Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-13 / 257. szám

19«. NOVEMBER 19. 3 KuitiUjsXg Förökorszáfj biztonsági ©kokból egymillió emberi mozgósilotl Papén nagykövet Ankarából Berlinbe repült jelentéstételre A Földközi-tengeren 29.000 tonna ellenséges hajót süllyesztettek el a németek A keleti arcvonalon erősödik a német ellenállás EDEN ANGOL KÜLÜGYMINISZTER az alsóházban beszámolt moszkvai tanács­kozásairól. Az értekezlet főcéljául a háború tartamának megrövidítését és az európai kérdések tisztázását jelölte meg. Ebben az utóbbi tekintetben nem értek el minden pontban egységet, de amint mondotta, leg­alább tudunk egymás véleményéről. A moszkvai tanácskozások egyébképpen Eden szerint uj melegséget hoztak a szövetséges kapcsolatokba, különösen a beható katonai tanácskozások. A négy hatalomnak a há­ború utáni együttműködésére és együttes biztonsági intézkedésekre vonatkozó kije­lentései Hull javaslatára jöttek létre. Hang­súlyozta az angol külügyminiszter, hogy feltétlenül uj szervezetet kell létesítem az egyes hatalmak különböző politikai érde­keinek összeegyeztetésére és az európai ta­nácsadó bizottságot hamarosan életre is hívják. Ez a bizottság nem végrehajtó tes­tület és nem akarja a három hatalom fel­fogását másokra reákényszerlteni. Tény azonban az, hogy a három hatalmat ter­helné elsősorban a felelősség a háború utáni béke tartósságáért. „Ha mi együtt meg tudunk egyezni", — mondotta „nem lehet olyan probléma, amelyet végül is ne tudnánk megoldani. Megállapodtunk abban, hogy esetenként a kérdések megtárgyalá­sára egy külügyminiszterből és két nagy­követből álló ad hoc háromhatalmi értekez­letet hivunk össze". Eden ezután rátért a török külügyminisz­terrel Kairóban folytatott megbeszéléseire. — A moszkvai értekezlet eredményeinek megvilágításában kicseréltük nézeteinket az általános helyzetről. Török kartársam már visszatért Ankarába, hogy kormányának jelentést tegyen a kairói megbeszélésekről. Egyelőre egyebet nem mondhatok. Az alsóházban Eden külügyminiszter be­szédekor a diplomata-páholyban bent volt Törökország, Portugália, Hollandia, Brazí­lia, Spanyolország, Belgium, Argentína es más országok képviselője és végighallgatta a beszédet Smüts tábornok is. Az angol külügyminiszter beszédével kap­csolatban a Német Távirati Iroda diplomá­ciai munkatársa a következőket Írja: Eden brit külügyminiszter csütörtöki al­sóházi beszámolója a külügyminiszterek moszkvai értekezletéről majdnem vala­mennyi időszerű kérdésen átsiklott, egysze­rűen azért, mert azonkivül, amit már tud­tak, semmi mondanivaló nem volt. Eden megerősítette, hogy beható eszmecserét folytatott az Európára vonatkozó sok kér­désről, de nem mindenben jutottak egyet­értésre, úgyhogy végül csak a kivezető ut maradt, nevezetesen az európai bizottság létesítése, amelyben Anglia, az Egyesült- Államok és a Szovjetunió minden, a jövő­ben felmerülő kérdést megtárgyal és a le­hetőségek szerint megold. Ha egységesek vagyunk — mondotta Eden —, nincs olyan kérdés, amely végül ne lenne megoldható, de ha nem vagyunk egységesek, minden kü'politikai esemény nemzetközi kérdéssé növekszik. Eden a sza­kaszonként történő rendezés mellett nyilat­kozott, amely, ha minden jól megy, nem zárja ki a további fejlődést a jövőben. Ez­zel elismerte, hogy az értekezlet előtt, alatt és közvetlenül utána azt a tapasztalatot nyerte, hogy a Szovjet nem hajlandó meg­engedni a beleszólást bármiféle olyan Ügy­be, amelyet saját belátása szerint akar el­intézni. Az amerikai közvélemény továbbra is be­hatóan foglalkozik a moszkvai kérdések­kel. Normand Thomas amerikai szocialista vezér a következőket mondotta: Az együtt­működés szép. de a lényeges kérdés az, mit akarnak ezzel az együttműködéssel elérni. Ugylátszik — mondotta a továbbiakban, hogy Churchill és Roosevelt beleegyezett abba, hogy Sztálin a határkérdéseket saját tetszése szerint intézze. Árthur Krock, Hull egyik bizalmasa a „Newyork Times“-ben megírta azt az érde­kes leleplezést, hogy a moszkvai közle­ményt