Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-07 / 252. szám

1943. NOVEMBEE 7,

B

1

fftnnUjsxG

AGYAR.

ONAL

No de méltóságos úr!

Oldassuk az Ince Sándor „Színházi Elet"- jéaek örökébe lépett „Színházi Magazin“ november 3—9-i számában, hogy a Fővárosi Operettszinház színpadán néhány nappal ezelőtt délelőtt 10 órakor történelmi pillanatok játszódtak le. A megnevezett helyen, a megadott időben kegyes volt megjelenni a „méltóságos ur“, abból a célból, hogy Salvator főhercegként tündököljön a rivaldalámpák fényében.

A „méltóságos nr“ magánki hallgatáson kegyeskedett fogadni a fenntnevezett magazin munkatársát és — „ősz, posz, csak most jothja eszembe!" — néhány könnyed szóval méltatni méltóztatott a pillanat jelentőségét.

— Érdekes véletlen, — mondotta merengve — hogy utoljára színpadon itt a Fővárosi Operettszinházban játszottam négy évvel TO*lőtt, azonban akkor Művész színháznak hívták és nem operettet, hanem Moliére-t játszottunk, az „Egy pohár viz"-et.

Igen, a véletlenek nagyon érdekesek oly- 1 kor. Ebben az esetben is. Mert aki véletlenül olvasni tud, az folyékonyan olvassa azt, amit a „méltóságos ur“ a szavalt között kegyeskedik mondani, ö igen, ez az átkos korszellem Engem is durván s méltatlanul leparancsolt a színpadról, pontosan négy évvel ezelőtt. Hajh, mily más idők, mily szép, nemes idők voltak azok! Lám, lám! Azóta minden hogy megváltozott! Mi művészetet adtunk, klasszikusokat játszottunk s ti, silány utódok, operett bretlivé alacsonyitottá- tok a múzsák e szentek szentjét. Vacak operettlimonádét katyfoltok a letűnt kor egy pohár vize után, amely pohár makulátlan kristálypohár volt, s benne a viz ama folyadék, amelyről méltán elmondhatták, hogy „öntsünk tiszta vizet a pohárba“. Lám, iám, elvetemedett korszellem, elűztetek, elmentem s most dafke, ismét ittvagyok, mert látjátok feleim, nálam és nálunk nélkül mégsincs pesti színház, legalább is operett- színház. íme, most is csak rám számíthattok, amikor Csortos Volksgenosse szerepére gazdát kerestetek.

Érdekes véletlen, hogy a „méltóságos ur" szordinós szavaiból ezt a lényeget olvassa ki minden magyar szem és ezt hallja csengeni a kimondott szavakból minden magyarul halló fül. Es még érdekesebb véletlen, hogy ez már nem is véletlen, hanem bizonyosság.

Ne firtassuk részleteiben, hogy a „méltóságos ur“ miért volt kénytelen négy évvel ezelőtt lelépni a színpadról s elégedjünk meg annyival, hogy távozásának oka, igen nyomós ok volt, túl a személyi érdemeken és kiválóságokon. S ez az ok az volt, hogy a magyar művészeti életben végre Illő jogaihoz kellett juttatni a magyar művészeket is. A Fővárosi Operettszinház most egy szerep betöltésénél a magyar színjátszás érdekeit azzal a gesztussal vélte szolgálni, hogy a magyar színészet jussának érdekében félreállitott „méltóságos urat“ kérte fel, hadd kegyeskedjék és méltóztassék Salva tof főherceg szerepében ismét visszatérni a magyar színpadra, amelynek magyar jellege biztosításáért oly nagy harcot kellett megvívni. S a „méltóságos ur“ jött a hívásra. Száműzött fejedelmek, exuralkodók térnek így vissza tündöklésük régi színhelyére, amikor kémeik jelentik: tiszta már a levegő! ... ,

S az Ince utóda Magazin kecses pukkedli- vel köszönti az emigrációból hazatért szám- üzöttet.

— Méltóságod semmit sem változott az elmúlt évek alatt? Hogyan lehetséges ez?

A „méltóságos ur“ kegyes mosollyal tájékoztatott a nagy titokról. Hát igen: dolgozott és sportolt, dolgozott és sportolt. Minden reggel 8 órakor kelt a száműzetés keserű éveiben, egész délelőtt lovagolt és golfozott, délután 2-töl este 8-ig MoMére-t fordította s irta Möliére életrajzát/ Es korszellem ide, korszellem tova, ezek a munkák rövidesen már „ki is kerülnek“.

