Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-11 / 255. szám
KmriUJSKG mmmmmmmmmmmmmtmmmma T9I3. NOVEMBER îl. \ KOHNER, SEILER 8Ü>. képviselet 150 éves az irótotl Az alábbi történet főszereplője, a Toll, azonkívül az ear,beri Naivsíq. az erűbe» i Civilizáció Fölénye, Tinov, a Tonga-szi- getek egyik királykája és Mariner angol tudós. Mariner 1806-ban tudományos okokból a Tonga szigetcsoportra hajózott. Ott Tinov fogságába esett. Mit teheted, mást; levelet irt honfitársainak;, h<,gy eszközöljék ki a királykánál szabadon- bocsátását. A levelet elfogadták és szembesítették írójával, íróját pedig a király- lyal. A király első kérdése az volt, hogy mi fán terem ez a titkos küldemény, ez az egyenletes sorokkal tarkázott fehér papirosdarabka. Mariner erre a lehető legnépszerűbben és egyszerűbben megpróbálta elmagyarázni. Tinovnak nagyon sötét koponyája lehetett, mert nem akarta megérteni, hogy lehet messzeföl- dön élő embereknek „megírni“ valamit. Erre kiküldte és elolvastatta az írást egy másik angollal. Az ezt a szót olvasta fel a papírról: Tinov. Az öreg színes erre megdöbbent és behatóan vizsgálni kezdte az írást, ami abból állott, hogy füléhez tartotta, forgatta, rázta, mindaddig, amig belátta az irás óriási jelentőségét. Elhatározta, hogy megtanul irni és szabadon bocsátja a tudóst azon feltétellel, ha megajándékozza egy tollal. Mariner ezt boldogan megtette és igy ennek a kis irószerszámnak köszönhette szabadulását. * Az irótollat százötven éve használja az emberiség. Mai alakjában azonban valamivel később született. Százötven évvel ezelőtt még csak embrióskodott valahol németföldön. Az irótoll gondolata juttatta már a rómaiakat a stplushoz, a tizenhatodik századi embert az íráshoz használt kihegyezett nádszálhoz. Sőt volt egy pillanat a toll fejlődésének történetében, amikor megelőzte önmagát. Rossberg 1793-ban kiadott müvében „az irás mesterségéről“ melyben a ludtollmetszés és faragás mikéntjéről esik szó már a töltőtoll primitiv ősét is leírja, önmagától iró tolinak nevezi azt a készüléket, mely ludtollból és egy rászerelt fémtintatartóból áll. 1797-ben Senefelder Aloys a homlokára ütött, azután meggörbített egy craru- gót, Ez még semmi. — Toliformára hasította és elkezdett irni vele. Ez pedig már valami, sőt annyira az, hogy ma hálával kell visszagondolnunk rá. Egyél ■ ként Senefelder nem a tollal kapcsolatban áhítozott a feltaláló babérjaira. Szobrát Solnhofenben a kőnyomás feltalálójának emlékére emelték. Mert ezt is ő tűálta fel. Érdekesség kedvéért az is említésre méltó, hogy mielőtt nyomdász lett volna — színész, majd később iró volt. •* A rendeltetésének igazán megfelelő tollat Arnaux francia műszerész készítette a XIX. század elején. Az ő készítményének tökéletesítése a mai. Ezt úgy gyártják, hogy 70—75 mm széles acélszalagból két sor egymásnak heggyel szembenéző háromszögben végződő téglalapocskát vágnak ki. A kis. 0-2—0.22 mm vastag lemezeket megfelelőképen be vágják és puhító oldatba helyezik Ezután már csak a hajlitás van hátra. Készen van az uj. ragyogó fényes kis toll. Uj, de ne feledjük, hogy már !5c érés. Azóta megszületett a töltőtoll és a tinta-kuli is. GESZTEJLYI NAGY ZOLTÁN jö Abu és jó hirdetés ALAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK