Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-10 / 254. szám

. O \ 1 ? S ss e r ă a 1943» november if* Ára te fillér BLA MENT EME:! ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- FÉNZTAKI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 254. SZÁM KIADJA A LAFKIADŐ KÉSZVÉNYTARSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-tT. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Ui MINTÁJÚ. RENDKÍVÜL GYORS NÉMET REPÜLŐGÉPEK BOMBÁZZÁK LONDONT Sztálin táviratban fejezte ki szerencsekivánatait a Vatikán bombázásáért A Lofţfâr miniszterelnök és külügyminiszter a vezéri főhadiszálláson Bougainville előtt a japánok nagy tengeri győzelmet arattak A NÉMET NÉP TÖRHETETLEN GYŐ­ZELMI ÖNTUDATAT fejezte ki Hítíer ve­zér hétfőesti müncheni beszédében. Kétség­telen, hogy 1943-ban nem folytatódott a né­met győzelmek sorozata. A keleti harcté­rén a német csapatok visszavonultak és a német hadvezetőség többi zben hangoztatta, hogy célja, most nem a területek megtar­tása, hanem az ellenség harci erejének mi­nél eredményesebb meggyengítése, felmor­zsolása. A roppant küzdelem még mindig tart és amint Hitler vezér hangoztatta, Né­metországon kivtil egyetlen európai állam sem lett volna képes arra, hogy szembe­szálljon a Szovjet kolosszussal. Az olasz események ugyancsak súlyos teherpróbát jelentettek Németország számára és a né­met városok elleni terrortámadások na­ponta újból és újból próbára teszik a német lélek erejét. Nyilvánvaló, hogy Hitler ve­zér mindezeket a tényezőket, eseményeket a legteljesebb mértékben figyelembe vette s azok lemérése után a német nép és a vi­lág színe előtt messzehangzóan és határo­zottan hirdette a végsőkig való kitartást és a győzelembe vetett hitet. A háborúkban vannak visszaesések, visszavonulások, ta­lán még vereségek is, egy népnek a maga jövőjébe és létének szükségszerűségébe ve­tett hite azonban .— amint arra a történe­lem számos példát mutat, — mindezeken győzedelmeskedheök. * KEVÉSSEL AZELŐTT HANGZOTT EL SZTÁLIN BESZÉDE. Azé a Sztáliné, aki táviratban üdvözölte az angolszászokat a Vatikán bombázásáért és ezzel megmutatta, hogy mennyire szivén viseli a kereszténység elpusztításának ügyét, — amire különben nem volt szükség semmi különösebb bizo­nyítékra. A Sztálin kijelentései által közvetlenül ér­dekelt államok közül az északi államokból érkeztek értesülések a beszéd fogadtatásá­ról. A „Stockholms Tidningen“ Sztálin beszé­déről megjegyzi, hogy világosan feltárta a a szovjet kormány nyugati határkövetelé­seit. Ez a követelés nem jelent meglepetést, figyelmet érdemel azonban, hogy a szovjet kormány feje először fejtette ki követelését kifejezetten Karéliára, Karélia ama részeire, melyeket Finnországnak az 1940. évi moszk­vai békében át kellett adnia. A karéliai finn köztársaság Viipurit is és a karéliai föld­szoros többi részét is magában foglalta. Finnország ezzel érthető választ kapott egy pontban, mégpedig abban, hogy Sztálin nem enged beleszólást a határmegvonásba. A lap ezzel összefüggésben Newyorkból azt jelenti, hogy bár a Szovjet Finnországtól ismét az 1940. évi határt követeli, ez azonban nem jelentené azt, mintha a Kuusinen-kormány .visszaállítását is követelné akkor, amikor természetesen baráti irányzatú kormányt kivan. Amerikai vélemény szerint Finnor­szág sorsa a háború után nyilván attól függ, abban a helyzetben lesz-e, hogy olyan kor­mányt alakítson, amely a mostani súlyos terheket viselni képes anélkül, hogy az or­szág lemondana állami létéről. A német külügyminisztériumban megálla­pították, hogy Sztálin a vörös hadsereget új­ból a bolsevista világforradalmi rendszer eszközéül jelölte meg és nyomatékosan han­goztatta, hogy a Szovjetuniónak ebből a há­borúból az eddiginél hatalmasabb és nagyobb államként kell kikerülnie. A Reuter angol ügynökség a beszéd szövegéből a „nagyobb“ szót törölte és még több érdekes változta­tást tett rajta. A legjellemzőbb a követke­ző: Sztálin szőrül szóra azt mondotta, hogy az ő bábom ja közös ti gye az összes dolgo­zóknak, nemzetiségi és hitbeli különbség nélkül. A Reuter ezt úgy fogalmazta át, mintha Sztálin a Szovjetunió lakosságát dicsérte volna azért, hogy minden köteles­ségét, még a vallási kötelességeket is telje­síti és ezzel úgy tüntette fel a bolsevizmus vezérét, mintha az orosz