Köszönjük az Ince utóda Magazinnak, hogy „magánkihallgatáson“ volt a „méltóságos urnái“. Köszönjük, hogy tájékoztatott valamiről, amit nem árt tudnunk. Nem árt tudnunk, hogy Pesten az utót oi időben igen különösen kezdik értelmezni a magyar életnek azt a törekvését, hogy a művészet berkei valóban a magyar művészek életterét jelentsék. íme, szép csendesen, bár semmiképp sem suttyomban, sőt igen nagy nyilvánossággal, hangos hírveréssel megkezdődött a félreállitottak, a számiizöttek vissza- csempészése a magyar közéletbe. Nem árt tudnunk, hogy egyes számüzöttek az emigráció éveiben is reggel 8-kor kelhettek, egész délelőtt lovagolhattak, golfozhattak s

délután pedig köszörülhették szellemüket szabadon, gátlás nélkül, azzal a mellékgon- dolattal, hogy korszellem ide, korszellem tova, vannak és lesznek mellékösvények, amelyeken úgyis visszalopakodnak az elveszett paradicsomba.

S közben sirámok, jajveszékelések, suttogások, csendes kis konspirációk, alig titkolt reménységek éltetik a kiszorultak táborát s íme, a golf és a lovaglás mily jó szolgálatot tett! A „méltóságos ur“ semmit sem változott az elmúlt évek alatt!

Elhisszük. Vájjon a magyar magatartás lazult volna meg ? A „méltóságos ur“ esete azt bizonyítja, hogy a Fővárosi Operettszinház tájén észrevehetően meglazult, nemkülönben az Ince utóda Magazinnál is. Azt a hasravágódást, azt a talpnyaló bizantiniz- must, ahogy ez az orgánum fogadta a száműzetés hippodromjából és golfpályáiról visz- szahivott „méltóságos urat“ a magyar öntudat arcpirít# lazulását bizonyítja.

A „méltóságos ur“ azonban mégsem syert csatát. A fővárosi lapok jelentései azt közük, hogy Salvátor főherceg szerepét a Fővá- rosi Operettszinházban mégsem Gőth Sándor Ó-méltóságára osztják ki.

De a Moliére-forditás és a Mollére-Set- rajz mégis megjelenik. Korszellem ide, korszellem tova, a „méltóságos ur" ugyan vlsz- szavonul a száműzetésbe, de könyvei a magyar széliem nagyobb dicsőségére mégis napvilágot látnak. Hová jutna a magyar szellemi élet, ha a „méltóságos ur" nem tolmácsolhatná külön is Moliére-t és nem mesélhetné el az ö életét szofdinós baritonján?

Hogy magyar Írók magyar Írásai számára még nagyon sok esetben nincs kiadó, nincs papir, nincs nyomdafesték? Hogy azokat is száműzetésben tartja a jól megszervezett pesti klikkrendszer és aladáriz- mus ? Ez hovatovább mellékes kérdéssé kezd válni.

A lényeg az, hogy a „méltóságos irr“ ragyogóan megőrizte kondícióját és semmit sem változott.

Persze, hogy nem változott, óh, kiváló megtartó erő a golf és a nyereg!

Node, méltóságos ur! Talán csak méltóz- tatik és nem kegyeskedik neheztelni a fenti sorokért? Csak csigavér, „méltóságos ur“. Golfozzon, lovagoljon csak tovább nyugodtan, ne zavartassa magát.

Es a magyar közhangulatot se zavarja „méltóságod“ azzal, hogy a remek kondíció- mentést abba akarja hagyni . , .

Hétfőn rögtönit©!© bíróság ítélkezik Hagy József rovcttmultu betörő ügyében

A vádEoll légvédelmi riadó alatt fórt be egy koiuisvári lakásba

Kolozsvár, nov. 6. Közöltük a napokban, hogy a rendőrség kézrekeritette Nagy József 87 esztendős szövőgépészt, aki az utóbbi hetekben sorozatos betöréses lopást követett el Kolozsváron. Nagy József szeptember 17-én szökött magyar területre Délerdélyből. Való- szinüleg Romániából is hasonló bűncselekmények elkövetése után menekült, a következményektől való félelmében.

A vizsgálat alkalmával kiderült, hogy Nagy József betörései javarészét elsötétítés idején, sőt egyiket az októberi éjszakai légiriadó alkalmával követte el. Ezért ügyét rögtönitélő biróság elé utalták.

