesztette javaslatát az iskolai énekoktatás reformja tárgyában. Felvetették egy szövetségi zenekar megszervezésének gondolatát. Elkészítette a szövetség az uj daloskerületi beosztás tervezetét, ame'y az Országot 17 dalkerületre osztja. Az énekkari utánpótlás érdekében országos dalos napot rendeznek ös általában nagy propagandát fógnak Indítani a dalos kultúra fejlesztésére, javasolták, hogy a sportolók részére rendszeresített Toldy-érem mintájára alapítsanak Liszt-éVmet is. (Magy. Tud.) ■■ ■■«■»nini MM—i A székely közbirtokosságok meg tudják szervezni a gyantagyüjtést