í— Hozz háza egy kis felvágottat, szivecském ! — kérte Pimpulákot a felesége és ő, mint kötelesség- és illemtudó férj, fogta a kalapját és a hús jegyekkel felfegyverkezve indult a henteshez. — Rögtön jövök — szólt vissza az ajtóból. Ekkor ugyanis még nem tudta, hogy milyen nagyszerű élmények várnak reá. A piactér! hentesnél, ahol Plmpuiák törzs- vásárló volt, a közönség már elkapkodott mindent. — Legfeljebb egy üveg mustárt tudnék adni — mondta készségesen a segéd Pimpu- láknak, de ő udvariasan a fejét rázta: — Köszönöm . .. felvágott kellene. Felmarkolta a pultról a jegyeket és keresett egy másik hentest. Egy eldugott kis mellékutcában talált rá a csinos kis helyiségre. Egyetlen hibája az volt, hogy nem lehetett mozogni benne a párisira éhes emberektől. Egyelőre azonban még a kampókon tartalékokat fedezhetett fel a reménykedő szem, igy Pimpuláké is. —■ Huszonhat, huszonhét... huszonyolc — számolta meg még az ajtóban a benn to- longókat. — Tehát huszonki’encedík leszek én . . . Még jut a felvágottból, tekintve, hogy néhányan marhahúst is vásárolnak bizonyosan. így leszögezve a tényeket és reményt csöpöghetve leikébe, belépett a hentesüzletbe. — Jónapot — köszöntötte a vágótőke mögött vagdalkozó fehérkötényes mestert és levette a kalapját, mert illemtudó vo’t. A hentes feléje pis’antott s ezt ordította: —■ Disznó! , . , Pimpulák ijedten rezzent össze. Ez váratlan sértés volt. Először jött ide vásárolni életében, de azért mégsem kellett volna Ily gorombán fogadni az embert. A hentes azonban az előbbihez még hozzátette: — Karaj ... Hús* dek$ ... Pimpulák fellélegzett. Nem öt sértegették Úgy látszik, hogy a hentes nem goromba fráter. Mindenesetre megpróbálta elkapni a pillantását, mikor felnézett a széttranesiro- zott karajról és akkor, mikor úgy érezte, hogy a hentes szeme rajta függ, megismételte a köszöntést: — Jónapot kívánok. Még meg is hajolt kissé. A hentes vizenyős pillantással nézett át rajta és úgy látszott, hogy ezúttal sem vett tudomást jelenlétéről. Kővérkés, véres ujjait' a köténye elejébe törülgette és becsomagolta a karajt . .. Tolongó embertársai is a legkülönösebb módon fogadták belépését. Néhányan megfordultak és látszott a szemükön, hogy a legszívesebben kituszkolták volna, fippen elegen voltak már benn. Ez a vevőlogika ekkor, mikor a felvágott már fogyóban van a kampókon ... Pimpulákot, mikor illemtu- dóan beállott a sorba, ravaszul a kampóról lelógó fél marha bordáihoz préselték és ez roppant kellemetlen volt. Egy lelógó marha- csü’ök pontosan a fülére támaszkodott, a ruháját összemaszatolták és még rá is szóltak: — Ne tolakodjon! Még csak most jött! — Álljon a sor végére! —- tóditotta valaki. Pimpulák csodálkozva nézett maga mögé. Ott senki sem tartózkodott, de a ma-’^csülök fricekázta meg az orrát. — Ilyenek az emberek — tűnődött elkeseredetten és sok keresztényi türe'emmel várta további sorsát. Csendes bánkódása közepette alkalma nyilt arra, hogy to’ongó és tülekvö embertársainak jelleméről némi képet alkosson. A hentes e pillanatban a világ urának látszott. Iszonyú bárdját néha hatalmas késsel cserélte fel és azzal böködött az Izgága csoport felé: — Ne kiabáljanak! Csend legyen! >— mondta szeretetreméltóan és hozzátette: — Nem akarok megsüketüini. Ha nem lesz csend, nem adok semmit! összefonta mellén a karjait és szúrósan nézett az éhes tömegre, A nép elhallgatott, mint a megszeppent Iskolásgyerekek. Pimpulák a lehető legártatlanabb arcot vágta és úgy tartotta kezében a husjegyeket, mintha első áldozás emléklapja lett volna. Ártatlan volt a zajongásban. A hentes mégis konokul öt nézte . . . szinte kinézte az üzletből. Mintha mondta volna: — Maga nem törzsvásárló. .. még azoknak sem adok semmit, hát még magának . .. A csend csak rövid ideig tartott. Egy esdeklő női hang törte meg: — Drága Taglovits ur ... adjon már egy kis zeirt, drága Taglovits ur . .. Drága Taglovits ur azonban másik hölgynek mért először, aki a következőképpen udvarolt: — Hogy van a kisfia, aranyos Taglovits ür . .. Combot kérek . . . Még nem is ’áttam olyan édes kisgyereket, mint az aranyos Taglovits űré. A hentes arcán rőfnyi mosoly támadt. Szeretettel nézett a fiacskája iránt érdeklődő hölgyre és szokatlan készséggel metélte a combot. Még csontot is adott ráadásul. — Hát hejre kö’ök az biztos ... A múltkor is... — kezdte Taglovits ur, — miközben a nagysága tarisznyájába sülyeztette a protekciós adagot. Pimpulák élénken figyelte a jelenetet. Már egyik lábáról a másikra álldogált és raffi- náltan egy kampóra kapaszkodott, mert nehéz volt ácsorogni órák hosszat... Most azonban tanult valamit. Rögtön hasznosította is. — Kukuk! fin is Itt vagyok, Taglovits bácsi! — mondta éppen egy hö!gy a tömegben és igéző pillantás kíséretében a hentes felé nyújtogatta a jegyeit... Most jött azonban Pimpulák: — Mit reggelizik a fiacskája, hogy olyan egészséges arcszlne van? Árulja el nekem, Taglovits ur! — Közben ő is nyújtogatta a jegyeket. A hentes meglepetten tekintett Pimpulák- ra. A hölgy jegyei után nyúló kövérkés keze irányt vá'toztatott és megmarkolta a Pimpulák jegyeit. — Hogy mit ? — kérdezte váratlan melegséggel és levágta ollójával az esedékes jegyeket. Kldekázta a párisit, becsomagolta, aztán barátságosan a pultra könyökölt, miközben a nagykést a füle mögé tűzte. Attól hízik a kis kö!ök . «. — Nagyszerül —- felelte elragadtatva Pimpulák és kikapva a felvágottat Taglovits ur kezéből, vad iramban kirohant az ajtón. Sok elácsorgott időt kellett bepótolnia. — A gyönge kávé se rossz! — hallatszott utána Taglovits ur gyermektáplálási tanácsa. PimpuAk a diplomácia diadal lelkes örömmámorában viharzott ekkor már az utcán ... A sarkon négv-öt kis apróság piszmogott valami kis kocsival, fippen azon készültek összeverekedni, hogy ki huzza a kocsit. — Vájjon melyik az ifjú Tagiovi* s? — tűnődött egy pillanatra Pimpulák és felöltője be'sözsebében a felvágottal, tovaszáguldutt. A tarkóján még mindig érezte az ‘rlgyke- dő törzsvásárlók dühös pillantásait... Irta és rajzolta BOBBY LAJOS A VILÁGI TÜKRE A Magyar Távirati Iroda jelenti Stockholmból; A londoni bujdosó kormányok többsége ellene van azoknak az angol— amerikai terveknek, amelyek értelmében — mint az „United Press“ jelenti, — a felszabadítandó országokban a szövetségesek tetszésüknek megfelelő polgári közigazgatási terveket állítanak fel. A bujdosó kormányok hangoztatják, hogy ők az egyesült nemzetek tagjai és ezért joguk van arra, hogy országukban átvegyék a vezetést és azt mindaddig gyakorolják, amíg a népnek alkalma lesz, hogy állást foglaljon. * A nemzetközi tájékoztató iroda lisszaboni jelentése szerint az Azori-szigeteken élő németek egy portugál hajón kedden Lisszabonba érkeztek, összesen 57 emberről van szó. Valamennyiüknek \tt kellett hagyniok otthonukat és nagyrészük csak legszükségesebb podgy ászót vihette magával.