A rögtönbiráskodás alá tartozó hét rendbeli betöréses lopás közül az elsőt szeptember 22-én éjszaka Makó János Komjáti-uti korcsmájában, a következőt az október 7-ről 8-ra virradó éjjel Klein Jakab József Horthy-uti korcsmájában követte el. Az előbbin 300, az utóbbin 3000 pengő értékű zsákmányt szerzett. Ugyancsak 300 pengő értékű holmit emelt el a zsidó hitközségtől, október 13-án éjszaka. Az október 20-ára felvirradó éjjel Szabó Miklósné Petőfi- utca 12. szám alatti lakásából vitt el mintegy 600 pengőt kitevő értéket. A következő éjszaka Hirsch Manóné Hegedűs Sándor-uteai varrodáját kereste fel s onpan 1900 pengős zsákmánnyal állt tovább. Az október 25-e és 26-a közötti éjjelen Petrán Rezső Karolina-téri „Levente“-éttermében járt, de itt mindössze 188 pengőt kitevő értékkel kellett megelégednie. Az ezt követő éjszaka Öalgóezi Miklós Szántó-ijteai lakását kereste fel, hasonlóan csekély, alig a 100 pengőt megközelítő „eredménnyel“^ Ezután került rendőrkézre.

Az éjszakai betöréseken kivül Nagy József bünlajtstromát még hat, nappal elkövetett lopás is terheli. Általában az volt a módszere, hogy az utcai ablakokat felnyitotta és azokon keresztül hatolt be a kiszemelt helyiségekbe.

A Nagy József élete felett döntő rögtönitélő biróság hétfőn délelőtt 10 órakor ül össze. Az öttagú tanács előtt a vádat Albrecht Zoltán dr. királyi ügyész képviseli. A hétfői statáriális tárgyalás már a negyedik lesz Kolozsváron. Az eddig letárgyalt három rög- tönbiráskodási ügy összesen négy vádlottja közül azonban egyetlen esetben sem szabtak ki még halálbüntetést. A kolozsvári rögtönitélő bírósági ügyeket a tárgyalás során ezideig mind rendes biróság elé utalták.

>1 londoni „Punch" írja...

A Beiruthban, Szíriában megjelenő ,,Revue de Libán“ csípős szatírát közölt azokról az olasz tisztekről, akik Badog- lio oldalán helyesebbnek látták a szövetségesek oldalára állani. A cikkecske hőse, bizonyos Primo Nicollo Bessarabi- no Pulchero Mascherino tábornok, aki „Toszkána farkasainak“ parancsnoka, természetesen csak kitalált figura, dé mint á „Punch“ (amely teljes egészében átvette a cikket) megjegyzi, hogy ez a magatartás jellemző mindazokra, akik „Badoglio szellemében képviselik Olaszországot“: *

Primo Nicollo Bessarabino Pulchero Mascherino tábornok „Toscgna farkasainak“ parancsnoka — igy kezdődik az angol pamflett — szomorúan üldögél harc- álláspontján valahol az Etna mellett. Sóvárogva gondol bajtársaira, akik már megszöktek, vagy pedig harc nélkül megadták magukat. Egy üveg Frascati- ról álmodozik, egy fürdőkádról s egy hófehér vászonnemüvel behúzott fekvőhelyről. Fehér ágynemű! Ez az! A fehér lobogó, ä kapituláció, az angol pénz. A tábornok gondosan ápolt kezeivel meg simogatja gondosan ápolt szakállát. Azt a

i

PANNÓNIA

BUDAPEST, RAKÓCZt-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem

SZÁLLÓ

Frnjáqijas szobák 6*— F-tőI 12* P-ig Kétd >\?as szobák 9*— P-tőI 18’— P-ig

Éttermében Veres Károly és cigány- zenekara muzsikái

felismerten kiváló konyha. Polgári árak.

Nagy keresetre fehet»

Síelt szert «rak és hölgyei

egyik legelőkelőbb szépirodalmi hetilapunk terjesztésével.