népet állandóan vallási kötelességeinek betartására figyel­meztetné, mint népének jó lelki pásztora. Ezt azonban talán még Angliában sem hi­szik el. A „Transcontinent Press“ diplomáciai le­velezője Sztálin beszédével kapcsolatban új­ból emlékeztet arra a módra, ahogyan a Szovjet a Balti-államokat bekebelezte és mint jelentőségteljes érdekességet emliti meg, hogy mostani beszédében ugyanazokat a kifejezéseket használta Franciaország, Belgium, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Len­gyelország és Görögország esetében, mint annakidején a Balti-államokkal szemben, amikor az utóbbiaknak teljes szabadságot Ígért államformájuk megválasztására. A szovjet módszerek, kifejezésmódok és a mögöttük rejtőző szándékok változatlanok maradtak. Bizonyos, állapítja meg a „Trans­continent Press“, hogy az angolszászoknak nem sikerült érvényesíteni azt az igényüket, hogy érdekeiket, vagy befolyásukat — győ­zelmük esetén — az Ausztriától keletre levő területeken megvalósítsák és ezeket a terü­leteket a Szovjet befolyásának engedték át, annak a befolyásnak, amelynek iskolapéldái éppen a Balti-államok. A londoni menekült kormányok termé­szetesen a legnagyobb feszültséggel várják Eden visszaérkezését és a moszkvai érte­kezletről adandó tájékoztatóit. Zürlchen át érkezett MTI. jelentés úgy tudja, hogy az emigráns kormányok erősen ellenzéki ma­gatartást tanúsítanak a Moszkvában elha­tározott európai bizottság összetételle miatt. Az európai kis- és középállamok — mondja a jelentés, amelyek soha sem mutattak lel­kesedést a nagyhatalmi hegemónia terve iránt, úgy látják, hogy ez a bizottság nem képviseli a kontinenst, ezt pedig lehetetlen­ségnek tartják. A szövetséges menekült kormányok körében erős áramlat indult meg annak érdekében, hogy legalább a franciákat vonják be a bizottságba s ekkor Franciaországot az európai érdekeket kép­viselő szócsőnek tekintenék. Benes is elhalasztotta moszkvai útját az Edennel való tanácskozás utánra. Ismere­tes, hogy ő a nemlétezö „Csehszlovákia" nevében akar 20 éves barátsági szerződést kötni a Szovjettel. Amerikai diplomáciai körökben úgy tudják, hogy a Szovjet és más „érdekelt országok“ között is megbe­szélések vannak folyamatban. Elsősorban Lengyelországra utalnak, de úgy vélik, hogy az oroszok talán hajlandók volnának ilyen külön szerződéseket kötni Törökor­szággal, Jugoszláviával és a görögökkel is. A török kérdéssel kapcsolatos kairói tár­gyalásokról legújabban ankarai hivatalos körökben kijelentették, hogy az azzal ösz- szefüggésben terjesztett külföldi híreknek nincs semmi komoly alapjuk és Mencmen­csoglu ankarai beszámolója előtt minden feltevés önkényes találgatás. Menemen- esogln hazaérkezése után azonnal jelentést tesz az államfőnek, s azután tájékoztatja a néppárt parlamenti csoportját. Steinhardt, az Egyesült-Államok törökországi nagykö­vete többnapos washingtoni tartózkodás után visszaindult Kairóba. Érdekes, hogy a római rádió szóvivője szerint, Törökország, ha nem Is hajlandó belépni közvetlenül a háborúba, valószínűleg kész lesz arra, hogy a Dardanellákat sza­baddá tegye az angolszász szállítmányok céljaira és a szövetségeseknek légi és ten­geri támaszpontokat fog rendelkezésükre bocsátani. A balkáni államok helyzetére és a velük kapcsolatos szándékokra vet érdekes vilá­gosságot Churchillnek az angol alsóház keddi ülésén tett kijelentése, hangoztatta, hogy György görög király jövő helyzetéről nem nyújthat semmiféle biztosítékot, mert az Atlanti-okmány elvei alapján a görög nép maga dönt majd országa jövője felett. Az angolszászok tehát amikor jónak lát­ják. előráncigálják az Atlanti-okmányt, Moszkvában azonban egy szó sem esett róla. * A MÁSODIK ARCVONAL, EUROPA NYUGAT FELÖL VALÓ MEGTAMADASA újból előtérbe került az angolszász sajtó­ban: A „Sunday Times“ katonai munka­társa szerint Moszkvában már kitűzték a második arcvonal létesítésének időpontját. Az amerikai erősítések az elmúlt napokban és hetekben egyre nagyobb tömegben és gyorsabb ütemben érkeztek Angliába és igy a lap szerint nem volna meglepetés, ha a tavaszra tervezett betörést már korábban megkísérelnék. Marshall tábornok az „Ar­my and Navy“ cimü katonai lap közlése szerint valószinüleg rövid időn belül át­veszi Londonban a parancsnokságot, vezér­karához orosz tiszteket is osztanak