tulajdonképpen Washingtonban dol­gozta ki egy bizottság. Hónapokon át kín­lódtak rajta, júniusban készültek el vele és a javaslatot Moszkvában jelentéktelen vál­toztatásokkal fogadták el. A „Dagens Ny­heter" elmü svéd lap hozzáteszi, hegy Krock adataiból nem tűnik ki az, hogy váj­jon már a moszkvai értekezlet előtt öt hó­nappal Amerikában engedményeket tettek-e a moszkvai álláspontnak, vagy pedig azt akarják megkísérelni, hogy a szövetségek közös ellenőrzésével oldjanak meg bizo­nyos kérdéseket, például a Balti-államok Ügyét. „SZÜKSÉGSZERŰ KÖVETKEZTETÉ­SEK" címmel a „Reich“ legutóbbi számá­ban dr. Göbbels német miniszter világítja meg a mai világhelyzetet. Cikke egyúttal válasz a moszkvai elhatározásokra és az el­lenséges szándékokra. A Szovjetnek, — írja Göbbels dr. — saját erejéből nem sikerülhet a népeket arról meggyőzni, hogy a bolsevizmus nem a leg­nagyobb veszedelem a kulturvilág számára és hogy a szovjet győzelem nem bomlaszta­ná fel a müveit emberiséget és nem döntené teljes káoszba. Azt a feladatot, hogy ezt a gyanút a népek léikéből eloszlassák, a Szov­jet plutokrata barátai és szövetségesei vál­lalták magukra és ezzel egyúttal csalást is akarnak elkövetni, amennyiben azt remélik, hogy talán az utolsó döntő pillanatban ők megakadályozhatják a Szovjetet és a véd­telen Európát a maguk számára kaparint­hatják meg. Ez a számítás nem csak me­rész, hanem hamis is. Ha a német haderő összeomlana, a világ egyetlen más hadereje sem volna képes a bolsevizniust megállíta­ni. A helyzet tehát jelenleg az, hogy az an­golszászok tartják a kengyelt a Szovjet szá­mára s ha az majd a nyeregbe ülne, egyedül fog lovagolni. A moszkvai értekezlet és lát­szólagos eredményei nem elégítették ki a világ népeit, hanem mindenütt növelték a nyugtalanságot. Az angolszász államoknak a Szovjettel szembeni helyzete hétről-hétre gyengébb s végül is teljes függőségi vi­szonnyá fog változni. Ezt jól tudja az angol nép is, amint az a német fogságba jutott angol repülök vallomásaiból egyértelműen kitetszik. A moszkvai értekezlet angolszász vereség. A hivatalos közlemény Ausztriáról beszél — mert ez nem volt vitás pont, de nem említi Lengyelországot, Finnországot, a Balti-államokat, a Dardanellákat és a Balkánt — amelyekről pedig szó volt s ép­pen ez a tény mutatja a legjobban, hogy a Szovjet keresztülvitte akaratát. Ezt egyéb­ként nem csak Németországban látják igy, hanem jóformán áz egész világon. Ha az angolszászok háborús céljukat elérnék, vagyis a német birodalom erkölcsileg és ka­tonailag összeomlanék, Európa néhány nap alatt a bolsevizmus lábéihoz hullna, anélkül, hogy a vörös hadseregnek különösebben bele kellene avatkoznia. A német haderő azon­ban állja a harcot. Nehéz nyár után most ősszel sem gyengültek a vele szemben tá­masztott követelmények s tudja, hogy télen is a legkeményebb próba előtt áll. De győ­zelmi kilátásai megingathatatlanok. Egyéb­ként ez a háború a maga szörnyű szenvedé­seivel még mindig jobb, mint egy olyan béke, amilyent az ellenség tervez. Németor­szágot a végsőkre kényszerltették és ezért a végsőkre van elszánva. * MENEMENCSOGLU TÖKÖK KÜLÜGY­MINISZTER Edennel folytatott kairói ta­nácskozásairól beszámolt a kormánynak. A minisztertanács három órán át tartott. An­karai jelentés szerint Papén német nagykö­vet a német birodalmi kormány tájékoztatá­sára szombaton Berlinbe repült. Beavatott kairói körökben úgy tudják, hogy Eden nesmesak a moszkvai értekezlet­ről, hanem más fontos kérdésekről is tájé­koztatta Menemencsoglut. Elsősorban állító­lag azt kivánta, engedje meg a török kor­mány, hogy a szövetségesek a Dardanellá­kon és a Boszporuszon át hadianyagot és katonát szállítsanak a szovjet hadseregnek, másodsorban pedig Izmir és Aydin közelé­ben repülőtereket létesíthessenek. Ayazaly, az uj helsinkii és stockholmi tö­rök követ a sajtó képviselői előtt kijelen­tette, hogy Törökország mindaddig távol akar maradni a háborútól, amíg nem éri támadás. A követ nyilatkozata szerint Tö­rökországtól nem kértek támaszpontot és igy a török kormánynak nem is kellett ez­zel a kérdéssel foglalkoznia. Törökország­nak azonban résen kell lennie, mint minden más semleges államnak. Az országban kö­rülbelül egymillió embert mozgósítottak biz­tonsági okokból. * A LIBANONI ESEMÉNYEK megmoz­gatták az egész közel Keletet. A de gaullista hatóságok, amint jelentettük, letartóztatták Libanon államelnökét, a kormánynak — egy kivételével.