Jelentkezés személyesen vagy írásban Budapest, VL. Révay-u. 1b

szakállat, amellyel mint tábornok annyi diadalt aratott — a nőknél. Megeszik még egy tányér spaghettit az átkozott unalmas paradicsomszósszal és ezek után, elhatározza magát. Batyut csinál egy asztalkendőből s belerakja a fogkeféjét. Azután a sötétedésre vár és közben szá-, molgatja, hogy milyen messze lehetnek az angol állások. Ekkor hirtelen eszébe jut a pizsamája. Azt is gyorsan l epakol ja a batyuba. Amikor az est leszállt kisom,polyog a táborból olyan gyorsan és halkan, ahogy csak kurta lábaitól kitelik. Közben gondosan vigyáz arra, hogy az emberei észre ne vegyenek valamit,. Egész éjszaka masírozik és végül hajnal felé a reggeli szürkületben meglát az országút mentén két páncélkocsit. Eleinte habozik, mert attól fél, hogy talán olaszok lehetnek. Aztán a megkönnyebbü-i lés sóhajával állapítja meg, hogy angol felderítő páncélosokkal kozta össze a sors. Bőszen előrelép és tört angolsággal igy szól az egyik angol katonáihoz:

— Nicolo Bessarabino Pulchero Mascherino tábornok vagyok, „Toscana far-, kasainak“ parancsnoka. Feltétel nélkül megadom magam.

Kétszer elkiabálja ezt a szöveget, elmondja harmadszor is. A Tommy azonban nem szól semmit. Végül feléje fordul:

— Nagyon sajnáljuk . , . izé tábornok ur. Befektet kaptunk és nem tudunk ön- • nel foglalkozni. Menjen csak tovább hátrafelé, majd ott talál egy tábort. Jelentse ott azt, hogy defektet kaptunk és ei- garetára van szükségünk. Most pedig tűnjön el.

 tábornok tehát tovább dö^ög. 'A homlokán izzadság gyöngyözik. Végül egy órai menetelés után egy ház:stpor- tot talál, s amellett sátrakat. Azt kívánja, hogy bár ne a délibáb játszana véle. Amikor be akar lépni a sátortáborba, gyorsan félre kell ugrania egy teherautó sor elől, amely a táborból robog kifelé. Végül aztán ott áll az őrszem előtt:

— Én vagyok Primo Nicollo, stf> . > <

Feltétel nélkül meg akarom adni magamat, tessék engem foglyul ejteni: >

Az őrszem azonban a fejéi rázza.:

— Sajnáljuk uram, jöjjön holnap,

— De meg akarom adni magamat, én. vagyok Primo Nicollo . . .

— Hallgasson! — parancsolja az őrszem. — Megvannak az utasításaim. Mára már ép, elég szökevényünk van, köztük hét fan tábornok, mint maga. Ma már nem lehet semmit sem tenni, próbálkozzék holnap!

Kétségbeesve, halálosan szomjasan el- somfordál a tábornok. Most — micsoda reménysugár! — az országúton találkozik egy olasz hadifog oly oszloppal. Egyetlen tommy ballag mellettük. A tábornok odamegy hozzá. „Én Primo Nicollo . , . meg akarom adni magamat“.

— Oké — mormolja a fogai közt a. katona. — Meg lehet csinálni a dolgot. Na, csatlakozzon csak oda fiáira.

Á tábornok féllélegzik. Végre fogoly!

Éjszaka a csoport letelepszik aludni. Amikor a tábornok felébred, egyedül találja magát. A többiek tovább menték és a tommy ott hagyta őt. Eggyel kevesebb — gondolta bizonyára. A tábornok kétségbeesve állapítja meg ezt a tényt és letörve tovább vándorol. Ekkor lenn a völgyben felfedez egy sátortábort. Az olasz lobogó leng fölötte. Ekkor ismeri föl, hogy ez ugyanaz a . tábor, amelyből tegnapelőtt megszökött. Rettenetesen . megijed, mert nem mer többet az emberei előtt mutatkozni. Körbe gyalogolta a. saját táborát, kétszer átment az angol vonalakon és senkinek sem kellett.

Ékkor — a tábornok megmerevedik — tüzérségi lövedék csapódik le a tábor mellett. Két-három becsapódás látszik a sátor közelében és — a tábornok felujjong — már fenn is leng a fehér zászló.

Derék fiuk — gondolja — örömkönny pereg a tábornok gondosan ápolt szakállába. Szegény Itália. Mennyit kell szenvednie! Mennyivel boldogabb volt ez a nép, amikor még nem volt impérium és háborús strapa, hanem csak mandolinok és levelezőlapok.

Ilyen gondolatokba elmélyedve alig veszi észre, hogy egy a táborból megszabadult csacsi majdnem nekiszaladt. Nyakon fogja a szamarat, a hátára pattan és igy érkezik meg „Toscana farkasainak“ táborába, ahol végül egy brit szakaszvezető mindkettőjüket elfogja. „A háború véget ért“ — állapítja meg a tábornok, mialatt a szamár szégyenkezne^ elsomfordáíL