Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-07 / 252. szám

KnmüJStCG 8 1943. NOVEMBER 7. DivalbemulaVók után 1. Téli dirnMí, kockás anyagból paszpó- lozva. 2. Délutáni kiseetélyi ruha, ftitt&rezett Szalag átfüzéssél. 3. Kombinált ruha. If. Elegáns téli kabát ezüstróka szőr mé­réssel. 5. Kombinált ruha fekete-fehér színben nagyon mutatós. Nem a sok ruhán, hanem a jó ruhán van á hangsúly s ne essünk kétségbe, ha nincs pénzünk uj ruhára. Jó ötlet, kombinálás, vagy felf rissítés gallérral, kézelővel, gyöngy- himséssel, szálhimzéssel s hasonló szeré­nyebb eszközökkel is módot kell találnunk, hogy ruháinkat felfrissítsük. OLAJOS ÉVA A V árvavérf m... — Ä, képzelje, milyen nagy szerencse ért — mondta ragyogó arccal a felesé­gem. Cselédet kaptam! — kiáltott fel és a fejét diadalmasan felemelte. — A ba­rátnőm küldte — magyarázta a részle­teket, — A szerencse onnan jön a rom­latlan kicsi faluból. Búzavirág és akác­lomb közül. Ma délután érkezik. A kettő huszas gyorssal. Csakhogy végre megol­dódott ez a nagy ügy — sóhajtotta a fe­leségem. — Igen — válaszoltam. — A cseléd­kérdés a ma egyik nagy szociális problé­mája. A lapok cikkeket és nyilatkozato­kat közölnek erről a kérdésről. Én is Írok majd róla egy nagyobb tanulmányt, előbb azonban el kell olvasnom néhány szakkönyvet. — Az én derekam majd leszakad a sok házi és konyhai munkától, amit én végzek az érettségi bizonyítványommal és az egyetemi oklevelemmel a zsebem­ben. Ez persze magának nem szociális probléma és azt nem tanulmányozza — mondta hitvesem és ellentmondást nem tűrő határozatait a következőkben fog­lalta össze és adta tudomásomra: — Mindent el kell követni, hogy a megérkező falusi ártatlanság otthonunk falai között megmaradjon, 1 ' ntalát el­foglalja és betöltse. Ezér .^gszivélye- sebb fogadtatásban kell részesíteni, kedvében kell járni. Ha netalán faképnél hagyna, annak kizárólag és egyedül ma­ga lesz az okozója és a következménye­ket viselnie kell. Vigyázzon tehát ma­gára és tanúsítsa a legkomolyabb s leg­okosabb magatartást! E figyelmeztetés után, feleségem ki­adta a részletes utasításokat és elsietett a fodrásznőhöz, hogy a fogadtatáshoz megfelelő frizurába bodorittassa a haját. Én azalatt kitakarítottam a konyhát és a szobákat. Felvikszoltam a parkettet, ki­fényesítettem a kilincseket. Az ikrekre friss máslikat kötöttem és az anyósom­mal együtt elküldtem őket a nagymamá­hoz. Nagyság és temperamentum szerint kiválasztottam még három gyermekemet és azokat a nekik megfelelő sógorokhoz küldtem,. Közben hazajött az iskolából a negyedik elemista és az első gimnázista fiam. Őket nem küldtem sehová. Nem is tanácsos. Nekik elmondottam a nagy eseményt és felszólítottam őket, hogy le­gyenek férfiak, viselkedjenek úgy, mint a felnőttek. Mert különben kénytelen le­szek szakítani a modern pedagógia elvei­vel és az ősöktől örökölt hagyományokat gyakorlatilag elevenítem fel és alkalma­zom a bőrükön. Szavaim s intelmeim hangsúlyozásaképpen s előrelátásból rög­tön előkerestem a nádpálcát, amelyet családunkban egyik nemzedék a másikra hagyományoz. A fiuk megilletődve néze­gették az ősi nevelés e klenódiumát. Daxli kutyám is rápislantott, majd far- kaeresztve besomfordált a dívány alá. Máskülönben, amióta a kutyakiállitáson dijat és oklevelet nyert, úgy ténjereg a háznál ajkbiggyesztve és fennhéjázva- mint a megrögzött és csökönyös liberál- demokraták a mai világban. — Öltözzetek díszbe — parancsoltam a fiuknak és példamutatásként felkötöttem fehércsokor nyakkendőmet, amelyet vő­legényként viseltem hajdan, egy sors­döntő napon. Azután begyakoroltunk há­romszólamra néhány népdalt Kodály- Bartók feldolgozás szerint. A gimnazista indiánén*'abban az esetben, ha a megérkező falusi virágszál netalán a nyugati műveltség termékei iránt érdek­lődne, zavarba ne essünk, kölcsön kéret­tem a szomszédból a gramofont s a leg­nyugatibb lemezeket. ,,Káiróba ment a tatus és a mamus és ott sejk lett“ . . . zengtük kórusban, amikor belibegett a feleségem. — Gyorsan — lihegte — hozzatok a cukrászdából néhány süteményt. Néhány perc múlva itt a vonat. Berobogott a hálószobába. Felvette nagyestélyi ruháját s felrakta a családi ékszereket. — Ah! — sóhajtotta — olyan izgatott vagyok. Csak most veszem észre, hogy mi városiak, milyen távol élünk a nép­től. Nem is tudom, hogyan szólítsam meg azt, aki érkezni kegyeskedik és hogy mi­ről beszélgessek vele. Az első benyomá­sok nagyon fontosak, ilyen esetekben végzetesen döntőek. — Kérdezze meg, hogy milyen volt a termés — mondottam és felugrottam, mert az ablak alatt autó tülkölt. — Megérkezett! — suttogtam izgatot­tan. Karomat nyújtottam hitvesemnek. De­rekamat daliásán kiegyenesítettem és el­indultunk ketten, mint hajdan a megye- bálákon, amikor felhangzott a bálrende­ző kiáltása s a banda beharangozása az első négyeshez: Hölgyeim, uraim felál- lani! — csengett a fülembe . . Csak a taxiból beszélt, az üvegen ke­resztül. Közölte, hogy az idegei nem bír­ták a falusi magányt. Sajnálatát fejezte ki, hogy nem a központban lakunk és hogy nincsen szakácsné és szobalány, sem telefon. Tudomásukra adta, hogy a legmagasabb kiképzésbe ré :zesült isko­lán kívül és csak átmenetileg szándé­kozna kizárólag összkomfortos, meleg- hidegvizes lakásba a szalonban lakni, ha ott zongora is van. Testegyenészeti tan­folyamot szándékozik látogatni, a hang­ját is képezteti. Remélte, hogy van, aki a körmeit is gondjaiba veszi. Mindenért szalonnával, vajjal és tojással fizet, ki­zárólag szerény, jómodoru és hálkszavu városi urinőknek. Nagyon sajnálja, hogy mindezt nálunk nem találhatta meg, de­ltát nem kivánthatunk tőle áldozatot, mert a parkettvikszolás, a mosogatás, a nagymosás és a főzés egyelőre nincs programjában. Az, hogy hozzánk hajlan­dó eljönni kitüntető szívességből, nem magyarázható félre a mi szempontjaink szerint. Mert ha hajlandó is otthonunk fényét emelni, na nem sokáig, mindösz- sze néhány röpke hétre, abszolút átme­netileg, amíg jövője útjait elegyengetik számára, az nem jelent semmiféle meg­alkuvást. Egyszerűen azért jön hozzánk, mert közel lakunk a Grillhez, amelynek falai között nemsokára kibontja őstehet­ségének vadvirág szirmait. — Nos, asszonyom és uram, — mon­dotta ibolyamosolyával a Várvavárt — mit tudnak önök tenni érdekemben? Gondoskodtak valami megfelelő háztar­tásbeliről, aki igényeimhez képest ren­delkezésemre áll? Nőm karjaimba ájult, én magam le­vegő után kapkodtam. A fehér csokor­nyakkendő a gallérról felszaladt az ádámcsutkámra. A Várvavárt ennyiből is értett. Utá­nozhatatlan gráciával megbökte a soffőr vállát: — Hajtson valami jobb szállodába. Asszonyom, uram! Azt hiszem, önök nem felelnek meg igényeimnek. Sajná­lom a bizalmat, amit önök iránt táplál­tam. *■ Amikor nagysokára magunkhoz tér­tünk a kihívott mentők jóvoltából s a A szövetségesek Inváziós terve azon az elgondoláson alapult, hogy Európa déli szárnya kevésbbé védett, mint az Atlanti partvidék. Nyugaton tapasztalt és harced­zett német csapatok álltak, mig a Földközi- tenger mentén rögtönözni kellett a védelmet az angolszászok északafrikai partraszállása után. Az afrikai felvonulóterület közelsége és a Földközi-tenger északi partjának hosz- sza és erős tagoltsága valóban minden irányban kedveztek kétlaki hadműveletek­nek. Szicília és Délolaszország ellen sikerült a lökés. Olaszország védelmi ereje „puhá­nak“ bizonyult. Ahol azonban német csapa­tokra találtak a szövetségesek, amelyek kedvező terepen beáshatták magukat, mint pl. az Etna lejtőin és Salernónál, ott a számbeli fölény és óriási veszteségek mel­lett is csak akkor volt az előrenyomulás lehetséges, ha a német csapatok általános hadászati okokból önként feladták állásai­kat. Mivel az Apenninek még több termé­szeti akadállyal rendelkeznek; ez a játék még kétségtelenül folytatódni fog. Milyen a helyzet a Balkánon A hegyek itt még meredekebbek és járhatatlanabbak. járdán összeverődött tömeg ts szétosz­lott, kibontottam a cukrásztól hozott cso­magot. Es végre jóllaktam krémessel, habos­sal, dióssal, mákossal, desszerttel, mi- nyonnal, S a mai világban, — nemde? — ez is valami . . . Az úthálózat még gyérebb és kezdetlege­sebb. Azonkívül a megbízhatatlan olasz hadosztályokat itt idejében harcedzett né­met csapatok váltották le. Eisenhower tá­bornok kiszámíthatja magának papiroson, hogy mibe kerül neki a balkáni invázió emberben és anyagban, ha már a Catániá- ból Nápolyba vezető rövid ut is olyan drága volt. Hogy a délkeleteurópai német csapa­tok támadóereje mekkora, arra jó példa a dalmát partoknak a partizánoktól való gyors megtisztítása, Korfu, Kephalőnia és több Dodekanézosz csoportbeli szigetnek az elfoglalása. Délkel eteurópa a Pelloponezosz- tól a Kárpátokig egy erőd, természetalkotta vár, mely ha bátor katonák védik, csak­nem bevehetetlen. KSnyvet lasztikban elcsen Kovács kinvYksreskedésben Szeníegyház-u. 3. Telefon : 11-07­TÚRÁN LAJOS Európa „puha alsófesfe"

Next

/
Thumbnails
Contents