— mindenik tagját és azt a 48 képviselőt, akik a libanoni alkotmány mó­dosítása mellett szavaztak. Ezenkívül a la­kosság között is sok letartóztatás történt. A hadiállapotot kihirdették. A francia fel­szabadító bizottság uj miniszterelnököt ne­vezett ki. Beyreuthban zavargások voltak. A képviselöházat is feloszlatták. Mindez azért történt, mert Libanon parlamentje sza­badságot követelt az országnak, a francia felszabadító bizottság azonban a saját ne­vében is szereplő szabadságot nem volt liaj- landó nekik megadni. A Beyreuth-i keresz­tények és muzulmánok vezető személyiségei a brit követhez fordultak és kijelentették, hogy ha nem történnek intézkedések a hely­zet megváltoztatására, elkerülhetetlen a vérontás. Libanon érseke valamennyi ke­resztény nevében kérte a britek támogatását és hangoztatta a keresztények és a muzul­mánok teljes egységét. A brit hirszolgálat jelentése szerint a ■ brit nagykövet azonnal tiltakozott is a De Gaul!e-féle hatóság ténykedései ellen és szemükre vetette, hogy nem kérték lei a britek tanácsát. Az angol alsóházban a kül­ügyminisztérium alállamtitkára kijelentette, hogy Libanonban komoly a helyzet, a kor­mány azonban — értesülések hiányában —• pillanatnyilag nem tud nyilatkozni. Faruk egyiptomi király teljesen a libano­niak pártjára állott. Péntekre virradó éj­szaka magához kérette az angol és ameri­kai követeket és felkérte őket, hogy érvé­nyesítsék befolyásukat a libanoni államel­nök és a kormány tagjainak azonnali sza­badlábra helyezése érdekében. Személyes táviratot küldött a letartóztatott államel­nökhöz s hangoztatta, hogy ügyét minden­ben magáévá teszi. Barim, november 12. (MTI) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: A Krim-félszigeten a Szovjet nagyobb erőkkel kísérletet tett arra, hogy Kéréstől északkeletre lévő hídfőjét kiszélesítse. Az ellenséget a német és a román csapatok kemény harc után megállították. Könnyű német tengeri erők meghiúsítot­ták az ellenség arra irányuló kísérleteit, hogy a Kéréstől délre lévő hídfőt megerő­sítse. Eközben egy ellenséges ágyunaszádot elsüllyesztettek. Perekoptól északkeletre a tenger holt vi­zén álkelt ellenséges osztagokait közelharc­ban megsemmisítettük. A Dnyepernél csapataink Nikopoljtól ke­letre meghiúsították az ellenség egyik át­kelő kísérletét. A Dnyeper-kanyarban a Szovjet helyi támadásai meghiúsultak. A kievi harci térségien nemcsökkenö he­vességgel folyik tovább a betörési hely mély­ségében dúló csata. A várostól északnyu­Berlin, nov. 12. (MTI) A német veűerö főparancsnoksága jelenti: Dél-Olaszországban az északamerikai csa­jotok a Yolturnotól nyugatra napok óta és ismételten eredménytelenül rohamozzák ma­gaslati állásainkat és eközben súlyos veszte­ségeket szenvednek. Mignanotól délre egyik lendületes ellentámadásunk egy átmenetileg veszendőbe ment magaslat és számos hely­ség visszafoglalására vezetett. Német harci és torpedóvető repülőgépeli Berlin, nov. 12. (MTI) A Balkán észak- nyugati részén német és szövetséges csapa­tok az elmúlt nap újabb eredményes harco­kat vívtak bolsevista bandacsoportokkal — jelentik a német Távirati Irodának. Néhány nagyobb művelet mellett kisebb vállalkozások is folynak nagy számban, amelyek helyén elérték a kitűzött célokat, így a Najevica hegységben német harcicso­portok előretörtél? nagyobb bandaesoportok elten, megtörték az itt-ott. húzódó hegyi utak mentén az cltenálláet és a bandáknak A KELETI ARC VON ÁLON a nagy csata — mondja a Német Távirati Iroda katonai tudósítójának, helyzetjelentése — olyan ará­nyokat ölt, hogy a szokásos értelemben vett csatáról már alig lehet beszélni. A Szovjet