be. Az amerikai vezérkar tagjai többek között Dewers, Tedder és Paget tábornokok is. Londoni hivatalos közlések szerint Angliá­ban ezidöszerint száznál több repülőtér áll az európai légihaderö rendelkezésére. Az angol háborús szállítási ügyek minisztere a közelmúltban felszólította a kereskedelmi tengerészeket, hogy jelentkezzenek tömege­sen szolgálatra azokon a hajókon, ame­lyeknek feladata az európai szárazföld el- özönlésére hozott csapatok szállítása lesz. A kereskedelmi hajóhad egyik képviselője kijelentette, hogy a miniszter felszólításá­nak nagymértékben eleget tettek. A készülődés tehát folyik. Európa nyu­gati partja azonban ugyancsak készen áll a fogadásra. Efelől Hitler vezér beszéde után még kevésbbé lehet kétség. * LONDONT keddre virradó éjszaka újból bombázták a német repülök. Az utóbbi idő­ben megszakítás nélkül ez volt a hetedik támadás az angol főváros ellen. A „Buda­pesti Tudósitó“ közli Londonból, hogy a tá­madás nagy pusztítást okozott és egész éj­jel folytatódtak a mentési munkálatok a romhalmazok alá szorultak és a halottak ki­emelésére. A munkálatokat megnehezíti az óriási mennyiségű törmelék. A halottak és sebesültek számát még nem tudják bizonyo­san, Tájékozott német katonai körökben mint érdekes körülményt említik meg, hogy az angol sajtó kihangsúlyozza a támadások ál­dozatainak feltűnően nagy számát. A táma­dások rejtélyességét növeli az angolok sze­mében az a tény, hogy eddig még nem si­került egyetlenegy bombázógépet som le­lőni. Az angolok szerint egészen újfajta né­met repülőgépről van szó, amely rendkívül gyors, igen magasan repül, de a cél felett leereszkedik, amidőn bombáit ledobja. A célt mindig el is találja. Nem sikerült eddig le­lőni ilyen gépet, mert amint kedden mon­dották, Anglia felett ezek a gépek mindösz- sze 15 percig tartózkodtak. Ez a gép rend­kívüli gyorsasága mellett szól. Érthető, ha ennek az uj gépnek megjelenése London fe­lett Angliában nagy idegességet okozott. A Vatikán városra ledobott bombákat Ga- leazzi mérnök a Vatikánváros műszaki szol­gálatának vezetője Róma városának két tü­zérségi szakértőjével megvizsgálta s kétség­telenül megállapította azok angol eredetét. Semmivé vált tehát — amint nyilvánvaló volt az angolszászoknak az a próbálkozása, hogy a német légihaderöt vádolja a gyalá­zatos merénylet elkövetésével. Kétségtele­nebb bizonyítékot egyébként az angolszá­szok bűnössége mellett nem is lehetne szol­gáltatni, mint Sztálin gratuláló távirata. Vasárnap Róma valamennyi plébániája tiltakozó gyűlést rendezett a Szent Pétcr- téren a város bombázása elleln. A gyűlés végén a Szent Atya megáldotta a tömeget. A többi olasz területek ellen is tovább folytatja teiTortámadásait az ellenség. An- conára éppen akkor dobták le vaktában bombáikat, amikor a lakosság az előző na­pokban végrehajtott ellenséges légitámadás áldozatait temette. A polgári lakosság köré­ben újból sokan vesztették életüket. Bom­bázták az angol—amerikai repülőgépek Viareggio ismert fürdőhelyet, főképpen a régi várost. A repülőgépek alacsonyra száll­va üldözték az erdőkbe menekülő lakossá­got. Turint is újból súlyos légitámadás érte.-* A JAPÁNOK NAGY GYŐZELMET ARATTAK Bougainville szigete közelében. A japán légihaderö katonái újból ragyogó bizonyságát adták annak, hogy hazájukért minden áldozatra készek. Habozás nélkül megtámadták a sziget közelében gyülekező ellenséges hadihajókat és olyan veszteséget okoztak az angolszász hajóhadnak, amely a Pearl-harbourival hasonlítható össze. A to­kiói hivatalos közlés szerint három csata­hajót — a legnagyobb hadihajó egységet — süllyesztettek el s ezenkívül még két cirká­lót, két torpedórombolót és négy szállító hajót küldtek a tenger fenekére. Tizennégy nagy hajót súlyosan megrongáltak. A japán gépek közül 15 önként dobta magát reá bombaterhével együtt az ellenséges hajókra. * KIEV áll továbbra is a keleti harctér küz­delmeinek középpontjában. A német hiva­talos jelentés szerint a harcok hevessége még fokozódott. A német csapatok több he­lyen ellentámadásra indultak ebben a kör­zetben is és visszafoglaltak néhány átmene­tileg elvesztett helységet. Ugyancsak ered­ményes német támadó vállalkozásokat je­lentenek Dnyepropetrovszk vidékéről. A kri­mi félsziget bejárataiért folyó harcban a

Next

/
Thumbnails
Contents