-* A Német Távirati Iroda . genfi jelentése közli: Londonból jelentik: A londoni sajtó tudósításokat közöl a bolsevista forradalom 26. évfordulójának angliai megünnepléséről. Ennek középpontjában a londoni Stoll-sziuh&z- ban rendezett ünnepség volt. Ugyanaznap reggel London egyik városrészében a hosz- szabb Idő előtt elpusztult Lenin mellszobrot — a Daily Herald jelentése szerint — egy parkban újra leleplezték. * Uj, az eddigieknél jóval nagyobb teljesítményű harcigépek nagysorozathan való építésére tértek át a német repülőgépipar egyes üzemcsoportjai. A gép az eddig hivatalosan még nem ismertetett Messerschmltt Me. 210. többfeladatos hareigép továbbfejlesztése és német vélemény szerint a világ leggyorsabb vadászgépe.-* A Német Távirati Iroda jelenti Amszterdamból: A brit hírszolgálat jelenti: Dingle Foot, a blokádügyi minisztérium titkára az alsók óéban kijelentette, hogy jelenleg f6| svájci cég áll az angol fekete-listán. * A Német Távirati Iroda jelenti: A Führer fogadta Bohle körzetvezetőt, a nemzeti szocialista párt külföldi szervezetének vezetőjét, aki munkaterületének kérdéseiről tett jelentést. A Führer ez alkalommal elismerését fejezte ki a külföldi németségnek a Birodalom lránt állandóan bebizonyított hűségéért és azért a példás magatartásért, amelyet a külföldi németek a nemzet sorsdöntő küzdelmében tanusitanak. * Mint az Afton Tidningen Londonból jelenti, ott elérkezettnek látták az időt, hogy Sztálin, Churchill és Roosevelt közös propagandahadjáratot indítsanak a német nép ellen. A rádió utján felhívást szándékoznak intézni a német néphez és azt hiszik, hogy mind a moszkvai értekezlet, mind Sztálin beszéde ,,jó kiinduló pont politikai offen- ziva számára“. * A milánói „La Sera“ tudósítást közöl a Németországból hazatéró olasz munkáscsoport veronai fogadtatásáról. A munkásokat Veronában a prefektus üdvözölte. A munkások megelégedéssel nyilatkoztak németországi viszonyaikról. Az egyik kijelentette, hogy Németország szociális intézményeivel első a világon. Seholsem élhet a munkás jobban, mini Németországban. Egy másik mun- kás megjegyezte még, hogy szemével látta, hogy a légitámadások nem csökkentik a német fegyverkezést. A Németországból szabadságra hazatérő munkások mind megerősítették e kijelentéseket. — Egy fiúúd nű szélhámosságai farendelés gyűjtéssel. A kolozsvári rendőrkapitányság bűnügyi osztályához számos bűnvádi feljelentés érkezett egy magát Gina Katalinnak nevező 20 év körüli jólö’tözött, rendkívül megnyerő modorú nő e'len csalás büntette miatt. A fiatal leány több helyre a következő kérdéssel állított be: „Akar olcsón és gyorsan tüzelőfához jutni ?“ A mostani szorult he'yzetben természetesen rengeteg „Ügyfele“ akadt, akiktől kisebb-nagyobb előlegeket vett fel azzal, hogy már másnap leszálltttatja a megrendelt tüzelőfát, de azóta is nyomaveszett. Kézrekeritésére a rendőrség megindította a nyomozást.