mindenáron döntést akar előidézni s mindenben hűségesen követi az 1941. évi nagy német katlancsaták példáját. Győzel­mét azonban a németek hatásos ellenrenu- szabályai meghiúsítják. A németek nem fulladtak és nem fognak kifulladni a keleti arcvonalon. A szovjet harapófogó déli szár­nyát Krivojrognál összetörték. Erpe a bol­sevisták Csernigovtól északra indultak uj támadásra, de a nagy veszteségek nuatt rohamaik már itt is eiUanyliultak. A néme­tek kétségtelenül nagy tartalékokkal ren­delkeznek, ezt bizonyítja a csernigovi hely­zet is, ahol 217 szovjet páncélost lőttek szét. Német katonai körökben számolnak az­zal, hogy a harcok továbbra is fokozott erő­vel folynak, mert a Szovjet harci ereje nem csökken. Viszont a német védekezés is e; ó- - lyesebbé válik. Kievnél felfogták a messze előretapogatózó szovjet ékek lökését s a harcok itt állandósulttá váltak. Az arcvo­nal számos részén nagy havazás indult meg, az oroszok sok hernyótalpas jármüvet hasz­nálnak és megindították a szánnal való pótlást is. A német védelem erélyessé válá­sát orosz részről is elismerik, amikor a Bu­dapesti Tudósitó moszkvai jelentése sze­rint kijelentik, hogy a hadműveletek bizo­nyos lanyhulásával kell a közeljövőben szá­molni, mert nagy átcsoportosítás válik szükségessé. Az olasz harctéren a német hegyi álláso­kat rohamozzák — mindeddig eredményte­lenül — az angolszász csapatok. A német ellentámadás több helység visszafoglalására vezetett. Az angolszász hadvezetőség, mi­vel közvetlen arcvonaltámadásai nem ve­zetnek eredményre, ismét a németek hála- mögötti partraszállási kísérletekre gondol. Alexander tábornok főhadiszállásáról azt jelentik, hogy Livorno és Peskara kikötők megszállását készítik elő. Az angolszász repülök nagyarányú bevetéséről is szó v de tudják, hogy a németek erős ellenintcs- kedéseket tettek mindefl szövetséges ha mozdulattal szemben. gatra a szovjet támadások az ellenség su- lyos veszteségei közben összeomlottak. To­vább délre ellentámadásokkal további hely­ségeket sikerült visszafoglalnunk. Csernigovtól északnyugatra az ellenséges támadások lendülete az előző napok súlyos veszteségei után ellanyhultak. Mindamellett csütörtökön heves harcokra került sor, ame­lyek során egy hadtest szakaszán újból 57 e'ileiistges páncélos pusztult el, vagy vált harcképtelenné az elhárító tűzben. Szmolenszktöl északnyugatra az ellenség újabb támadásait elleiiláráadásokkal vissza­vertük, vagy felfogtuk. Nyeveij térségében az ellenség csütörtö­kön is megkísérelte, hogy betörési helyét különösen a várostól délre és északra ki­szélesítse. Ezeknek a támadásoknak elhá­rítása során Nyeveljtöl északra jO szovjet páncélost semmisítettünk meg s ezek közül 35 páncélost egyetlen gyalogos hadosztály lőtt szét. A Szovjet a két utóbbi nap harcaiban a keleti arcvonalon összesen %11 páncélost cs 08 repülőgépet vesztett. csütörtökön a késő délutáni órákban újból megtámadtak Orantől keletre egy erősen biztosított ellenséges utánpótlási hajókara- vánt. Eddigi jelentések szerint négy teljesen megrakott szállitóhajót — 29.000 tonnát, továbbá két rombolót elsüllyesztettek. Ezen­kívül 15 tcherhajót — összesen 84.000 ton­nát, — továbbá két rombolót és egy űrha­jót súlyosan megrongáltak. Hat német re­pülőgép eltűnt. összevont tűzzel igen nagy veszteséget okoz­tak. Graznica városkát, amely hosszabb ide­je a bandák kezén volt, rövid harc után el­foglalták. A német támadó kötelékek az Isztriái térség és az Uskoken-hegység között tisz­togató hadműveleteket végeztek. A leg­utolsó két nap harcai után összesen 141-5 bandatag holttestét számolták meg és több mint 2200 foglyot szállítottak cl. (Külpolitikai anyagunk folytatása a 8-ik oldalon,) Kievtől északnyugatra Is felfogták a neme e- a bolsevista támadást Két nap alatt 411 páncélost veszítettek a bolsevisták Eredménytelenül rohamozzák a Yolturno melletti német állásokat az angolszászok A Balk ánon eredményes »arcok folynak a bolsevista bandacsoporfolc ellen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents